Néhány nappal ezelőtt az
index.hu cikkezett arról, hogy idén az önkormányzatok saját hatáskörükben közösségellenesnek minősíthettek és megtilthattak, ennek megfelelően pedig pénzbírsággal sújthattak olyan tevékenységeket, melyek egyébként nem büntetendő cselekmények. Az Alkotmánybíróság az ezt lehetővé tévő törvényhelyet már alkotmányellenesnek minősítette, de a helyi rendeletek ettől függetlenül nem tűnnek el egyből.
Az index újságírója lelkesen idézgetett a számára bizonyosan bizarrnak tűnő rendeletekből, köztük a miskolciból is, idézzük:
„Miskolc nem aprózta el. Áprilisban meghozott, szeptemberben kibővített rendelete számításaink szerint összesen 69 féle dolgot minősít közösségellenes magatartásnak. Bírságra számíthat például az, aki
- fűre hajt a kocsival („zöldterületre járművel ráhajt, vagy azon parkol”),
- virágot szed („közterületen lévő virágot, dísznövényt szed, károsít vagy élő növény részeit engedély nélkül begyűjti" – eszerint nemcsak az ágyásból kilopott dáliáról, hanem az útszéli ibolyáról is szó van)
- idegesítően berregteti a motorját („gépjárművével az épület kapualjában, udvarán indokolatlanul, a gépjármű rendeltetésszerű használatával össze nem egyeztethetően zajt okoz”)
- óvatlanul rázza ki a porrongyot („épületből ablakon keresztül portörlő ruhát úgy ráz ki, hogy azzal az ablak alatt vagy mellett elhelyezkedő lakásokat beszennyezi”)
- vagy eteti a galambokat.
Ezek a különlegesebb példák voltak, de Miskolc 69 tilalma között megtalálható az efféle rendeletek visszatérő motívumainak többsége is. Szinte minden ilyen rendelet foglalkozik például a házak környékének rendben tartásával. Bírsággal fenyegetik, aki nem takarítja a háza előtti járdarészt, nem vágja le a kilógó gallyakat, nem söpri el a havat, nem nyírja le a füvet.”
Én meg is tettem, mert az indexes írás ironizáló hangneme ellenére miskolci lakosként érzékelem ezeknek a problémáknak a súlyosságát. Látom, ahogy felső kategóriás kocsik alsó kategóriás IQ-jú sofőrjeikkel ott állnak meg, ahol akarnak, ha ez egy karbantartott és éppen növésnek indult kicsiny gyep, akkor ott. A piacon látom, hogy vannak, akik nem a maguk által elültetett és nevelgetett virágokat árulják: előfordul, hogy a városi virágkiültetések idejében megszaporodik a piacon eladásra kínált hasonló dísznövények száma. (Vesd össze ezzel a könyves telefonfülkék sorsát.) Tudom, milyen úgy megpróbálni elaludni esténként, hogy a tuningmániás szomszéd éjszaka indul bemutatkozó körútra a sportkipufogós tragacsával. Látom, hogy néhányan mi mindent megtesznek azért, hogy szűkebb és tágabb környezetüket is tisztán tartsák, de az ő erőfeszítésük mindaddig szélmalomharc marad, amíg mások nem hajlandók tekintettel lenni a körülöttük élőkre. Amíg szemetet kihajigálnak, folyadékot kiöntenek az ablakon és a többi.
Ez a rendelet olvasható persze úgy is, mint ami nevetségesen túlszabályozni igyekszik egy közösség életét. Én sajnos másként olvasom: számomra azt jelenti, hogy ebben a közösségben bizony ilyen problémákkal kell állandóan szembesülni, ez a társadalom bizony még nem érett arra, hogy mindenféle szankciók kilátásba helyezése nélkül, pusztán civilizáltságból képes legyen a másik munkájának, tulajdonának, nyugalmának, magánéletének tiszteletére. Ez bizony egy nagyon szomorú látlelet a társadalmunkról. És minél több időt töltök nyugaton, annál inkább így látom.
Bocsánat, ez most megint negatív hangú bejegyzés lett. Jövő héten hazamegyünk, ki tudja, addigra lehet, hogy sok minden változik (na persze...).
Kapcsolódó bejegyzések: