Zakopane vagy Svájc? Az avasi borházak harmadik generációjának építészete

Kikerült az Utánam, srácok blogra a novemberi előadásom. Azt próbáltam körbejárni, hogy a múlt századforduló környékén épült avasi borházak architektúrája milyen nemzetközi trendekbe illeszthető be.

Ezen a linken olvashatjátok el:

Zakopane vagy Svájc? – Bereczki Zoltán, építész november végi előadásának online változata

Kapcsolódó bejegyzések:

• Beszámoló a hétvégi avasi rendezvényről
• Mások szemével: filmes újságírók az Avason
• II. Avasi Borangolás

Eltűnt a Faszváros, és karácsonyfa lett a helyén!

Két éve írtunk az egyik játszótér melletti táblát elcsúfító firkáról. Akkor már régóta ott volt. 

Most jött el az a pillanat, hogy az egyik környélbeli lakó megelégelte, hogy ezt kell néznie nap mint nap, és leragasztotta:

Jól tette. Ha a fenntartót nem érdekli, hogy a gyerekek nap mint nap az obszcén rajzot látva lépnek be a játszótérre, akkor nekünk, lakóknak kell cselekednünk.

A történet egyébként ezzel még nem ért véget, két nap múlva ez az aranyos karácsonyfa jelent meg a táblán:

Így kell ezt csinálni!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Faszváros
• Kedves Anyukák!
• Miskolci az első vidéki játszótér a jatszoterkereso.hu-n

Pozitív Miskolc

Ez a rendezvénysorozat lassan már a végéhez közeledik, viszont mivel nem kapott elég publicitást, mi sem tudtunk róla korábban.

A Pozitív Miskolc című programsorozat annak a gondolatnak a jegyében fogant, hogy nekünk, Miskolc lakosainak szükségünk van arra, hogy erősödjék bennünk a meggyőződés: Miskolcon számos értékes, jó dolog van és történik, amire büszkék lehetünk.

Ahogy a rendezvénysorozat honlapja fogalmaz:

„Tegyük félre a bajainkat, gondjainkat és néhány órát szánjunk arra, hogy találkozzunk olyan képekkel, tárgyakkal, előadásokkal, amelyekkel kapcsolatban ráébredhetünk arra, hogy mennyi szépség vesz körül minket, s hogy nem valós az a kép, amely városunkat csak a negatív hírek szereplőjeként mutatja.

Miskolc igenis komoly értékek birtokosa!”

Tegnap mi is részt vettünk az egyik rendezvényen. A Miskolci Egyetem aktívan bekapcsolódott ebbe a programsorozatba, hogy az Egyetemvárosból a belvárosba „települve” mutassa meg a polgároknak, mennyi értéket hoz létre az egyetem, és hogy a Miskolci Egyetem egyike azoknak a miskolci intézményeknek, amikre büszkének lehet és kell lennünk. Az egyetem ebben a leszakadófélben lévő régióban nagyon fontos eszköze lehet vidékünk felemelkedésének, lokálpatrióta öntudatunk egyik forrása lehet, már ha tisztában vagyunk azzal, micsoda kulturális javak őrzői és gyarapítói az egyetem karai. 

Tegnap a Grizzly Pubban a Bölcsészettudományi Kar oktatói és hallgató mutatták meg ezt az értékmegőrzést és -teremtést a publikumnak, ami azonban sajnálatosan kis számban érdeklődött a program iránt. Pedig az előadások szórakoztatók és színvonalasak voltak, és jó volt látni, hogy a gyakorlott előadóknak számító egyetemi oktatók mellett a diákok is lelkesen és felkészülten álltak ki a közönség elé. Aki meghallgatta őket, az most büszkébben gondol a város egyetemére is.

Nincs még késő bekapcsolódni a rendezvénysorozatba: ma este 17:00-tól Dr. Hartai Éva és Berentés Ágnes „A Föld kincsei” címmel az ásványi nyersanyagokról tartanak vetített képes előadást a Grizzlyben, majd ismét a Bölcsészettudományi Kar oktatóit és hallgatóit találjuk ott, akik 18:30-tól nagyon aktuális kérdésről beszélgetnek: Mit kínál a bölcsészettudományi képzés? A ma esti programot a Shadows együttes koncertje zárja: Dr. Farkas Zoltán zenekarának hangversenye az egyetem Szociológiai Intézetének bemutatásával kapcsolódik össze.

A programsorozat vasárnapig tart, a további rendezvényekről itt lehet olvasni.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Buszközlekedés az egyetem és a belváros között
• Gépek a szabadban: Egyetemváros

Tökéletesen elhelyezett reklám

„Ne próbálkozz! Ráz!”

Nem máshol, mint a börtön oldalán. :-)

Frissítés:

A fotót átvette az Urbanista és a Kreatív Online is. A plakátok pedig ma reggelre (12. 21.) eltűntek, jelenleg üresek a felületek. Nem tudom, van-e összefüggés.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Tessék a csőbe beszélni!
• Német autók istentisztelete
• Vigyázat: 18+

A városi fák kivágásáról

Írtunk korábban arról, hogy nem biztos, hogy egy városon belül mindenhol jó, ha fák vannak. Már régóta szeretnék a figyelmetekbe ajánlani ezzel kapcsolatban egy cikket. Zubreczki Dávid, az Urbanista Blog szerkesztője készített egy interjút Szende András tájépítésszel, a Táj-kert blog szerkesztőjével a nagy felzúdulást keltett budapesti fakivágások kapcsán.

Érdemes az egészet elolvasni, de azért néhány részletet átemelek (kiemelések tőlem).

A Kossuth tér kapcsán:

„Volt ugyan abban is koncepció, hogy két oldalt ligetek vannak, de sokkal átláthatóbb így a tér, sokkal jobban érvényesül a Parlament épülete. Igaz, volt egy hársfasor, ami nagyon tetszett. Önmagában olyan szép volt, hogy ha nekem kellett volna döntenem róla, nem biztos, hogy kivágatom. De amikor eltűnt, el kellett ismernem, hogy sokkal jobb így. Régen, amikor egy kastélyt építettek, teljesen természetes volt, hogy együtt tervezték a kerttel. Számoltak azzal, hogy az épület melyik része honnan hogyan fog látszani. Ha ettől eltérünk, az olyan, mintha egy szépen megtervezett tér közepére építenénk valamit.”

Arról, hogy minden fa értékes-e:

„Teljesen fölösleges odaláncolni magukat egy özönnövényhez, mondjuk egy akáchoz, ami tulajdonképpen egy gyom. A Ferenciek terén például kivágtak egy bálványfát, ami alighanem magától került oda és nem hagyta fejlődni maga mellett a platánt. Ráadásul így sokkal jobban érvényesül a Párisi-udvar épülete is.”

Lakótelepi fásításokról:

„Sok helyen elmaradt a lakótelepek építése utáni parkosítás – természetes, hogy az ott élők szerettek volna zöldet. Ám ezt is meg kell tervezni és nem csak azért, mert ha elültetek egy kis fenyőt az ablak alá, akkor az pár év múlva eltakarja a kilátást. Volt, ahol évtizedekre előre elkészítették a parkosítás programját. Például néhány évre nyárfákat telepítettek az új lakótelepre, hogy az építés utáni nem túl jó talajt előkészítsék velük az értékesebb fajoknak. Aztán amikor ki akarták vágni azokat, hogy egy szép parkot telepítsenek, a lakosság megakadályozta azt.”

Az értékes nagy fákról:

„Ott vannak például a Margitsziget hatalmas platánjai, amik még József nádor idejéből maradtak meg. Egy ilyen matuzsálem minden kastélyparknak a dísze lehetne. Az lenne a célja, hogy szabadon álljon és terebélyesedhessen, az ágai lelógjanak a földre és rámászhassanak a gyerekek. Ehelyett, mivel nem gondozták a környezetüket, felnőtt körülöttük egy csomó kis fa magról. Ha kivágnák ezeket, akkor tele lenne a sajtó azzal, hogy 10–20 éves fák tucatjait vágták ki a Margitszigeten. Botrány! Pedig ez olyan, mintha egy szép régi villa körül lebontanál egy csomó hozzátoldott kis sufnit, hogy látható legyen, és azt írná az újság, hogy lebontottak a védett villanegyedben tíz épületet.”

Természetesen vannak helyzetek, amikor nagy baj a fakivágás (a Városliget kapcsán):

„Felháborítónak tartom, hogy egy parkban azért vágjanak ki fákat, hogy a helyére épület kerüljön. Azokhoz kéne hozzáláncolni magukat a civileknek, nem a belvárosi bálványfákhoz.”

Végül újra a link a teljes cikkre:

Jó, hogy fákat vágtak a Kossuth téren, de a Városliget terve vérlázító – cink.hu

És egy-egy kép az avasi templomról fák nélkül (pontosabban kevés fával) és fákkal (az utóbbi a Street View-ról):

Frissítés:

Találtam egy képet a Fortepanon, ami még jobban illusztrálja a dolgot:

Kapcsolódó bejegyzések:

• Mindenhol jók-e a fák egy városban?
• Miskolci gótika
• A főtér-koncepció véleményezése

Századfordulótól az ezredfordulóig: nosztalgia és realitás a történelmi Avason

A fenti címmel tartott előadást Kapusi Krisztián a Miskolc kilátással-műhelysorozat keretében november végén.

Az előadás arról szólt, hogy létezett-e egyáltalán az a fajta avasi idill, amit most sokan visszasírnak.

Kapusi Krisztián előad. Fotó: Vörös Juli, forrás: utanamsracok.blogspot.hu/ 

Aki nem volt ott a rendezvényen, az most elolvashatja az írást az Utánam, srácok-blogon, amit már amúgyis a figyelmetekbe szerettünk volna ajánlani:

http://utanamsracok.blogspot.hu/ 

(A november végi rendezvényen én is előadtam, én a borházak építészetéről, az is ki fog kerülni az Utánam, srácok-blogra, majd szólunk arról is.)

Kapcsolódó bejegyzések:

• Beszámoló a hétvégi avasi rendezvényről
• Mások szemével: filmes újságírók az Avason
• II. Avasi Borangolás

Neonreklámokra vadászunk

Vendégbejegyzés – ismét Walter Mittytől.

„A szocializmus jobb a kapitalizmusnál. Kivéve...” Mikes György hatvanas évekbeli humoreszkjében a párbeszéd résztvevői meg is fogalmazzák, melyik az az EGY eset, amikor amaz jobb, mint emez. Nagyvárosban, ködben, éjszaka. Merthogy az üzletek neonfeliratai egyiknél olyanok, hogy „Baumstark és Tsa.” vagy „Horváth Lali Kocsmája”, míg a másiknál csak annyi, hogy „Keravill”, „Méteráru”, „Zöldért”. És a kapitalizmusban az ember pontosan ki tudja találni, hol áll éppen, melyik körút melyik sarkán, míg a szocializmusban, ugyebár, nemigen.

A hetvenes évek közepén készült Utánam, srácok! című tévésorozatban is mi mással jellemezhették volna a történet helyszínéül szolgáló nagyvárost, nevezetesen Miskolcot, mint az esti homályban is ragyogóan világító bolti neonokkal. Az egyik epizód főcímét végig ilyen piros-kék-sárga képek teszik ki. (Nota bene, a felvételek bizonyára a fővárosban készültek, az egyszerűség végett.)

Az ötven-hatvan-hetven-nyolcvanas évek miliőjéhez hozzátartoztak ezek a jellegzetes városképi elemek. S bár az adott politikai rendszer „elvi” velejárói, pláne „szimbólumai” voltak, a kapitalizmus újbóli eljövetelével kezdtek eltűnni. Nem kerültek a helyükre újak, új nevekkel, feliratokkal. A (nyomda)technika vívmányai és az a tempó száműzhette a villanymeghajtású grafikai játékokat  a cégérekből, amivel manapság alakulnak, szűnnek meg és váltják egymást az épületek, boltok, szolgáltatások bérlői, gazdái, működtetői.

Ha valaki napjainkban neonfeliratokat kezd keresni, hamar rádöbben: alig talál. Jelen sorok írója néhány hónapnyi nyomozás után megkockáztatja: talán tíz sincs (!) jelenleg már egész Miskolcon... Ahol még akad egy, lehet, hogy épp holnap, vagy a jövő hónapban cserélik ki, veszik használaton kívülre, szedik-verik le, takarják el.

Márpedig ha ezt a technológiát és látványát egy adott kor jellegzetes városképi elemének tekintjük, akkor valamiképp alkalmas volna a megőrzésre. Legalább emlékében, látványában, képi megörökítésében.

Szeretnénk minél többet találni, ami ma még lefotózható.

A főutcán, a Városház tér és az Ady-híd között jószerével már nincs egy sem. Talán még félreesőbb utcákban, vagy külső városrészek nem teljesen átépített egykori bolti épületein fellelhetők. Perecesen, Diósgyőrben, netán az avasi lakótelepen, s más efféle helyszíneken. Lakóházak között, szűk utcácskákban megbújva. S ha van is még, nemigen világít már esténként. De még le lehet fényképezni. Ha mást nem, töredezett maradványait, mint a néhai Avas szállón a volt Kossuth mozi „Filmszínház” feliratát. Máshol már csak a neonok hűlt helyét.

Arra biztatjuk olvasóinkat, segítsék a keresést-kutatást. Akár tippekkel (ki hol tud ilyet), akár saját készítésű fotókkal.

Egy Picasa-galériába gyűjtjük az eddigi találatokat (kicsit kibővítve, egyéb régi üzleti cégérek képeivel), ott lehet ellenőrizni, megvan-e már egy-egy találat, vagy friss felfedezésnek minősül. A lelkes lokálpatrióták segítségét előre is köszönjük!

A cím, ahova az üzeneteket várjuk:

wmitty16 [kukac] gmail.com

Még egyszer a galéria: NEON

És egy kis játék: az olvasó vajon kitalálja, hogy ez a három neonfelirat hol látható ma is?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Az avasi kilátó „mindenhonnan” belátható
• Fotók a vasgyári fényfestésről
• Fotók az új Városházáról/ból