2014. március 19., szerda

Télbúcsúztató képrejtvény

Most, hogy március 15-én sem lepett el minket a hó, lezártnak tekinthetjük a telet, amit ezzel a télbúcsúztatónak szánt szarvasos képrejtvénnyel búcsúztatunk. 
A kép stencilezett technikával készült, lehet, hogy több is van Miskolcon, de én csak erről az egyről tudok. Egy kapcsolószekrény oldalán találtam, színeiben a Telekom színeire hajaz, de nem hiszem, hogy bármi köze lenne hozzájuk.


Kérdés:
Hol is van ez?

Frissítés:
A megoldás Komlóstetőn van a Töbrös utcában.

Ez a saját eredeti kép a festéssel

Ez a helyszín még ősszel, ezen még nem szerepel a festés. Forrás: Google Stree View

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. március 13., csütörtök

Miskolci Közösségi Rádió kezdeményezés

A Kultmélyvíz (https://www.facebook.com/Kultmelyviz) csapata szeretne elindítani egy miskolci közösségi rádiót fiatalok és civilek közreműködésével. Nagyon jó kezdeményezés! Olvassátok a felhívást, és hallgassátok az ötletelést:

Mit szólnátok egy miskolci közösségi rádióhoz, mely szabadon beszél miskolci történésekről, helyi közéleti kérdésekről? Hallgassátok meg, mint gondol erről a Kultmélyvíz csoport, és lájkoljátok, ha tetszik a kezdeményezés!



Kapcsolódó bejegyzések:

2014. március 12., szerda

A Szemere utcai házaknak most már valószínűleg annyi

Egy éve írtunk a kiürített házakról a Szemere utcán. Akkor így néztek ki:



Utána beállványozták őket, ami bizakodásra adhatott volna okot. Egyszer azonban arra jártamban azt láttam, hogy éppen az ablakokat rángatják ki az ablaknyílásokból és hajigálják konténerbe. Attól féltem, hogy ez már a bontás, de nem.
Azóta lekerültek az állványok, és végletesen lecsupaszított homlokzatok bújtak elő mögülük, bedeszkázott ablaknyílásokkal:





Pár nappal azután, hogy a fotókat készítettem, megjelent egy cikk az atlatszo.hu-n, Omló szellemházak a miskolci belvárosban címmel.
Ebből kiderül, hogy a város 2005-ben adta el a házakat a szomszédos Fehér Holló gyógyszertár tulajdonosának, felújítási kötelezettséggel. A felújításra persze nem került sor, a házak veszélyesek lettek, ezért aztán veszélytelenítés címszóval szétverték őket.
Egy olyan városban, ahol a belváros jó részét a háború után városrendezés címszóval lebontották, ez szerintem bűn. Annak ellenére, hogy ezek a házak nem műemlékek, igényes kialakításukkal, városias léptékükkel a régi Miskolcot képviselték, azt, amit most archív fotókról annyira kétségbeesetten próbálunk megismerni és felidézni. Biztos vagyok benne, hogy ezek a házak már sosem nyerik vissza az eredeti formájukat. Miskolc múltjának egy darabja a szemünk előtt vált semmivé, és nem a kommunizmusban, hanem a XXI. században.
A Google Street View-n még a szétverés előtti, de már leromlott állapotukban vannak, beteszem a képeket ide mementónak:




A történetnek egy különösen szép szála, hogy a város a házakkal együtt a mellettük lévő üres területet is eladta, amit jó pénzért visszabérel, hogy igénytelen, murvás parkolót üzemeltessen rajta. Merthogy megéri. (Ez is a fent már linkelt cikkből derül ki.)
Az már mellékes, hogy így néz ki:



Kapcsolódó bejegyzések:

2014. március 4., kedd

Utánam, srácok: blogra fel! – Blogtalálkozó

Az Utánam, srácok! projekt 2014. március 21-én megszervezi a miskolci városbloggerek első személyes találkozóját.
A részletes programért a képre kattintsatok!



Mindenkit szeretettek várnak, várunk –  mert hogy mi is ott leszünk!

A programnak van Facebook-eseménye is, itt találjátok:

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. február 24., hétfő

A régi épületek alját elcsúfító kirakatszekrényekről

Írtunk korábban a főutcán szaporodó, igényesnek szánt, de sajnos csúnya portálokról.
Emlékeztetőül, pl. az ilyenekre gondolok:


Nemrég a kezembe került egy 1971-es, Történelmi városrészek c. könyv, amiből rájöttem, hogy az akkori bejegyzésben leírtakon kívül mi zavar engem ezekben a portálokban (amik tulajdonképpen nem is portálok, mert az épületek egész földszintjét elfoglalják):
a kirakatszekrények.

Itt egy kép a könyvből, hogy miről is van szó:


Ezeknek az épületeknek a homlokzatán a nyílások és a falfelület aránya olyan, hogy a falfelület foglalja el a nagyobb helyet, még ott is, ahol ez a keretezés miatt nem úgy látszik. Ezért furcsa, amikor a teljes földszintet megnyitják: atektonikus, a szerkezeti logikának ellentmondó az, hogy a full üveg földszint fölött sokkal súlyosabbnak ható falfelületek vannak. A másik probléma pedig az, hogy így a földszintek megjelenése nincs összhangban a ház többi részével: ha csak szemmagasságban nézzük a házsort, azt se tudjuk, hogy hol ér véget az egyik ház és hol kezdődik a másik.
A könyvből szkennelt fotókon tényleg sokkal jobban néznek ki ezek az épületek a helyreállítás után. Ez a dolog új fénybe helyezte számomra azt is, hogy abban a bizonyos bejegyzésben miért pont az Adidas és a Libri kialakítását tartottam követendőnek: nemcsak az említett cégek logóinak és portáljának visszafogott kialakítása miatt, hanem mert az épület is újabb, így nem disszonánsak a nagy kirakatok az aljában, valószínűleg eleve így tervezték az egész házat.

Ez az az épület:


Lehet mondani, hogy a kereskedelem igényli a nagy kirakatokat, de szerintem ez ma már nem feltétlenül igaz. Nem hiszem, hogy bárki is azért vesz meg bármit, mert látta egy kirakatban. Ma már az interneten tájékozódik az ember. Én nem is emlékszem, mikor néztem meg utoljára egy kirakatot. Szóval szerintem megfelelően berendezve a régi épületek nyílásrendszeréhez igazodó kisebb kirakatok is bőven elérnék a céljukat, az egész utcaképnek pedig nagyon jót tenne a dolog.

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. február 20., csütörtök

Miskolc 2020

Nem túlzottan új ez a videó, nem is akartam írni róla, de meggondoltam magam:


Aki nem látta volna, ez az önkormányzat propaganda tájékoztató videója arról, hogy hogyan képzelik el Miskolc jövőjét.
Szóval azért írok mégis róla, mert ami egy hónap bécsi tartózkodás után igazán szembetűnő, az a miskolci közterületek vészesen elhanyagolt állapota. Sokkal szívesebben láttam volna egy olyan videót, ami azt ígéri, hogy eltűnteti a belvárosból a murvás parkolókat, az agyonrepedezett járdákról és utakról a pocsolyákat, az utak mellől és a parkokból a gazt, és mindenhonnan a szemetet. És fenntartható funkciót talál az omladozó, de értékes régi épületeknek, beleértve az ipari örökséget is, amiről egy szó sem esik a videóban (ami pedig az online videók műfajában kimondottan hosszú a maga közel 10 percével).
A videóban minden harmadik mondat az, hogy „európai színvonalú”. Az egy dolog, hogy az uniós csatlakozás után tíz évvel ennek már evidenciának kéne lennie, az meg egy másik dolog, hogy pl. egy „európai színvonalú” vízisporttelep a gaz, szemét, kóbor kutyák és prostituáltak között igazán jól mutat majd.
Megint csak azt tudom mondani, amit korábban már leírtam: Miskolcon az alapok hiányoznak. Mielőtt nagyberuházásokba kezdünk, egy, a hétköznapokban jól működő várost kellene csinálni.
Arra bíztatnak a videóban, hogy mindenki írja meg a véleményét. Azt hiszem, ezt az írást el is fogom küldeni nekik.

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. január 30., csütörtök

Miskolchoz és a Bükkhöz kapcsolódó programok: kisvasutazás, könyvbemutató

Két érdekesnek ígérkező programra kaptunk invitálást a napokban. Mi sajnos külföldi tartózkodás miatt egyikre se tudunk elmenni, annál inkább ajánljuk őket a blog olvasóinak.

1. Február 15., szombat: Lilla-napi vonatozás
„Az ÉSZAKERDŐ Zrt. szeretettel vár minden kedves érdeklődőt Lillafüredre és Garadnára induló Lilla-napi különvonataira! Látványos erdei sétákkal, fotósvonattal, majd disznótorossal és forralt borral várjuk utasainkat!”



További információ, jelentkezés:

2. Február 27., 16:30, megyei könyvtár: Várnai Judit Szilvia A fehér barátok földjén. Diósgyőr és környéke története, mondái és helynevei c. könyvének beszélgetős bemutatója



„Diósgyőr, amely ma Miskolc egyik városrésze (egykor önálló falu, illetve mezőváros), a középkorban a magyar királyi udvar gyakori itt tartózkodásának volt színhelye, a 19. század pedig az iparosodással kapcsolatban hozott számára ismertséget. A környéken két kolostora is volt a fehér barátokként is emlegetett pálos szerzeteseknek, akik emlékét a kolostorok mellett számos helynév és több helyi monda is őrzi.
Ez a könyv azonban nemcsak a pálosokról szól, hanem általában Diósgyőr és bükki környezete történetéről, mondáiról, hagyományairól és helyneveiről. Szerzője diósgyőri születésű nyelvész, többek között idegenvezető és túravezető is, aki olyan könyvet kívánt írni, amely a helybeliek, a környékre látogatók, a túrázni szeretők számára ugyanolyan érdekes olvasmány lehet, mint amennyire megállja a helyét megbízható szakkönyvként a történész, néprajzos vagy nyelvész szakemberek számára.”

További információ a könyvről:

Kapcsolódó bejegyzések: