2012. szeptember 29., szombat

Miskolc és Kassa a „Főszezon 2012” kiállításon

Ahogy azt a helyi sajtó többször megírta, idén Miskolc és testvérvárosa, Kassa a budai várban megrendezett Főszezon nevű turisztikai kiállítás díszvendége. A megnyitó ma volt, mi is ott voltunk. Érdekes módon a díszvendégek standja nem a dunai oldalon, központi helyen van, hanem a Mátyás kút udvarán. A két városnak összesen három standja van: egy-egy saját, és egy közös. A kassaiak  információs anyagi gazdagabbak, rengeteg szépen kivitelezett, informatív kiadvány van nemcsak a városról és környékéről, hanem az egész országról. A szöveges tartalom sajnos nem annyira minőségi bennük, mint az oldalterv és a fotók. Több hibát is találtam, pl. a Sziléziai-házat (Magas-Tátra) ábrázoló kép felirata „Téry-ház”.
Ahogy említettem, a miskolci standon szegényesebb volt az információs anyagok választéka, gyakorlatilag egyet találtam arra érdemesnek, hogy elhozzam. Ez az általunk is véleményezett kiadvány továbbfejlesztett változata, első átlapozásra elég szépnek és informatívnak tűnik. Annak különösen örültem, hogy ottlétemkor az egyik hölgy folyékony angolsággal tájékoztatott két külföldi érdeklődőt (mármint annak is örültem, hogy tudott angolul, és annak is, hogy vannak külföldi érdeklődők).
Kriza Ákos köszöntőjéről lemaradtam, de az nagyon tetszett, hogy a kassai küldött többször méltatta Miskolcot, és hangsúlyozta a kölcsönös együttműködés fontosságát (miközben valószínűleg nem is tudta, hogy csak egy fal választotta el a Nemzeti Galéria azon termétől, ahol több, Kassáról elhurcolt gótikus faszobor van kiállítva).

Néhány kép:






2012. szeptember 27., csütörtök

Programajánló: Kutatók éjszakája 2012

A szombat esti futás előtti lazításképpen pénteki délutáni-esti programot ajánlunk – nem mondhatjátok, hogy nem szólunk időben. Idén is megrendezik ugyanis a Kutatók éjszakáját, Miskolcon is több helyszínen lesznek események: http://www.kutatokejszakaja.hu/2012/
  • Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. Bay-Logi
  • Dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgáló
  • Miskolci Egyetem
  • Szinva-terasz
  • Zenepalota és környéke
Ami megmozgatta a fantáziámat, hogy lesz újra tanbányabejárás a Műszaki Földtudományi Kar tanbányájában: részletek itt.

Várjuk a ti beszámolóitokat is a programokról!

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 26., szerda

Bemutatták Miskolc új arculatát

Ami szerintem nem sikerült túl jól, hiába a nevesnek mondott ügynökségek és zsűritagok.
Amennyire látom, az új arculat fő eleme a Miskolc szóban az O betű félkörívként való használata, ami véleményem szerint teljesen öncélú, és az égvilágon semmit se fejez ki. Ahogy az egyetemen mondták a tanáraink, ha hasonlót csináltunk: ez csak egy vizuális geg.



Van a logónak egy másik, bővebb verziója is.

Ezzel a verzióval két problémám van: egyrészt elcsépelt, másrészt az égvilágon semmi se utal benne Miskolcra. A kétezres évek táján csinált ilyen hangulatú logót magának egy csomó ország, igaz, azokon a felirat laza, kézírást imitáló betűkkel volt.





Kicsit unalmasnak tartom már azt is, hogy mindenhol az sulykolják, hogy le kell vetkőzni az iparvárosi képet. Szerintem egyrészt nem kell levetkőzni, hiszen ez is érték, és ez az, amiben különlegesek vagyunk; másrészt a levetkőzésnek se az a legjobb módja, hogy lépten-nyomon elmondjuk, ezzel mintegy újra meg újra tudatosítva a dolgot. Közben pedig a valóban különleges és értékes ipari épületeink szépen széthullanak.
A sajtótájékoztatón elhangzott teremtő hangulatról Neuromancer írt bővebben, a forrásmegjelölés nélküli Móricz-idézetet („Akkora vitalitás van ebben a városban, hogy ha a legcsekélyebb lehetőség nyílik meg a számára, óriási energiák fognak munkába lépni”) pedig itt helyeztük kontextusba:
Én inkább ezt idézném Móricz írásából:
„Ahogy koncepciótlanul el van hanyagolva maga a borsodi ipartáj, éppenúgy el van hanyagolva fővárosa, Miskolc.” Ezt 82 éve írta, de igaz ma is, talán fokozottabban is.
Visszatérve a logóra. Ez tipikusan egy olyan helyzet, amire pályázatot lehetett volna kiírni. Tele van a város kreatív emberekkel, pláne ha azokat is számba vesszük, akik már elköltöztek. Olcsóbb is lett volna, és gyanítom, hogy az eredmény is jobb lett volna, mint a messziről jött ügynökségek iparosmunkája.
A végére, érdekességképpen ideteszem egykori Északterv logóját, ami szerintem mint logó telitalálat:



Frissítés:
Gömöri Gergely küldött egy linket, amiben szerepel egy másik link, ami ideillik:

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 25., kedd

Megszépült a Sályi 12. lábazata

„Szomszédok egymásért. 
El tud-e érni változásokat néhány szomszéd összefogása? Egy panelház megszépülése lehet, hogy kezdetben csak néhány szomszéd szándéka és tette. Viszont egyre többet beszélgetnek, gondolkoznak együtt egy közös cselekvés után az  emberek. S az elért eredmények más lakóknak is felkeltik az érdeklődését, s ennek hatására az újabb ötletekbe további lakók is bekapcsolódhatnak. Közösségfejlesztői munkánk az efféle kezdeményezéseket támogatja.” – írta Sélley Andrea, a Dialóg Egyesület vezetője. 
Az egyesület a Sályi István utca 12. szám alatti ház lábazatának közösségi festését szervezte meg szeptember 21–23. között.






További képeket az egyesület Facebook-oldalán találtok.



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 24., hétfő

„Ipari örökség” táblák

Nemrég a város több pontján egységes külsejű, barna táblák jelentek meg, amik egy-egy közeli ipari örökségre hívják fel a figyelmet. Ahogy a megyei önkormányzat lapja, a Kulcs magazin megírta, ezek a táblák a „Magyarország-Szlovákia határon átnyúló együttműködési program” keretében kerültek kihelyezésre. A cikkből az is kiderül, hogy összesen négy témában kerültek ki táblák: ipar, bor, várak, gótika.

Kép forrása: http://www.kulcsmagazin.hu/cikk.php?id=3630
Ez mind nagyon szuper is lenne, ha a nagyméretű táblákon jelzett dolgok látogathatók lennének, főleg, hogy a projekt fő célja a turizmus fellendítése. Elképzelem a szerencsétlen turistát, aki Diósgyőrben járva meglátja a vasgyárat hirdető táblát, aztán amikor be akarna menni, netán fotózni akarna, biztonsági őrök gyűrűjében találja magát. Vagy a táblát követve felautózik Lyukóbányára, és csak egy lepusztult betonmonstrumot talál és a bánya épületeinek hűlt helyét, de igaziból azt sem, mert az is betonkerítéssel van körbevéve. 
Mintha fordítva történtek volna a dolgok. Az ipari örökségre valóban büszkének kell lenni, de először meg kellene óvni, látogathatóvá tenni, és csak utána nagy büszkén kitáblázni. Ezek a táblák így annyit fognak elérni, hogy a turisták egy-két csalódás után már csak legyinteni fognak rájuk. Legalábbis a magyarul tudók, mert a többiek meg se értik a feliratokat.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 21., péntek

Holnap jubileumi Critical Mass

Az Európai Mobilitási Hét keretében holnap lesz az autómentes nap, és a szokásos őszi Critical Mass. Miskolcon idén 15. alkalommal kerül megrendezésre, ami egyfajta jubileum, így különleges program várható.
A hivatalos honlap szerint:
„Az indulás helye az előző évekhez szokottan szintén a Sportcsarnok lesz, a menet 17:00-kor startol, DE!
Idén a jubileum alkalmával több meglepetésre, programra, eseményre, szenzációra számíthattok, amit egyelőre nem szeretnénk lelőni.
Ennél fogva javasoljuk, hogy mindenki már 16:00-16:30 körül érkezzen meg a térre!”
Mi ott leszünk, ahogy eddig szinte mindegyiken ott voltunk.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 20., csütörtök

Az éjszakai futás részletei

Augusztus elején hirdettük meg budapesti és pécsi mintára az éjszakai belvárosi futást. A téma a Minap újságírójának érdeklődését is felkeltette, így ott is megjelent róla egy rövid cikk.
Akkor most álljanak itt a részletek.
Időpont: 2012. IX. 29., 21:30
Találkozó: Városház tér
Táv: kb. 5,2 km
Útvonal: Városház tér – Kálvin János és Uitz Béla utca – Csengey utca – Mindszent tér – Görgey utca – Népkert (itt egy kör) – Mindszent tér – Szemere utca – Kazinczy utca – Batthyány utca – Palóczy utca – Városház tér.


View Éjszakai futás 2012 in a larger map

Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem verseny, hanem közös örömfutás. A végén esetleg be is ülhetünk valahova, ha van hozzá kedvünk.
Előzetes regisztráció nem szükséges, aki jönni szeretne, megtalál minket a Széchenyi szobor előtt a megadott időpontban (a futócipőinkről leszünk felismerhetők és a miskolcblogos pólóinkról).
Mindenesetre létrehoztunk egy Facebook- és egy Google Plus-eseményt, aki szeretné jelezni részvételi szándékát, ott megteheti, és az esetleg készülő képek is oda fognak felkerülni valószínűleg.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 19., szerda

Új pékség, régi felirat, régi szín

Új pékség nyílt a főutcán.
Finomak a péksütik, szépek a külső táblák (a kézírásos feliratok mondjuk nem), jó a belső dizájn. 


De az új festés mellett kilátszik az egykori édességbolt KÁVÉ feliratának a széle.
Ez a ház egyébként egyike a – szerencsére nem túl gyakori – ocsmány színűeknek a belvárosban. A festék színének nyilván alkalmazkodnia kellett a régihez.
De vajon mikor kap végre normális színt ez a ház is?


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 18., kedd

Miskolci filmsorozat a Művészetek Házában

Az Utánam, srácok! című ifjúsági filmsorozatot annak idején Miskolcon forgatták.
A Cinefesten az Észak-keleti Átjáró Egyesület szervezésében most azok is belenézhetnek, akik a tv-ben  lemaradtak róla (mert esetleg még nem is éltek).


Ma is volt kettőkor egy vetítés, arról már sajnos lemaradtunk, cserébe a holnapin díszvendégek is lesznek. Kettőkor kezdődik a program a Művészetek Házában.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 17., hétfő

Helyzetjelentés az egyik telefonfülkéről

Ma már szinte üres volt. :-(


Cinikus húzás volt betenni a könyvek közé – nyilván valamelyik könyv helyett – egy, a legegyszerűbb típusú 2012-es asztali spirálozott naptárat. Welcome to Miskolc.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 14., péntek

Kikerültek a könyvespolcként funkcionáló telefonfülkék

Ma ott voltunk a Műút szerkesztősége és a Kultmélyvíz civil akciócsoport által szervezett olvasásnépszerűsítő akción és flashmobon, melynek keretében felavatásra került a három könyvespolcként funkcionáló telefonfülke: egy az Európa téren, egy a színház mellett a főutcán és egy a Villanyrendőrnél a buszmegállóban. Vittünk könyvet és hoztunk könyvet cserébe.
Papp Zsolt, az önkormányzat Humán Főosztályának vezetője szerint most Miskolc mély vízbe lett dobva: a következő napokban kiderül, hogy európai város vagyunk-e, képes-e működni ez a kezdeményezés, ahogy Nyugat-Európában, vagy a könnyűnek találtatik a város a megmérettetéskor. Őszintén bízunk benne, hogy az értelmetlen, öncélú pusztítás, rongálás és a kicsinyes, önző viselkedés elkerüli a három fehér telefonfülkét, és az olvasni vágyó emberek mindig találnak majd bennük számukra érdekes könyveket.
Képek a délutánról (sajnos csak telefonnal készültek):






Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 12., szerda

Templomok éjszakája a minoritáknál

Az alábbi meghívót kaptuk egy nagyon érdekesnek ígérkező programról:

- A „Templomok Éjszakája 2012” rendezvénysorozat keretén belül -



Egy éjszaka a Minoritában

Helyszín:
Nagyboldogasszony Minorita Templom 
3525 Miskolc, Hősök tere 5., Magyarország
Időpont:
2012.szeptember 15. (szombat) 20.00–23.00
Vezetett túra a templomban és a rendházban, a nagyközönség elől egyébként elzárt helyek megtekintésével (szerzetesi cella, barokk étkező, kripta, torony...). Rövid előadások érdekességekről a Minoriták évszázadaiból. Kelemen Didák templomalapító atya sírjából előkerült tárgyak és a Minorita protokollum (kézzel vezetett jegyzőkönyv) megtekintése. Bemutatásra kerül a világ első ikonográfialilag teljes Irgalmasság-oltára, amely egyben a szeretett és népszerű Boldog II. János Pál pápa első magyarországi oltára. Orgonaszó mellett megismerkedhetünk ősi ferences imákkal. A gyerekek és a felnőttek is játékos vetélkedő keretében fedezhetik föl a templomot.
Program:
20.00 Köszöntõ – Kalna Zsolt minorita tartományfőnök 
20.15 Orgonamuzsika
20.30 Kalna Zsolt előadása: Kelemen Didák és öröksége 
21.00 Régi ferences imádságok
21.30 Vezetett túra a templomban és a rendházban
Sok szeretettel várunk Mindenkit!


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 11., kedd

Közösségi könyvespolcok Miskolcon

Ma a Műút szerkesztősége és a Kultmélyvíz civil akciócsoport felhívását adjuk tovább.

Közösségi könyvespolcok Miskolcon! 
Népszerűsítés, akcióindítás: szept. 14.  
Könyvespolc a főutcán? Ahonnan az arra járók bármikor levehetnek egy könyvet, ha hoznak egy másikat cserébe? – Nemsokára Miskolcon is lesznek ilyenek. Az elsőt az Európa téren avatjuk szeptember 14-én, pénteken. Egy könyvespolccá átalakított telefonfülkében gyűlnek majd a könyvek: közöttük akár te olvasmányod is, amit nyugodtan becserélhetsz egy kedvesebb műre – ingyen! A könyvcserepont népszerűsítésére flashmob akciót szervezünk – gyere 4-re az Európa térre egy könyvvel, hogy az ünnepélyes megnyitó után tömegben olvashassuk együtt végig a főutcát!
 
Üdv: a Műút szerkesztősége és a Kultmélyvíz civil akciócsoport
 
Ha szívesen csatlakoznál a szervezői-előkészítői teamhez (pl. telefonfülke-festés, behelyezés stb. jelezd szeptember 11-ig itt: kultmelyviz@gmail.com

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 10., hétfő

Csúnya portálok a főutcán

Amennyire tudom, a városvezetés pár éve kötelezi a főutcai üzletek tulajdonosait-bérlőit, hogy tegyék rendbe a portáljaikat. Ez nagyon dicséretes igyekezet, de sajnos gyakran abban merül ki a dolog, hogy (általában sötétbarna) faburkolatot kap a földszint, ami önmagában szerintem még nem elég. Sőt, kissé vadnyugati díszletváros hatása van tőle a főutcának. És akkor arról még nem is beszéltünk (illetve dehogynem), hogy mennyire tönkreteszi akár a legszebben megtervezett portált is a színes, csiricsáré matricázás és feliratok.





A probléma fennál a magát minden bizonnyal prémiummárkának tartó Café Freinél is, ez a zöld deszkaburkolat ezzel a betűtípussal egyszerűen nem illik egy történelmi belvárosba, céges arculat ide vagy oda:


A jó példa amúgy ott van az utca túloldalán. A Libri nagyobb cég, mint a Café Frei, az Adidasról nem is beszélve, mégis képesek voltak a céges arculatukat az épülethez igazítani. Itt egyébként a portálokon is látszik, hogy az épülethez tervezték őket, egész más is az eredmény, mint a fentebbi képeken:





Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 7., péntek

Jöjjön, ezt most is látni kell!

Nagy sikerű falfirka-sorozatunk már régen bővült, és most se falfirkával, hanem plakáttal frissül. Ez a falragasz most augusztusban lett nagykorú:


Egyébként az egyetemi körcsarnok oldalán van.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 6., csütörtök

Mások szemével: Abby Welbourn Miskolcon

Abby Welbourn 2011-ben az Amerikai Egyesült Államokból érkezett Miskolcra, hogy két gimnáziumban angolt tanítson. Egy évre szólt a feladat, de úgy döntött, meghosszabbítja az itt tartózkodását. Vele készült ez a beszélgetés, elsősorban Miskolcról kérdeztük.


Mióta élsz Miskolcon?
2011 augusztusától 2012 júliusáig laktam Miskolcon, és 2012 augusztusában visszajöttem újabb 11 hónapra, hogy ismét angolt tanítsak.

Szereted a miskolci lakásod elhelyezkedését?
Szerintem az egész város legeslegjobb helyén lakom: a belvárosban, 2–3 perc sétára a Városház téri villamosmegállótól. A lakás az egyik iskola szomszédságában van, amelyben angol anyanyelvi lektorként tanítok. A lakhelyem, úgy hiszem, a város egyik legjobb részén van, ugyanis biztonságos, csendes, közel van térhez, parkhoz, a sétálóutca boltjaihoz és az iskolákhoz. Majdhogy nem is kell használnom a bérletemet, amikor jó az idő, és biciklizhetek.

Mi volt Miskolcról az első benyomásod?
Nagyon érdekesnek és régiesnek találtam, és úgy láttam, hogy szép épületei vannak (jóllehet jó néhányra ráférne a renoválás, vagy hiányosan újították fel). Elsőként a sétálóutca ragadott meg. Tetszik, hogy milyen széles és hosszú, és tetszenek a sivító villamosok, melyek naponta számtalanszor végigmennek rajta. Gyakran elmesélem tréfálkozva, hogy miután túlléptem a csodálkozáson, hogy micsoda történelmet és tradíciót rejtenek magukban az épületek, rájöttem, hogy ezekben a házakban nagyon is hétköznapi dolgok vannak: orvosi rendelő vagy háztartási bolt.

Mi a kedvenc utcád/tered/parkod vagy éttermed/kávézód/kocsmád Miskolcon?
Kétség kívül a Városház tér a kedvencem, régiessége, központi elhelyezkedése miatt, elszórt padjai, a karácsonyi fények csillogása, tavasszal a fesztiválok idején felállított bódék miatt, és mindezt majdhogynem látom is a lakásom ablakából! 
A Míves Kávézó a legjobb hely, ahol a városban a legkülönlegesebb kávét vagy forró csokit ihatod. Tibor művész, és minden alkalommal műalkotást varázsol a vendég bögréjébe. Rejtélyes képessége van, hogy pontosan kitalálja, mi az az ital, amire éppen vágysz, ha éppen bizonytalan vagy. Számtalan alkalommal megtörtént, hogy vendéget hoztam magammal, Tibor ránézett, és közölte: készítek valami különlegeset számodra. Ha van ideje, örömmel ül le az asztalodhoz, és mesél az őrült kalandjairól, például arról, amikor az USA nyugati partját utazta végig, az autójában lakva és mogyoróvajon élve, vagy megtanít egy olyan társasjátékkal játszani, amit a kávézójában tart, és amit bármely vendége használhat a Mívesben tett látogatásakor. [Az interjú még a kávézó bezárása előtt készült. - A szerk.] 


Tudsz említeni olyan épületet, ami leginkább tetszik a városban?
Nagyon szeretem a Lévay Református Gimnázium épületét közel a város központjához, az Avas lábánál. Úgy vélem, ez az épület teljes egészében és szerkezetét tekintve is vonza a szemet, és kellőképpen nagy is. Szeretem grandiózus és díszes látványát.

Hogyan töltöd a szabadidődet Miskolcon?
Számtalan módon. Szeretek vásárolni a plázában vagy a sétálóutcán, használtruha-boltokban, vagy amikor (régiség)vásár van, az utcán nézegetni az árukat. Szeretek meginni egy kávét vagy limonádét egy-egy diákommal vagy barátommal olyan helyeken, mint pl. a Sarokház, az Arany Sárkány Teaház, a Green Gecko, a Café Frei vagy a Grand Café Miskolc. 
Egy diósgyőri árvaházban önkéntesként is tevékenykedem, hetente tartok bibliaórákat vagy angol nyelvórákat a gyerekeknek, hétvégi programokat szervezek vagy csak egyszerűen velük vagyok. Azért is szeretek az árvaházba járni, mert a városközponton kívül esik, és ez valóban egy másféle Miskolc képével ismertet meg engem, olyannal, amilyennel korábban nem találkoztam.

Van olyan kedves, esetleg vicces történeted, ami Miskolcon esett meg veled, és szívesen megemlékezel róla? 
A blogomon is beszámoltam arról, hogy már egy egész sorozatot tudnék összeállítani villamosos történetekből, de a kedvencem az, amikor próbáltam felszállni egy zsúfolt villamosra, majd úgy döntöttem, hogy mégsem, viszont a villamos várt, én pedig félszegen bámultam az utasokat. Ekkor egy idősebb pár intett, hogy szálljak fel, helyet csináltak nekem, és a hölgy a derekam köré kulcsolta a karjait, úgy ölelve engem, mintha a saját biztonsági övem lenne.

Hogyan vélekedsz a miskolciak angol nyelvtudásáról?
Azt szoktam mondani, a magyar nem többnyelvű nemzet, vagyis nem beszél úgy idegen nyelveket, ahogy más európai (különösen nyugat-európai) országok lakói. Ám ha a statisztikát a huszonévesekre vagy a 20 éven aluliakra szűkíted, akkor azt láthatod, hogy mind, de legalábbis a legtöbb beszél angolul, és szívesen kommunikál, ill. fordít, ha segítségre van szükséged. A nyugat-európaihoz képest tapasztalható különbség oka, hogy Magyarországon nem lett olyan hamar kötelező angolt tanulni, mint pl. Franciaországban, Németországban vagy Olaszországban – ezekben az országokban a turista szélesebb rétegektől számíthat segítségre, pl. az 50-esektől és a fiatalabbaktól.

Van-e még valami, amit el szeretnél mondani Miskolcról, a miskolci emberekről?
Szeretem a miskolciakat. Jobban örülök annak, hogy itt élek, mintha egy nagyobb városban élnék, pl. Budapesten. Jóllehet a budapesti élet kényelmesebb és kozmopolitább lenne számomra, itt nagyobb kihívások érnek, mint eddig bármikor az életemben, és készen állok a megmérettetésekre! A fő ok, ami miatt úgy döntöttem, hogy maradok, az emberek, a barátok, kollégák és diákok. Úgy hiszem, ha egy magyarral barátságot kötsz, az egy életre szól. A barátság és a bizalom lassan épül ki, de aztán felbonthatatlan.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 5., szerda

Megyeházi ablakok

Ugye nem vagyok egyedül, aki azt gondolom, hogy a belvárosban, az egyik impozáns és felújított épület ablakában nagyon nem mutatnak jól ezek az alufólia árnyékolók?




A megyeházáról van szó. Persze negyven fokban nem jó dolgozni, de ez a megoldás akkor is szörnyen igénytelen. Pláne a legbelső belvárosban nem kéne...

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 4., kedd

A miskolctapolcai pályázat eredménye

Augusztus elején került ki a Városfejlesztési Kft. honlapjára a miskolctapolcai tervpályázat eredménye. Azért csak most írunk róla, mert az eredeti terv az volt, hogy véleményezzük a pályaműveket, de aztán rádöbbentem, hogy az építészeti kritika mint műfaj kicsit távol áll tőlem.
Így egyszerűen csak leközlünk egy-egy képet a díjnyertes pályaművekről, és linkelünk a teljes portfóliókra.

Első díjat nem osztottak ki.

Második díjat kaptak:
3-as számú pályamű, letölthető innen: http://varosfejlesztes.miskolc.hu/images/stories/Dokumentumok/projektek/tapolca/tapolca-tervpalyazat/3-palyazat-portfolio_II-dij_web.pdf
8-as számú pályamű, letölthető innen: http://varosfejlesztes.miskolc.hu/images/stories/Dokumentumok/projektek/tapolca/tapolca-tervpalyazat/8-palyazat-portfolio_II-dij_web.pdf

Harmadik díj:

6-os számú pályamű, letölthető innen: http://varosfejlesztes.miskolc.hu/images/stories/Dokumentumok/projektek/tapolca/tapolca-tervpalyazat/6-palyazat-portfolio_III-dij_web.pdf
Megvételt nyertek:

4-es számú pályamű, letölthető innen: http://varosfejlesztes.miskolc.hu/images/stories/Dokumentumok/projektek/tapolca/tapolca-tervpalyazat/4-palyazat-portfolio_megvasarlas_web.pdf

5-ös számú pályamű, letölthető innen: http://varosfejlesztes.miskolc.hu/images/stories/Dokumentumok/projektek/tapolca/tapolca-tervpalyazat/5_palyazat-portfolio_megvasarlas_web.pdf

És még a 9-es számú pályamű, de annak a feltöltött anyagában nem voltak építészeti tervek.

(Egyébként meg milyen hülye új formátum ez a pdf portfolio, ami pdf-nek látszik, de nem az?)

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 3., hétfő

Bezárt a Míves!

Szomorúan hallottuk a hírt: bezár a Míves Kávézó. Azóta augusztus 31-én be is zárt. 




A Míves Miskolc egyik legjobb kávézója volt: igényes, kellemes, jó hangulatú, barátságos, finom kávékkal, teákkal és forró csokikkal, amik nem egyszerűen italok, hanem költemények voltak. Könyvek, játékok, régi használati- és dísztárgyak mindenfelé, kézműves szépségek. A tulaj és egyben a mindenes, Szabó Tibi a kávézó lelke volt, igazi jelenség, kedves és nagyon értelmes ember. Világlátott ember, akinek számos dologról van tudomása és véleménye, és élmény vele beszélgetni.
Készültünk arra, hogy megszólaltassuk egyszer itt a blogon, de valahogy mindig elhalasztódott az ötlet megvalósítása. Hát most kifutottunk az időből: már csak az egykori Míves Kávézó vezetőjeként kérdezgethetnénk. Talán egyszer még meg is tesszük, ha kötélnek áll.
31-én Tibi búcsúpartira invitálta a kávézó vendégeit. Mi ekkor már javából készültünk az őszi nyaralásunkra, nem lehettünk ott, csak lélekben. Mondjátok, ha ott voltatok: milyen volt?

Frissítés:
Ez a kép szeptember hatodikán jelent meg az egykori kávézó Facebook-oldalán:

„És a medvékkel együtt mentem én is.”


Kapcsolódó bejegyzések: