Írtam korábban az Avasi közösségi tervezés műhelye című rendezvényről. Elvileg abban a bejegyzésben akartam leírni az alábbiakat, de akkor túl hosszú lett volna, így hát úgy döntöttem, hogy még egy írást megér a dolog.
Az előadó, Bardóczi Sándor több külföldi példát bemutatott városmegújításra, ezeket ismertetem röviden az alábbiakban.
Az egyik New Yorkhoz kapcsolódik a 80-as években. Mielőtt mindenki nevetni kezdene, hogy mi köze Miskolcnak New Yorkhoz, olvasson tovább.
A kiindulópont az ún. „Betört ablak”-elv volt. Egy kísérlet keretében kutatók elhelyeztek egy autót egy nem túl jó környéken, és kamerákkal figyelték. Az autóhoz napokig senki sem nyúlt. Aztán a kutatók betörték az egyik ablakot, és figyeltek tovább. Az autót órákon alatt széthordták. A tanulság ebből az, hogy ahol felüti a fejét a legkisebb rendetlenség, ott azt igen hamar a káosz fogja követni. Ékes példája volt ennek az új selyemréti villamosmegálló. Először csak a tagek (kis, igénytelen graffitik) jelentek meg rajta, majd több ablaktábláját is ripityára törték.
Ahogy a fent linkelt Wikipédia-szócikk írja, „a betört ablakokhoz hasonló kisebb problémák, mint a szemetes utcák, a graffiti, az agresszív koldulás egy negatív spirált indítanak el. Az elméletből az is következik, hogy ezek kijavításával elindulhat a megújulás, megszépülés, a bűnözés visszaszorítása is.”
A gyakorlatban ennek az igazolása George L. Kelling nevéhez fűződik, aki New Yorkban a földalattit megtisztította a graffititől és a szeméttől, amitől nemcsak szebb, hanem biztonságosabb is lett a hely.
A fentiek fényében igazán destruktív egy ilyen látvány a belváros közepén:
A másik példa Oscar Newman nevéhez fűződik. Ő a védhető tér teóriát dolgozta ki, és szintén New Yorkban, Clason Pointban ültette át a gyakorlatba. A dolog lényege nagyon röviden, hogy egy lakókörnyék akkor lesz rendezett és biztonságos, ha a lakói a sajátjuknak érzik azt. Ez közhelyesen hangzik, de igaz, és a lényeg itt sem az elméleten van, hanem a megvalósításon. Clason Point egy, a vasgyári kolóniához hasonló munkáslakótelep volt, nemcsak a házak méretében-jellegében, hanem lepusztult jellegében is. Ebből faragott Newman virágzó kertvárost.
A vasgyári párhuzam azért sem erőltetett, mert a MIK hasonló programot próbál most ott megvalósítani: a számozott utcák lakói építőanyagot kapnak, hogy saját maguk tegyék rendbe a házaikat.
 |
| kép forrása: http://minap.hu/news.php?extend.43625.4 |
A harmadik példa is tengeren túli. Vancouver a világ egyik legélhetőbb városa. Itt a városvezetés kimondottan támogatja, ha valaki közterületen növényt ültet, és azt gondozza: kiadványokat adnak ki, stb. Itt nálunk a Selyemréten is az egyik négyemeletes ház mellett van egy kiskert, ami nagyon sokat javít a környék képén. Egy bácsi gondozza, akivel sajnos nem sikerült szóba elegyednünk, így nem tudjuk, hogy magánakcióból csinálja-e.
Akinek felkeltették az érdeklődését a fentiek, javasoljuk, hogy menjen el november 4-én a 2010: Tájodüsszeia című rendezvényre, ahol valószínűleg szó lesz hasonló dolgokról, és ott lesz Bardóczi Sándor is.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése