2011. július 8., péntek

Zöld út a kerékpárosoknak?

Már hőzöngtünk egyszer a „Tiszai pályaudvar – Lillafüred közötti kerékpárforgalmi nyomvonal” kapcsán. A tervek alapján úgy tűnt, hogy a gyakorlatban használhatatlan lesz ez a komoly pályázati pénzekből megvalósuló beruházás. Azóta már nemcsak tervek vannak, hanem elég előrehaladottak a munkálatok, így meg is néztük élőben, hogy fog kinézni a „nyomvonal” a Városház tér és a Tiszai pályaudvar között.
Vigyázat, hosszú bejegyzés lesz, mert sok fotó készült.
Elöljáróban leszögezem, hogy évtizedes városi kerékpáros tapasztalatom alapján azt a kerékpárutat tartom használhatónak, ami el van választva az autósoktól és a gyalogosoktól is; nincsenek benne zökkenők (tehát a döntött szegélyek normálisan ki vannak alakítva), és egyértelmű a nyomvonala.

Tehát, induljunk el a Városház tér északi oldalától.


A „kerékpárút-építés” legolcsóbb módja: kiteszünk egy táblát, hogy gyalogos-biciklis zóna. Szuper.
Továbbhaladva a burkolaton lévő sárga bicikli jelzi, hogy merre kell mennünk, kár, hogy néhány méter múlva virágdézsákba ütközünk:


Nem egészen száz méter múlva következik az újabb akadály: a villamossín, és előtte egy talpára állított piros háromszög a burkolatban:


Mi lehet ez? Fordítva lerakott „elsőbbségadás kötelező” jelzés? Valószínűbb, hogy a villamosra figyelmeztető tábla akar lenni, csak villamost nehéz díszburkolatból kirakni, inkább hagyjuk üresen.

A villamossíneken átkelve ez fogad:


Merre tovább? Kizárásos alapon induljunk jobbra előre.

Hurrá, jó felé mentünk, itt a kis zöld biciklitábla, hogy balra kell kanyarodni:


Legyünk igazságosak, még nincs kész az építés, ha jobban megnézzük, látszik, hogy hol lesz a felfestés:


Nem sokkal később a nyomvonal belevezet egy parkolóba, az autók közé:


Majd ismét a gyalogosok között lavírozhatunk, de legalább tudjuk, hogy jobbra kell fordulnunk:



Hogy aztán átkeljünk a belvárost átszelő 2x2 sávos úton:


Majd rögtön az egyik forgalmas leágazásán:


A szegélyt sajnos egyik helyen sem sikerült normálisan megcsinálni:



Sebaj, ne siránkozzunk, hiszen itt az első bicikliút-tábla!


Kár, hogy itt sincs elválasztva az út se a gyalogoktól, se az autósoktól.


Nem sokkal később megint autóutat keresztezünk (kétszer is), de sajnos nem derül ki (egyszer sem), kinek van elsőbbsége:



Hoppá! Csak az imént jöttünk át a 2x2-sávos úton, biztos, hogy megint át kell mennünk? Biztos:


A szegélykialakítás itt se sikerült:


A következő szakasz hivatalosan még nem bicikliút (nincs kint a tábla), de a burkolatból és a csatlakozó „bicikliutakból” látszik, hogy az lesz. Ez amúgy az eddigi első szakasz (illetve ennek egy kis része), ahol saját, az autósoktól és a gyalogosoktól is elválasztott nyomvonalon haladhatunk, igaz, zökkenők itt is vannak, és a parkoló autók is hajlamosak bedugni az orrukat.




Saját, elkülönített bicikliút! 


Ennek a szakasznak a vége egy orbitális tervezési hiba: a nyomvonal vendéglátóipari egységek és kerthelyiségeik között halad. Ha ez így marad, és hivatalosan is bicikliút lesz, sok figyelmetlenül kilépő pincér fogja elejteni a tálcáját, mert biciklissel ütközik...


Na és most merre?

Megvan! Ott a biciklijel az egyirányú utca tábla alatt:


Szóval itt ez lenne a bicikliút, a másik irányból az autóforgalommal szemben:


Ha veszélyesnek tartanánk, akkor örülhetünk, mert nemsokára felmegy a járdára (végre egy normálisan kialakított szegéllyel), ahol kicsit később még keresztezi is a gyalogosforgalmat, majd egy újabb 2x2 sávos utat:




A szegélyek persze itt se a legjobbak, de azért elfogadhatóak:



Az úton átkelve újra a járdán vagyunk, de kb. 5 méter múlva újra lemegyünk az autók közé:




Hogy aztán egy döccenős szegélyen újra felmenjünk a járdára, és a lakótelepi gyalogosútvonalon közlekedjünk (a sárga festék is olcsó módja a bicikliút-építésnek):





Kellemes meglepetés! Dedikált bicikliút, és még tábla is jelzi! Utunk során az első ilyen:


Nem csoda, hogy a gyalogosok is szeretik:



Végre egy mintaszerű kereszteződés: a bicikliút szintben megy, az autóút kiemelkedik, és az autóknak elsőbbségadás kötelező táblájuk is van:


Kár, hogy újra a járdára jutunk, majd rögtön egy újabb soksávos utat keresztezünk, nem túl jó szegélyekkel:



Éééés újabb elválasztott bicikliút! Sajnos a gyalogosok ezt is imádják, és hamar véget is ér:



A nyíl szerint jobbra fordulunk, döccenünk, majd következik egy tábla, ami szerint újra jobbra kéne fordulni:



Bevallom, itt csaltam egy kicsit, nem mentem el jobbra, mert tudtam, hogy arra nincs semmi. Egyenesen kell továbbmenni, ahol ez fogad:


Bármilyen hihetetlen, a felfestésekből úgy tűnik, hogy itt ez a bicikliút:




Ami megint a nagy semmiben ér véget:


Még szerencse, hogy tudtam, hogy egyenesen kell továbbmenni, különben biztos nem merek ide betekerni:



Bocsánat az elmosódott kép miatt, menet közben készült, nem akartam megállni. A balra látszó kiscsávók amúgy le is locsoltak.
Na és most merre? Balra látszik a bicikliút-tábla a vasút túloldalán, de átkelő nincs, kerítés van:


Aha! Kövessük a kollégákat a föld alá:



Valójában amúgy tudtam, hogy erre kell menni, de csak azért, mert ismerem a környéket. Ezt a kis aluljárót valóban rendesen megcsinálták, korábban nem volt rendes burkolata, és tele volt szeméttel-szarral-húggyal. Most még büdös sem volt, kíváncsi vagyok, meddig marad ez így.

Az aluljáró után végre igazi örömbiciklizés következik a Szinvaparton: se gyalogosok, se autósok, hanem csak a széles aszfalt:




Kár, hogy ez is a semmibe vezet:


Induljunk el a járdán jobbra, arra van a Tiszai. Hamarosan jön egy zebra, amin inkább nem mentem át, mert nem akartam a biciklimet levinni az aluljáróba (amúgy ennek a csomópontnak a gyalogos közlekedése is jó szar):



Frissítés:
Ahogy hozzászólóink is jelezték, azóta készültek új felfestések, pl. a villamosnál a piros háromszög is értelmezhetővé vált, és már az is egyértelmű a legtöbb helyen, hogy merre kell menni.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 7., csütörtök

Egy korszak vége

Ma kezdődik a 32. Kaláka Fesztivál. Az utolsó, amit a régi diósgyőri várban rendeznek meg. Ebből az alkalomból egy szubjektív, sztorizós bejegyzés következik.
(Az illusztrációnak betett képek a 2003-as fesztiválon készültek.)




Nem igazán szerettem (és most se igazán szeretem) a folkzenét, a jazzt annál inkább, így elsős gimnazista koromban nem értettem, hogy a barátaim miért a Kaláka Fesztiválra készülnek annyira, miért nem az egy héttel korábban ugyanott megrendezendő Dixieland Fesztiválra, amire a szüleimmel akkor már évek óta eljártunk. Aztán persze elmentem velük, és megértettem a dolgot: egy fesztiválnál a hangulat legalább olyan fontos, mint a zene. A Kaláka Fesztivál pedig mindig hatalmas buli volt, olyannyira, hogy egyetemista koromban erre az alkalomra évről évre 20–30–40 barátom (a jófajta punkzenét kedvelőtől a metálosig) megjelent Diósgyőrben, az ott lakó szüleim nagy örömére (nemcsak a ház volt tele velünk, hanem a kert és a garázs is). Budapesti egyetemista voltam, tehát ezek a barátok az ország legkülönbözőbb helyeiről jöttek, Győrtől Békéscsabáig.


Ilyenkor nemcsak a vár, hanem az egész környék megtelt élettel, a környező kocsmákkal (Lugas, Bányász) együtt. (A Bányász azóta bezárt, nemrég azonban újra megnyílt, a nem túl fantáziadús Romkert néven, a hétvégén leteszteljük). A fesztivál olyan szinten kicsordult a várat környező utcákra, hogy sokan magára a rendezvényre nem is vettek jegyet, hiszen, mint mondtam, talán nem is a zene itt a legfontosabb.


Persze azért elég fontos az is. Olyan későbbi kedvenceket ismertünk meg a fesztiválon az évek során, mint a svéd Garmarna (amikor Hildegard von Bingen dalait adták elő, elég abszurdnak tűnt az énekesnő kijelentése, hogy ezek a dalok öregebbek, mint a vár falai, pedig igazat szólt), a német Hölderlin Express, vagy a cseh Čechomor.
És persze ott van a házigazda zenekar, a Kaláka, akiknek a vasárnapi koncertje számomra mindig a fesztivál fénypontja. Belinkelem ide az egyik kedvenc számomat tőlük: Románc
Szóval mi ott leszünk, és nem egyedül: eljön Pápa mellől egy régen látott barátom is a családjával. Amikor utoljára a Kaláka Fesztiválon jártak, akkor volt a felesége terhes az első gyerekükkel, és anyukám tett egy olyan könnyelmű kijelentést, hogy jöjjenek el akkor is, ha megszületik a kicsi, majd ő vigyáz rá, amíg mi fesztiválozunk. Nos, az a gyerek azóta már hét éves, és van két testvére. Anyukám gőzerővel készül a vendégségre. :-)
Nektek melyik volt a legemlékezetesebb Kaláka fesztiválotok?

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 6., szerda

Reklámtáblák reloaded

Egy alkalommal már értetlenkedtünk amiatt, hogy miért is kell belvárosunkat vizuálisan szennyezni  igénytelen reklámtáblákkal. Akkor a Villanyrendőr környékét vettük szemügyre, de máshol sem jobb a helyzet. 
A Centrum előtti térség ebből a szempontból (is) katasztrofális. Külön felhívnám a figyelmet a gótikus rakétaszerűségre.



A Szinvapark előtt is válogatottan szép darabokba botolhatunk.


A fenti képen látható buszmegálló egyébként igen jól sikerült, stílusosabb lett volna hozzá és az épülethez is illeszkedő reklámhordozókat tervezni mellé.
Vajon nem lenne szebb valami ilyesmi Miskolcon is?
A WALL AG termékei, innen: http://www.wall.de
Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 5., kedd

Litwin József utcabútorai a Centrum környékén

Litwin József iparművész neve nem volt ismeretlen előttem, tudtam, hogy a Szinva-terasz és különösen a Villanyrendőr sokakat megosztó fémmunkái a nevéhez fűződnek. Azt azonban nem tudtam, hogy a Centrum környékének utcabútorai – közülük némelyik igen ötletes – is neki köszönhetők. Első nyilvános munkái voltak ezek a padok és kukák '80-as években. 


A miskolci köznyelvben csőkukaként emlegetett szeméttárolói jópofák, funkcionális használatukat sokszor csak az gátolja, hogy nem ürítik őket rendesen. Kár, hogy már a dizájnjuk is kicsit átalakult – amennyire emlékszem, nem ezzel a piros fémmel záródtak...


Kedvencem az egy darabból "hajlított" (vagyis szétszedhetetlen), a fák védelmére állított keret.


Mint sok más dolog, ezek is mennek tönkre, rozsdásodnak, elcsúnyulnak. Általában kár értük. Ugyanis a környék utcabútorai azonos stílus mentén elkészítve valamiféle egységet, a nyolcvanas évek jobbik oldalát mutatták. Ebben a koncepcióban készültek a – nekem kevésbé tetsző – lámpák: 


a hirdetőtáblák:

Ez utóbbiak kihasználatlanul állnak, miközben mindenféle gagyi fémtákolmány lepi el a belvárost hirdetőtábla címén...

A koncepcióba illeszkednek a korlátok is. Van, ahol már felújítva.


Litwin Józsefről érdekes cikket közölt 2005-ben a NOL. Ebből például azt is megtudhatjuk, hogy utcabútorai maradandóságukat annak is köszönhetik, hogy tartószárat készített hozzájuk, amit a burkolat alatti betonalapzathoz erősített. A rögzítőcsavarokat besüllyesztette, de előbb egyedi felületet alakított ki rajtuk, hogy csak saját, egyedi szerszámukkal lehessen megszorítani, vagy oldani őket. A csavarokat rejtő mélyedéseket pedig fémlapokkal le is zárta. 
Idén Miskolc városától egyébként Nívódíjat kapott.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 4., hétfő

Gömbpanorámák Miskolcról a Google Earth-ön

Google Street View ugyan nincs Magyarországon (csak a sokkal gyengébb minőségű, de azért így is nagyon hasznos Norc). Addig is, amíg a Google dűlőre jut az ügyben a politikával, megtehetjük azt, hogy jó minőségű gömbpanorámákat töltünk fel a városról. Ezekben az az igazán jó, hogy az egyikből át lehet menni a másikba. Ahhoz, hogy lássuk őket, a Google Earth-ben be kell kapcsolni a Photos layeren belül a 360 Cities layert.

A programban ekkor pirosas színű négyzetek fogják jelölni, ha valahol elérhető egy gömbpanoráma, amit aztán a kis négyzetre duplán kattintva, látványos animáció kíséretében tudunk megnézni.  
Így működik a dolog:

Egy szomszédos gömbpanorámába úgy tudunk átmenni, hogy a gömbpanorámában feltűnő pirosas négyzetre kattintunk. Ahogy a videón is látszik, ez a dolog sajnos nem tökéletes, mert eléggé esetleges, hogy milyen nagyításnál jelenik meg a kis négyzet.
A dologban az igazán szép az, hogy bárki gömbpanorámája felkerülhet a Google Earth-re. Ehhez regisztrálni kell a 360 Cities oldalon, és oda feltölteni a megfelelő módon a panorámát.
A gömbpanorámák készítéséhez ezen a linken van egy kis segédlet:
Semmi különleges felszerelés nem kell hozzá, tulajdonképpen bármilyen digitális fényképezőgép megteszi.
Mi arra biztatnánk mindenkit, hogy töltsön fel Miskolcról gömbpanorámákat, mert akkor lesz igazán jó a dolog, ha olyan sűrűséget elér, hogy rendszerré áll össze. Szerencsére a miskolci panorámakészítők viszonylag aktívak, amióta utoljára néztem, azóta is került ki új, de sajnos még így sincs túl sok.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 1., péntek

Justitia Regnorum Fundamentum díj Miskolc legzöldebb hölgyének

A Kossuth utcában működő KÖTHÁLÓ (Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának) elnökének, F. Nagy Zsuzsannának adományozta a 2011-es Justitia Regnorum Fundamentum díjat a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, Fülöp Sándor. Az ombudsmanok által 2007-ben alapított díjat kiemelkedő emberi helytállás, szakmai tevékenység elismeréseként ítélik oda az intézmény megalakulásának évfordulóján.

Zsuzsával és a szervezet tagjaival számos miskolci rendezvényen találkozhattatok a Mobilitási Héttől kezdve egészen a Kocsonyafesztiválon működő Zöld Sátorig.
Kép forrása: Jövő Nemzedékek Orzsággyűlési Biztosa

Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa:

"F. Nagy Zsuzsának kiemelkedően eredményes környezetvédelmi és környezeti nevelési tevékenysége, különösen a környezeti tanácsadás fejlesztése, valamint példaértékű munkássága és életvitele elismeréseként adományozza Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa a Justitia Regnorum Fundamentum díjat 2011-ben. A díjat kiemelkedő emberi helytállásért és szakmai tevékenység elismeréseként adományozzák az országgyűlési biztosok az intézmény megalakításának évfordulóján."
Gratulálunk Zsuzsa, és további sok sikert és kitartást kívánunk a munkátokhoz!

Kapcsolódó bejegyzések: