A „Mit Miskolc adhatott” blog írója 6 év után visszaköltözve Miskolcra egyre gyarapodó várostörténeti ismeretei birtokában végiglátogatja Miskolc különböző részeit, próbál elbeszélgetni a helyiekkel is, és megírja tapasztalatait egy-egy képekkel illusztrált bejegyzésben. Első írása Perecesről született, és reméljük, hogy számos további fogja követni.
Kedvcsinálónak álljon itt egy rövid részlet a Perecesi meséből:
„A buszutat nézelődéssel terveztem eltölteni, azonban a tervem azonnal borult, mikor a velem szemben ülő fiatal lány tekintetébe mélyedtem, ami azért nem tartott sokáig, mert két megálló múlva leszállt. Így azzal a büszkeséggel folytattam röpke negyedórás utamat, hogy az első áldozatot máris meghoztam Perecesért, mégpedig azt, hogy nem szálltam le a lány után, mondván, nekem most dolgom van. A busz utazóközönségét elnézve, persze a fiatal lány kivételével, nagyrészt idősek voltak, ami már akkor sokat sejtetett. Kinézve az ablakon, már a Pereces mellett lévő Erenyő látványa tárult elém. Víkendházak, úton haladó lovaskocsik, kisebb ipari létesítmények, újonnan épített és félig felépült házak sűrű váltakozása mutatta az igazi külvárosi jelleget. Mondhatni kertváros város nélkül. Észre se vettem és a végállomáson találtam magam.”
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése