Itt az előző bejegyzés folytatása, ezúttal a városi közbringák kérdését fogom egy kicsit körüljárni. Annak nem sok értelme lenne, ha az internetről lenézném, hogy hol milyen rendszerek működnek, így inkább egy semennyire sem átfogó, cserébe személyes tapasztalatokon alapuló áttekintés következik.
Ahogy az előző bejegyzésben említettem, négy európai városban közlekedtem napi szinten (tehát nem turistaként) biciklivel életem során: Budapesten, Miskolcon, Bécsben és Kölnben. Budapesten most indult a közbringa, Miskolcon pedig (egyelőre) még nincs, így elsősorban a bécsi és a kölni tapasztalatokról tudok írni, de azért Budapestre és Miskolcra is ki fogok térni.
Bécsben a rendszer úgy működik, hogy interneten regisztrálni kell (bankártyaadatok megadásával), a rendszer leemel egy eurót, és már lehet is menni a legközelebbi állomáshoz. Az interneten meg lehet nézni azt is, hogy van-e szabad bicikli a legközelebbi állomáson. Az állomáson azonosításra a bankkártyát kell használni, és már vihetjük is a biciklit. Egy óra ingyen van, az első kölcsönzésnél a regisztrációnál leemelt egy eurót is visszakapjuk. Az egy órát túllépve viszont megnőnek a költségek, bár nem jelentősen: a második megkezdett óra egy euró, majd minden újabb megkezdett órával eggyel több eurót kell az adott óráért fizetni (ha jól értelmezem, én ugyanis sose léptem át az egy órát, hétköznapi használat során ez még egy Bécs méretű városban is elég nehéz). Állomások elég sok helyen vannak, a bringák robusztusak, de kényelmesek, a régebbieken viszont nincs sebességváltó.
Kölnben nincs közbringa, de a Deutsche Bahn bérbringa-rendszere nagyon hasonló. Itt is interneten kell regisztrálni bankkártyadatok megadásával. Ami érdekes, hogy dokkolók egyáltalán nincsenek: egy magterületen belül bárhol ott lehet hagyni a biciklit. A magterület a város elég nagy részét magába foglalja, nem csak a belvárost. Ez a rendszer anarchikusnak tűnik, de működik: bármikor találtam pár száz méteren belül szabad biciklit. Kölcsönözni kétféleképpen lehet. Minden biciklin van egy telefonszám, azt felhívva bemond a géphang egy négy számból álló kódot, amit a bringa egyszerű folyadékkristályos érintőképernyőjén be kell pötyögnünk, és mehetünk. A másik (kényelmesebb) módszer, hogy letöltjük a telefonunkra a Callabike appot, és ott a térképen kiválasztott biciklire rábökve megkapjuk a kódot. A bicikli leadása annyi, hogy érzékeli, hogy lezártuk, és kész. Mivel ez nem közbringa, nem lehet ingyen használni: percenként 8 cent, ami soknak tűnik, de a tömegközlekedés áraival összehasonlítva egyáltalán nem az. Ugyanakkor bérletet is lehet váltani. Egy évre 48 € (diákoknak a fele), és így az első fél óra ingyenes. A bringák itt is robusztusak, de a bécsieknél valamivel kényelmesebbek.
Budapesten még épphogy kipróbáltam a Bubit, így erről nem tudok sokat írni, inkább ezt a bejegyzést ajánlom róla (az írójával együtt próbáltuk ki):
Nekem az a benyomásom, hogy ha a kezdeti problémákon úrrá lesznek (amik természetesek egy ilyen komplex rendszer indulásánál), akkor szuper dolog lesz a Bubi, csak kicsit drága: az éves bérlet 18900 Ft (szemben pl. a kölni nemközbringa kb. 15000 Ft-jával, és a bécsi ingyenességével). Az 500 Ft-s napidíj mondjuk elég jó, de ebből inkább a turisták profitálnak, nem a városlakók.
És akkor Miskolc. A két héttel ezelőtti bemutatón a Public Bike System Hungary rendszerét ismerhettük meg. Rögtön lelövöm a poént: engem meggyőztek. A bemutató elején azon gondolkoztam, hogy ha lenne ilyen rendszer Miskolcon, vajon használnám-e a saját bringám helyett. Akkor még arra gondoltam, hogy esetleg rövid utakon, a belvárosban. Azonban a kiváló minőségű, elektromos rásegítésű bicikliket kipróbálva arra jutottam, hogy ezek sokkal jobbak, mint a saját biciklim (a fentebb bemutatott többi közbringáról nem is beszélve), szóval inkább ezekkel járnék, arról nem is beszélve, hogy így nem az én gépem amortizálódna, és nem kellene félnem, hogy ellopják. Az elektromos rásegítésű bringákról (ezeket hívják pedelecnek) azt kell tudni, hogy maguktól nem mennek, tehát nem segédmotoros kerékpárok. Tekerni kell őket, és szükség esetén (pl. emelkedőn) besegít az első kerékagyba rejtett kis villanymotor. Sokan azt mondják, hogy azért nem járnak biciklivel, mert nem akarnak izzadtan beérni a munkahelyükre. Egy ilyen bringával igen nehéz megizzadni, meglepő ereje van a kis villanymotornak.
Az előadáson elhangzott, hogy egy busz árából kb. 10 állomást ki lehet építeni, egyenként 10 biciklivel. Miskolcra szerintük kb. 200 állomás kellene, 3500–4000 biciklivel. Úgy számoltak, hogy 200–300 méterenként érdemes állomást létesíteni. Nekem ez sűrűnek tűnik, de nyilván akkor rentábilis a dolog, ha minél több állomás van (így válhat igazán a tömegközlekedés alternatívájává a közbringa). Persze sok múlik itt is az árazáson. Szerintem a budapesti modellel szemben (ahol az alkalmi használat viszonylag olcsó, de az éves bérlet drága) inkább a kölnit kellene alkalmazni, így a helyiek olcsón, a turisták kicsit drágábban tudnák a bringákat használni (természetesen az árakat úgy kéne belőni, hogy mindkét csoportnak megérje).
 |
| A pedelecek idősebbeknek is kiválóak, ahogy arról ez a két hölgy személyesen is meggyőződött |
Az előadás diáit itt lehet megnézni:
Mivel elég komoly politikusi érdeklődés volt a bemutatón, remélhetőleg hamarosan szuper pedelecekkel közlekedhetünk városunkban.
(Még egyszer köszönjük a meghívást a Kerékpáros Miskolc Egyesületnek!)
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése