Írtunk korábban arról, hogy nem biztos, hogy egy városon belül mindenhol jó, ha fák vannak. Már régóta szeretnék a figyelmetekbe ajánlani ezzel kapcsolatban egy cikket. Zubreczki Dávid, az Urbanista Blog szerkesztője készített egy interjút Szende András tájépítésszel, a Táj-kert blog szerkesztőjével a nagy felzúdulást keltett budapesti fakivágások kapcsán.
Érdemes az egészet elolvasni, de azért néhány részletet átemelek (kiemelések tőlem).
A Kossuth tér kapcsán:
„Volt ugyan abban is koncepció, hogy két oldalt ligetek vannak, de sokkal átláthatóbb így a tér, sokkal jobban érvényesül a Parlament épülete. Igaz, volt egy hársfasor, ami nagyon tetszett. Önmagában olyan szép volt, hogy ha nekem kellett volna döntenem róla, nem biztos, hogy kivágatom. De amikor eltűnt, el kellett ismernem, hogy sokkal jobb így. Régen, amikor egy kastélyt építettek, teljesen természetes volt, hogy együtt tervezték a kerttel. Számoltak azzal, hogy az épület melyik része honnan hogyan fog látszani. Ha ettől eltérünk, az olyan, mintha egy szépen megtervezett tér közepére építenénk valamit.”
Arról, hogy minden fa értékes-e:
„Teljesen fölösleges odaláncolni magukat egy özönnövényhez, mondjuk egy akáchoz, ami tulajdonképpen egy gyom. A Ferenciek terén például kivágtak egy bálványfát, ami alighanem magától került oda és nem hagyta fejlődni maga mellett a platánt. Ráadásul így sokkal jobban érvényesül a Párisi-udvar épülete is.”
Lakótelepi fásításokról:
„Sok helyen elmaradt a lakótelepek építése utáni parkosítás – természetes, hogy az ott élők szerettek volna zöldet. Ám ezt is meg kell tervezni és nem csak azért, mert ha elültetek egy kis fenyőt az ablak alá, akkor az pár év múlva eltakarja a kilátást. Volt, ahol évtizedekre előre elkészítették a parkosítás programját. Például néhány évre nyárfákat telepítettek az új lakótelepre, hogy az építés utáni nem túl jó talajt előkészítsék velük az értékesebb fajoknak. Aztán amikor ki akarták vágni azokat, hogy egy szép parkot telepítsenek, a lakosság megakadályozta azt.”
Az értékes nagy fákról:
„Ott vannak például a Margitsziget hatalmas platánjai, amik még József nádor idejéből maradtak meg. Egy ilyen matuzsálem minden kastélyparknak a dísze lehetne. Az lenne a célja, hogy szabadon álljon és terebélyesedhessen, az ágai lelógjanak a földre és rámászhassanak a gyerekek. Ehelyett, mivel nem gondozták a környezetüket, felnőtt körülöttük egy csomó kis fa magról. Ha kivágnák ezeket, akkor tele lenne a sajtó azzal, hogy 10–20 éves fák tucatjait vágták ki a Margitszigeten. Botrány! Pedig ez olyan, mintha egy szép régi villa körül lebontanál egy csomó hozzátoldott kis sufnit, hogy látható legyen, és azt írná az újság, hogy lebontottak a védett villanegyedben tíz épületet.”
Természetesen vannak helyzetek, amikor nagy baj a fakivágás (a Városliget kapcsán):
„Felháborítónak tartom, hogy egy parkban azért vágjanak ki fákat, hogy a helyére épület kerüljön. Azokhoz kéne hozzáláncolni magukat a civileknek, nem a belvárosi bálványfákhoz.”
Végül újra a link a teljes cikkre:
És egy-egy kép az avasi templomról fák nélkül (pontosabban kevés fával) és fákkal (az utóbbi a Street View-ról):
Frissítés:
Találtam egy képet a Fortepanon, ami még jobban illusztrálja a dolgot:
Kapcsolódó bejegyzések:
Írj megjegyzést...A KIVÁGOTT FÁK TÁJIDEGEN -INVAZÍV- FAJOKBÓL ÁLTAK.
VálaszTörlés