2013. január 31., csütörtök

Kutyás vendéglátóhelyek Miskolcon?

A kérdéskör, amely soha nem a kutyákról, hanem a gazdákról szól. Gazdákról, akik nem tudják, nem akarják megnevelni az állataikat, vagy nem is tudnak róla, hogy Fifi neveletlen, hiszen olyan aranyosan ugrál. És üzletvezetőkről, tulajdonosokról, akik még csak Fifiket láttak, jó kutyákat soha.”
Nyugat-Európában megszokott, hogy a kutyatartók jól nevelt kutyáikkal beülhetnek egy-egy étterembe, kocsmába, bemehetnek boltokba, és be is mennek, kivéve, ha az ellenkezőjére kéri őket a bolt ajtaján elhelyezett tábla. Láttunk már kutyával ruhaboltban vásárló gazdát, és jártunk már olyan étteremben is, ahol gondoltak a kedvencünkre, és vizet hoztak neki.
Régóta tervezzük, hogy összegyűjtjük a blogunkon azokat a szórakozóhelyeket, kocsmákat, éttermeket és szállásokat Miskolcon, ahol a kutyával érkezőket is szeretettel látják.
Az origo.hu-n megjelent írást olvasva jutott ismét az eszünkbe ez a tervünk, és most arra kérünk titeket, ha van olyan miskolci tapasztalatotok, hogy beengedtek benneteket valahova kutyával, akkor írjátok meg kommentben. A mi kedvenc kutyás helyünk a Míves volt, Tibi mindig szívesen látta Kóficot a kávézóban. Csak sajnos a Mívesbe már nem mehetünk...

Olaszország, a Monte Lussari csúcsán

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 30., szerda

Téglaépítészet Miskolcon: az angyalvár

Kép forrása: kepkonyvtar.hu
Az angyalvár díszes téglahomlokzatával, faragott függőfolyosójával a vasgyári kolónia egyik legszebb épülete. Több legenda kering arról, hogy miért így hívják. A valószínűtlenebb verzió szerint a neve a római Angyalvárra utal. A kapcsolat a két épület között ezen legenda szerint az lenne, hogy a római épület egy időben börtön volt, a vasgyári pedig rendőrség. Hát, nekem ez elég laza kapcsolatnak tűnik.
A másik verzió szerint azért ez az épület neve, mert egy időben a közeli iskola és az óvoda tanító- és óvónői laktak itt. Ez nekem sokkal valószínűbbnek tűnik, főleg, hogy valószínű, hogy munkások adták ezt a nevet.
Már ebből is látszik, hogy az épületnek sok funkciója volt: laktak itt nőtlen tisztviselők, volt rendőrség, laktak itt tanítónők, működött zeneiskolaként, állt üresen is, jelenleg pedig idősek otthona.
Valószínűleg Murányi Lajos tervezte, 1897-ben épült.
Sajnos még csak félkész modellem van róla.










Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 25., péntek

Miskolc a Google Play Store-ban és az Apple App Store-ban

A múltkor megnéztük, hogy mennyire van jelen Miskolc a Facebookon. A másik emelkedőben lévő nagy platform (vagy minek nevezzem) az okostelefonok világa. Manapság már az utolsó website is alkalmazást csinál magának, így adta magát, hogy megnézzük, Miskolc mennyire van jelen itt.
Kezdjük a Google Play Store-ral.
Hivatalos alkalmazás nincs. A Miskolcra kiadott találatok egy oldalon elférnek, és nagy részüknek csak annyi köze van Miskolchoz, hogy Miskolc mint magyarországi város szerepel az adatbázisukban (ebbe a kategóriába sorolom a Magyarország-térképeket, a magyar nyelvtanuló programokat, a repülőmenetrend-keresőket).
A városnak nincsen hivatalos alkalmazása. Két miskolci vállalkozásnak van, ez a Rossita Pizza Miskolc, Radio M Miskolc.
Ami még az első kategóriába tartozik, de azért van benne miskolci tartalom, az a Hungary - Travel Guide. Az ingyenes verzióját letöltöttem, abban kevesebb az információ, gyakorlatilag interneten nyilvánosan elérhető adatok vannak benne összegyűjtve.





A leghasznosabbnak tűnő program a Miskolc menetrend. Ki nem próbáltam, mert zömmel biciklivel járok, de a négy és fél csillag alapján elég jó lehet.




Nézzük akkor az Apple App Store-t.
A keresés ezeket dobja ki:



Hivatalos alkalmazás itt sincs. Itt is van Rossita Pizza és általánosságban Magyarországhoz kapcsolódó alkalmazások. Ezeken kívül, ami Miskolchoz kapcsolódik, az a boon.hu app.




Van még hova fejlődni. Vagy ahogy az amerikaiak mondanák, it's a good start.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 24., csütörtök

Garázsvásár szombaton a Holdam szervezésében

Programajánló szombatra a Holdam Egyesület szervezésében. Garázsvásárt tartanak a Toronyalja utca 61-ben, ahol 10 órától várják a kincsvadászokat.



A garávásárokról itt olvashattok bővebben: http://www.pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/vegre-eljott-a-garazsvasarok-ideje-magyarorszagon-is, illetve külön Facebook-csoport követi az aktuális magyarországi vásárokat: http://www.facebook.com/garazsvasarok.

Mindenkit várnak szeretettel, mi is benézünk hozzájuk szombaton.


Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 23., szerda

Linkajánló: Papdi Balázs fotói

Papdi Balázs Szegeden élő fotós, aki gyakran jár túrázni a Bükkbe, Miskolc hangulatát is szereti, és a régi ipari épületek is érdeklik. Így legutóbb a vasgyári kolóniáról készített szép képeket, itt láthatjátok őket egy cikk kíséretében:

Ízelítőül egy fotó a volt gyógyszertárról:


Ezenkívül figyelmetekbe ajánljuk az alkotó Facebook-oldalát:
azon belül különösen a miskolci fotókat:

Frissítés:
A bejegyzést olvasva Papdi Balázs elküldte nekünk néhány fotóját (köztük a fentit is) jobb felbontásban is, köszönet érte!
Ezek azok:





Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 22., kedd

A leszakadt perecesi kapufa esete

Még ma is emlegetik azt a legendás történetet a perecesiek, amely az 1947. április  20-i perecesi futballmeccsen történt. De mi is történt, ill. hogyan is hagyományozódtak sokak emlékezetében az események részletei?
A történet szerint a perecesi labdarúgók a Fradi ellen játszottak, ám a Kertesi nevű játékosuk góllövése alkalmával leszakadt a kapufa. A perecesi csapat ekkor 3:0-ra vezetett, de a Fradi nem várta meg, hogy kijavítsák a kaput, hanem hazament. A meccset ezért meg kellett ismételni, amikor is a Pereces kikapott (más forrás szerint döntetlen lett a meccs). Állítólag így esett ki az NB1-ből.
Ennél izgalmasabb azonban az, ahogy a Fradinak az első meccsen mutatott gyenge teljesítményét magyarázzák a visszaemlékezők. Van olyan, aki szerint a pályát körülvevő akácfasor illata bódította el őket, és ezért legközelebb már hamarabb jöttek, hogy szokják az illatot, mások szerint viszont a magaslati levegő nehezítette meg a sztárcsapatnak a sporteseményen való teljesítést. Ez utóbbi magyarázat a sajtóban is megjelent, Csanádi, a Fradi játékosa a meccs után a Képes Sportlapnak így nyilatkozott a pályáról: „Poros, salakos, a fűnek nyoma sincs! Amellett a levegő is szokatlan. Hiába, a közel 1000 méteres magasságot meg kell szokni! Én egy negyedóra után már nyomást éreztem a mellemben...” (Képes Sportlap, 1947. április 22.) A szokatlanul gyenge teljesítménynek felmentést kereső magyarázat különösen megmosolyogtató annak fényében, hogy Pereces tengerszint feletti magassága 200 méter. Ilyen magasságban nehéz lenne hegyibetegséget átélni!
Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület tagjai az antropológiában szokásos interjúztatás módszerével gyűjtik a miskolci történeteket, legendákat. Ezt a történetet is nekik köszönhetjük, a részletek a Volt egyszer... a perecesi bányatelep címmel a Bányász Kulturális Egyesülettel együtt elkészített kiadványukban olvashatók. Sőt, a leszakadt kapufáról készült korabeli sajtófotót képeslapon is megjelentették. 
A régi miskolci képek és képeslapok kedvelői a könyvesboltokban megtalálhatják az egyesület által újra kiadott képeslapokat.

Ja, és az MLSZ utólag megadta a pontot a Perecesnek, így nem ezért estek ki a bajnokságból.
Ahogy az FTC Baráti Kör blog interpretálja:
„A megismételt találkozó 0:0-ás döntetlen eredményt hozott. Még később ezt az eredményt is megsemmisítette az MLSZ és jóváhagyta az első, csonka mérkőzés pályán elért eredményét. A Fradinak mondjuk az az egy pont hiányzott a Vasas ellenében a harmadik helyhez. Látható, hogy a furcsa döntések tényleg nem napjainkban kezdődtek…”
Az egykor NB1-es pálya ma így néz ki:

Kép forrása: magyarfutball.hu

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 21., hétfő

Serfőzdék Miskolcon a 18. században

Mostanában több középkorhoz kapcsolódó bejegyzésünk is volt, templomokrólutcákrólmalmokól. Ebbe a sorba illik linkajánlónk a Múlt-kor történelmi portálról. Ez a cikk, a Serfőzdék Miskolcon a 18. században,  részletesen ír a város serfőző, pálinkafőzős múltjáról.


Forrás: http://www.mult-kor.hu
Ajánlom, hogy olvassátok végig a cikket. Ajánlónak egy-két kiragadott részlet:
Egy jeles, 18. századi nótárius megörökítette Miskolc javait, értékeit, s versében azt írja, hogy: a város dombjain a szőlők és a pincék olyan kincset jelentenek, amelyből könnyebben lesz pénz, mint az aranyércből. 
Rákóczi Ferenc — derül ki a közelmúltban megjelent négykötetes oklevéltárból — serpárti fejedelem volt, aki nem vetette meg a kávét és a szivart sem.
1741-ben statutum született arról, hogy a sör után külön jövedelem jár a városnak. A korcsmárosnak minden hordó után egy tallér „nyereség adót" kellett fizetnie. S hogy mindenki védte a maga termékét, példa rá egy 1720-ban keltezett feljegyzés, amely szerint a főzde bérlője kifakadva írja, hogy „Rimaszombatban moslék a pálinka az én pálinkám ellen. Itczéjét 18 poltúra helyett, nekem mégis 10 poltúrán kell adnom".
Egyszóval Miskolc sem volt csak borivó, lakói közül nem kevesen hódoltak a serivás szenvedélyének, főleg ha a mester jó sört is főzött. Ezt már a 19. század szokása szerint illett a kocsma bejárata fölé helyezett rúdról lógó szalmacsutakkal jelezni.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 17., csütörtök

Születésnap

Ma két éves a blogunk. A két év alatt kevés kivétellel minden munkanapon írtunk nektek egy bejegyzést, egész pontosan ez a négyszázhetvenhatodik. Sok jó dolog történt a két év alatt, úgy érezzük, hogy hasznos volt a munkánk a városnak és a miskolciaknak.
Az első bejegyzés arról szólt, hogy mennyire van jelen Miskolc a Google Earth-ön. Az akkori helyzet azóta szerencsére sokat javult, nekünk is köszönhetően.
Az elmúlt év fontos eredményének tartjuk a Borpályázatok elindítását is. A legutóbbi ugyan elég régen volt, de vannak új ötleteink, szóval fognak még itt is dolgok történni.
Sikeres ötlet volt az éjszakai futás is, ha kitavaszodik, annak is lesz még folytatása.
A Facebookon 196 like-ot gyűjtöttünk be a két év alatt, kicsit reménykedtünk benne, hogy a születésnapra összejön a kétszáz, dehát ilyen az élet. :-)
A Google Pluson rosszabbul állunk (ahogy magát a Google Plust is kevesebben használják, mint a Facebookot), 19 ember köreiben szereplünk.
Mindenkinek köszönjük az érdeklődést, az ötleteket és a hozzászólásokat!

Kapcsolódó bejegyzések:

A középkori Miskolc templomai

Ahogy a középkori utcahálózatról írt bejegyzésünkben ígértük, most a középkori Miskolc templomainak és kápolnáinak felsorolása következik, nyugatról kelet felé haladva.


View Miskolc középkori templomai in a larger map

Szent György-kápolna
Az Avas-tetőn állt, a mai kilátótól keletre. 1376 előtt épült, az Avas is róla kapta korabeli nevét (Szent György-hegy). Pontos helye nem ismert, ahogy pontos megjelenése sem. Az 1544-es török támadásban pusztult el. Ez a kép adhat fogalmat róla, bár inkább csak a helyéről, mert már ez is bőven a pusztulás után készült:



Szent István-templom
Ez a mai avasi református templom. A fenti képen az előtérben látszik. Egy kisebb templom helyén a XV. század végén épült, akkoriban nagyon korszerű körüljárós csarnokszentélyes kialakítással, hálóboltozattal. A boltozat sajnos alig fél évszázad múlva, az 1544-es török támadáskor megsemmisült. De még így is a középkori Miskolc egyetlen fennmaradt temploma.


Boldogasszony-templom
A mai Deák téren volt, az újvárosiak használták. A XV. század vége felé épült, hogy aztán 1544-ben el is pusztuljon. A mai minorita rendház építésekor (a XVIII. században) még felismerhetők voltak a maradványai.

Mindszenti kápolna
A mai mindszenti templom helyén épült a XV. században, az ottani ispotály lakói számára. Kitaláljátok-e, hogy mikor pusztult el?

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy Miskolcon 1544-ben ért véget a középkor. Az a támadás olyan lehetett, mint egy apokalipszis. Talán ha lett volna városfal, nem pusztult volna el szinte teljesen a város.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 15., kedd

Mások szemével: Hóesés Miskolcon

Amikor tegnap rátaláltunk erre a videóra, azt gondoltuk, hogy de jó, milyen aktuális, kitesszük holnap a blogra. Nos, mára már nem aktuális, tekintve, hogy az eső esik megint, de ezért talán még jobb is újra megnézni Szabó Gergely szép felvételeit a havazásról.


Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 14., hétfő

Alternatív megoldás a szemetelők ellen

A HVG egyik szeptemberi számában olvastam, hogy a csuvasföldi Antari városkában a városvezetés oly módon lépett fel a szemetelők ellen, hogy a boltban, kioszkban megvásárolt cigarettásdobozra, vodkásüvegre, csipszeszacskóra ráírják a vásárló nevét, és ha eldobva találják, tudják, hogy kit kell elővenni. Elő is veszik: egyrészt néhány órás közmunkára ítélik, másrészt nyilvánosságra hozzák a nevét, így mindenki értesül arról, hogy ki az, aki nem vigyáz a város tisztaságára. Állítólag a módszer működik, sikerült visszaszorítani a szemetelést.
Én meg elgondolkodtam: vajon nálunk mi mindenre kellene még ráírni a fogyasztó nevét, hogy visszaszoruljon a szemetelés? Cigicsikkre, papírzsebkendőre, minden csoki papírjára, rágógumira egyenként...?  (Én személy szerint a legnagyobb problémát abban látom, hogy honfitársaink túlnyomó többsége szerint a cigarettacsikk elhajítása nem szemetelés. Ez – mint általában az ilyen mentalitásbeli berögződések – csak igen lassan, több generáció alatt lenne képes eltűnni egy embercsoport, pl. nemzet gondolkodásából, ha kitartó munkával próbálják megváltoztatni.) Túl negatív vagyok...?

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 11., péntek

A slum iskolapéldája




Az „elszlömösödés” (valamiért szlömnek magyarították a slum szót) egyik gyakori esete, amikor egykoron jó környékeket valamiért elhagynak az eredeti lakóik (pl. mert a belvárosi fekvés miatt megnő a forgalom, és inkább a zöldövezetekbe költöznek), és a helyükre alacsony státuszú lakosság áramlik, ami egy lefelé ívelő spirált eredményez. Ez történt Budapesten a VIII. kerületben, ez zajlik a szemünk előtt a vasgyári kolóniában, és ez történt Miskolcon a Búza tér mellett is. Megdöbbentő, hogy ilyen fényképeket lehet készíteni Miskolc belvárosában. Igaziból még lehetett volna többet is, de csak lopva mertem fényképezni.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 10., csütörtök

HelloMiskolc, MIDMAR a miskolci TDM

Ne ijesszen meg senkit a zagyva cím, nekem sikerült kibogoznom a jelentésüket.
Amikor a miskolci Facebook oldalakat gyűjtöttem össze, akkor akadtam a HelloMiskolc oldalra, aminek a leírásában ez szerepelt: Szerkeszti a MIDMAR – Miskolci TDM. Erre akkor felvontam a szemöldököm, nem nagyon tudtam értelmezni a betűszavakat.

Múlt héten tisztult a kép, amikor megjelent egy hír a Minapon: Tourinform: új üzemeltető, bővülő szolgáltatások, amiben szintén szintén szerepeltek a MIDMAR és TDM rövidítések, és végre már utánanéztem a jelentésüknek, és rátaláltam egy korábbi Minapos cikkre is:
  • TDM: Turisztikai Desztináció Menedzsment (de szép magyar kifejezés) kifejezés rövidítése, ahol a desztináció szó földrajzi térséget jelent
  • MIDMAR: Miskolci Idegenforgalmi Marketing Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, ez a Magyar Turisztikai Desztináció Menedzsment miskolci szervezete
Szóval mostantól az önkormányzat helyett egy részben önkormányzati tulajdonú nonprofit társaság fogja üzemeltetni a Turinform irodát, amely így most már teljes erőbedobással értékesítheti régió idegenforgalmi termékeit és reméljük hogy ehhez színvonalas kiadványokat is fog készíteni. Lesznek  tematikus városnéző programjaik, talán még Vasgyár néző túrára is be lehet majd fizetni náluk.

Ami pedig a webet illeti, hozzájuk tartoznak az alábbi oldalak: 
Ironikus módon a várost, a régiót bemutató Turinform iroda pont amellett az épület mellett van, amellyel a város már jó néhány éve nem tud mit kezdeni. Ennek az épületnek a „szépüléséről” készített a Borsodblog egy tanulságos time lapse videót: 

Forrás: borsodblog.hu

Talán majd ezen is lehet változtatni, addig drukkoljunk az új Turinformnak!


Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 9., szerda

Linkajánló: a Diósgyőr-Vasgyár szócikk a Wikipédián

Nem tudom, hogy kiket rejtenek a szerzők nicknevei, de már régebben feltűnt, hogy nagyon alapos és informatív a Wikipédia szócikke Diósgyőr-Vasgyárról. Szerencsére nem csak nekem tűnt fel. A szócikket kiemelt státuszra jelölték, amit meg is kapott novemberben. Már ez is hatalmas siker, hát még az, hogy december végén négy napig a magyar Wikipédia főoldalán volt, ami az egyik leglátogatottabb magyar honlap, így valószínűleg rengetegen látták a cikket. 
Én azt mondom, hogy ez így sokkal értékesebb városmarketing, mint a mindenféle KHK-k meghívása és etetése-itatása.



Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 8., kedd

A gömöri aluljáróról sokadszor

Aki szerencsétlenségére a Miskolcot észak-déli irányban átszelő vasútvonaltól keletre lakik, az eléggé el van vágva a várostól. Az egyik fontos, gyalogosok és biciklisek által gyakran használt átjáró a József Attila út melletti aluljáró, ezt hívom én gömöri aluljárónak a mellette lévő autós gömöri felüljáró mintájára.
Aki ismeri a helyet, az tudja, hogy eléggé lehangoló ott átmenni, dehát nincs más. Ráadásul az aluljáró  fokozatosan leépül, szépen illusztrálva a betörtablak-elvet, ahogy azt mi is dokumentáltuk:

Karácsony előtt  munkálatok kezdődtek, abban lehetett bízni, hogy rendbehozzák a helyet. De nem, csak annyi történt, hogy a rámpát kiszélesítették (mindenki azt használja, a lépcső ugyanis messzemenően nem felel meg a lépcsőszerkesztés szabályainak, amit az építészhallgatók az egyetemen már az első hónapokban megtanulnak, irtó bonyolult egyébként: 2m + sz = 63). Ezzel még nem lenne baj, viszont ugyanakkor a hiányzó rácsokat a bontott lépcsőfokokkal pótolták. Mit mondjak, nagyon igényes megoldás, a sufnimban nem csinálnék ilyet, nemhogy egy forgalmas közterületen. Főleg, hogy a bontott fokok nem is elegendőek az összes ellopott rács pótlására.

Így néz ki most az aluljáró, élmény ott közlekedni:




Szerintem be kéne tömni az egészet, és a felszínen átjárni, egyáltalán nincs már azon a vasútvonalon akkora forgalom. De még ha lenne is, akkor se hiszem, hogy ez probléma lenne, a Balaton körül pl. a legtöbb átjáró felszíni, pedig ott tényleg van forgalom. Inkább várnék egy kicsit, ha jön egy vonat, minthogy ebben az aluljáróban közlekedjek.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 7., hétfő

Miskolc középkori utcahálózata

Kezembe került egy könyv, ami közöl egy írást Miskolc középkori topográfiájáról. Az írást térkép is illusztrálja, ezt beszkenneltem nektek:


Ha rátesszük egy mai térképre, láthatjuk, hogy a belváros sok utcája már a középkorban is megvolt:


Középkori magyarországi viszonylatban a város nem is számított kicsinek, főleg, hogy több temploma is volt. Ahogy a múltkor a malmokat, egy következő bejegyzésben majd a középkori templomokat is fel fogjuk sorolni.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 4., péntek

Mások szemével: Rozsdazóna

Annak idején mi is írtunk Kiss Tanne István Rozsdazóna című, könyvbemutatóval egybekötött fotókiállításáról.
A Miskolci Televízió Promenád c. műsorában a könyv fotói fölé Némethi Lajos mondja el gondolatait-emlékeit a vasgyárról.
A műsor megtekinthető itt:
Mindenkinek ajánljuk, a képek és a szöveg együtt nagyon hatásos. És egyben szomorú.



Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 3., csütörtök

2013. január 2., szerda

Újabb ipari örökség válik semmivé

Korábban több bejegyzésben is foglalkoztunk a Borsod-Miskolci Gőzmalommal (lsd. itt alul a kapcsolódó bejegyzéseket). A régi épületek mellett egy újabbat is megemlítettem, egy szürke kockát, ami nekem nagyon tetszett, szerintem kiváló, csupa üveg falú irodává lehetetett volna alakítani:




Azért a múlt idő, mert pár hete az épület a fölötte futó híddal együtt nyomtalanul eltűnt. Nem tudom, hogy képviselt-e bármilyen értéket, mindenesetre szerintem kár érte.


Közben a silóban is történik valami, ugyanis egyik nap azt láttuk-hallottuk, hogy a felső emeletek valamelyiének ablakából egész egyszerűen kihajigálnak nagyobb fémdarabokat. Lehet, hogy azt is bontani fogják?

Kapcsolódó bejegyzések: