Miskolc Blog: május 2013

2013. május 31., péntek

Kedves biciklisták!

Egy egyszerű tényre szeretném felhívni a figyelmeteket: a járda a gyalogosoké.

Az utóbbi években egyre növekszik a városban biciklizők száma, ami igen örvendetes fejlemény. Viszont kerékpáros közlekedési kultúra úgy tűnik, hogy még nincs: nagyon sokan a járdán bicikliznek, gyakran elég nagy sebességgel. Ez nemcsak bunkóság, hanem igen veszélyes is, nemrég történt pl. ez az eset:

Pénzszállító-karambol, újabb kerékpáros baleset

Nem véletlen, hogy pont ott történt (a Görgey utcán, a Kós Ház melletti sarkon). Sajnos az új kerékpárút-hálózatunk több helyen igen átgondolatlan, sokszor kell pár száz méteren belül többször 2x2 sávos utat lámpával keresztezni. A fent említett helyen is ez a helyzet: jön a biciklisáv a belváros felől, a sportcsarnok előtt átmegy az út túloldalára (lámpával), majd pár száz méter múlva a Lévay utcánál vissza (újabb lámpával). Ha az ember nem megy át a túloldalra, akkor mire az első lámpa zöldre vált, már ott is van a Lévaynál.

Szóval teljesen megértem, aki itt nem a bicikliutat követi. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a járdát kell használni: nyugodtan lehet az úttesten tekerni. Ha pedig valaki mindenképp a járdán akar biciklizni, tartsa szem előtt, hogy az a gyalogosok terepe, és vagy szálljon le, vagy haladjon lépésben, és ne veszélyeztesse a gyalogosokat, sőt, ne is zavarja őket.

Ez amúgy nekünk, bicikliseknek is az érdekünk. Egyrészt azért, mert mi is a rövidebbet húzhatjuk, ha a járdán száguldozunk, ahogy azt a fenti baleset is mutatja (az autósok nem számítanak rá, hogy a járdán biciklisek jönnek, és nem is kell számítaniuk rá). Másrészt ha a járdán közlekedünk, nem várhatjuk el, hogy a gyalogosok ne közlekedjenek a bicikliúton. Harmadrészt ha ellenünk fordul a közhangulat, akkor aztán hiába várjuk, hogy az autósok odafigyeljenek ránk, hogy biciklis fejlesztések legyenek Miskolcon, stb.

Kép forrása: http://www.minap.hu/images/hirkep03/elso-ho_121202ml_3.jpg

Megjegyzés:

A szerző azon kevesek közé tartozik, akik már évek óta télen-nyáron biciklivel közlekednek a városban, bár a kép nem őt ábrázolja.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 29., szerda

Drapériából is megárt a sok

A Miskolci Nemzeti Színház jelentős mértékű arculatváltáson esett át az elmúlt évben. Fiatalos lett a logó, a honlap és a különböző kiadványok, poszterek, hirdetmények dizájnja. Mostanában azonban nekem kicsit sok lett a színes-szagos reklámból.

A 190. évadot ünneplő színház az installációként újra felhasznált telefonfülkék berendezése mellett az 1847 és 1857 között historizáló stílusban emelt épület teljes főutcai homlokzatát színes zászlókkal és drapériákkal borította, pedig az épület egyébként igen szép homlokzattal rendelkezik, kár ezt egészében kitakarni az utcaképből.

Hangsúlyozom: egészében. A darabok címét felvonultató színes zászlókkal ki tudnék békülni, a főutca tengelyében rápillantva izgalmas látványt nyújtanak. De a középrizalit zöld drapériája nekem már sok. És nemcsak nekem: francia barátnőm például azt hitte, renoválási munkák miatt került a zöld drapéria a homlokzatra. Hiszen mi más indokolná az ilyen mértékű kitakarást?

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 28., kedd

Képes beszámoló a hétvégi biciklis napról

Ahogy mi is beszámoltunk róla, szombaton a Vasgyárban a Factory Aréna szervezésében egész napos biciklis nap volt. Mi is ott voltunk, és megtanultuk azt, hogy mi az a triál, pump track, dirt jump. Volt ezeken kívül futárverseny (budapesti résztvevőkkel, mivel Miskolcon az egyetlen biciklisfutár megrendelések hiányában felhagyott a működéssel), és a rekultiváció projekthez kapcsolódóan biciklis gyártúra, ezt Egri Balázs és én vezettük.

Pár kép a programokról:

A biciklik várják a futárokat,

akik meg is érkeztek.

Pump track-pálya

dirt jump

trial

Ezek pedig a gyártúrához kapcsolódnak:

A gyártúrán bemehettünk egy működő üzembe is, így tehát a gyár mindhárom fajta épületéből láthattunk példát: civil hasznosítású épület (Factory Aréna), működő üzem (Dinas Kft.), pusztuló rom.

Az első típusból egyetlen van, a második típusból néhány, a harmadikból rengeteg. Sajnos.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 27., hétfő

Vigyorgós villamos

Gimnazista voltam, amikor a miskolci közlekedési vállalat járműparkjában új buszok jelentek meg. Azon a vonalon kezdtek közlekedni, amin mi is utaztunk hazafelé a gimiből. Az új busz mindenkinek elnyerte a tetszését, megfigyeltük, hogy ha feltűnt a távolban, és a megálló felé közeledett, a rá várakozók közül többen mosolyogni kezdtek. Ezért neveztük el „vigyorgós busz”-nak.

Egyetemre Debrecenbe kerültem. Ott éppen akkor állítottak forgalomba új, korszerű villamosokat: tágasak, csöndesek és púderszínűek voltak, jó érzés volt rajtuk utazni. Ismét mosolyognom kellett.

Miskolc új villamosa még nem érkezett meg a városba. A közlekedési vállalat azonban karácsony környékén, Bálint-napon és most tavasszal, nyár elején is gondoskodott arról, hogy egy-egy színesen-kellemesen feldíszített villamoskocsival késztesse mosolygásra az utazóközönséget. Örömmel állapítottam meg télen, hogy az adventi villamos kibírta a szezont, nem tették tönkre vandálok a jópofa díszítését. Elkészítéséhez nem volt szükség hatalmas összegekre, inkább egy kis kreativitásra a megtervezők és a kivitelezők részéről. Most pedig a tavaszi villamos, a „Miskolci Kikelet” mosolyogtat meg, talán azért is, mert díszítése – a plafonon elhelyezett műgyeppel és az abból fejjel lefelé „kinövő” művirágokkal – egy csöppet bizarrabb látvány. (A cink.hu újságírója szerint egyenesen szürreális és giccses, de ennek ellenére – vagy éppen ezért – tetszett neki.) Még a hónap végéig lehet benne utazni.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 24., péntek

A „miskolci metró”

Amikor a diósgyőri vasgyár épült, elsődleges fontosságú volt az új ipartelep összekötése a vasúttal. Az akkor még különálló Miskolc és Diósgyőr völgyi fekvése miatt ez nem volt egyszerű feladat: a legegyszerűbb vonalvezetés Miskolcon át ment volna. Itt most jöjjön egy idézet:

„…vajon nem lehetne-e az egész vasúti vonalat a városon keresztül az utcák színe alatt, mint egy alagútban vezetni… – írja a pénzügyminiszteri levél.
Nem lehetett, mert a város nem járult hozzá, ui. nem találták meg a módját a föld alatti tulajdon telekkönyvezésének.”

Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770–1919. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és Országos Műszaki Múzeum Központi Kohászati Múzeuma, 2003. 146. p.

Így az akkoriban nagy újdonságnak számító (még a budapesti se volt sehol) földalatti vasút nem épült meg, pedig a szükséges pénz is rendelkezésre állt. Valahogy azonban meg kellett oldani a vasúti szállítást, így épült ki a ma is funkcionáló vasgyári iparvágány. A Soltész Nagy Kálmán utca déli részénél válik ki az országos fővonalból, egy híddal keresztezi a Hejőcsabára vezető utat, délről megkerüli az Avast, átmegy a Ruzsinszőlő dűlő fölött, majd eltűnik egy alagútban, hogy már a gyárterületen bukkanjon újra elő.

Erről az alagútról kaptunk fotókat nemrég olvasóinktól. Azt hiszem, hogy ez egy igen érdekes téma, mivel nem sokan járnak arra, sőt a legtöbb miskolci talán nem is tud a létezéséről.

Az alagút bejárata

Kétoldalt biztonsági beállók, ha jönne a vonat

Az alagút vasgyári kijárata

A vasgyári oldalon áll a vasgyári vasútállomás épülete, amiről sokan nem is tudják, hogy létezik, pedig több vágány tartozik hozzá, mint a Tiszai Pályaudvarhoz. Valaha személyforgalmat is bonyolított.

2010-ben megmodelleztem a Google Earth-re:

Ma már nem használják, legfeljebb az egyik emeleti helyiségét. Így néz ki belülről:

További képek a srácok Facebook-galériájában láthatók, ezúton is szeretnék köszönetet mondani értük:
Kalandtúra első felvonás

Mindenki figyelmét szeretném rá felhívni, hogy a kohászat területe le van zárva és szigorúan őrzik, tehát senki se csinálja utánuk a túrát, mert könnyen bajba kerülhet!

Bár a vasgyári iparvágány elhagyatottnak látszik, valójában egy karbantartott, villamosított vasútvonal, ami egykor lakatlan területeken haladt, a város növekedése miatt azonban ma olyan fontos helyek mellett megy el, mint az avasi lakótelep vagy az egyetem. Pár száz méter vágány építésével össze lehetne kötni a kettes villamos vasgyári végállomásával. Ha a vonal bekerülne a város tömegközlekedési hálózatába gyorsvillamosként, akkor össze tudná kötni egymással Diósgyőrt, az egyetemet, az avasi lakótelepet, a fontos közlekedési csomópont Tapolcai elágazást és a Tiszai pályaudvart, ezzel némileg tehermentesítve a város fő közlekedési tengelyét. Amennyire tudom, vannak is erre vonatkozó tervei a városházának.

Aki szeretné megnézni a vasgyári rendezőpályaudvart, annak éppen holnap adódik rá lehetősége: a Vasgyári Rekultiváció keretében rendezendő biciklis gyártúrán vetni fogunk rá egy pillantást.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 23., csütörtök

Zöld homlokzat pályázat

Legyen Miskolc a zöld falak, zöld homlokzatok városa! Ezzel a címmel jelent meg felhívás a város honlapján. A felhívásból kiderül, hogy pályázatot hirdetnek, ahol komoly pénzdíjak is vannak. A beadás határideje 2013. július 31. 12 óra.

Állítólag a híres építész, Frank Lloyd Wright mondta, hogy ha rosszul sikerül egy házad, ültess elé fát. A zöld homlokzat is képes a legrondább épületet is széppé varázsolni, így mi abszolút támogatjuk a kezdeményezést. Esztétikai értéke mellett a növénnyel futtatott homlokzat jót tesz a levegőnek is, megköti a port, megakadályozza a homlokzat túlzott felmelegedését, a párolgással temperál, és nem is igényel sok gondozást.

Gyorsan össze is szedtem néhány növénnyel futtatott homlokzatot a Street View-n inspirációnak, bár a téli fotózás miatt nem nagyon érvényesülnek:

View Larger Map

A Kiss ~~Ernő~~ tábornok utcát viszont télen és nyáron is lefotózta a Google a Street View-hoz. Így ha a belváros felé menő sávból átmegyünk a Lillafüred felé menő sávba, a télből a nyárba kerülünk, és a Diósgyőri Gimnázium zöld homlokzatát mindkét évszakban megnézhetjük:

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 22., szerda

Programajánló: családi kerékpáros buli a Vasgyárban

Most szombaton a Factory Aréna és a Miskolc Holding szervezésében egész napos biciklis program lesz a kohászat területén.

Íme a program (katt a képre):

A 11:00-kor kezdődő biciklis gyárbejárást én fogom vezetni, így első kézből tudom, hogy nagyon érdekes lesz :-)

Gyertek minél többen!

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 21., kedd

„A parlagfű még nincs jelen, de már védekezni kell ellene”

„A parlagfű elleni védekezést már most meg kell kezdeni – figyelmeztetnek a szakemberek. Jelenleg még ettől a növénytől nem kell tartani, de így is vannak olyan pollenek a levegőben, amelyek megkeserítik az allergiások életét.”

„Magyarországon hozzávetőlegesen minden ötödik ember szenved parlagfű allergiában, ezért fontos, hogy mindenki felelősséget érezzen a gyomnövény virágzásának megakadályozásában, és környezetét gyommentesen tartsa. Az állami intézkedések mellett kiemelten fontos az állampolgárok hozzáállása. Legyen mindenkinek szívügye a parlagfű-mentesítés, tartsa mindenki rendben a portáját.”

Jelentősen felerősödött a pázsitfűfélék pollenszórása, a hét nagy részében a legnagyobb terhelést jelentette, virágporának koncentrációja elérte a tüneteket okozó szintet.”

A szöveget Miskolc város lapjából vettük. A fotókat Miskolc forgalmas közterületein készítettük. A pollen mellett az elhanyagolt városkép miatt is aggályos ez az állapot.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 14., kedd

Miskolc a Teach Overseas promóciós filmjében!

A Teach Overseas amerikai keresztény szervezet angoltanárokat közvetít a világ számos pontjára.

Nemrégiben elkészült promóciós klipjük néhány részletében a két bájos amerikai tanár, Abby és Alyssa mögött fel-feltűnnek Miskolc különböző helyszínei. Be tudjátok azonosítani őket?

Teach Overseas from TeachOverseas Admin on Vimeo.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 10., péntek

II. Avasi Borangolás

A Miskolci Borbarátok Társasága idén is megrendezi az avasi pincéket népszerűsítő rendezvényét, a Borangolást. (Pár év múlva talán már én sem érzem majd annyira idétlennek ezt a „borangolás” szót. Reméljük, kitart addig a rendezvény.) Aki teheti, menjen el, érdemes. Különösen ajánljuk a 10.00-kor kezdődő II. Avasi Disputát a Papszer u. 2-ben, aminek keretében szakemberek és civilek beszélgetnek az Avas múltjáról, jelenéről és lehetséges jövőjéről.

A programot és annak térképét akár a honlapon, akár itt, a képre kattintva – azt kinagyítva – is elérhetitek.

Kapcsolódó bejegyzések:

Green days 2013 a Miskolci Galériában

A héten (2013. május 7–10. között) Green Days címmel környezetvédelmi programsorozatot szervez a Miskolci Galéria.

Ennek pénteki programja főleg a bringásoknak szól:

14-től 18 óráig Kerékpáros szakmai nap
a Bringázz A Munkába! kampány részeként 6.30-tól 8.30-ig bringás reggeli a Rock Cellar előtt (Széchenyi u. 61.) a KME és a Magyar Kerékpárosklub szervezésében, a Rock Cellar és az Ódon Pékség támogatásával
bemutató és vásár kerékpáros kiegészítőkből, táskákból, felszerelésekből (Bagaboo, Bringadivat, Cangira, MUSU, Serin)
16.00 órától előadás a városi kerékpározásról (Kerékpáros Miskolc Egyesület)
egész nap filmvetítések a környezetvédelemről és a fenntartható fejlődésről (a filmleírások a www.miskolcigaleria.hu oldalon olvashatók) igény szerinti kezdéssel

Kapcsolódó bejegyzések

2013. május 9., csütörtök

Átjáró

Az Átjáró Egyesület elindítja Átjáró című interdiszciplináris folyóiratát. Az első lapszám a Monarchia ipari örökségéről szól, bemutatójára május 16-án kerül sor, amire mindenkit szeretettel várnak.

Az első lapszám szerzői között van blogunk egyik szerkesztője, Bereczki Zoltán.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 8., szerda

Fotók az avasi harangtoronyból

Egy korábbi bejegyzésben mutattunk olyan fotókat, amik az avasi templom csonkatornyában és padlásán készültek. Ezekre a helyekre a Miskolci Galéria „Miskolc megtalálása”-projektjének keretében jutottunk fel. Amikor ott jártunk, akkor bejutottunk a harangtoronyba is, ahol szintén csináltunk képeket.

Kilátás az evangélikus templomra

A toronysisak belülről

A templom a toronyból nézve

A kőfallal bíró szint belseje

A különálló harangtorony 1557-ben épült, miután a templom tornya az 1544-es török támadáskor ledőlt. Alsó szintjei kőből vannak, a kitekintőablakokkal ellátott felső szint és a sisak fából.

Tavaly modellt is készítettem róla:

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 7., kedd

Honfoglaló magyaroknak utódai hullanak

Nem is tudom, hogy ez a falfirka hogy maradhatott ki eddig, pedig a belvárosban van, és emlékszem, hogy már gimnazista koromban is megvolt.

A Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületének falán van:

View Larger Map

Lementettem fotóként is, hogyha időközben eltűnne a Street View-ról:

A Ballagó idő nevű zenekar „Ó, Magyarország!” című számából származik a sor, mely 1991-es, Régi vágyak c. albumunkon jelent meg. Ugyan a Wikipedia szerint a nemzeti rock stílusirányzata a 2000-es években alakult ki Magyarországon, a Ballagó idő viszont 1989-es alapítású együttes.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 3., péntek

Géppuskafészek a vízátemelőnél

Két hete írtunk Walter Mitty képei alapján a vasgyári vízátemelőről. Akkor annyi képet kaptunk tőle, ami két bejegyzésre is elég: a vízátemelőn kívül ugyanis egy géppuskafészket is lefényképezett, ami kiválóan illik sorozatunkba. (Pont ő javasolta amúgy, hogy lassan térképre is tehetnénk ezeket az objektumokat, szóval hamarosan várható egy ilyen bejegyzés is.)

Itt nagytestvérével együtt látható az objektum (a kép közepe táján megbújva):

Ezen a fotón pedig már ő a főszereplő:

Ismét köszönet a képekért!

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 2., csütörtök

Mások szemével: Lajkó Félix a Hámori tavon

Ott voltunk az áprilisi Lajkó Félix koncerten a Miskolci Nemzeti Színházban, ami után kíváncsian olvastam a vele készült interjút a Minapban (merthogy a koncerten a zene mellett egy szó sem hangzott el): http://minap.hu/news.php?extend.66555.5

Ebből derült ki számomra, hogy nemcsak hogy már járt Miskolcon, de még videoklip is készült vele az általa csak lillafüredi tóként említett Hámori tavon:

"– A világ legkülönbözőbb helyein léptél már színpadra. Adtál koncertet színházban, szabadtéren, művelődési házban, templomban. Melyik környezetet kedveled?
– Tetszenek ezek a szép, neobarokk színháztermek. Ezek mindig tetszettek, de vonz a templomi környezet is. Amik nem nagyon tetszenek, azok az ilyen megépített, nyári fesztiváli dolgok. Végül is ott is jó, mert meleg van.
– Miskolcon akkor sikerül a szép színházi helyszínen zenélni, de nem először jársz a városban…

– Jó, mert lehet ide járni. Csináltunk klipet is, de nem lett véglegesen összevágva. Az avasi templom nagyon tetszett, bent is forgattunk, de voltunk a lillafüredi tavon, a háttérben látszik a Palotaszálló, és az aggteleki barlangban is. Sajnos ezek nem kerülnek be sohasem a tv-be, meg sehova. Nem értem, miért nem adják ki az emberek a kezükből, de majd egyszer biztos."

Meg is találtam az említett videót, ami azóta már össze lett vágva. Ez a Hámori tavon készült, ahol egy kék csónakban ülnek és zenélnek. Hallgassátok a zenét, nézzétek a képeket. Nagyon szépek a fények, a tó nagyon vadregényesen néz ki. A fényképezés és a vágás tudatosan hagyta ki a Palotaszállót, így lehet tényleg a tó az egyik főszereplő. Simán elmehetne a Bükk imázs (vagy image?) filmjének is:

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 1., szerda

Autogerechte Stadt

Az Autogerechte Stadt-kifejezést a táj-kert blogon olvastam, és rögtön a miskolci közlekedéstervezés jutott róla eszembe. Pontosan lefordítani nem lehet, körülírni kb. úgy tudnám, hogy „autósokat előnyben részesítő város”. Ahogy a táj-kertesek is leírják, nálunk ezt a tendenciát általában a szocializmussal hozzák kapcsolatba, pedig nyugaton találták ki. Nagyvonalakban arról van szó, hogy a városfejlesztés az autóközlekedést részesíti előnyben, és ennek érdekében akár a belvárosokban is többszintes csomópontokat alakítanak ki. Így fordulhatott elő például, hogy a pozsonyi vár és az óváros közé 2x2 sávos út épült, és ennek köszönhetőek Budapesten a Keleti és a Nyugati Pályaudvar előtti hidak, amik teljesen tönkreteszik a nevezett tereket. A Ferenciek terén nem híd épült, hanem alagút, itt van egy térbeli ábra, amin látszik, hogy valóban egy többszintes autópálya-csomópontot alakítottak ki a belvárosi környezetben:

A kép forrása a táj-kert blog.

Az Urbanista Blog előásott egy tervet arról, hogy a Blahán is akartak hidat építeni. Szerencsére ez nem valósult meg.

Illetve ami a hozzászólásokban számomra megdöbbentő, az az, hogy sok ember sajnálja, hogy ez csak terv maradt. Pedig már a közlekedéstervezők is megértették (és nem csak nyugaton, ld. pont a Ferenciek terének a most zajló átépítését), hogy az Autogerechte Stadt hibás elképzelés volt. A történelmi belvárosoknak nem az az elsődleges funkciójuk, hogy az autóközlekedést meggyorsítsák. Ha ez az utóbbi megvalósul, azzal sajnos az összes többi funkció veszélybe kerül: rossz lesz ott lakni, nem lesz ott érdemes sétálni, kerthelyiségbe beülni, egyáltalán, az autózáson kívül bármit is csinálni.

Úgy tűnik, ezt Miskolcon még nem nagyon értik, különben hogy épülhetett nemrég a Szinva két partjára kétsávos út, a patakot gyakorlatilag egy autópálya sávelválasztójává silányítva. A mostani városvezetés becsületére legyen mondva, hogy az eredeti tervet megváltoztatták, így a két sávból az egyik parkolósáv, ezzel tompítva az autópálya-hangulatot.

Az Autogerechte Stadt-elképzelés „legszebb” miskolci megvalósulása amúgy a Szinva belvárosi lefedése, ami elvágta a történelmi Avast a belvárostól. Azóta rájöttek, hogy ez nagy hiba volt, az új Főtér-koncepció is megpróbálja kezelni, de szerintem nem az abban szereplő alagút lenne a jó megoldás.

Kapcsolódó bejegyzések: