Mióta felfedeztük magunknak az Akasztó-bércet, egyre többet járunk oda. Eleinte kutyát sétáltatni, újabban futni is szoktunk menni. Lélegzetelállító kilátás nyílik a városra, a Bükkre és keletre, a Sajó völgye felé. Sokan járnak ki kutyákkal, néha feltűnnek futók, biciklisek, repülőmodellezők, és viszonylag gyakran, hűvös időben fatolvajok is, akiket a kutyáink rendszeresen megugatnak.
A megérkezés az Akasztó-bércre nem túl vidám látvány: az aszfaltút a Deszkatemető és a Hősök temetője között visz fel, majd a legvégén egy nagy szeméthegyben ér véget. Az Akasztó-bérc nagy része szerencsére nincs ilyen állapotban, csak néhány bokron lóg egy-egy elszabadult nájlonzacskó. Ha viszont az Akasztó-bércről elindulunk Sajóbábony felé a Széphegy-dűlőt követve, egy valaha jobb napokat látott víkendházas telepen megyünk át. Ilyen ma ez a terület:
Szeméthegyek, tönkretett, kifosztott, széthordott hétvégi házak közt visz a turistaút, ami egyben az ún. Mária-út Miskolcról kivezető szakasza is. Nagyon nagy kár érte, különösen most, hogy turisztikai jelentősége is lett.
Kapcsolódó bejegyzések:
Én egy öregtől azt hallottam, hogy arról a nagy fáról kapta nevét, amit a városból is lehet látni. ( a sziluettjét). Mármint a fa funkciójáról ;-)
VálaszTörlés