Kapcsolódó bejegyzések:
2012. június 29., péntek
2012. június 28., csütörtök
Ahol még a szart is ellopják
Külföldi barátunk nem értette, miért vannak nálunk ketrecben a kukák. Mert itt még a szemetet is ellopják. Ahogy a lefolyórácsokat és a csatornafedeleket is. A környékünkön a legutóbbi kb. egy hete tűnt el. Azóta is üresen tátong a helye. Már nem ez volt amúgy az első, több helyen is ormótlan betontömbök helyettesítik az ellopott fedelet.
De ez semmi ahhoz képest, hogy még a homlokzatfelújítások miatt kihelyezett mobil wc-t is vastag láncokkal kell ellátni, nyilván nem ok nélkül.
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. június 27., szerda
PicPlz Miskolc
Egy kicsit szakmai lesz az eleje:
Július 3-án bezár az egyik legnagyobb közösségi képmegosztó oldal, a PicPlz, a feltöltött képeket törlik, ettől kezdve nem elérhetők. Az Instagram megjelenése előtt ez volt a legnépszerűbb Android alapú fényképeffektelő és -megosztó alkalmazás. Aztán az Instagram megjelenésével már nem bírták a versenyt, és a lassú döglődés helyett a gyors bezárást választották.
Első és eddigi egyetlen androidos telefonomon én is ezt használtam, teljesen meg voltam vele elégedve, sajnálom hogy az Instagram (háttérben a Facebokkal) mindent visz. A képeim lementésénél körbenéztem, hogy Miskolc taggel vagy Miskolc helyszínnel milyen képek is vannak feltöltve (amik mindjárt eltűnnek). Néhány nekem kedves képet kedvencet letöltöttem, és kirakok most ide a digitális továbbélés reményében. :-)
A képekhez a picplz felhasználóneveket és ahol volt, a címeket raktam képaláírásként.
 |
| Selion: Széchenyi utca |
 |
| Selion: Szinva terasz |
 |
| robtmc: Bone |
 |
| robtmc: Classroom no. 23? |
 |
| robtmc: 9 |
 |
| Ennakiss: Platán |
 |
| csavarhuzo: Tiszai |
 |
| Volvex |
 |
| Volvex |
 |
| Saját képem a végére: vaskarika |
Ha nem találok jobbat, én is váltok Instagramra, majd ott is körbenézek Miskolc témában.
Frissítés:
Olvasónk, Ádám jelezte, hogy ő is készített Miskolc témájú képeket a PicPlz-en, amiket nem találtam meg. Ezek is nagyon jók, fel is raktam őket:
 |
| Psztrnk: Mindszenti templom |
 |
| Psztrnk: Gömöri pályaudvar felé |
 |
| Psztrnk: Görömböly |
 |
| Psztrnk: Tiszai pályaudvar |
2012. június 26., kedd
Beszámoló: World Harmony Run Miskolc 2012.
Vendégszerzőnk, Dóri beszámolója:
Olyan szép volt, olyan felemelő volt! Köszönöm, hogy részt vehettem a Világharmónia futáson! Engem megérintett, futok máskor is!
Magamért, mindenkiért! Mindenkiben ott van a változás! Benned is!
 |
| Lufik egyszerre a levegőben a Sportcsarnoknál |
 |
| A hivatalos csapat plusz egy vendégjátékos |
 |
| A szerkesztőség lángol |
 |
| Dóri is végigfutotta a távot |
 |
| Együtt futott a mezőny |
 |
| Lufik még elengedés előtt |
 |
| A futócsapat előző nap még Parasznyán |
További képek a Világharmónia futás honlapján:
http://www.worldharmonyrun.org/hungary/news/2012/0624
Kapcsolódó bejegyzések
2012. június 25., hétfő
Parkolás Tapolcán
A sajtó korábban már foglalkozott a magánparkolók által foglalkoztatott ún. fehajtók tevékenységével, akik az út mentén állva hirdetik parkolójukat, és terelik be a turistákat szállító autókat az általuk üzemeltetett parkolóhelyekre. A minap.hu megkereste a miskolci polgármesteri hivatal hatósági és ügyfélszolgálati osztályát, ahol azt a tájékoztatást kapta, hogy a vendégfogók alkalmazása nem a hivatalra tartozó tevékenység. Mi viszont értetlenül állunk ez előtt.
A hétvégén Tapolcán jártunk, és azt láttuk, hogy a Hotel Kitty magánparkolójának felhajtói már Tapolca elején ott álltak, aztán a hotel felé közeledve egyre többen lettek, nagy P betűs felsőt viselve integettek, és igyekeztek beterelni az autókat a hotel parkolójába. Láthatóan sikerrel jártak, ugyanis a szálláshely előtt egyre gyűlt a kocsi, miközben a város által üzemeltetett parkolóban, az út túloldalán alig állt jármű.
Nem tudom, mennyivel ajánlanak alá a városi parkolónak, ha egyáltalán olcsóbbak, azt azonban tudom, hogy megtévesztő módon szerzik a kliensek egy részét: erőteljes jelenlétükkel, ruházatukkal, tábláikkal ugyanis azt a benyomást keltik, mintha ők lennének a „hivatalos”, esetleg egyetlen parkolóhely képviselői. A Tapolca elején álló felhajtó nagyon hivatalosnak tűnő tábláján ez állt a P jel mellett: A BARLANGFÜRDŐHÖZ. A tábla persze nem hazudik, nem állítja, hogy ez lenne a Barlangfürdő saját parkolója, s azt sem, hogy ez az egyetlen parkoló a Barlangfürdő közelében, csakhogy a Tapolcát nem ismerő látogatót könnyen meg lehet így téveszteni.
Aggályaim vannak abban a tekintetben is, hogy közterületre táblákkal kiállni vajon nem számít-e reklámtevékenységnek, amiért fizetni kellene. Valaki, aki ért ehhez, felvilágosíthatna.
A felhajtók tehát a közterületen állnak (vajon a két sávot elválasztó fűsávban nem tilos-e, nem balesetveszélyes-e tartózkodni?), megtévesztő táblákkal terelgetik parkolóikba a tudatlan turistákat, miközben a város parkolási pénzektől esik el. Ez tényleg nem tartozik semmilyen hivatalra?
Pár évvel ezelőtt Olaszországban, Punta Sabbionin találkoztunk először a magánparkolók felhajtóinak agresszív fellépésével. Csak a véletlennek köszönhettük, hogy nem hajtottunk be a magánparkolókba, miközben nem is messze ingyenes parkolási lehetőség állt a turisták rendelkezésére. Minket nem húztak csőbe, de mégis feldühített ezeknek a turisták lehúzására szakosodott műfaj művelőinek az erőszakossága. Szomorú látni, hogy nálunk is egyre inkább elterjednek. Furcsa, hogy egy magát elegánsként pozicionáló hotel ilyen legkevésbé sem elegáns módszerekkel próbál további bevételhez jutni.
Miközben nyugatról várnánk a turistákat, abban reménykedve, hogy az elégedett német turista majd a barátainak is ajánlja a helyet. Persze még az is lehet, hogy a magánparkoló vendégeként elégedettebben távozik: a Régió Park Kft. tapolcai parkolóhelyének tábláján ugyanis még véletlenül sem olvasható semmilyen európai nyelven, hogy mik a parkolás szabályai. Miért is lenne kiírva Miskolc turisztikailag kiemelt helyén másként, mint magyarul...? Azt esetleg még meg is fejthetni szótár segítségével a jól felkészült turista, hogy a hét napjain hogyan alakulnak a parkolási szabályok, de hogy a nyári időszakban mi a helyzet, az már komolyabb nyelvtudást igényel. Ha pedig téved, megbüntetik.
Welcome to Tapolca, please spend your money here.
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. június 22., péntek
Programajánló: World Harmony Run
Vasárnap Miskolcra érkezik a World Harmony Run, azaz a Világharmónia Futás. Ez tulajdonképpen egy egész világra kiterjedő civil kezdeményezés, aminek az a célja, hogy elősegítse a nemzetek barátságát és a világbékét. Tudom, hogy ez egy kicsit úgy hangzik, mintha egy szépségkirálynő-jelölt szájából hangzana el, de úgy néz ki, hogy ezt a futást érdemes komolyan venni, hiszen már több, mint 140 országba jutott el. Tulajdonképpen egy váltófutásról van szó, aminek évről évre más az útvonala. Az idei európai (merthogy nem csak Európában rendezik meg) útvonal ez:
Ezen belül ez a magyarországi szakasz:
Már többször írtuk a blogon, hogy milyen euforikus hangulata van egy városi futóversenynek. Ilyenkor egész más képet mutatnak a jól ismert utcák, amiken általában valamilyen járművel megyünk végig. Most itt van az alkalom, hogy mindenki kipróbálja, milyen is ez. Mivel ez nem verseny, hanem örömfutás, ezért tényleg mindenkinek ajánljuk, olyanoknak is, akik amúgy esetleg nem szoktak futni.
A miskolci szakasz a Barlangfürdő elől indul vasárnap reggel nyolckor, és a Sportcsarnoknál ér véget. Ez kb. 6 km-t jelent, ideális táv, de aki soknak érzi, megteheti, hogy csak egy szakaszra csatlakozik.
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. június 21., csütörtök
Csigaszezon
 |
| Úgy látszik, jogászéknak is jól jön egy kis mellékes |
 |
| Amúgy az épület és a kapu is szép, megérne egy felújítást |
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. június 20., szerda
Kedves Anyukák!
Védjük, óvjuk a gyermekeket, a legjobbat akarjuk nekik adni, és szerencsére egyre többször, egyre több kontextusban ismerjük fel, hogy ebben Önöket, anyukákat támogatni, segíteni kell. A tömegközlekedési eszközökön helyet biztosítani a babakocsinak, átadni az ülőhelyet. Az éttermekben etetőszéket biztosítani. A női mosdókban pelenkázót kialakítani.
A játszótereket is elkeríteni, hogy minél biztonságosabb körülmények közt játszhassanak a gyerekek. De ha nincs is elkerítve, azért vigyázunk, hogy a kutyáink ne kerüljenek a játszótérre, mi magunk sem vágunk át a homokozón, stb.
Azt kérjük azonban, hogy ne csak a játszótér legyen rendben. Ne csak azt őrizzük meg tisztának, szemétmentesnek.
Miért kell az esti sétánkon használt pelenkákat találnunk a játszóteret körbevevő park padjain? Miért gondolják, hogy a kisgyermek után, akinek sürgős dolga akadt, ott lehet hagyni a játszótér melletti (a kerítésen kívüli) bokor alatt a végterméket? A parkba járó kutyások egytől egyig felszedik a kutyagumit, aki esetleg nem így tesz, azt figyelmeztetik. (Sőt, sokszor mások után is takarítanak.)
Kérjük, ha eddig nem érezte, mostantól érezze ezt magára nézve is kötelezőnek. Ha esetleg nem úgy született, hogy ez evidencia Önnek...
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. június 19., kedd
Tosca és tömeg a kilátónál
Állítólag nagyon jó volt a Tosca az Operafesztiválon. Mi nem láttuk, mert amikor megérkeztünk, már olyan állóhely sem volt az Avasi Kilátónál, ahonnan bármit is sikerült volna látni az operából.
Láttunk azonban mást, tipikusan magyar dolgokat, amik aztán ismét emlékeztettek bennünket arra, hogy miért nem szeretünk ingyenes tömegrendezvényekre járni.
Mert mit is láttunk?
Lusta autósokat, akik gátlástalanul odaparkoltak a szépen karbantartott zöld gyepre, nehogy túl sokat kelljen gyalogolniuk.
Ennél már csak az keserített el jobban, mikor egy középkorú „úr” és a fia, hogy lásson valamit az előadásból, felmászott egy-egy fára, és nekikezdett módszeresen letördelni a kilátást zavaró ágakat. Ne kis gallyacskákat tessenek képzelni, hanem szép, kifejlett ágakat dobáltak a földre. Már éppen készültem, hogy felhívom a figyelmüket az effajta viselkedés elfogadhatatlan voltára, mikor egy hölgy megelőzött: szerencsére nemcsak engem zavart ez a barbárság.
Megértettem, hogy a szervezőknek, ügyelőknek nemcsak a megszokott operalátogató közönséggel kellett dűlőre jutniuk, de azért mégis bosszantott, mikor a nézőtéri felügyelő rikácsolva hozta tudomásunkra, hogy tilos belépnünk oda, ahova egyébként sem akartunk belépni. Jelzem, egy kordon vagy egy szalag is megtette volna.
Itt lett elegünk az estéből, eljöttünk. Valaki írja meg, aki látta: tényleg jó volt?
Kiegészítés Dávidtól:
Mi is kint voltunk Dórival, hogy testközelből élvezzük az operát. Réka leírása teljesen stimmel, amit én még hiányoltam, hogy az Avasi kilátó felé vezető utat elkordonozták ugyan, és ott álltak láthatósági mellényes szervezők, de jó lett volna, ha egy tábla kint van, hogy igen, itt lesz a Tosca, ezekkel az előadókkal. Így csak mentünk a tömeg után.
Hely már nekünk sem jutott, én kíváncsiságból felmásztam egy fára (gallyakra vigyáztam!). Onnan ennyit sikerült elcsípnem:
 |
| Bokrok, fák, Tosca |
Ezek után a földön próbáltunk jó helyet szerezni, de inkább csak hallgattuk, mint néztük az előadást. Ami nekem nagyon tetszett, hogy kihasználták a kilátó összes szintjét, szereplőkkel, refektorokkal, világítással.
 |
| Füst, fény, fejek |
Az első felvonást bírtuk ilyen körülmények mellett. Mint élmény nekünk tetszett, de ilyen nagyszabású műnél sokkal gondosabb előkészület és terep kialakítás kellett volna.
Az előadás előtt két nappal a Városház térnél elkaptuk a második felvonás próbáját, az jobban tetszett volna Rékának, mert sokkal rendezettebb helyen és közönség előtt zajlott.
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. június 18., hétfő
A vasút rejtett arca – dupla élménybeszámoló
Pénteken mi is kitettük ennek a nagyon jónak ígérkező rendezvénynek a plakátját. Blogunk két szerzője is kint volt egymástól függetlenül. Dávid kisfiával a déli turnuson vett rész, én az öcsémmel a délután négykor induló vonattal mentem a Tiszairól. A vonat (InterPici) az első vágányról indult, könnyű volt megtalálni. Már ott feltűnt, hogy ez a program zömmel a kisgyerekeseket érdekli. Arról beszélgettünk, hogy vajon hány olyan felnőtt van, aki igaziból csak alibiből hozta a gyerekét, mert valójában ő akarja megnézni a vonatokat. Akik karonülő gyerekkel voltak, azok gyanítom, hogy ebbe a kategóriába tartoztak :-)
A (kicsit zsúfolt) vonatunk a fűtőháznál azonnal a fordítókorongra állt rá, ahol meg is fordították. Utána a fűtőházban kicsit tumultuózus jelenetek voltak, a szervezők láthatóan nem számítottak ekkora érdeklődésre. Gyors regisztráció után (amire azért volt szükség, hogy igazolni tudják a résztvevők létszámát, és jövőre is legyen rendezvény) bemehettünk egy motorkocsi alá.
Elvileg egyébként csoportokra próbálták osztani a szervezők az embertömeget, de ez nem igazán működött, kis idő múlva mindenki összevissza bóklászott. Ami nem is volt baj, merthogy a kihirdetett programmal ellentétben a rendezvény fő látványossága nem is a Pfaff Ferenc által tervezett fűtőház volt, hanem a kiállított rengeteg mozdony, amikbe fel is lehetett menni. Mivel egy mozdonynak korlátozott a befogadóképessége, jobb volt így a dolog, hogy szép lassan egyenletesen eloszlott a tömeg.
A mozdonyok egyébként információs táblával ellátva, patyolattisztán várták a látogatókat. Nemcsak a vezetőfülkébe, hanem a motortérbe is be lehetett menni.
A régi fűtőház műhelyeibe is szabad bejárás volt, és a villanymozdonyok hatalmas szerelőcsarnokába is, ahol szintén rengeteg mozdony volt látogatható. Nekem legjobban az tetszett, amelyik javításhoz fel volt emelve. Az a hatalmas, súlyos tömeg a levegőben olyan hatást keltett, mint egyik kedvenc fesményem.
Eközben odakint is zajlottak az események: egy traktorral kivontattak egy mozdonyt a fordítókorongra és megfordították, majd mi is ráállhattunk a korongra, és minket is megfordítottak.
Először azt gondoltam, hogy a közel két óra, ami a különvonat érkezése és indulása között volt, kicsit túlzás, de végül épphogy elég volt ahhoz, hogy mindent megnézzünk.
Külön köszönet illeti a szervezőket, akik kedvesek és felkészültek voltak, és a MÁV munkásait, akik láthatóan élvezettel és büszkén fogadták a nagy érdeklődést („gyertek, felemelem nektek a hómarót, hogy lefényképezhessétek”).
A rendezvényen készült fotóinkat ebben a galériában láthatjátok.
Kiegészítés Dávidtól:
Nekem is nagyon megtetszett a felhívás, úgyhogy én is kilátogattam a nagyobbik fiammal, Vincével az eseményre. Egy kicsit sűrűre sikerült a szombati nap, így mi a 12 órai indulást céloztuk meg a Kinizsi utcáról.
Az épületen átsétálva érkeztünk meg a csarnokba, ahová kicsit később érkeztek be az InterPicivel indulók is. Vince vonatmániája csak közepesnek mondható, de mivel minden érdekli, ami mozog-forgatható-csavarható, így egyből lenyűgözték a vezetőfülke és a motortér részletei.
Vonatokból én sem vagyok túlképzett, viszont nagyon sok lelkes és nagy vonattudással rendelkező szülő és gyerek volt, így tőlük igyekeztem felszedni és továbbadni az információkat.
 |
| Ez, ha jól emlékszem, a Szergej becenevű orosz csoda gépháza, ami engem leginkább egy tengeralattjáró belsejére emlékeztetett. |
 |
| Szemed a pályán legyen! |
Nem csak belülről, kívülről is fel lehetett mászni. A teljes két órát mi nem csináltuk végig, mert egy családi program miatt egy óra után el kellett jönnünk, de így is rengeteg élményben volt részünk. Gyerekszemmel persze minden kicsit más, Vincének a legjobban az tetszett, mikor be lehetett mászni egy mozdony alá, illetve ez egyik munkapadon volt egy hatalmas satu.
 |
| (Ez a satu nekem is nagyon tetszett, így le is fényképeztem. Z.) |
Nagyon nagyon jó volt a program, a szervezők nagyon türelmesek voltak, és a gyerekek tényleg mindent meg tudtak nézni. Reméljük jövőre is lesz hasonló program.
Kapcsolódó bejegyzések:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)