Borzasztó információs táblák lepték el a várost

Képzeljünk el egy estélyt, ahol megjelennek elegáns hölgyek. Nem nagyestélyiben, de szépen felöltözve. Mindegyik máshogyan, de mindegyik elegánsan. 

És képzeljük el, hogy mindegyiken egyforma tornacipő van.

Borzasztóan mutatna, nem?

Pont ez a baj a várost mostanában ellepő turisztikai táblákkal. A belvárosi tereinknek sajátos hangulata van, ezért szeretjük őket. Ha utcabútorok kerülnek ki a terekre, azokat meg kell tervezni, hogy illeszkedjenek az adott tér karakteréhez.

A most kikerült táblák egy erdő szélén jól mutatnának, de a városi tereken borzasztóan hatnak.

Még a műemlékvédelmi szakmérnöki képzésen volt egy olyan házi feladatunk, hogy ki kellett választani egy történeti épületekkel határolt városi teret, és megszámolni, hogy hány zavaró elem (villanyoszlop, hirdetőtábla, stb.) van ott. Ha ezek az „idegen elemek” elérnek egy kritikus tömeget, az egész összhatás zavaró lesz, és nemcsak a szakembereknek, hanem a laikusoknak is, csak az utóbbiak nem tudják pontosan megmondani, hogy mi nem stimmel.

Sajnos az új táblák is idegen elemként hatnak. Ráadásul a kihelyezésük módja is nagyon igénytelen, lejtős terepen pl. a táblák is ferdék (ez leginkább a Papszer utcainál látszik, lsd. a fotót lentebb).

Egy kollégám nagyon jól, tömören, pontokba szedve megfogalmazta, hogy mi is a baj velük:

• A táblák nem nagyvárosi karaktert, hanem inkább falusi hangulatot idéznek.
• Nincsenek összhangban a környezetükkel, lásd pl. Hősök tere, Pannon-tenger Múzeum, Centrum, Szent István tér.
• Az építészeti minőségtől sajnos nagyon messze vannak.
• Építész, iparművész stb. bevonása, esetleg ötletpályázat (mint a budapesti utcabútorok esetében) valószínűleg nem ezt az eredményt adta volna.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Litwin József utcabútorai a Centrum környékén
• Ötletes irányjelzőtábla a várnál
• "Reklám, te mosolygó hulla"

Mátyás király, Borbála, Diósgyőr, Besztercebánya, Alsó-Ausztria

Mátyás király 1473 november 13-án a diósgyőri várban tartózkodott. Ezt onnan tudjuk, hogy innen keltezett egy német nyelvű oklevelet, amiben az alsó-ausztriai Steinból származó nemes Borbála asszonynak egy besztercebányai házat, valamint bányát, majorságot és több környékbeli falut adományozott.

Stein a Duna partján fekszik, ma Krems an der Donauhoz tartozik. Középkori jellegét a mai napig megőrizte.

Kép forrása: Wikipédia

Innen származott az a bizonyos nemes Borbála asszony. De ki is volt ő? Csak 1941-ben derült ki osztrák tudósok kutatásai alapján, hogy Mátyás király egyetlen fiának, Corvin Jánosnak az édesanyja, akiről a korabeli források meglehetősen hallgatnak.

Mátyás király első felesége, Podjebrád Katalin 1464-ben meghalt. Mátyás csak 12 év múlva, 1476-ban nősült újra, ekkor Aragóniai Beatrixot vette el. A kettő között, 1473-ban született meg fia, János.

János jelentősége akkor nőtt meg, amikor teltek az évek, és nem született trónörökös. Mátyás számára a helyzet azért is volt szorongatott, mert még 1463-ban, szorongatott helyzetében megegyezett a német-római császárral, III. Frigyessel, hogy ha fiú örökös nélkül hal meg, akkor Frigyes fia, Miksa örökli a magyar trónt. Ez akkoriban nem tűnt veszélyesnek: Mátyás még csak 20 éves volt, és pár hónappal azelőtt nősült meg. Katalin nem sokkal később fiút szült, azonban ő és a gyermek is meghalt.

Mátyásnak aztán Beatrixszal nem született gyereke, így Jánost tette meg örökösévé, ami konfliktusokat okozott Beatrixszal. Egy ilyen, kissé komikus szituációról tudósít az egyik korabeli forrás, amikor Beatrix azzal vádolta Borbálát, hogy boszorkánysággal ő idézte elő meddőségét, Jánost pedig nemes egyszerűséggel „figliolo della putana”-nak nevezte (azaz kurva fiának). Pedig nem sok joga volt ehhez a felsőbbrendűséghez, merthogy az ő apja is házasságon kívül született gyerek volt. Beatrix a boszorkányságra hivatkozva még a pápánál is el akarta érni Borbála kiátkozását.

De térjünk vissza a diósgyőri oklevélhez. János ekkor még csak fél éves volt, Mátyás még nem vette el Beatrixot. A történészek valószínűsítik, hogy az oklevél keltezésekor mind Borbála, mind János Diósgyőrben volt. Az oklevélből kiderül, hogy Mátyás Bécsben találkozott Borbálával, és később az egész családot is megismerte, saját otthonukban.

Az ajándékozott kőházat is sikerült beazonosítani: ez Besztercebánya főterének egyik legszebb háza, az úgynevezett Thurzó-ház, ahol ma a Közép-Szlovákiai Múzeum működik.

Kép forrása: http://www.ssmuzeum.sk/english/thurzovdom.htm

Borbála később újraházasodott és elköltözött Besztercebányáról, vissza Ausztriába, az enzersdorfi várba. Mátyás itt is többször megfordult, levelet is keltezett innen.

Mátyás 1490-es bécsi halála után Borbála se III. Frigyestől, se Beatrixtól nem számíthatott semmi jóra, így 1491-ben végrendelkezett (a végrendelete fennmaradt, de csak a XX. században azonosították), majd kolostorba vonult Klosterneuburgban. Ott halt meg 1495-ben, ott is temették el, a Szent Ágnes-kápolnában.

A klosterneuburgi apátság temploma

Bár csak marginálisan kapcsolódik ez a történet Miskolchoz, azt gondolom, érdekelheti a blog olvasóit. Hogy egy kicsit kapcsolódjon a mai naphoz, érdemes megemlíteni, hogy mégsem Frigyes fiával, Miksával kezdődött a Habsburg uralom Magyarországon. Mátyást a Jagelló II. Ulászló követte. Az ő fia volt II. Lajos. Amikor ő elesett a mohácsi csatában, akkor került a trónra sógora, a Habsburg Ferdinánd, és ezzel megkezdődött az 1920-ig tartó Habsburg uralom Magyarországon. Egyébként nem Ferdinánd volt az első Habsburg magyar trónon, hanem Zsigmond király veje, Albert (1437-től 1439-ig volt magyar király). 

A bejegyzés megírásához nagyrészt Ritoókné Szalay Ágnes Borbála című írását használtam.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Az újjáépült diósgyőri vár
• Várépítő túra – pillantsunk be a diósgyőri vár átépítésének folyamatába
• Bécs Miskolcon

Lime Veins Bleed Rust

Szemléztük már korábban is a miskolci/Miskolcról szóló zenéket, de most rendhagyó módon egy egész albumot szeretnék ajánlani nektek.

Maguk a számok nem Miskolcról szólnak (vagy nem közvetlenül), de az album címe annyira szépen megfogalmazza, amit Miskolc pl. számomra is jelent, hogy ennél szebben nem is lehetne:

Lime Veins Bleed Rust

Ez Miskolc, nem a „nyitott kapuk városa”.

Itt meghallgatható az egész, előre szólok, hogy kemény zene:

Biztos vagyok benne, hogy kevés embernek fog tetszeni, ez a zene sokak számára nehezen emészthető. Én viszont megfigyeltem, hogy általában minden város sajátos hangulatához passzol egy fajta zene. Bécsben pl. rengeteg Brand New Heaviest hallgattam, itthon alig. Kölnben a Madrugada talált nagyon be (itthon is hallgatom, de jóval kevesebbet), még messzebbi példát említve Boulderben pedig szinte egyfojtában a közeli Denverből származó Wovenhandet hallgattam.

Ennek a bejegyzésnek is az adta a konkrét apropóját, hogy tegnap a vasgyár mellett elbiciklizve pont Karstot hallgattam, és annyira illett egymáshoz a látvány és a zene, mintha összetartoznának. Mert össze is tartoznak.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Újabb miskolci zenék
• Póver a kilátóban
• Bíborszél

Vasgyár: jelen és jövő. Beszámoló a decemberi eseményről

Ez az írás a Borsod Online-on jelent volna meg, de aztán mégsem közölték; így most kiteszem ide.

2014 december ötödikén építészek és egyéb érdeklődők ismerhették meg a diósgyőri kohászat jelenét, valamint egy üzemlátogatás és egy diplomaterv formájában azt is, hogy milyen lehetne a jövő.

Még a 2013-as év elején indult a Factory Aréna szervezésében, a Svájci Hozzájárulás Civil Alap támogatásával a 22 hónapos projektünk, aminek a célja a lakosság aktivizálása a témával kapcsolatban. Főleg a fiatalokra fókuszálva szeretnénk késztetést és ötleteket adni, hogyan, mire lehetne a jelenleg nagyon elhanyagolt területet újrahasznosítani. Ebbe a rekultivációs projektbe illeszkedett a pénteki esemény.

Mivel az építészeket célzottan is meg szerettük volna szólítani, a szervezésbe a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara is bekapcsolódott (ezúton is szeretnénk megköszönni a segítséget Hidasnémeti Jánosnénak).

Az érdeklődők a Factory Aréna bejáratánál találkoztak, majd rövid sétára indultak a kohászat területén. A sétát Bereczki Zoltán építész vezette, aki rögtön az elején elmondta, hogy mivel ő a működő gyárat már nem látta, a közönség tagjait arra bíztatja, hogy nyugodtan mondják el a gyárhoz kapcsolódó élményeiket a séta közben. Több olyan résztvevő is volt, aki családi és szakmai vonalon is kapcsolódott a gyárhoz, így nagyon értékes információkkal lettünk gazdagabbak.

A pusztuló gyárterületen, romos épületek között tett kissé lehangoló séta után Nagy László jóvoltából egy működő üzemet, a Megépszer Kft. közelmúltban felújított és bővített csarnokát is megtekinthettünk.

Eddigre be is sötétedett, így a kissé átfagyott társaság visszament a bázisra, a Factory Aréna épületébe. A szervezők a csarnok alagsorában Ardey Emese díjnyertes diplomamunkájából rendeztek kiállítást. A diplomaterv témája a Factory Aréna épületének átalakítása volt kulturális funkcióra. Egyértelmű kvalitásain felül azért is tartottuk fontosnak ennek a tervnek a bemutatását, mert egész Európában az látszik, hogy ezek az építészetileg értékes, de hatalmas méretű és eredeti funkciójukat elvesztett ipari épületek csak akkor tudnak fennmaradni és megmenekülni, ha a belőlük kiköltözött ipar helyett a város közössége és a városba látogató turisták veszik őket birtokba.

A terv mellett, kapcsán Egri Zsuzsa részvételével érdekes beszélgetés alakult ki, ami a Factory bejárásával végződött: megnéztük a koncerttermet, a sportlövők edzőtermét, a skate parkot, az ipari alpinisták képzőhelyét és a mászócsarnokot. Sajnos nem hallgathattuk el a fenntartás nehézségeit sem: a hatalmas gyárterület egyetlen civil hasznosítású épülete a szavakon kívül eddig nem sok segítséget kapott a várostól működéséhez, annak ellenére, hogy évente gyerekek, fiatalok tízezrei fordulnak meg benne.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Vasgyár: jelen és jövő
• Építészhallgatók a vasgyárról és az Avasról
• Fotók a vasgyári fényfestésről

Alternatív valóság: ez lett volna a Pátria-tömb helyén

Közmegegyezés, hogy a Pátria-tömb a miskolci főutca szégyenfoltja. Én igazából annyira nagyon nem utálom, gyerekkoromban pedig kimondottan tetszett (ahogy az akkori Magyar–Szovjet Barátság teret is szerettem, úgy tűnik fogékony voltam a modern építészetre).

Tény, hogy sokkal szebbek voltak azok a házak, amiket elbontottak, de az is tény, hogy az új beépítés legalább léptékében és tetőformájában követi a főutca építészetét. Ha megnézzük ezeket az egykori beépítési terveket, akkor kiderül, hogy ennek is mennyire örülni kell:

Forrás: Magyar Építőipar, 1971. 11-12.

Különösen hátborzongatóak azok a mondatok, hogy „Miskolc belvárosára igazán ráfér az erőteljes korszerűsítés. [...] A túlzsúfolt, évszázados vagy még régibb igen rossz állapotú, zömmel 2 szintes épülethalmazok helyén és ezek helyett valósul meg a rekonstrukció”.

Attól természetesen semmi sem lesz jó, hogy lehetett volna nála rosszabb is. Hiszen lehetett volna jobb is, ahogy van is sok jó példa modern beépítésre a miskolci főutcán is. Meg sajnos pár nagyon rossz is. (Lsd. kapcsolódó bejegyzések).

(A Magyar Építőipar cikkéért köszönet Nagy Tamásnak!)

Kapcsolódó bejegyzések:

• Modern házak a főutcán
• Modern házak a főutcán 2.
• Nehezen gyógyuló seb a városszövetben: a Centrum Áruház és környéke

Vasgyár: jelen és jövő

A vasgyári rekultivációs projekt keretében pénteken (december ötödikén) egy rendezvényt szervezünk a Factory Arénával közösen.

Most nem a múltba akarunk révedni, hanem kimondottan a jelenre és a jövőre koncentrálni.

Ennek keretében lesz egy rövid séta a gyárban, majd Egri Zsuzsa, a Factory Aréna vezetője fogja bemutatni az épületet, ami eddig az egyetlen kísérlet a gyár épületeinek civil hasznosítására.

A bejárások után Ardey Emese Jövő Építésze-különdíjas diplomatervéből fog kiállítás nyílni (makettel és tablókkal), ami egy lehetséges jövőt mutat majd be.

Program:

14:00 regisztráció a Factory Arénában (bejutás az Ógyár térről az 1-es kapun) 

14:30 gyárbejárás: a kohászat jelene

15:30 épületbejárás (Skate park, mászóterem, alpintechnikai oktatóterem, koncertterem): civil kísérlet az ipari örökség hasznosítására

17:00 Ardey Emese Jövő Építésze-különdíjas diplomaterve: egy lehetséges jövő 

17:30: kerekasztal-beszélgetés a látottak és elhangzottak kapcsán

Mindenkit szeretettel várunk!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Építészhallgatók a vasgyárról és az Avasról
• Fotók a vasgyári fényfestésről
• Képes beszámoló a hétvégi biciklis napról

Új geoláda létesült egy bejegyzésünknek köszönhetően

A tavaszi bloggertalálkozón az egyik megvitatott téma az volt, hogy milyen hatással lehet egy online blog az offline városi életre. Mert remek dolog bejegyzéseket írni és olvasni, de még jobb, ha valami kézzelfogható dolognak is a katalizátorai, esetleg létrehozói lehetünk.

Ezért is örültünk nagyon, amikor néhány hónapja megkeresett minket egy aktív geokesser, hogy felkeltette a figyelmét a „miskolci metróról” (tehát a vasgyári iparvágányról) szóló bejegyzésünk, és a helyszínt ideálisnak tartaná egy láda rejtésére.

A láda létre is jött, és adatlapja szerint a megtalálások gyakorisága 4,5 hetente, tehát úgy tűnik, sikerült felhívni a figyelmet Miskolcnak erre a rejtett érdekességére.

A láda adatlapját itt találjátok:

3854. Miskolci "metró" - vasúti alagút a Vargahegyen át

Bár nem vagyunk aktív geokesserek, a napokban szerintem mi is megkeressük.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A „miskolci metró”
• A vasgyári iparvágány, a halálvonatok és a Pink Floyd
• Sajó-völgyi Regionális Vasút