Vasárnap, május 5-én a Miskolci Állatsegítő Alapítvány megrendezi a szinte már hagyományosnak nevezhető, a hónap első vasárnapján következő „Kutyagolás”-t, vagyis össznépi kutyasétáltatást, ahol az állatszerető emberek a Sajószigeti úti menhely kutyáit vihetik sétálni a Sajópartra. Most a kutyasétáltatást virág- és faültetéssel kapcsolják össze, ebben is részt lehet venni.
Sajnos ezen a hétvégén mi nem tudunk ott lenni, amit azért is sajnálunk, mert nagyszerű tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak az áprilisi Kutyagolás során. Sok ember tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a menhelyi kutyák sétáltatásában, jó volt látni, ahogy a lelkes sétáltatók elözönlötték a Sajópartot.
Én egy közepes termetű fekete kutyával mentem sétálni, aki a kezdeti izgatottság után végtelenül nyugodt, kedves és hálás sétapartner lett, imádta és kérte a simogatást, és hálája jeléül osztotta a puszikat. Bevallom töredelmesen, miután visszavittem a gondozónak, és láttam, mennyire tiltakozik az eb az ellen, hogy visszatérjen a kennelébe, megsirattam. Tanulság lehet, bár ebben nem vagyok egészen biztos, hogy nagyobb érzelmi távolságot kell tartani. Nem is magam miatt, hanem a kutya miatt, aki talán elkezd örülni a foglalkozásnak, elkezd egy csöppet ragaszkodni a sétáltatóhoz, és hát nem vagyok benne biztos, hogy nem okozok túlzottan nagy csalódást neki azzal, hogy a nagy figyelem után visszapateroltatom a kennelbe.
Akárhogy is, ezeknek a kutyáknak nagy szükségük van arra, hogy foglalkozzanak velük, kiszabaduljanak a kennelek ingerszegény környezetéből. Különösen szükség van az erős férfiemberekre, akik egy-egy nagy testű kutya sétáltatását is bevállalják, nekik ugyanis hatványozottan kicsi a kennel, és le kell vezetni az energiájukat. Zoli egy szépséges, de annál izgágább német juhászt vitt sétálni, aki a séta végére, ha nem is lefáradva, de kevésbé izgatottan vonult vissza a helyére.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése