Hétvégén Egerben jártunk, és sok év után ismét látogatást tettünk a Szépasszony-völgyben. Amit ott láttunk, az megdöbbentett bennünket. Sosem gondoltuk, hogy a Szépasszony-völgy az igényes borturisták búcsújáró helye, de szerettük a hangulatát. Arra viszont nem számítottunk, hogy ma már a kis családi pincék sora egy rosszabb falusi búcsú hangulatát idézi fel. A pincék többsége fel lett újítva, persze általában építészeti igényesség nélkül. Az egyik kerthelyiségben diszkózene, a másikban cigányzenészek szórakoztatják a közönséget, máshol az italozók maguk kezdenek nótázásba. Így hát hatalmas a hangzavar, a turistabuszok, taxik folyamatosan szállítják az újabb résztvevőket, a taxiknak külön drosztjuk van a völgyben. A szépséges barokk belvárosból gumikerekű kisvonat szállítja az italozni vágyókat a völgybe: a felújított barokk épületek közt furcsa látványt nyújt a tóparti fürdőturizmus hangulatát idéző jármű.
Mi is betértünk egy jobbnak mondott vendéglátóegységbe. Az asztalterítő vörösbortól volt foltos, az előző vendégek piszkos poharait senki se vitte el, két cigányzenész leste, hogy kinek az asztalához menjenek oda, kinél számíthatnak érdeklődésre és persze pénzre. A pincék és az előttük kialakított „kerthelyiségek” szorosan egymás mellett állnak, ezért jobbról magyar asszonykórus nótázása, balról közvetlenül mellettünk lengyel turisták danolászása, az asztalunk mögött pedig a cigányzenészek és egy nótás asztaltársaság nehezítette a beszélgetést. Kétféle vörösbort rendeltünk, amit az öntudatos kiszolgálólány ékes nyelven dicsért („keserű mandula”, „csokoládé aromája”). Megdöbbentő módon – és mindannyiunk egybehangzó véleménye szerint – a két bor ugyanaz volt. Nem hasonló, ugyanaz.
A pincesorok közti fás-füves placcon szalonnasütő-helyek vannak kiépítve. Ott lézengtek azok a társaságok, akik a pincékhez valamiért nem akartak leülni, pl. mert a kannából lerészegedés olcsóbb és hatékonyabb megoldását választották.
Egy-egy deci bor után inkább a belvárosban folytattuk az estét.
De mi köze mindennek Miskolchoz?
A Szépasszony-völgy „újjáéledését” láthatóan sikertörténetként kommunikálják. Miskolcon évek óta sok szó esik az avasi pincesor jövőjéről. De mi vár vajon az egykor szebb napokat látott városrészre? Lenne-e itt helye, lehetősége, jövője az igényes turizmusnak, vagy kialakulna az Avason a második Szépasszony-völgy? Mert ezt legkevésbé sem kívánom a belvárosnak...
Ti mit gondoltok minderről?
(A bejegyzésben használt képek a Szépasszony-völgy honlapjáról származnak.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése