2014. április 4., péntek

Építészhallgatók a vasgyárról és az Avasról

A Műegyetem építészkarán az egyik legjobb dolog az alkotóhét. Ilyenkor hétfő reggel kaptunk egy érdekes feladatot, és azt kellett megoldanunk péntek estig. Közben a reguláris tanítás elmarad, órák nincsenek, legfeljebb olyan előadások, amikor egy-egy külső építész beszél a témáról, vagy épületlátogatást tart. Ráadásul mindez tavasszal van.
Régóta gondolom, hogy milyen jó lenne, ha a város elhozná Miskolcra az alkotóhetet. A hallgatók biztos, hogy élveznék, és a város is jól járna, mert gyakran kialakul egyfajta kötődés a hallgató és a feladat között (nekem pl. egyszer építészettörténetből a somogyvámosi templomrom volt a féléves feladatom témája, és azóta többször is jártam ott, pedig nem könnyű a megközelítése).
Idén a város meghívta az alkotóhetet. Már önmagában ez is nagyon örvendetes, ráadásul két olyan helyszínt jelöltek meg témának, ami jelenleg problémahalmaz, azonban olyan egyedi jellegzetességei a városnak, amilyet máshol nem lehet találni: a történelmi Avast és a diósgyőri kohászatot.
A Műegyetemről az Urbanisztika és a Középülettervezési Tanszékről érkeztek diákok, ők egészültek ki a Debreceni Egyetem építészhallgatóival. A BME idegennyelvű képzéséről is érkeztek hallgatók: brazilok és irániak.
Az alkotóhét lezárásaként tegnap a diákok nyilvánosan prezentálták munkájuk eredményét. Az volt a szándékom, hogy írok pár sort mindegyik tervről, de sajnos a pinceomlás eléggé lefoglalta a gondolataimat, így nem jegyzeteltem, tehát meg kell elégednetek egy fotóbeszámolóval. 
Az alkotóhét munkái a most átadott, felújított Várkert Bazárban lesznek egyébként kiállítva, ha valaki Budapesten járt, megnézheti őket.
(Az egyes tervekről pár sort a minap.hu cikkében olvashattok.)




















A rendezvény jelentőségét Rostás László főépítész zárszava jól összefoglalja: a fiatalok frissessége nélkül nem lehet a jövőről gondolkodni.
Legalább ilyen fontos az is, amit az Urbanisztika Tanszék oktatója mondott búcsúzóul. Jövő héten a tanszék Kassára megy, a kulturális főváros rendezvényeihez kapcsolódó beruházásokat megnézni. Miskolc eredetileg nem szerepelt a tervben, de ő a mostani élményei alapján elintézte, hogy megszakítsák az utazást, és megnézzék a vasgyárat. Külön kiemelném: nem Lillafüredet, nem Tapolcát, hanem a vasgyárat. És még azt is mondta, hogy máskor is szívesen elhoznák ide az alkotóhetet. Én nem bánnám, ha ebből hagyomány lenne.
Még azt azért megjegyezném, hogy városvezetőink eléggé csendőrstílusról tettek tanúbizonyságot, amikor lazán letegezték a prezentáló egyetemistákat. Még szerencse, hogy a külföldiek ezt nem értették.

Kapcsolódó bejegyzések:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése