Szinva-parti autópálya

Jellemző városunkra (és az egész országra), hogy mindent az autóközlekedésnek rendelnek alá. Mindenki gyorsan el akar jutni mindenhova, és mindenki mindenhol parkolni akar, azt ugyanakkor senki se akarja, hogy 2x2 sávos út vagy parkoló legyen az ablaka alatt. És az emberek nem veszik észre a kettő közötti összefüggést.

Itt van például az egyik legutóbbi csodás fejlesztés, a Szinva-parti útépítés (az úgynevezett tehermentesítő):

http://minap.hu/news.php?extend.35376.4

Nem minden város büszkélkedhet azzal, hogy keresztülfolyik rajta egy tiszta vizű hegyi patak. Ez egy csodás adottság, amit nálunk mégis nyűgnek kezelnek. Ékes példája ennek a Szinva belvárosi lefedése (amikor gyakorlatilag építettek egy hidat a patakon hosszában). 

kép forrása: norc.hu

Úgy tűnik, hogy 30 év alatt nem sok minden változott: most az Avas alján silányítják a Szinva partját főközlekedési úttá, sőt ezekkel a béna átlós hidakkal kvázi lefedik azt. Pedig egy város nem attól lesz kellemes hely, hogy gyorsan el lehet jutni benne egyik pontból a másikba. (Gondoljanak bele a kedves olvasók: azokban a városokban, ahová turistaként szeretnek járni, egyszerű és gyors az autóközlekedés? Legfeljebb a külvárosokban.) És itt elértünk egy újabb problémához: a belváros téves értelmezéséhez. Véleményem szerint az Avas északi oldalán futó utcák is részei a történelmi Miskolcnak. Nem lenne szabad a motorizációnak alárendelni őket. Mindenhol azt hallani, hogy "de növekszik a forgalom". Valahol azt olvastam, hogy a megnövekedett forgalom ellen útépítéssel védekezni olyan, mint az elhízás ellen a derékszíj kiengedésével. Miskolcnak az elmúlt évtizedekben jelentősen lecsökkent a lakossága, tehát nem törvényszerű a forgalom növekedése. De az is lehet, hogy azért növekszik a forgalom, mert sokan kiköltöztek az agglomerációba, és onnan járnak be. Ez esetben felmerül a kérdés, hogy kinek az érdekei fontosabbak: az övéké, vagy azoké, akik itt maradtak?

A végére pedig néhány kép, hogy más városokban hogy nyúlnak a várost átszelő patakhoz:

Boulder, Colorado, Amerikai Egyesült Államok

Boulder, Colorado, Amerikai Egyesült Államok. Ez a kép is a városon belül készült, a közelben fut is egy nagy forgalmú út. Ez a patak (Boulder Creek) abban is hasonlít a Szinvához, hogy általában kicsi, de néhány évtizedenként durván kiönt. Ezt is megtanulták kezelni.

Gyula. Kép forrása: http://www.tripadvisor.in/LocationPhotos-g1056637-w2-Gyula.html#22083000

A Szinva mellé nem "tehermentesítő" kell (főleg, hogy most költ a város milliárdokat a pár száz méterrel arrébb futó villamosvonalra), hanem a város teljes hosszán végighúzódó park. Bicikliutakkal, sétányokkal, kerti pavilonokkal, padokkal, kis kerthelyiségekkel. Biztos vagyok benne, hogy ha ez megvalósulna, akkor sokan nem autóval járnának be a Belvárosba, hanem bringával. És ez tényleg tehermentesítené a város utcáit.

És abban is biztos vagyok, hogy 20-30 év múlva az urbanisták azon fognak gondolkodni, hogy hogyan lehetne visszacsinálni ezt a rombolást, amit most csinálunk ezzel az útépítéssel.

Zárszóként nézzük meg, hogy hogy fest most a mi patakunk környéke:

kép forása: http://minap.hu/news.php?extend.35376.4

Miskolc a múltban

Az Országos Széchényi Könyvtár Digitális Képarchívumában számos Miskolccal kapcsolatos kép található. A következő képpel szeretnénk kedvet csinálni a böngészéshez:

Üdvözlet Görbe-Miskolcról
Lefele menet az Avasról
Forrás: http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=2047#

Külön felhívnánk a figyelmet a jobb oldalon a szarvasos patika szarvasára, amint maga is kiveszi a részét az általános lerészegedésből :-)
A régi miskolci fotók kedvelőinek figyelmébe ajánljuk még a "Miskolc a múltban" Facebook-csoportot is. Több ezer fotó összegyűlt már itt a régi Miskolcról, és a csoport igazi közösséggé kezd alakulni.

http://www.facebook.com/home.php#!/group.php?gid=149598038410720

Kohászati Múzeum, Felsőhámor

Nem titkolom, nincsenek alapos ismereteim a vasgyártásról. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Kohászati Múzeumának meglátogatása sem az én ötletem volt, viszont kellemes hétvégi program volt Felsőhámorban, ami számomra Miskolc egyik legszebb része.

A ház, melyben a múzeum áll, még Fazola Henrik életében kezdett épülni, és a kancellária épülete lett. A műemlék épület maga is figyelemre méltó, boltozatos lépcsőháza még az eredeti kialakítást tükrözi. A pár évvel ezelőtti felújítás is ízlésesen sikerült: fehér homlokzat, zöld nyílászárók.

A múzeum gyűjteménye igen gazdag, és megtekintése nemcsak azoknak ajánlható, akik minden nehézség nélkül végigmondják a vasgyártás folyamatait, az installációk, diorámák ugyanis látványosan mutatják be a kohászat és kovácsolás fejlődését az ókortól napjainkig, a Diósgyőri Vasgyár épületeiről és a vasgyártás történetéről kiállított méretarányos makettek pedig igazán lenyűgözőek. 

Szakszerű bevezetőt hallgattunk meg a múzeum tudományos munkatársától, akitől a kiállított dolgok értelmezéséhez is további segítséget lehetett volna kérni, ám amikor a „működő modellekről” kérdeztem, azt a lakonikus választ kaptam: „Van, amelyik még működik.” Hogy éppen melyik és miként, azt nem ajánlotta fel, hogy megmutatja. Emiatt végül maradt némi hiányérzetem.

A múzeum (kissé múlt századi hangulatú) honlapja itt található:

http://kohmuz.t-online.hu/

Miskolc a Qwikin

A napokban volt az index.hu-n egy cikk a Qwikiről. Ez egy olyannyira új szolgáltatás, hogy még a béta állapotot sem érte el. A célja az, hogy egy adott helyről az interneten megtalálható információkat rendezve, képekkel, szöveggel, egy rövid videóklip formájában tárja a felhasználók elé.

Dávid barátom megkereste a Miskolccal kapcsolatos szócikkeket:

http://www.qwiki.com/q/#!/Miskolc

http://www.qwiki.com/q/#!/City_Centre_%28Miskolc%29

http://www.qwiki.com/q/#!/Avas

http://www.qwiki.com/q/#!/Di%C3%B3sgy%C5%91r

http://www.qwiki.com/q/#!/Avas

http://www.qwiki.com/q/#!/Miskolc-Avas_TV_Tower

http://www.qwiki.com/q/#!/Lillaf%C3%BCred

Valóban elég kedvező képet festenek a városról, ha turista lennék, kedvet kapnék tőlük idejönni. Természetesen még nem tökéletes a dolog, pl. a géphang nem birkózik meg a magyar szavak kiejtésével (különösen az olyanok hangzanak viccesen, mint a Hámori-tó vagy Lillafüred). Ezen elvileg a felhasználók is javíthatnak, én pl. jeleztem, hogy a Miskolc kiejtése nem jó, de a rendszer megelégedett ennyi információval, nem kérdezte meg, hogy akkor hogy lenne jó. Másik probléma, hogy a szöveg nem igazán van szinkronban a képekkel, és van néhány tárgyi tévedés is (pl. említik a lillafüredi barlangfürdőt egy helyen, ilyenről én nem tudok :-))

A belvárosról szóló filmecskénél pedig jót derültem a "nem túl szép Széchenyi-szobor" említésén (ill. pontosabban a minősítésen).

A gyermekbetegségek ellenére kiváló szolgáltatásnak ígérkezik a Qwiki, reméljük, nem fog eltűnni a süllyesztőben.

Sajó-völgyi Regionális Vasút

Múlt héten írtunk az észak-déli városi vasút ötletéről. Nem vagyok szakember, részemről ez egy kósza gondolat volt, nem kidolgozott koncepció. Létezik azonban ilyen is, Perlaki Attila készítette még évekkel ezelőtt.

A terv két fő célt kíván elérni: a Sajó-völgyi egykori és jelenlegi iparvárosok (Kazincbarcika, Miskolc, Tiszaújváros) korszerű vasúti összekötését, és a miskolci észak-déli tengely tömegközlekedésének javítását.

A dolog lényege, hogy egy vonalon haladva ugyanazon szerelvények a városokon kívül helyközi, a városokon belül helyi közlekedést bonyolítanának.

A vonal hat fő szakaszból állna:

1. Kazincbarcika városi szakasz
2. Kazincbarcika – Miskolc Reptér szakasz
3. Miskolc Reptér – Belváros szakasz
4. Miskolc Belváros – Görömböly szakasz
5. Miskolc Görömböly – Nyékládháza szakasz
6. Nyékládháza – Tiszaújváros szakasz

Ezek közül a városi szakaszok igényelnék új pálya építését. A harmadik szakaszon a villamospálya a Szentpéteri kapuban haladna, a negyedik szakaszon pedig a Corvin utcán, majd a Csabai kapuban (ahol 50 évig amúgy is járt villamos). A tapolcai elágazástól a vonal Hejőcsaba keleti oldalán haladna, majd a városon kívül, Kistokaj, Mályi és Nyékládháza érintésével becsatlakozna a tiszaújvárosi vasúti vonalba.

Csak kivonatosan ismertettem a koncepciót, akit részleteiben is érdekel, megnézheti Perlaki Attila honlapján:

http://kvtlinux.lib.uni-miskolc.hu/ali/veevk/SVRV/

Innen idézem a felvázolt elképzeléstől remélt előnyöket is:

• Ütemes, gyors, környezetbarát, kényelmes utazási lehetõség a Sajó-völgy egymásrautalt települései között.
• A párhuzamos üzemek, a 26-os és 35-ös utakat, valamint Miskolc észak-déli tengelyét terhelő helyi és helyközi autóbuszforgalom felszámolhatósága.
• A forgalom egységes kezelhetősége (díjszabás, menetrend, járműpark, stb.).
• Miskolc második tengelyének egyenrangúvá válása a több, mint száz éve létező kelet-nyugatival.
• A vonal mentén területfelértékelődés (több, mint 70 km a külső szakaszokkal).
• Számottevő javulás a légszennyezettségi mutatókban a járulékos forgalomszervezési változások miatt. 

A koncepció szerintem megfontolásra érdemes, a remélt előnyök figyelemreméltók. Kíváncsi vagyok, vajon most a döntéshozók látóterébe kerül-e ez a méltatlanul mellőzött elképzelés.

EniKŐ és BenKŐ fellépése

Az élőszobrok ezzel a produkcióval szórakoztatták a hétvégén a kocsonyafesztivál közönségét:
(Köszönjük Éduának a fotót és a videókat!)

Élőszobrok – Miskolcon is!

Riport EniKŐvel (művésznév!), Miskolc egyetlen női élőszobrával.


Mikor, hogyan kezdtél el élőszobor-művészettel foglalkozni?
Pár évvel ezelőtt, Lisszabonban. A barátom, Sérgio adta az ötletet, ő korábban már volt néhányszor élőszobor. Sokat tanultam még Antonio Santostól (művésznevén Staticman), aki ebben a műfajban világbajnok, és a leghosszabban pózoló élőszobor Guiness-rekordere: több, mint 23 óra 20 percen át állt szoborként. Ő olyannyira ismert és annyira hozzátartozik Lisszabon városképéhez, hogy láttam már olyan térképet, amelyen őt is feltüntették. Első fellépéseim Portugáliában voltak, legelőször Sérgióval a „Díva és a paparazzo” című kompozícióval léptünk fel egy lisszaboni fesztiválon. Később, Fronteirában második helyezést értem el, a díj 300€ volt! Voltam Hollandiában is nemzetközi versenyen (Arnhem, World Statues Festival), szeretem csinálni.

EniKŐ – mint Pandora – Arnhemben

Ezek szerint Európa más helyein az élőszobornak komolyabb kultúrája van, mint nálunk?
Így van. Portugáliában nagyon szeretik az emberek az élőszobrokat, egy-egy ilyen fesztivál tömegeket vonz az utcára. Így volt ez Hollandiában is. Előfordul, hogy egy-egy étterem- vagy bolttulajdonos, felismerve az élőszobrokban rejlő lehetőségeket, szerződteti őket: akár a kirakatban élő próbababaként, akár a bolt elé, hogy nagyobb forgalmat generáljanak. Annak ellenére, hogy nálunk még nem annyira népszerű az élőszobor, a magyar közönségben is pozitívan csalódtunk: nyitottak, érdeklődők.

Itthon hol léptél föl eddig?
Budapesten a Fringe-fesztiválon Sérgióval egy életképet adtunk elő. Pontosabban erre készültünk, végül egy színpadon találtuk magunkat, előttünk a nézőtéren nagy létszámú közönséggel. Improvizálnunk kellett. Nagyon jól sikerült, a fellépés végül még munkát is hozott nekem: a Múzeumok Éjszakáján a Millenáris Parkban indiánlányként szerepeltem. Budapest után Miskolcon léptem fel eddig három alkalommal, de most nem Sérgióval, hanem BenKŐvel (művésznév!). 2010-ben az Operafesztiválon, a Széchenyi utcán egy biciklis és szurkolója élőszobrát láthatták a miskolciak. A CineFesten pedig a Sötétkapuban álltunk: rendező és kameraman filmezte a járókelőket – persze csak ha bedobták a pénzt a kalapunkba. Idén már egy gimnáziumban is jártunk: a diákigazgató-választáson támogattuk az egyik pártot az élőszobrunkkal.

EniKŐ és Sérgio a Fringe-fesztiválon

EniKŐ és BenKŐ az Operafesztiválon

EniKŐ és BenKŐ az Operafesztiválon

EniKŐ és BenKŐ a CineFesten

Sokféle szobrot valósítottál már meg, és még többet láttál Európa-szerte. Milyen szobrokat tartasz jónak?
Azokat, amiknél az arc kifejező. Szerintem az a legnehezebb, hogy hosszú időn keresztül megmaradjon az arcodon ugyanaz az arckifejezés. Egyébként az igazán szoborhatású alkotásokat szeretem, bronzos vagy kőhatásúakat. Az operafesztivál alatti fellépésünkkor az egyik járókelő valódi szobornak nézett bennünket, hallottuk, ahogy bizonygatja: „ezeket tegnap tették ki.” Jópofának tartom egyébként a valóságos szobrokat a kompozícióba bekapcsoló élőszobrokat, vagy az épületbe, tájba beolvadó szobrokat.

Hogyan készül az élőszobor, és hogyan készültök a fellépésre?
Hogy milyen technikákat használunk, az bizony szakmai titok. Kis túlzással azt mondhatjuk, ahány szobor, annyi technika. És persze mindenki kísérletezik magának, hogy mi a legmegfelelőbb. Nagyjából egy héttel a fellépés előtt elkezdünk készülni, ötletelünk, tervezünk, koreográfiát állítunk össze, festünk, varrunk. Persze a felkészülés nem elég: jól kell improvizálnia egy élőszobornak.

Ezenkívül milyen képességeket igényel még a szoborkodás?
Elsősorban jó erőnlétet. Mozdulatlanul állsz, általában addig, amíg valaki nem dob pénzt a kalapodba, dobozodba. Az sem árt, ha fejben el tudod magad foglalni, hogy ne unatkozz, teljen az idő. Két óra alatt alaposan elfáradunk, ezért általában ennyit állunk szoborként.

Hol láthatunk legközelebb?
BenKŐvel a Kocsonyafesztiválon lépünk fel, a Széchenyi utcai antikvárium környékén lehet majd bennünket megtalálni, úgy tervezzük, mindhárom nap délután, de még világosban. Hogy milyen kompozícióval készülünk, az maradjon titok – addig! Remélem, minél többen eljönnek megnézni! Annyit azért elárulok: a szobrunk tematikusan kapcsolódik majd a fesztiválhoz.

Köszönöm EniKŐ, a blogolvasók nevében is! További sok sikert, remélem, sok szobrodat látjuk majd még Miskolcon.

A közraktárak

A budapesti közraktárakról valószínűleg már mindenki hallott. A kvalitásos műemléképületek a Szabadság-hídtól délre állnak, a pesti Duna-parton.

gammatyi képe a flickr.com-ról

Mostanában azért is lehet hallani róluk, mert mellettük-rajtuk (és sajnos a helyükön, lásd lentebb) épül Magyarország első úgynevezett non-standard épülete, a CET.

kép forrása: egy nap a városban

Az építkezés műemléki szempontból is fontos, így az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága is odafigyel rá. Sajnos nem tetszik nekik, amit látnak: a tavalyi három Citrom-díjból az egyiket ez az építkezés nyerte "a jelentős történeti értéket képviselő épületek fejlesztés ürügyén bekövetkezett részbeni bontásáért". 

(Egy másikat meg sajnos teljesen megérdemelten városunk.)

Talán nem tudja mindenki, de nekünk is vannak közraktáraink. Sajnos kevésbé vannak szem előtt, így nem is élveznek műemléki védettséget, pedig megérdemelnék. A Gömöri Pályaudvar elkészülte után épültek annak közelében a XIX. század végén. A "városi tárházakat" gabona, fűszer és főleg só raktározására használták. Négy van belőlük, jelenleg különféle raktáráruházak működnek bennük.

Csak remélni tudjuk, hogy tesz valamit a város és/vagy a műemlékvédelem, hogy ne pusztuljanak el ezek a szép, de jelenleg nem a legszebben hasznosított épületek. 

"Reklám, te mosolygó hulla"

Hadd használjam önkényesen más értelemben Oliviero Toscani (a Benetton reklámfotósa) elhíresült könyvének címét. Mert hogy most a reklámozásról lesz szó, pontosabban annak néhány – számomra egészen felkavaró – példájáról.

Miskolc, belváros, annak is a legbelsőbb része: Villanyrendőr. Ocsmány reklámhordozók tömkelege, némelyik persze olyan régóta az utcaképhez tartozik, hogy szinte már fel sem tűnik. A reklámoknak egyébként is megvan az a sajátos tulajdonságuk, hogy önmaguk előtérbe tolásával szinte láthatatlanná teszik a hordozó médiumot: azt nézzük, hogy mit hirdet a reklám, és ritkábban látunk "mögé", vagyis kevésbé vonja magára a figyelmünket az, hogy milyen például a reklámtábla. Pedig nem ártana...

A következő reklámtáblák engem egyszerűen elképesztettek:

 

A Villanyrendőr buszmegállójának iparművészeti "remeke" önmagában is megrázó látvány, a spárgával hozzá kötözött reklámtáblák azonban mégis túlzásnak tűnnek... Miért teszi lehetővé a város, hogy ilyen, egy történelmi belvárosba –  vagy inkább sehova! – nem illő reklámfelületek kerüljenek kihelyezésre?! 

Őszintén gondolom, hogy ez szégyen. Szégyen a városra nézve, de úgy hiszem, arra az intézményre nézve is, ami így reklámoz (jogos a kérdés: hogyan tudna másként, kulturált körülmények között?). És persze szégyen a többi, ugyanott kihelyezett reklámfelület is.

Pár évvel ezelőtt a KÖH javaslatára a város kötelezte a Széchenyi utca üzleteit, hogy egységes arculatnak megfelelően alakítsák ki a portáljukat. A reklámozás mikéntjére vajon nem kellene kulturált kereteket teremteni? Saõ Paolóban négy évvel ezelőtt úgy határozott a városvezetés, hogy betiltja a köztéri hirdetéseket. És láss csodát, a felzúdulás csak rövid ideig tartott, mostanra mind a város polgárai, mind a cégek elégedettek a helyzettel. (Részletesebben erről itt olvashatsz: http://hg.hu/cikk/design/11422-varos-reklamok-nelkul) Nem hiszem, hogy ilyen radikális megoldásokra lenne szükség, viszont hiszem, hogy a város vezetésének tennie kellene valamit a mindent elborító reklámmocsok ellen. Átgondolni, jobban szabályozni, komolyabban betartatni, szigorúbban büntetni. A fenti példák csak cseppek a tengerben, úgyhogy ezt a témát még folytatjuk.

Építészporték

A városi televízió a közelmúltban Boltív címmel portrésorozatot készített a Miskolcon élő, alkotó jelentősebb építészekről. A sorozat rendhagyó módon nem egy kortárs építésszel, hanem Szeghalmy Bálinttal indult, akinek többek között a Deszkatemplomot köszönhetjük.

A minap.hu archívumában ezenkívül megtalálható még többek között Kiser László, Plesz Antal, Bodonyi Csaba, Ferencz István, Rudolf Mihály, Rostás László (a jelenlegi főépítész), Pirity Attila, Puskás Péter, Viszlai József, Horváth Zoltán, a településrendezők, a városépítők, Noll Tamás és Golda János, illetve a közelmúltban elhunyt Heckenast Péter portréja.

A sorozat az alkotókat műveiken keresztül mutatja be, így mindenkinek érdekes lehet, aki kíváncsi, hogy egy-egy épület kinek az alkotása.

Link:

http://minap.hu/search.php?q=bolt%EDv&r=0&s=Keres%E9s&in=&ex=&ep=&be=&t%5Bmivid_menu%5D=on&adv=0

Észak-déli városi vasút

Folyton visszatérő probléma Miskolc észak-déli tengelyének tömegközlekedése (még lesz róla szó itt a blogon is). Szombaton a Gömöri Pályaudvar (erről is lesz még szó) mellett mentem el, és elgondolkodtam rajta, hogy miért ne lehetne a már meglévő vasútvonalat használni erre.

A legfontosabb megoldandó kérdés a város tömegközlekedéséhez való csatlakozás lenne. Sajnos a Gömöri most eléggé periférikus helyen van (gyakorlatilag egy zsákutcában). Ott van viszont a Bajcsy-Zsilinszky úti vasúti felüljáró, ahol a villamos és a vasút keresztezi egymást. Kíváncsiságból lemértem, hogy elférne-e ott egy megálló, és nagy meglepetésemre igen. Össze is dobtam gyorsan egy kis látványtervet (a műszaki tartalmat most ne kérje számon senki, tudom, hogy pl. a híd korlátját tartószerkezeti szerepe miatt nem lehet átvágni, de ez a kis rajzocska nem kiviteli terv).

A kép kicsit csalóka, ezért ideírom a méreteket, amiket alapul vettem. Két oldalon a járda 1,85-1,85 cm, a két forgalmi sáv 3-3 m (a KRESZ szerint ekkora egy sáv minimális szélessége), a két járdasziget szintén 3-3 m, a két járdasziget közötti távolság 5,90 m (ennyi a selyemréti megállóban is). Ez összesen 21,60 m, ennyi most a távolság a két meglévő támfal között.

A két szint közötti közlekedést egy lifttel és egy csigalépcsővel lehetne megoldani.

Az új villamosmegálló a selyemréti megállótól 400 m-re lenne, a Soltész Nagy Kálmán utcaitól 300-ra. Ez utóbbi talán kevésnek tűnik, de korántsem példa nélküli: Diósgyőrben a Vince utcai és a Zenta utcai megálló között 200 m sincs, a belvárosi megállókról nem is beszélve.

Az észak-déli vasút megállói pedig lehetnének a repülőtéri útnál (csatlakozással az idáig közlekedő MVK-járatokhoz), a megyei kórház mögött (kiszolgálva a kórház mellett a Zsarnai piacot is), a Gömöri Pályaudvarnál (MVK-csatlakozás), a Bajcsy-Zsilinszky utcánál (lásd fent), majd a vasgyári iparvágányt (lesz még róla szó) igénybe véve a tapolcai elágazásnál (MVK-, Volán-csatlakozás). Innentől a városi vasút a vasgyári iparvágányon haladna, de ez már egy új bejegyzés tárgya lesz.

Szembántó rikító vagy unalmas pasztell? A VPOP-épület színezései

Néhány nappal ezelőtt a Minap egy felháborodott olvasói levélre hivatkozva utánajárt, hogy mi indokolta a Vám- és Pénzügyőrség Széchenyi utcai épületének újraszínezését. Az épületet 2007-ben újították fel, a homlokzata meglehetősen élénk színezést kapott, amit sok miskolci polgár és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is erősen bírált. Nem tudom, hogy az olvasó csak provokálni akart, vagy a látásával van a probléma, szerinte azonban ez a színezés ízléses volt, „szolid, de mégis vonzó színeivel magára vonta a figyelmet, s szinte oázisnak számított az egyhangúság megtörésében”. Az olvasó csalódottságának is hangot adott az új, ezt leváltó pasztellszín miatt, amit ő piszkos-fehérként jellemzett.

 Az épület a 2007-es felújítás előtt. A kép forrása: koh7.hu

 

Az épület a 2007-es felújítás után. A kép forrása: koh7.hu

Az épület most. A kép forrása: minap.hu

A KÖH honlapján olvasható egy 2007-es írás az épület felújításának körülményeiről, ebből kiderül, hogy az élénk színezés úgy történt meg, hogy a KÖH véleményét és javaslatait teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. A szöveg szerint „az épület [így elkészült] színezése öncélú, zavaros és buta, a színek nem az épülethez, nem annak korához, nem a környezethez alkalmazkodnak.” A – nem kis mértékben a város polgárai részéről is tapasztalható – elégedetlenség és kritika is hozzájárult ahhoz, hogy az épület végül új, valóban szolid színezést kapott. A szakmai indoklás szerint a világosabb épület hagyja érvényesülni a mellette álló Rákóczi-házat, ami műemléki védettséget élvez.

Úgy hiszem, a város lakói jó ízlésről tettek tanúbizonyságot, amikor kifogásolták a rikító homlokzatot, és ennek hangot is adtak. Megnyugtató és jó ezt tudni, amikor körülöttünk folyamatosan születnek a legvadabb és legerősebb telítettségű színekkel kifestett ún. mediterrán házak. Én is egy ilyet vagyok kénytelen nézni a konyhám ablakából – gyomorforgató rózsaszínben.

A Pannon-tenger Múzeuma

Hatalmas szenzáció volt 2007-ben, hogy a bükkábrányi külszíni fejtés területén több millió éves megkövesedett fákat találtak. Azon kevés pozitív magyarországi hír egyike volt ez, ami bejárta a világsajtót: foglalkozott vele a BBC és a Le Figaro is.

Tavaly megkezdték a fák méltó elhelyezésére szolgáló épület kivitelezését. Az alapkőletétel csak pár hete, január 21-én volt, az eseményről a Minap is beszámolt. Sajnos a cikkben nemhogy kép nincs a leendő épületről, de még a tervező építész nevét se említették meg (annál többször a megyei közgyűlés elnökét, akinek már csak kinevezési időpontja miatt is jóval kevesebb érdeme volt – ha egyáltalán volt – az épület létrejöttében). Ezeket a hiányosságokat most mi pótoljuk.

Tehát, a tervező a blogon már többször szereplő Rudolf Mihály vezette Hadas Építész Kft. volt, sikerült tőlük néhány látványtervet szerezni.

A kiállítótér a múzeum épülete előtt, a föld alatt fog elhelyezkedni, a természetes megvilágítást felülvilágítók biztosítják majd. Az épület földfelszín fölötti része kőburkolatot és zöldtetőt kap.
Ha már az Avas tetőre tervezett régészeti park nem épült meg (pedig az is elég nagy tudományos szenzációhoz kapcsolódott), reméljük, ez megvalósul (sajnos elég gyakoriak nálunk a félbehagyott építkezések).

Pusztul az Avas Szálló

Az Avas Szálló a benne üzemelő Kossuth Mozival Miskolc és a belváros egyik legjelentősebb középülete volt.

kép forrása: Arcanum.hu

Már csak a helye miatt is: Miskolc legszebb terét, az Erzsébet teret délről az avasi templom látványa, északról pedig az Avas Szállóé határozza meg. Jelenleg sajnos nem pozitív módon:

Most megjelent egy cikk a Minap.hu-n arról, hogy el kellene takarni a torzót. Ezzel és a cikk más állításaival is vitába szállnék. Szerintem az eltakarás struccpolitika lenne, és biztos vagyok benne, hogy elodázná a megoldást. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal képviselőjének,  Paszternák Istvánnak szavaival sem tudok egyetérteni, ugyanis nem igaz, hogy egy tető és ablak nélküli, fűtetlen épület ne szenvedne maradandó károsodást télen. A Hivatal furcsa módon egyes helyzetekben nagyon határozottan tud fellépni, míg más ügyekben erélytelen.

Úgy tudom egyébként, hogy a kivitelező azért vonult le, mert a beruházó nem fizetett. Valamint hogy a Minap cikkében is látható, nyitva maradt munkagödör veszélyezteti az épület állékonyságát. (Ennek belátásához egyébként nem is kell statikusnak lenni.)

 

A kép forrása: minap.hu

A látvány elkeserítő, és ehhez képest apróság az a tény, hogy a gyalogosközlekedést lényegében a villamossínekre terelő lezárás az épület előtt balesetveszélyes helyzeteket teremt.

Vigyázat: 18+

Rejtvény: hol van ez a csodás és kifejező műalkotás? :-)

A lillafüredi kisvasútállomás

A következő írás nem lesz elfogulatlan, ugyanis a Hadas Építész Kft. munkatársaként már négy évvel ezelőtt is foglalkoztam a témával. Az idő tájt még csak a perontető meghosszabbításáról volt szó, ami akkor nem is valósult meg. Aztán 2007 karácsonya előtt felpörögtek az események: az Északerdő munkatársai felkeresték az irodát, hogy van egy pályázat, ami lehetőséget adna a perontető-hosszabbítás mellett a teljes épület felújítására-átalakítására, és egy új végállomás építésére is Garadnán. (Ez utóbbinak én különösen örültem, a diplomamunkám ugyanis vasútállomás volt Szilvásváradra.) A pályázat sikeres volt, engedélyezési, majd kiviteli tervet is csináltunk, és végül nemrég maguk az épületek is elkészültek.

A lillafüredi épületben eddig lakások voltak, azok most megszűntek, és a helyükre a Bükki Nemzeti Park irodái kerültek, illetve ökoturisztikai központ. (A kivitelezés talán legizgalmasabb momentuma az volt, amikor kiderült, hogy a régi várócsarnok dongatetejét az állapota miatt le kell bontani. Milliméter pontossággal felmértük még a bordázat profilját is, és végül az egész tetőt az eredetivel azonos módon építették újra.)

kép forrása: http://laevof.innolibre.hu/wp/?page_id=156

Vasárnap elmentünk alaposabban megnézni az épületet. Véleményem szerint a kivitelezők szép munkát végeztek, és az új perontető is jól mutat (bár a lámpák nem az igaziak, és a karácsonyi díszeket talán nem ártana már leszedni). Szerettük volna a kiállítást is megnézni és belső fotókat is készíteni, de nagy meglepetésünkre az ajtó zárva volt, és nem is volt kiírva nyitva tartás. Végül a kisvasút pénztárosától megtudtuk, hogy nincs, aki működtesse a kiállítást, így zárva tartják. Ez így megkérdőjelezi szinte az egész beruházás értelmét... Reméljük, mihamarabb változni fog a dolog, és akkor majd mi is beszámolunk arról, hogy milyen lett az épület belseje és a kiállítás.

Addig is néhány külső fotó:

A projekt honlapja itt található:

http://laevof.innolibre.hu/wp/

Hamarosan beszámolunk a garadnai állomásépületről is.