Ez most egy rendhagyó „Mások szemével”-bejegyzés lesz, ugyanis egy véletlen folytán nagyából ugyanakkor publikált egy bejegyzést a kolóniáról a Mit Miskolc adhatott-blog, amikor Papdi Balázs egy galériát. (Mindkettejükkel találkozhattatok már itt a blogon: a Mit Miskolc adhatottnak a perecesi bejegyzését ajánlottuk, Papdi Balázsnak pedig korábbi vasgyáras fotóit).
Mielőtt jönnének a linkek, elmesélném egy kapcsolódó élményemet. Két hete Pécsre utaztam. A budapesti vonaton az Átjáró Folyóiratban elolvastam Fekete Norbert cikkét, aminek témája a vaskohászati örökség hasznosíthatósága Ostravában és Diósgyőrben. A cikk konklúziója eléggé lesújtó: míg Ostravában a vítkovicei vasgyár épületeit az 1990-es évek óta tudatosan igyekeznek megmenteni és a bennük rejlő turisztikai potenciált (sikeresen) kihasználni, addig nálunk a város tulajdonképpen magára hagyta a területet, és turisztikailag egyáltalán nem számol vele.
 |
| Vítkovicei utcakép |
Budapestre érve átszálltam a pécsi vonatra, ami cseh kocsikkal közlekedett. Kezembe került a cseh vasúttársaság magazinja, amiben egy cikksorozat (az előző linken a 23. oldaltól) az észak-morva régióval foglalkozott. És mi volt a cikksorozat két fő témája közül az egyik? Vítkovice! Ezt úgy képzeljétek el, mintha a magyar Intercity Magazin Észak-Magyarországgal foglalkozó cikke mondjuk Tokaj-hegyaljával azonos súllyal ajánlaná a diósgyőri vasgyárat. Hát ennyit arról, hogy mekkora kihasználatlan turisztikai potenciál rejlik az iparhoz kapcsolódó épületekben.
Akkor a hosszú bevezető után jöjjenek az ajánlandó linkek.
A bejegyzés így indul:
„Nézzük meg tehát a Vasgyár rövid történetét, mely rengeteg érdekességgel szolgál. Nem maradt el persze a terepbejárás sem, mely a mai állapotokat mutatja, így kézzelfogható a gyár, a városrész majd 150 éves történetének minden változása, az egykori európai mintából hogyan lett Miskolc – kimondható – szégyenfoltja.”
Ezután alapos történeti áttekintést kapunk, majd Szomjas György kamerájára kívánkozó jeleneteket többek között az alkoholista Mami és az őt kiszolgálni nem akaró kocsmáros Norbi vitájáról.
Ha az olvasással végeztünk, jöhetnek Papdi Balázs ismét kiváló fotói, „Életképek a diósgyőri vasgyári lakótelepről (kolónia)” címmel. Különösen jó a képekben, hogy nemcsak épületeket örökítenek meg, hanem embereket is, így kiváló illusztrációként szolgálnak az egyébként tőlük teljesen függetlenül készült blogbejegyzéshez.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése