A blog régi olvasói már találkozhattak Bardóczi Sándor nevével: ő ismertette meg velünk a közösségi tervezést, és a városmegújításról szóló ötleteket is tőle hallottuk.
Nemrég jelent meg egy nagyon érdekes cikke az Építészfórumon, ami a településfejlesztési pályázati rendszer anomáliáit és káros hatásait taglalja. Én építészként sajnos ebben élek, viszont azt gondolom, hogy mindenkinek érdemes megtudnia, hogy hogyan is működnek a dolgok. Bardóczi Sándor nagyon élvezetes stílusban ír, így a kellemetlen téma ellenére egyáltalán nem nehéz olvasmány a cikke:
Néhány idézet:
Földhivatali alaptérkép? Geodézia? Homlokzati rajz? Tervelőzmények? Tervezési program? Tulajdonosi hozzájárulás? Rendezési terv? - érkeznek a keresztkérdések a tervezőtől a sürgős megkeresésére. Az nincs – hangzik a picit szemöldökráncoló, de nagyvonalú kincstári optimizmussal felvértezett laikus válasza, akinek a szemszögéből a terv csak egy apró, leküzdhető akadály, formaság, egy betétlap a hatvanszor vastagabb, pénzügyi mérlegeket és nyilatkozatokat tartalmazó papír-rengetegben.
...
A teljes pályázati-megvalósítási szakaszt figyelembe véve az engedélyezési szintig eljuttatott tervezés ideális esetben is maximum két egységet (a teljes folyamat kb 10%-át) teszi ki!
...
Ismét csörög a telefon. A vonal végén egy „projektgazda” ül, aki jobb esetben látott már építkezést közelről, rosszabb esetben ő „csak a felelős”. Kiderül, hogy holnap lejár a közbeszerzési eljárásban a kérdésre adott válaszok ideje, érkezett 156 darab kérdés és ebből két hét alatt kiderítették, hogy 62-őt csak a tervező tud megválaszolni. (Valahogy a tervezőt a közbeszerzési kiírás megszületéséről, netán az abban szereplő adatokról elfeledték tájékoztatni.) Ugye a tervező lesz szíves mindent azonnal félredobni és holnap 10-ig megválaszolni a felmerülő kérdéseket?
...
A közbeszerzési eljárás hazai viszonyok között semmi egyéb, mint árverseny. Licit, minőségi szabályozók nélkül, ahol egy kalap alá tartozik egy késztermék (mondjuk egy WC papír guriga) beszerzése és annak a szellemi terméknek a kivitelezése, amely 20-30-50 évig lesz meghatározója a településképnek, fokmérője az épített környezet minőségének.
Hát ezért (is) néznek ki úgy a településeink, ahogy kinéznek. És a cikk még nem is tért ki a pályázatíró „szakemberek” gyakori szereptévesztésére, amikoris azt képzelik, hogy övéké a legfontosabb feladat, és mindenki, beleértve a tervezőt is, úgy kell hogy ugráljon, ahogy ők fütyülnek.
Kapcsolódó bejegyzések:
