Tegnap volt a Borsod 2050-kiállításhoz kapcsolódó műhelybeszélgetés-sorozat utolsó darabja.
A téma Miskolc városmarketing-stratégiájának kérdései volt. Több gondolat eszembe jutott a vendégeket és a hozzászólókat hallgatva, amiket most megosztok veletek.
Hosszú lesz, vigyázzatok. Az is kiderül a végére, hogy mik ezek a látszólag ide nem illő képek.
A marketingszakemberek folyamatosan arról beszéltek, hogy Miskolcot mint márkát, mint terméket kell bevezetni a turisztikai piacra, amihez következetesen véghezvitt stratégia kell. Külföldi példákat hoztak: Hamburg mint sportváros, egy kis svájci városka mint a borok városa.
Az egyik hozzászólóval értek egyet teljes mértéken. Hamburg (és valószínűleg az említett svájci város is) egy jól működő város, míg Miskolcról ez nem mondható el. Ahhoz, hogy turizmust hozzunk ide és városmarketingről beszéljünk, egyszerűen az alapok hiányoznak.
Alacsony-Tátra (ahol a kép készült): 128 km Miskolctól, Magas-Tátra (ami a háttérben látszik): 169 km Miskolctól |
Hogy érzékeltessem, miről beszélek, ezennel bevezetem a kritikus tömeg vagy még inkább a ground zero fogalmát. Ha valakinek pont annyi a jövedelme, ami az alapszükségleteit fedezi, akkor nyilvánvaló, hogy másra nem fog költeni. Ha egy kicsit is kevesebb, akkor kínlódik a hétköznapokban, ha egy kicsit is több, akkor már olyanokra is tud költeni, amik nem feltétlenül szükségesek a létfenntartáshoz. Ugyanez igaz a szabadidőre. Ha valakinek csak egy kicsit is kevesebb ideje van, mint ami az alapfeladatai ellátására szükséges, akkor hajszolt életet él, és biztos, hogy nem fog kedvtelésből pl. blogot írni. Míg ha kicsit is több ideje van, mint amennyi az alapfeladataihoz kell, akkor a felszabaduló időt lehet, hogy közösségileg is hasznos dolgokra fordítja.
Miskolcon ma az emberek többsége mind időben, mind pénzben a ground zero alatt él. Kicsit sarkítva, akinek van munkája, annak ideje nincs (de sokszor pénze se), akinek pedig nincs munkája, annak pénze és kedve nincs a közösség érdekében munkálkodni. Saját tapasztalat, hogy nagyon nehéz az embereket bármire mozgósítani.
Kassa: 87 km Miskolctól |
Hogy mi köze van ennek a turizmushoz? Röviden: felesleges idegeneket hívni ide és marketingstratégiákról beszélni, ha a város a fentiek miatt folyamatosan leépülő képet mutat. Először rendbe kell rakni a város és a városlakók életét, és utána jöhet a marketing. A háziasszonyok is először kitakarítanak, és aztán hívnak vendégeket.
Nagyjából egybevágott ezzel, amit Nagy Júlia, a MIDMAR Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója mondott Tokajról: ott az emberek felfogták, hogy saját érdekük, hogy nemcsak rendben tartsák, de csinosítsák is környezetüket.
Szepesvár: 152 km Miskolctól |
Akkor térjünk vissza a marketingre. Ha már erről beszélünk, miért nem kérdezzük meg az itt élő, meglepően nagy számú külföldit, hogy nekik mi az érdekes Miskolcban? Valószínű nem ugyanazt mondanák, mint az egy-két napot itt töltő turisták, akik a marketingkiadványokból tájékozódnak. Mondhatjuk, hogy történelmi belváros, Lillafüred, diósgyőri vár stb., de mindegyikből vannak különbek nem is olyan messze tőlünk. (Ezek képeivel és Miskolctól közúton való távolságukkal illusztráltam a bejegyzést.) Még az Európában egyedülállónak hirdetett Barlangfürdő sem egyedülálló.
Szklenófürdő: 201 km Miskolctól |
Teljesen egyetértek Drótos Lászlóval, aki a záróbeszédében azt mondta, hogy Miskolcnak a több évszázados ipari öröksége lehetne a turisztikai „húzóterméke”. Ebből tényleg egyedülálló látványosságot lehetne csinálni, viszont semennyire se épít rá a városmarketing. Nyilván azért nem, mert nem illik bele a megszokott fürdő-kastély-várrom-vízpart tematikába.
Selmecbánya: 189 km Miskolctól |
Kicsit hosszúra nyúlt a bejegyzésem, de a végére még leírok egy érdekes közjátékot. Az egyik marketingszakember azon lamentált, hogy Miskolcnak szüksége lenne egy erős jelképre. A közönségből sokan (én is) azonnal az avasi kilátót javasolták. Mire az úriember fanyalgó arcot vágott, és azt mondta, hogy az szerinte nem alkalmas modern üzenetnek.
Könyörgöm, mi modern, ha a kilátó nem az? Persze először azt is rendbe kellene tenni, felújítani, az ablakait kicserélni osztatlan üvegezésűre.
Kapcsolódó bejegyzések: