Törzsolvasónk, SzGabesz elkészítette Miskolc belvárosának bemutatását a PocketGuide nevű, iOS és Android alatt elérhető virtuális idegenvezető programhoz.
A tapasztalatokat és a túrát két részes cikkben mutatja be a blog olvasóinak, köszönet érte!
Az első rész itt olvasható:
A már látható, elérhető belvárosi túra a Búza-téri vásárcsarnokkal kezdődik. Ezt a pontot azért éreztem fontosnak beemelni, mert tapasztalat, hogy - főleg a külföldi látogatók körében - közkedveltek az ilyen és ehhez hasonló helyek, lehetőségek. Talán még a helyiek város iránt érzett megbecsülését is növeli az, hogy mindezt helytörténeti leírásokkal fűszerezem. Hazudnék, ha azt mondanám, egyszerű volt ilyen röviden beszélni minderről. Sajnos azonban hely szűke miatt elengedhetetlen a kivonatos jelleg. Sok érdekes dolog kimaradt, ami egy ilyen alkalmazásban megjeleníthető. A túraútvonalat a szokásos idegenvezetői sétám alapján készítettem. A lényege az, hogy lehetőleg minél több fontosabb, érdekesebb pontot érintsünk viszonylag rövid idő alatt úgy, hogy ne nagyon kelljen kétszer ugyanazon az útvonalon haladnunk.
A vásárcsarnok után a főutca következik. Azt, hogy ez miért került a túrába, azt hiszem, nem kell magyaráznom. Következő pont a villanyrendőr, melynek során megemlítem a helyi villamosközlekedés, a sarkon álló épületek, maga a villanyrendőr történetét, illetve beszélek Mancsról, a mentőkutyáról is. Az információk többsége nem játszható le külön, hanem az a séta során jelenik meg plusz többletként. Ha jól tudom, erre a weben nincs lehetőség.
Ezután megemlítem a Szinvateraszt és annak előzményeit. Itt hívom fel a figyelmet arra is, hogy Miskolcot régen Kis-Velencének hívták az ezt a területet ábrázoló korabeli képeslapokon. A Miskolci lányok szoborkompozíció és a szerelmesek hídja, más néven a lakatos híd külön figyelmet érdemel, mert mint azt szintén tapasztalatból tudom, a külföldiek kedvelik. Kötelezőnek gondoltam megemlíteni az ország bizonyos értelemben vett első kőszínházát a Déryné utcán, illetve a további épületek zsidó vonatkozásait. Krakkóban egészen jó kis turizmus épült a hajdani zsidó negyed köré. Így a következő állomáson, a Hősök terén megemlítem a zsinagógát is.
Magáról a térről annyira nem, inkább az azt körülölelő épületekről beszélek. Ez is a hely szűkének tudható be. Következő pontként szerettem volna az erdészeti igazgatóság épületéről beszélni, de ez már szintén nem fért bele az annak szomszédságában található Magyar Ortodox Egyházi Múzeum miatt. Ez utóbbit azért tartottam fontosabbnak előbbi rovására, mert országos jelentőségű "kincset" őriz. Mégpedig a város életében, építészetében fontos szerepet vállaló, 1700-as évek görög kereskedőinek hagyatékát, illetve Közép-Európa legnagyobb ikonfalát. Egy ilyet kihagyni vétek lett volna.
_4.jpg)
A séta a város átlagban egyik legrégebbi épületekkel, görög kereskedőházakkal szegélyezett utcájával, a Kossuth Lajos utcával folytatódik. Itt a Nyilas Misi házban otthonra lelő legendás Bató Eszter szobát, illetve a református templomot emeltem ki. Plusz információként kivonatosan leírtam magát a Bató legendát is. Az előzetes visszajelzések szerint nagyon jót tesznek a város megítélésének ezek a történetek. Tartalommal töltik meg, és érdekessé teszik az amúgy talán nem is annyira figyelemfelkeltő helyszíneket, színessé teszik a száraz helytörténeti leírást. Útba ejtem a Dőry kúriát és a Sötétkaput, leírom a történetét, a hozzá kötődő Rákóczi-legendát. Plusz információként itt említem meg a közeli Miskolc Boltot is, ahol a látogatók megtalálják a helyi Tourinform irodát, illetve szuvenírboltot, kávézót. Ez ismét csak igen előnyös lehet, hiszen régóta hallgatom a panaszokat, hogy nincs egy normális hely a városban, ahol képeslapokat, ajándéktárgyakat vehetnének a messzi földről ide zarándoklók. Ezt a csorbát az említett bolttal sikerült kiküszöbölnie a városnak, én pedig a reklámban segítek. Ezek után mutatom be a Bársony-házat, amely azért érdekes, mert alapozási munkálatai során itt találták meg az első bizonyítékot arra nézve, hogy létezett az országban kőkorszaki civilizáció. Ennek következményeként jött létre a magyar őskőkor kutatás, illetve a mai Herman Ottó Múzeum is. A Rákóczi utca 18. századi görög kereskedőházait is fontosnak éreztem megemlíteni, igaz, csak mellékes információként fért az idegenvezetés keretei közé.
Következő állomásként a kihagyhatatlan Városház-tér, majd a Zenepalota következik. Ez utóbbit talán személyes kulturális élményeim miatt is érdekesnek tartottam, akárcsak a Szent István - leendő Fő - teret. Ez utóbbinál beszélek a lehetséges jövőképekről is. Amint megtörténik az átépítés, át fogom írni az ehhez a ponthoz tartozó szöveget is. Az Erzsébet-tér következik és annak előzménye, kialakulásának története, az ország első egész alakos Kossuth Lajos szobra, a város első közfürdője és a faragott kőhíd mellett az Arany Szarvas Gyógyszertár is. Az 1878-as nagy árvízről is itt eszközlök részletesebb beszámolót.
Következő pontként a középkori eredetű volt főgimnáziumi épületet, a Papszer úti múzeumot említem, Herman Ottó miskolci emlékével egyetemben. Ennek nem csak azért szentelek jelentőséget, mert látogatásra érdemes kiállítások találhatóak benne, hanem azért is, mert a város egyik legrégebbi épületéről van szó. Többszörös átépítésen esett át, de gyökerei a 14. századig nyúlnak vissza. A város egyik jelképe az ezután bemutatásra kerülő Avasi Református Templom és annak védett temetője,
majd külön "állomásként" az avasi pincesor és a Bor múzeum. Reményeim szerint hamarosan történnek ott fejlesztések. Jelenlegi állapotában szinte csak a közeli kilátó miatt érdemes útba ejteni a területet, de bízom benne, hogy a turizmus fellendülésével az újabb borházak, szolgáltatóegységek is értelmet – és bevételt – nyernek. Ezzel megindulhatna egy pozitív jellegű fejlődés a városban, amely az Egeréhez hasonló hangulatot teremthetne Miskolcon. Itt gondoltam arra, hogy a Mélyvölgy út/Csabai sor felé is elkalauzoljam a látogatót, de a területen felhalmozott szemétkupacok miatt úgy döntöttem, hogy inkább törlöm a túrából. Így az avasi kilátó érintése után ugyanarra vezet a túra, amerről jöttünk, egészen le a templomig, majd onnan a Papszer úton a Mindszent térre. Ez utóbbi az egykor különálló Mindszent település központja, történetét tekintve sok érdekes dologról lehet beszámolni. Mindeközben felhívom a figyelmet a szocializmusban elpusztított korabeli épületekre is. Ezzel megpróbáltam más színben feltüntetni a Szemere utcát, amelyen én személy szerint tájsebként érzékelem a modern építményeket. Ugyanitt hívom fel a figyelmet arra, hogy néhány még ma is álló épület az utca nyitásával egyidős, illetve, hogy a Mindszenti templom az egyetlen olyan vallási épülete a városnak, amely sosem vált protestánssá, mindig katolikus maradt. A séta utolsó pontjaként a Herman Ottó Múzeumot említem meg, ahol nemrégiben nyílt a Pannon Tenger Múzeum, aminek alapozás előtti feltárásán én magam is voltam szerencsés aktívan részt venni. Előkészületben van a Lézerpont Látványtártól átvenni szándékozott népviseleti kiállítás létrehozása, amely méreteit tekintve is egyedülálló értéket képvisel majd. Plusz információként említem a Kálvária maradványai és a Népkert egykori egységét. A fentieken látszik, hogy eléggé terjengősre sikeredett a belvárosi idegenvezetés, így semmi mást nem tudtam már beékelni. Amennyiben a cég részéről lesz rá igény, úgy a jövőben még kisebb kiegészítő túrákkal próbálkozok majd. Addig is vár a következő munka, amely nagy valószínűséggel a legtöbb külföldi turistát vonzó Miskolc-Tapolca lesz.
(A bejegyzést a Wikimedia Commons fotóival illusztráltuk – a szerk.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése