Miskolc Blog: március 2012

2012. március 30., péntek

1% a vakvezető kutyáknak

Ismét egy 1%-ot kérő hirdetésnek adunk helyet: a miskolci székhelyű Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány munkáját szeretnénk ezzel támogatni és népszerűsíteni.

Tehát ha még nem rendelkeztetek adótok 1%-áról, akkor gondoljatok az alapítványra.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 29., csütörtök

Megújul a régiségvásár

Tegnapi hír a minap.hu-n, hogy megújul a régiségvásár.

Mi már egy ideje nem jártunk ki, mert azt tapasztaltuk, hogy sok árusnál nagyon elszaladtak az árak, nem egyszer találkoztunk pofátlan lehúzási kísérletekkel, és tekintve, hogy fölös, elköltésre váró zsebpénzben sem dúskáltunk, általában úgy döntöttünk, otthon maradunk. Egyébként a vásár általános hangulata mindig is tetszett, jót tett a miskolci életnek.

Most azt olvasom, hogy április 1-től pl. szórakoztató programokkal, hagyományőrző és kézműves árusokkal bővülne a régiségvásár, és ezentúl Miskolczi vásárként kerülne megrendezésre az immáron az eddigieknél sokkal nagyobb rendezvény.

Csak abban nem vagyok biztos, hogy a miskolci és a környékbeli fizetőképes kereslet valóban képes lesz eltartani egy ilyen nagyszabású, havonta megrendezésre kerülő vásárt. Ne legyen igazam.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 28., szerda

Miskolci kapuk

Az avasi templom ablakairól készült összeállításunk adta az ötletet, hogy lehetne ilyet csinálni más ablakokról, kapukról, egyebekről is.

Itt az első, miskolci kapukról:

Hamarosan több is követni fogja.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 27., kedd

Heti civil fórumok

Két rendezvényre szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Mindkettő a kapcsolódik a kerékpárút- bővítéshez:

1. Kerékpáros sajtótájékoztató az Autóklubnál

Az ÉMOP-ból finanszírozott Északi Tehermentesítő út melletti kerékpárút Thököly csomópontnál tervezett módosítási elképzelés anomáliájára hívja fel a figyelmet néhány miskolci kerékpáros 2012. március 28-án, szerdán 10 órakor.

Helyszín: Autóklub melletti ÉTM bekötő (Zöldséges stand körül)

A szervezők szeretettel várják a sajtó képviselőit:

Kovács Nándor

30/9024-566

nandee7@freemail.hu

2. Lakossági fórum a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában (3532 Miskolc, Zoltán u. 5.)

Csütörtökön 16 órakor lakossági fórum lesz a Zoltán utcai általános iskolában, ahol a téma az Andor utca, Görögszőlő utca gépjármű forgalom miatti szélesítése.

A villamosvonal felújítás miatt „ideiglenesen” teljesen megnyitották a belváros felé ezt a szakaszt. Ez folyamatos konfliktusforrás nemcsak az ott élőknek, hanem az ott közlekedő gyerekeseknek, bicikliseknek is. A múlt héten elkezdődött ennek a szakasznak a kibővítése úgy, hogy kétsávos út legyen, de kiegészítő járda nélkül.

Ezekről a problémákról fog szólni a lakossági fórum

Megpróbálunk mindkettőn ott lenni.

2012. március 26., hétfő

Fotóblog: a Kossuth utcai templom télen

Kiser László fotója

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 23., péntek

Műfű, műutcakő, műbicikliút, műváros

Tegnapi hír, hogy már „terül” a műfű a Zöld Nyíl diósgyőri szakaszán. De miért nem igazi? Ráadásul pont Diósgyőrben, a Bükk közvetlen közelében? Technikailag kivitelezhető lenne, láttuk nyáron Braunschweigban, de nem kell olyan messzire menni, Szegeden is meg tudták csinálni.

Braunschweig

Szeged. Kép forrása: http://kozeg.blogspot.com/2012/03/uzemkezdet-szegedi-kettesen-uj.html

Emlékszünk még a belvárosi csodálatos pressbeton felületre is (amit alig fél évvel az elkészülte után javítani kellett).

készül a tartós, időtálló, strapabíró, fagyálló, és legfőképpen esztétikus kőutánzatú burkolat

Persze meg tudják magyarázni műszaki érvekkel azt is, hogy miért nem kőburkolat lett a sínek között (mint ahogy sok más helyen van a világban), és azt is, hogy miért nem igazi fű lesz, de ahhoz képest, hogy „a program célja, hogy Miskolcon a világ egyik legmodernebb villamosközlekedése jöhessen létre”, kicsit sok ez a kompromisszum. Ez az egész a forgalomtechnikai eszközökkel kialakított kerékpárútra emlékeztet. Miért csak az álmegoldások jutnak nekünk? Aztán gumicsontként odadobják, hogy „Döntsük el együtt, hogy milyen legyen Miskolc új villamosa”, ami annyit takar, hogy kiválaszthatjuk a színét. Ami nem baromira mindegy, ha úgyis teleragasztják reklámmal?

Mondjuk van, aki szerint már annak is örülhetünk, hogy Diósgyőrben nem egyszerűen a betont festik zöldre.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 22., csütörtök

Programajánló: Krisztik Pál kiállítása

Március 28-án (jövő szerdán) negyed ötkor nyílik a megyei építészkamara székházában, a Kós Házban (Görgey u. 32.) a 80 éves Krisztik Pál építész kiállítása. Én is rész veszek a szervezésben, így elmondhatom, hogy sok érdekes archív anyag gyűlt össze, köztük nagyon szép makettek.

Krisztik Pál 1931 augusztus 12-én született Terpesen, Heves megyében. 1955-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1955-től a mai napig Miskolcon él és alkot.

Legjelentősebb miskolci épületei közé tartozik az ún. magasház az Ady-hídnál a hozzá tartozó színes, 3 emeletes lakóházzal; a központi leánykollégium a Palóczy utcán, vagy a Fazekas Általános Iskola.

A Miskolc TV portréfilmje ide kattintva nézhető meg:

Krisztik Pál építőművész portréja

A kiállítás meghívója megtekinthető ide kattintva.

Kedvcsinálónak néhány fotó:

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 21., szerda

Mások szemével: a Buga Jakab

Tegnap a Tetemváron jártam, és meglepve láttam, hogy az egykor legendás kocsma, a Buga Jakab szó szerint romokban hever:

Erről jutott eszembe a Miskolci Egyetem lapjának egy régebbi írása.

„A Tetemvár, ahol ez a vendéglátóipari egység található, nem kevésbé patinás része Miskolcnak, mint a Kisavas; igaz, jóval leromlottabb állapotban van, és az éjszakai élet, a Buga bezárása óta, hogy úgy mondjam, stagnál. Tényleg hírhedt hely volt a Buga Jakab: ismerőseim óva intettek tőle, hogy egyszer is lemerészkedjem a "pokol bugyraiba"; a köré fűződő történetekből és legendákból már-már egy rejtői kiskocsma képe rajzolódott a gyanútlan érdeklődő elé.”

A teljes írás itt olvasható:
A Buga Jakab

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 20., kedd

2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma

Itt az idő, hogy meghirdessük második Borpályázatunkat. Hogy mi is ez a kezdeményezés, arról ezen az oldalon olvashattok, ugyanitt megtaláljátok az eddigi pályázatokat és pályaműveket:

http://miskolcblog.blogspot.com/p/borpalyazat.html

A téma. Történeti áttekintés

A diósgyőri pálos kolostort a XIV. század elején alapították. A középkorban az uralkodók kedvelték a pálosokat, több adományt, kiváltságot kaptak. Az aranykor 1526-ig tartott, ekkor Serédy Gáspár, Ferdinánd híve feldúlta a kolostort, majd 1549 körül Balassa Zsigmond elpusztította azt. Az újabb – rövid – virágzás a XVIII. században következett be: 1739–1742 között újjáépítették a kolostort, immár barokk stílusban. A kolostor a középkorhoz képest szerényebb lehetőségek között élte életét, míg 1786-ban II. József feloszlatta a rendet. A kolostor és gazdasági épületei ekkor kincstári (erdészeti) kezelésbe kerültek, és jelenleg is az erdészet tulajdonát képezik.

A kocsma jelenlegi épületét 1772-ben építették, ahogy arról a mestergerenda ma is tanúskodik. Így minden bizonnyal ez az ország legrégebbi, eleve kocsmának épített és azóta is kocsmaként üzemelő épülete. Bár az épület 1772-es, maga a funkció jóval régebbi, hiszen a szerzeteseknek már a középkorban is megvolt a kocsmáztatási joguk.

A kocsma mai megjelenése egyáltalán nem utal sem a történelmi múltra, sem az épület különlegességére.

A diósgyőri pálos épületekről bővebben:

http://miskolcblog.blogspot.com/2011/05/palos-epuletek-diosgyorben.html

A tervezési program

A cél a jellegtelen épület újrafogalmazása, az évszázados funkció megőrzésével. A tervezési terület a telek, azon belül további kerti építmények, tájépítészeti eszközök használata is elképzelhető, a fő funkcióhoz kapcsolódóan. Ezen kívül tervezési program nem kerül meghatározásra. Fikciópályázatról lévén szó nem szeretnénk a víziókat semmilyen formában megkötni. Éppúgy várunk reális, megvalósítható megoldásokat, mint szürreális metamorfózisokat (akár mindkettőt), melyeket az épület vagy a hely ihletett.

A kiírók

Fiatal miskolci építészek, a magánemberek által szerkesztett Miskolc Blog szerzőivel karöltve.

A tervpályázat célja

A pályázat célja az építészeti közélet frissítése és a város lakosságának az építészek irányában történő megnyitása oly módon, hogy az általunk érdekesnek ítélt vagy építészetileg elhanyagolt, jobb sorsra érdemes területek hasznosításáról, rehabilitációjáról, arculatáról együtt gondolkodjunk, és megvitassuk a lehetséges irányokat.

Szintén cél a napi munkába esetlegesen belefásult kollégák merész építészeti gondolkodást igénylő feladatokhoz juttatása, szellemi felfrissítése.

A tervpályázat jellege

Zártkörű, névaláírásos

A pályaművek nyilvánosságra kerülnek kiállítások keretein belül, illetve az interneten a mára stabil olvasótáborral rendelkező Miskolc Blogon.

A részvétel feltételei

A pályázaton részt vehet minden Miskolcon élő vagy Miskolcon alkotó, tevékenykedő, Miskolchoz kötődő építész. Célunk elsősorban a fiatal generáció megszólítása, azonban korhatárt nem jelölünk meg, ezzel is megnyitva a lehetőséget arra, hogy bárki a rajzain keresztül elmondhassa gondolatait.

Egy pályázó tetszőleges számú pályaművet benyújthat.

A pályázó azzal, hogy a pályázatát benyújtja, a kiírás feltételeit magára nézve kötelezően elfogadja.

A pályázó elfogadja, hogy munkáját nyilvános kiállításon bemutassák, és különböző, a pályázattal kapcsolatos publikációkban megjelenjen.

Ütemezés

2012. március 20. a pályázat meghirdetése

2012. március 28. helyszíni bejárás, kérdések felvetése, megvitatása a helyszínen

2012. április 11. a pályázat beadása, értékelés és a díjak elfogyasztása a Kós Házban

A pályaművek benyújtása

A pályaművek benyújtása 2012. április 11-én 18.00 órakor történik a Kós Ház emeletén.

A zsűri tagjai

A pályázói zsűrinek tagja minden pályázó, aki pályaművet nyújtott be.

A városlakókat a Miskolc Blog nem építész szerkesztői (2 fő) képviselik.

Az elbírálás módja

A pályaművek felbontása után a pályázók titkosan értékelik a pályaműveket.

A zsűri a tervek bemutatása után értékeli és rangsorolja a pályaműveket.

A titkos szavazás eredményét a zsűri értékelése után összesítjük.

A titkos szavazás rangsorának és a zsűri rangsorának összesítése alapján születik meg a pályázat eredménye.

A pályázaton nem elsőrendű bírálati szempont a megvalósíthatóság. Inkább víziókat várunk, gondolatokat, amelyek a terület vagy épület fejlesztésének irányt adhatnak.

Díjazás

A pályázat díjazására 3 üveg bor és egy üveg pálinka áll rendelkezésre, melyeket az eredményhirdetés utáni vita során jó hangulatban elfogyasztunk.

Formai követelmények

A pályázatokat fekvő A3 formátumban kell benyújtani, lehetőség szerint valamilyen 2–3 mm vastagságú hátlapra kasírozva (mikrokarton, habkarton).

A benyújtásra kerülő lapok számában korlátozás nincs.

Feldolgozási módnak megkötése nincs. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a pályaművek nyilvánosan is bemutatható minőségben készüljenek.

Benyújtandó munkarészek

Maximum 1 db A3 terjedelmű műszaki leírás, kasírozva. E terjedelem tartalmazza a leíráshoz kapcsolni kívánt ábrákat is

Kiadott kötelező látványok ( 1 db látványterv 1 db A3-as lapon)

Bármilyen egyéb munkarész, amit a pályázó szükségesnek ítél a pályázat értékeléséhez

A pályázó adatait tartalmazó zárt boríték

Miskolc, 2012. III. 20.

Bereczki Zoltán, Juhász-Nagy Balázs építészek

Bunda Dávid, Tasi Réka városlakók

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 19., hétfő

Programajánló: Auschwitz Album kiállítás és kísérő rendezvényei

A kiállítás a Miskolci Galériában 2012. március 21. és 30. közt tekinthető meg.

A kísérő rendezvények is érdekesnek ígérkeznek, az izraelita temetőbe szervezett sétán és a zsinagógalátogatáson mindenképpen részt szeretnénk venni. (A részletek a képre kattintva megtekinthetők.)

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 14., szerda

Historypin: régi fotók térképre helyezve

A Miskolc a múltban Facebook-csoportot remek kezdeményezésnek tartjuk, ugyanakkor már régóta gondolkodunk arról, hogy hogyan lehetne a jelenleg teljesen strukturálatlan fotótömeget valamilyen módon használhatóbbá tenni. Jelenleg ugyanis nem lehet benne se hely, se idő, se semmi szerint keresni, az egyetlen lehetőség a kutakodásra az összes kép végigböngészése.

A minap botlottam bele a Historypin nevű honlapba. A dolog lényege az, hogy régi képeket lehet feltölteni, amiket aztán címkézhetünk, elmondhatjuk a történetüket, térképre tehetjük, és meg lehet adni a készítés idejét is. Ha nem tudjuk pontosan, az sem baj, mert körülbelüli értéket is meg lehet adni. Mivel a honlap a Google partnere, ezért külön regisztrálni sem kell, a Google-azonosítónkkal be tudunk lépni.

A Google-partnerségnek van még egy előnye, ami nálunk sajnos még nem elérhető: a Street View használatával teljesen pontosan lehet pozicionálni a képeket, ilyen érdekes átfedéseket kialakítva:

Érdemes megnézni ezt a kis videót a szolgáltatásról:

Miskolcról sajnos szinte semmi sincs még fent. Ha a Facebook-csoport gazdag gyűjteménye felkerülne térképre helyezve, dátummal, az egyszerűen csodálatos lenne. Mindenkit arra bíztatunk, hogy kezdjen el aktívan feltöltögetni. Én már elkezdtem, találjátok meg, mit töltöttem fel :-)

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 13., kedd

Buszközlekedés az egyetem és a belváros között

Sokan sokat szóltak már, sokszor kritikai felhanggal az új miskolci menetrendről. Én most csak egyetlen, a város életét szerintem jelentősen befolyásoló aspektusról szeretnék szót ejteni.

A Miskolci Egyetemnek, pontosabban az Egyetemvárosnak ugyanaz az előnye, ami a hátránya: a várostól elkülönülten fekszik és létezik. Saját infrastruktúrája és az Avason elérhető infrastruktúra megkönnyíti az Egyetemváros lakóinak életét: nem kell messzire menniük bevásárolni, postára, és ha bulizni akarnak, akkor azt is elsősorban az Egyetemváros területén teszik. Persze nem mindenki, de sokan így élnek. Van, aki csak akkor megy be a városba (nem is a belvárosba, hanem a Tiszai Pályaudvarra), ha hazautazik. Ennek megfelelően havi nyolc buszjegynél többre nincs is szüksége.

Ez sajnos a város életére nézve szerintem negatív következményekkel jár. Igenis jó az, ha az egyetem szervesen integrálódik a városi életbe, ha a fiatal értelmiség aktívabban részt vesz a város vérkeringésében, ha az éjszakai élet nemcsak részeg nyolcadikosok, hanem egyetemisták szórakozását is jelenti. Én olyan városban töltöttem az egyetemi éveimet, ahogy ez így volt, és a különbség látványos.

Miskolcon ez sajnos nem így működik. Tudom, hogy a külön városként működő, elszeparált egyetemváros sok diák kedvence. Én azonban a város miatt sajnálom, hogy az egyetem nem a város szerves része.

És ami azt illeti, a megújult buszközlekedés ezen csak rontani fog.

Az új menetrend szerint a 12-es hajnali fél 5 után kezd közlekedni, este 6 után már csak óránként két járat indul, az utolsó a Repülőtérről 20:30-kor indul az egyetemvárosba, és az egyetemről a város felé 21:00 előtt megy az utolsó járat. Ezzel szórakozni menni a belvárosba nem igazán lehet, különösen nem hétvégén, amikor is a busz egyáltalán nem jár. A 22-es óránként két járattal közlekedik, késő reggeltől kora délutánig, ekkor befejezi a közlekedést, hétvégén pedig nem is jár. (Azóta már indítottak hétvégén buszokat, belátva, hogy ez nagyon elhibázott döntés volt. Az egyetem bevételének jelentős részét képezi a hétvégén tartott levelező oktatás, erre nagy számban érkeznek hallgatók tömegközlekedéssel is, a 22-es busz most szombaton is tele volt.) A 20-as busz hétköznapokon alig közlekedik, hétvégén valamivel sűrűbben.

Ilyen menetrend mellett egyetemistaként én is kétszer meggondolnám, hogy a városban akarom-e tölteni az estéimet.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 12., hétfő

Miskolc a virtuális térben 2.

A blog első bejegyzése arról szólt, hogy Miskolc mennyire van (vagy nincs) jelen a virtuális térben. A múlt hétvégén jelentős javulás állt be ezen a téren: felkerült a Google Earth-re a belváros jópár épülete, az avasi templomtól kezdve a teljes Erzsébet téren át a Városház tér néhány épületéig. Azt hiszem elárulhatom, hogy én készítettem el őket egy kollégámmal főépítészi támogatással.

Itt egy kis videó az elkészült épületekről:

A Google Earth-re az Avas Szállót a jelenlegi állapotában nem tettük ki, de azt is megmodelleztük, a videóban szerepel.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 9., péntek

Ingatlanmustra: belvárosi kúria

Eladó ez a 19. században épült kúria az Avasalján. A felújítása is szép (kivétel a pinceszint bejárata). Megint csak azt írhatom: ha én gazdag lennék...

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 8., csütörtök

Téglaépítészet Miskolcon: a Semmelweis Kórház

A Csabai kapuban van az egykori Borsod vármegyei Erzsébet Közkórház nagyon szép téglaépülete. A Wikipédia szerint Adler Károly tervezte, a megnyitó 1900-ban volt. Nemcsak az épület, hanem a kerítése is megérdemel egy fotót.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 7., szerda

Késői modernizmus Miskolcon

A modern építészet fogalma sajnos mára sokakban összefonódott a lakótelepekkel, pedig ezek inkább az irányzat félrecsúszásának jelképei. Olyannyira, hogy a modern végét és a posztmodern kezdetét a St. Louis-i Pruitt–Igoe lakótelep felrobbantásától számítják.

A hazai lakótelep-építés egyik emblematikus produktuma az óbudai faluház. Ez egyetlen panelház, amiben 884 lakás van, innen is kapta a nevét: annyian laknak benne, mint egy faluban.

Miskolcon ilyen hosszú ház nincs, de a Középszer házsora hasonló hangulatú. Ezt az is alátámasztja, amit egy idősebb mérnöktől hallottam: az építése közben a házsort ők kínai nagy falnak hívták.

A modern építészetre jellemző az absztrakció és a koncepciókban való gondolkodás. Valahol olvastam, hogy a Középszer esetében az volt a koncepció, hogy a panelházsor semleges, szürke tömege előtt alacsonyabb, játékos tömegű, színes épületek jelennek meg, és a kettő így érdekes egységet alkot. Így elmondva valóban érdekesnek hangzik a gondolat, azonban a valóságban sajnos így mutat:

Említettem az írás elején, hogy a posztmodern kezdetét a St. Louis-i Pruitt–Igoe lakótelep felrobbantásától számítják. A posztmodern végét pedig sokak szerint a Word Trade Center ikertornyainak lerombolása jelenti. Érdekesség, hogy a lakótelepet és a WTC-t ugyanaz az ember, Minoru Yamasaki tervezte.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 6., kedd

Mi hiányzik nekem Miskolcról? A Hejő

A tapolcai strand teljes leépülése után az eldózerolás áldozata lett az egyetemisták körében kultikus helynek számító tapolcai Hejő. Nem kellett ahhoz mobiltelefon, hogy szakestek után itt lássuk viszont az elázott cimborákat, és mindenkibe, aki járt ott, beleégett (az alkoholon kívül) a hely varázsa: csocsó, zsíros kenyér, zenegép és Szandokán.

A Hejő hűlt helye

Idézetek és vendégszerzők emelik a bejegyzés színvonalát, elsőként Ficsku Pál írótól, aki törzsvendégnek számított:

„Amikor Szandokán eltűnt, állítólag akkor kezdték megérezni a bontás közeledtét a Hejő vendégei. Nem politikai okokból, nem azért, mert a strandra egyre kevesebben jártak, hanem azért, mert egyik napról a másikra Szandokán, a Hejő mindenese, férfitakarító, reszlifogyasztó, napernyőbehajtó, pohárleszedő egyszerűen eltűnt. Pedig ő olyan tartozéka volt a Hejőnek, mint a borsodi csapolt, a kannáskisfröccs, a hotdog vagy a gofri. Meg az éjszakás rendőrök, akik védelmi pénz helyett piát kértek. De most már a Hejőnek csak hűlt helye van. ” (napielet.hu)

Hangulat és csocsó Ödöntől:

„Annak idején akárhol-akármilyen jó parti volt, vagy a Hejőben kezdtük el, vagy ami még gyakoribb volt hogy a Hejőben végeztük be a bulit. Sokszor az utolsó buszt még sikerült megcsípni, vagy csak simán kigyalogoltunk.
Így vagy úgy de mindig megérte, sosem múlt el este történés nélkül.
Történt egyszer hogy csocsózni támadt kedvünk. Pont jöttek velünk „hejő-veteránok” is, akik amikor megtudták mire készülünk eltávoztak a pult irányába. Mint néhány perc múlva kiderült elmentek venni két nagy szelet zsíros kenyeret. Ezt abban a pillanatban még nem nagyon értettük, gondoltuk mielőtt játszani kezdünk még megtömik a gyomrukat.
Hát nem.
Még a csocsóasztalig el sem értünk, már a pultból egy kiáltás dörgött át a Hejőn: „Aztán meg ne lássam hogy a kenyérrel kenik be a csocsót!” És ekkor esett le az, amit már többször észrevettem korábban a Hejőben, de sosem értettem. A kukába hajított, félbe hajtott, ránézésre sértetlen zsíroskenyerek rejtélye megoldódott aznap este: a nagy öregek a kicsit szorulós csocsó rudakat ezzel kenték be, majd a használhatatlanná vált kenyeret kidobták.
Úgyhogy annak ellenére hogy aznap este – és azóta is gyakran – egy alapos verésben részesültem, mégiscsak megérte az asztalhoz állni.
Persze a pultos is boldog lehetett, mert kéréséhez híven az egészből nem látott semmit.”

Csocsó és Szandokán sztori Antitól:

„A Hejőben a csocsó 94-től zárásig biztosan kizárólag 20 forintossal működött. A végén már az egész országban csak százasért lehetett játszani, kivéve itt. Az asztal persze olyan is volt: a golyók már szinte feketék, a bábuk meg már annyira be voltak ragadva, hogy mozgatni alig lehetett őket. Na erre jött a kollégista WD40: vettünk egy zsírosdeszkát, oszt azzal megkentük, jobb volt, mint újkorában.

Szándokán a haverjával annyira berúgott, hogy még. Viszont a haver teljesen megzakkant, erre Szándokán ráhívta a mentőket. Míg azok jöttek, a haver felkelt, ittak tovább, ami annyira jól sikerült, hogy Szándokán kifeküdt. A haver meg hazament. Így mikor a mentők – akiket egy öntudatlan részeghez hívtak – kiértek, szegény Szándokánt szállították a detoxba.”

Sajnos a fénykorról nem, csak a romokról találtam képet

Forrás: Tapolca blues III.

Nincs valakinek fényképe a Hejőről?

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 5., hétfő

Miskolc belvárosi tereire pillantva

Összefoglaló a február 26-i rendezvényről. Sélley Andrea (Dialóg Egyesület) írása.

A dolog úgy kezdődött, hogy a Szent István tér közösségi tervezésén sokunkban felmerült a kérdés, hogy vajon a városban élőkben feljövő igények a térhasználattal kapcsolatban egy térre kell-e, hogy koncentrálódjanak. Igen, az akkor megkérdezettek sorjázták a kívánalmaikat, mint hogy legyen sétálásra, pihenésre, szórakozásra alkalmas terület, legyen gyerekeknek játszótér, legyen kerékpár tároló, legyen kibontva a Szinva, legyen még vízjáték is, sőt még akár szélmalom is, legyen rendezvényre alkalmas hely, színpad is, s mindenképp legyen zöld terület, fák és bokrok, sok parkos rész. S az is igaz, hogy mivel első ízben volt ilyen alkalom, hogy a helyben élők véleményét megkérdezték, így érthető, hogy mindez csak úgy áradt, mint a Szinva.

Egy-két hete fiatal építész jóismerősünk írt, hogy bekapcsolódnánk-e páran, mint civilek egy akcióba. Egy személyes találka után abban maradtunk, hogy rápillantunk Miskolc belvárosi tereire olyan szemmel, hogy az itt élő emberek ismerik-e, használják-e, s ha használják, vajon milyen funkciókkal használják a közösségi tereket. A csapat építészekből, antropológusokból és közösségfejlesztőkből állt fel, s mindenki a saját módszereivel közelítette meg a miskolci belvárosi közösségi tereket.

Nem volt cél, hogy egységesen közelítsünk a téma felé, sokkal inkább az, hogy az eltérő szakmák eltérő nézőpontokat biztosítsanak. S a végén, a február utolsó vasárnap délelőttjén vessük egybe a tapasztalásokat. Erre az alkalomra meghívtunk pár érdeklődőt, illetékest.

A három szakmai csapat tehát egymástól függetlenül kezdte el a játékot, ki-ki a maga módszere szerint. Az építészek összedugták a fejüket, s elkészítették azon térképet, amelyen látható a város belvárosának a vizsgálat szempontjából történt területi lehatárolása. Az északi és a déli tehermentesítő, illetve a Szent István tér és a hármas út közötti területet lőtték be, tekintettel arra, hogy az emberek fejében ma ez jelenti a belvárost. Az antropológusokból a mentális térképezés és a kérdőívezés módszere hozta felszínre a lakosok belvárosi térhasználatának szokásait. A közösségfejlesztők beszélgetésekkel és kérdőív segítségével kérdezték a miskolciakat.

Nos, ezen a februári vasárnap délelőttön a Kós házban gyűltünk össze, olyan húszan. Megkértük egy debreceni barátunkat-kollégánkat, Giczey Pétert a beszélgetés vezetésére. Ő szociológusként, közösségfejlesztőként a Közösségfejlesztők Egyesületének városmegújító munkacsoportjában aktív munkatárs.

Az építészek kezdték a fogalmak bevezetésével, a lehatárolt területen lévő építészeti, közösségi terek bemutatásával s néhány jellegzetes funkcióval. Felvázolták, hogy a tereket jellemzően közlekedésre, szórakozásra, vásárlásra és találkozásokra használja a mai ember.

A közösségfejlesztők közel 100 ember bevonásával készítettek felmérést, ami szerint viszont elsősorban közlekedésre, találkozókra, sétára, pihenésre, gyerekkel való időtöltésre, alkalmanként olvasásra, napozásra, edzésre használják a miskolciak a belvárosi tereket. A fiatalok pedig jellemzően találkozókra, extrém sportokra, barátokkal való időtöltésre. S hogy mely tereket elsősorban? Kiemelkedően előtérbe került a

1. Hősök tere

2. Szinva terasz

3. Városház tér

4. Petőfi tér

5. Erzsébet tér

használata. Ezek közül kedvenc a Hősök tere, a Szinva terasz és az Erzsébet tér. Sokan más-más néven használták a terek nevét, pl. Kazinczy térként a Villanyrendőrt, s a Szent István tér sem elterjedt név még. Mi a lakosok által használt nevek szerint állítottuk össze a sorrendet. A Széchenyi utca sok mindenkinek előjött olyan közösségi térnek, amit fontosnak tartanak, s használnak a belvárosban. Fontos, hogy sokan közösségi tér szóhasználatra nem az építészeti terekre asszociáltak, hanem az általuk használt, akár épített, belső terekre is, mint a Színház, a Galéria, a Művészetek Háza vagy akár a Míves Kávézó. Szívesen használnák az emberek a Népkertet sportolási lehetőségekre, a fiatalok pedig nem megjelölve konkrét teret jelezték, hogy szeretnének a városban skate parkot, parkour pályát.

A mentális térképezést zöld és fekete békákkal segítették az antropológusok. A zöld béka jelölte az emberek által kedvelt helyeket, mint a Villanyrendőr, a Városház tér. A fekete békák pedig a nem kedvelt helyeket, mint a Búza tér vagy a Szemere kert környéke. S sok kihasználatlannak tűnő terület látszott, ami a kiegyensúlyozatlan térhasználatra utalt.

A beszélgető társaság elmerült a miértekben, okokban, és összefüggéseket keresve tárta fel a térhasználati jelenségeket. Így jött elő a korunkra jellemző gépkocsi használat, amely a gépkocsiforgalmat előnyben részesítő úthálózat révén eleve megtöri Miskolc egykori nagy tereit, de külön probléma a belvárosban történő parkolási gyakorlat. Felmerült, hogy az autókat teljesen ki lehetne zárni a belvárosból, ami erősen passzolna a Green city ügyhöz.

Ennek kapcsán előjöttek a kerékpárral történő közlekedéssel kapcsolatos gondok, mint a hiányos kerékpárútvonal, ami ahol mégis van, ott a járdákat elnyomja, ezért sokszor a gyalogosok kerülnek hátrányba.

Épp egy egykori kerékpár-gyalogos balesetet emlegetve jött csak elő a „Kollektív Ház”. Kár, hogy ilyen megközelítésből idéződött fel egy hajdani szellemi műhelyt tápláló közösség. Biztosan vannak tanulságai az akkori ideákat tápláló kezdeményezésnek. Talán most előhívhatnánk azon tanulságokat is, s a mai jelenségeket végiggondolva ki tudnánk bontani az egyik nagy kérdést: Először közösség, s aztán tér, vagy először tereket kell adni, s aztán használják majd azokat az emberek?

Azért volt néhány meghatározó gondolat. Egy tér ellátható egy vagy akár több igényt is kiszolgáló funkcióval. Hiszen a „nép” egy téren szeretne akár a barátaival leülni félórára, miközben látja szeme sarkából, hogy gyermeke hogyan szaladgál, s lehet, hogy kerékpárral érkezik, s szeretne úgy sétálni, hogy egy kerékpár tárolóban biztonságban tudja a bicaját, vagy kutyával érkezik, vagy sorolhatnánk. S persze ez nem minden téren megoldható, erősen függ egy terület nagyságától, annak beépítettségétől, s többször elhangzott, hogy az egymás mellett élés képességétől.

Mindenesetre sokan – harmincon felül is, vagy akár negyven felé közeledve – még mindig képesek vagyunk úgy bemenni a „forintra”, hogy nem tudjuk, hogy hova üljünk be, vagy egyszerűen csak le.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 2., péntek

Leszakadt híd 2.

Egy éve írtunk a Tiszainál lévő leszakadt hídról. A helyzet azóta csak romlott, annak ellenére, hogy a Minap.hu és a miskolci tv is foglalkozott vele. Már a túlsó oldalon is meglazult az elem, lassan oda is oda lehet baszni a betonkordont, amit persze mindenki meg fog kerülni, mert valahogy el kell jutni gyalog is az állomásra.

Ahogy a Minap cikkéből kiderül, tipikus magyar történetnek vagyunk a tanúi, ahol mindenki a másikra hárítja a felelősséget.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 1., csütörtök

Miskolci udvarok

Ismét új sorozatot indítunk. Miskolcon rengeteg olyan udvar van, ami sajátos belső hangulatával külön kis világ, és az utcán járva nem is sejti az ember, hogy ott van. Sorozatunkban egy-egy érdekes udvarról fogunk képeket közölni.

Kezdjük ezzel:

A képet a Miskolc a múltban Facebook-csoport képei között találtuk. Jellemző a miskolci udvarok rejtelmességére, hogy nem nagyon tudták az emberek, hogy hol is van.

Így néz ki ma:

Ehhez a házhoz tartozik (Városház tér 20.):

Kapcsolódó bejegyzések: