2011. május 31., kedd

Az avasi temető új kerítése

Sajnos az avasi templom és temető könyékén is nagyon súlyos állapotok uralkodtak az elmúlt években. A Kálváriához hasonlóan, itt is rengeteg volt a szemét, az eldobált üres üveg, sőt emberi ürülék (egy temetőben!). Egyik helyszíni bejárásunkkor a templom lelkésze szomorúan mondta, hogy minden szombaton és vasárnap azzal indul a napjuk, hogy az előző este maradványait eltakarítják. 
2007-ben valakik még össze is fújták a templom falát (ezt én nem hívom graffitinek), ami amúgy is vandalizmus, de egy középkori szakrális műemlék esetében különösen az.
Ezek miatt vált szükségessé a temető bekerítése, és zárható kapukkal való ellátása. A beruházás részben uniós támogatással valósult meg, Rudolf Mihály és a Hadas Építész Kft. tervei alapján. A templom körüli, kerített temető egyébként létező műfaj, olyannyira, hogy külön szavunk is van rá: cinterem. (A cinteremnek természetesen semmi köze a teremhez, a szláv cintorín = temető szó magyarosított változata.) Ilyen templom melletti kerített temető van a völgy túloldalán, a Deszkatemplomnál is.
A kerítés maga szerintem jól sikerült. Rudolf Mihály építészetére egyébként is jellemző, hogy olyan dolgokat alkot, amiken látszik, hogy ma épültek, mégis többnyire olyanok, mintha mindig is ott lettek volna. Ez a kerítés is ilyen.
A költségvetés nem engedte meg, hogy mindenhol azonos igényszintű kerítés épüljön. A város felőli oldalon így kő-fa lett az anyaga, a lépcső mellett és fölötte zsalukő, a Nagyavas felé pedig drótkerítés. A város felőli oldalon posztamensek is készültek, ezekre mellszobrok fognak kerülni. Nekem különösen tetszik a nyugati, Toronyalja utcai kapu, ami a terep adottságait kihasználva egy híd lett.











Kapcsolódó bejegyzések:

2011. május 30., hétfő

Gondolatok a Kazinczy utcáról

Vendégposzt: Gergő (immár második) írása.
Az utcát 2006-ban újították fel 148 millió forintból, ami sajnos ma már egyre kevésbé látszik meg. Már az átadás után is lehetett sejteni, hogy nem marad sokáig a megfelelő állapotban, annak ellenére sem, hogy átmenő forgalomra csak az MVK Zrt. autóbuszai és a taxik használhatják. A mai napig a legnagyobb problémát a járdák díszburkolata jelenti. Ennek oka az, hogy ötvözi az aszfalt és a díszburkolat rossz tulajdonságait is.  Mivel igazi kőzetből van, ami pedig lemezes szerkezetű, ezért széttöredezik és „lemezenként” felválik, amit az is elősegít, hogy mindössze 2–3 cm a vastagsága.  Ellentétben a sima „viacolor”-ral, ezt le kellett ragasztani, így ha közműcsere van, fel kell bontani vésővel, ami nem sikerül sohasem a burkolat széttörése nélkül. Egyetlen jó tulajdonságának azt tudnám csak megemlíteni, hogy esőben szépen néz ki, mert láthatóvá válik a kőzet mintázata. Ennek bizonyára rengeteg geológus tudna örülni, de van egy olyan érzésem, hogy kevés geológus jár esőben a Kazinczy utcán.
az utca a belváros felől nézve

Szerencsére télen (!) mindenhol pótolták a széttört és hiányos burkolatot, de az örömünk nem lehet felhőtlen, mert nem sikerült ugyanolyan kőzetet találni a pótlásra, mint amilyen az eredeti volt.
Az egyik javítás helye. Jól látszik a különbség a régi és az új burkolat között.

Ennél van egy sokkal egyszerűbben is javítható hiba. A 2006-os felújítása óta ugyanis az utcán egyetlen egy szemetest sem helyeztek ki, és ezt azóta sem pótolták. Ezért már meg sem lepődöm, ha az utca tele van szeméttel egy péntek-szombat éjszaka után.
A felújítás előtti állapot, amikor még jelentős forgalmat bonyolított le az utca.
(forrás: www.kulturalis-turizmus.hu)

Szintén ebben az utcában van egy körülbelül 10-12 éve felújított ház, ami a Kazinczy u.-Széchenyi u. sarkán egy „szép” zöld épület. Emlékszem még gyerekkoromból, amikor a felújítása zajlott. Sajnos arra viszont nem, hogy a felújítás előtt megvoltak-e még az épület díszítései (pl. az ablak körül), vagy már egy korábbi megújuláskor elvesztette-e azokat. Sajnos nem tudom ki volt a főépítész akkoriban, de félelmetes, hogy ezt a színt engedélyezték.
a „szép” zöld épület mai állapotában
Amikor még megvoltak a díszei is.  (forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport)
Van az utcában azonban egy jó hír is, ugyanis a régi éjjel-nappali bezárt (gondolom túl nagy konkurenciát jelentett neki a Tesco Express), és a boltot szerencsére jelenleg átalakítják. Ez azért jó, mert az éjjel-nappali a portálfelújítást anno úgy oldotta meg, hogy lefestettek egy hatalmas osb-lapot, amit felhelyeztek az ablakok elé. Ez most lekerült és előkerültek az ablakok, amiket rögtön ki is cseréltek. Kíváncsi vagyok, milyen üzlet lesz itt.
az éjjel-nappali érdekesnek nevezhető portálja
Szerencsére már így néz ki. Reméljük tovább szépül.
az utca a Hősök tere felől nézve

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. május 27., péntek

Sex Pistols, MIÉP

Újabb falfirkás bejegyzésünk előtt tisztázni szeretném, hogy egyáltalán nem támogatjuk ezt a műfajt. (Mármint a falfirkát, nem a falfirkás bejegyzést.) Viszont az ilyen régi, érdekesebb firkák kordokumentumok, és ha a valóságban nem is, de fotón megőrzésre érdemesek. 
Érdekes a témáról Sugár János képzőművész véleménye, még ha nem is értek vele mindenben egyet:
„Nem kell szeretni a falfeliratokat, egyszerűen tudomást kellene venni róluk. Ideje volna felfogni, hogy megváltozott a város fogalma, a békebeli eleganciát nem lehet néhány korhű kandeláberrel visszavarázsolni. Ideje volna végre ezzel együtt azt is megérteni, hogy a graffiti, a streetart kreatív, gondolkodó társadalmi réteg önkifejezési formája, a problémák kibeszélése. Mindez a város, a közösség változásait éberen figyelő és kritizáló emberek jelzésrendszere, nem pedig egyszerűen lemosni való firka, vizuális szemétdomb.
...
A kilencvenes évek elején például elhatároztam, hogy megmentem az egyik belvárosi házfalon látható graffitimatuzsálemet, az évtizedekkel korábban felbukkant „Sztriptíz” feliratot. Egy művészeti pályázaton el is fogadták a javaslatomat, hogy alumíniumba öntve visszahelyezzem ezt a szót az eredeti helyére.”
Forrás: http://hvg.hu/hvgfriss/2011.20/201120_sugar_janos_a_buntetheto_muveszetrol_parbes
Ugyanakkor van a dolognak egy olyan vonulata is, hogy ha már a város nem képes évek, évtizedek alatt a falfirkákat eltüntetni, akkor nekünk is jobb lesz, ha nem bosszankodunk, hanem nevetünk rajtuk (sokszor kínunkban).
Az eheti termés egyik darabjára az egyik visszatérő hozzászólónk, Péter hívta fel a figyelmet, pedig én is jól ismerem, mert a környékünkön, a Selyemréten van:
Johnny Rotten Sid Vicious élt él élni fog!

Az alapos alkotó felfújta a legendás Sex Pistols két másik tagjának is a nevét: Glen Matlock, Steve Jones.  Újabb réteg a DFC.

tévedett a művész :-) (a firka amúgy az Antall József parkban van)
Kapcsolódó bejegyzések:

2011. május 26., csütörtök

Akasztó-bérc

Tegnap este megtaláltam Miskolc legjobb, belvároshoz közeli kutyafuttató-biciklizőhelyét. Ez az Akasztó-bérc a Deszkatemető és a Hősök temetője fölött: 
(Érdekesek amúgy az itteni helynevek: Tetemvár, Akasztóbérc, Veresbugyik. Amennyire tudom, a Tetemvár onnan kapta a nevét, hogy a pestisjárványok idején annyi volt a halott, hogy nem tudták rendesen eltemetni őket, hanem palánkok közé betettek váltakozva egy réteg holttestet, egy réteg földet, egy réteg holttestet, egy réteg földet, és így tovább. A másik két név pedig ítéletvégrehajtó-helyre utal: az Akasztóbércet nem kell magyarázni, a Veresbugyik pedig a karóba húzásról kaphatta a nevét. A Bíróság a mai napig is a közelben van.)
A helyről kiváló a kilátás a városra, a Sajó völgyére, a Bükkre, és ami a legjobb: nincs elhanyagolva, nincs tele szeméttel, furcsa emberekkel, vad kutyákkal, mint sok Miskolc melletti zöldterület.
háttérben az Avasi Kilátó




az egyik bal oldali hegyen látszik a bánkúti lokátor


A Sajó völgye, a Csorba-tó, hátul a Tokaji-hegység



Az előző kép a templomtornyok kiemelésével (7db):
(Azért csak hét, mert sajnos az ügyetlen fotós lefelejtette a minorita templom egyik tornyát a képről.)



Feltűnt nekem ott egy furcsa turistajelzés, amit a nem túl új térképeim nem jelölnek:
Itthon megkerestem a turistautak.hu térképén, hogy hová is megy ez az út, és meglepve láttam, hogy elmegy egészen a keleti országhatárig. Nemrég olvastam, hogy az El Camino mintájára Magyarországon is létre szeretnének hozni egy zarándokutat, ami mentén szálláshelyek vannak, és bekapcsolódik az európai zarándokút-hálózatba. Gyanússá vált, hogy hátha ez az, és valóban: a Mária Út hagyja itt el városunkat észak felé.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. május 25., szerda

Zöldülő kerítések

Falfestéssel gazdagodott egy Szinva parti kerítés a Kiss Ernő utcában, jól látható az Újgyőri főtér felé autózva, buszozva.
Előtte-utána
A legutóbbi bemutatott falfirka faltól néhány tíz méterre egy szürke kerítés zöldült be a Bázis store és a Greenpeace közös munkájának keretében. A munka egy 10 állomásból álló project része, melynek Miskolcon kívül további helyszínei vannak Szegeden, Pécsen, Székesfehérváron és Budapesten is.

A festés technikai részéről kérdeztük Sági Bálintot, az egyik alkotót:
"A rajzokat festékszórókkal készítettük. Tehát spray technikával dolgoztunk :) Mi csak egyszerű graffitisek vagyunk...
A felületeket akril bázisú festékekkel lealapoztuk, majd ezekre a felületekre dolgoztunk rá az akril  bázisú  festékszórókkal.
A képeket én és Kollégám terveztük... Photoshop segítségével megrajzoltuk, majd a látványtervek  benyújtása után a Greenpeace nyugtázta, hogy ez a kép neki tetszik, és amelyik tetszett, kikerült a falra :)"

És a munka állomásai képeken:
Forrás: bazisstore.hu

Forrás: bazisstore.hu

Forrás: bazisstore.hu

Forrás: bazisstore.hu


 Tavasszal, virágzó fákkal és ilyen kerítésekkel a Szinva part is hangulatosabb:


Mindent összevetve nekem tetszik. Bálint szerint a festés technikája éveket kibír a felületen, hacsak át nem festik őket :-). Reméljük, a jövőben újabb falfestésekről számolhatunk be a falfirkák helyett.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. május 24., kedd

A Szinváról

„A Szinva patak az egész évben bőséges vízmennyiséggel rendelkezvén, a város mind közegészség, mind pedig eszthetikai tekintetből fölötte sokat nyerne az által, ha e patak vizfolyását a házcsoportok belsejéből fölszabadítanák és nyílt csatornában, széles úton, esetleg parkon és sétányokon vezetnék tova.
Nagyobbszabású ugyan ez művelet, de a várost oly előnyökkel ruházná föl, melyekkel lakóira és idegen látogatóira egyaránt nagy kellemességgel hathat. Itt nyithatnának a város lakói számára impozáns és gyönyörű sétautat, mely jótékony hatását annál inkább éreztetné, a mennyiben vele kapcsolatosan a város apraja-nagyja itt a legkedvezőbb üdülő és sétatereit találná.”
Forrás:
Palóczi Antal: Miskolc rendezett tanácsú városának szabályozása. In A Magyar Mérnök - és Építész-Egylet Közlönye, XXI. évf. (1897), p. 259–263.
http://public.omikk.bme.hu/mee/fajlok/1897-259-263.pdf
Hát, bő száztíz év se volt elég ennek a megvalósítására, sőt, csak romlott a helyzet
Annak, aki esetleg nem olvasná el a forrásmegjelölést: az idézet egy 1897-es cikkből származik, amiben a város akkori szabályozási tervét mutatták be.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. május 23., hétfő

TeSzedd! – Mi szedtük...

...és ambivalens érzésekkel tértünk haza.
De kezdjük a legelején. Miskolc Blogként regisztráltunk négy fővel az országos szemétszedő akcióra. Jelezhettük, hogy mely területen szeretnénk szemetet gyűjteni, és mivel múltkor a blogon is írtunk róla, a Kálvária dombra gondoltunk. A terület részben egyházi tulajdon, ezért megkerestük a Mindszenti templom plébánosát, és jeleztük a szándékot, amit ő nagy örömmel fogadott. Így mi a regisztrációs lapon ezt a területet írtuk be. Utóbb a szervezők tájékoztató leveléből kiderült: a területen nemcsak mi fogunk szemetet gyűjteni, hanem a Múzeum munkatársai, a Miskolc Megyei Jogú Város kabinete és az Auchan is, összesen tehát 51-en leszünk. Kicsit furcsálltuk a beosztást, persze, nagy az a terület, de annyira, hogy 51 ember gyűjtsön ott szemetet, talán mégsem... 

A szemetes Kálvária

Szombaton reggel kilenc előtt érkeztünk a helyszínre, szemétgyűjtésre készen. Kicsit csalódottan állapítottuk meg: alig vagyunk néhányan. A múzeum két munkatársán kívül a Városgazda Kht. által kirendelt munkavezető érkezett meg, a MMJV képviseletében megjelenő szervező pedig addig volt jelen, amíg átadta nekünk a zsákokat és kesztyűket. Úgyhogy 51 fő helyett heten kezdtük meg a munkát. Hamarosan megérkezett még a Mindszenti plébánia egyik gondnoknője, aki sepregetéssel szállt be a munkába, és ásványvizet hozott az önkénteseknek. A TeSzedd! szervezői ugyan ígértek vizet és almát a résztvevőknek, de mi ilyet nem kaptunk. (Nem arról van szó, hogy éhen vagy szomjan haltunk volna, mert jól felkészülten érkeztünk, de ha megígérik ezeket, akkor teljesen jogosan lehetne rá számítani.)

A csapat nagyobbik része

Két és fél órán át dolgoztunk, a domb néhány helyszínén igen látványos változást eredményezett a munka. A kripta mellől szedték fel a fiúk a legtöbb szemetet. Néha gyomorforgató volt a feladat, a hajléktalanok által otthagyott hulladék minden képzeletet felülmúlt... Megdöbbentő volt az is, hogy valaki a kripta tövébe építési törmeléket hordott. A keresztek tövéből óvszert felszedni pedig különösen bizarr volt. De azzal a jó érzéssel fejeztük be a munkát, hogy hasznos dolgot cselekedtünk.

Előtte

Közben

Utána

A terület egyébként nem volt annyira szemetes, mint amilyenre számítottunk, az 51 fő valóban nem lett volna indokolt. A beszámolónak ezen a pontján fel is kell tennünk a kérdéseket: Miért szerveztek ide 51 főt? És ha ideszervezték őket, hol volt az a további 44 fő? Minek jelentkeztek, ha nem jöttek el? Rosszindulatúak vagyunk, ha azt feltételezzük, hogy ezt az akciót néhány intézmény esetleg reklámnak tekintette? És hát tényleg: a mi helyszínünkön nem volt jelen a sajtó. A belvárosban igen, és ott minden sokkal látványosabban, szervezettebben zajlott.
Mindezek ellenére fontos kezdeményezésnek tartjuk a TeSzedd!-et, és legközelebb is ott leszünk.
Ti mit tapasztaltatok?


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. május 20., péntek

Nagyedző

Egy kedves barátom édesapja nemrég körbevezetett minket a DIGÉP területén. Rengeteg érdekes dolgot láttunk, még többet megtudtunk.
Ez a bejegyzés a gyárterület emblematikus épületéről, a nagyedzőről fog szólni.
A vasbeton szerkezetű épület a 20-as években épült, tehát a technológia korai példája. A felső darupálya magassága 24 m volt (ez kb. egy mai hétemeletes épület magasságának felel meg). Azért volt szükség ekkora méretre, mert többek között a légvédelmi ágyúk csöveit edzették itt. Érdekesség, hogy a kémény az épülettől kb. 10 méterre van, a füst föld alatti folyosón távozott.
Egészen megdöbbentőek az épület méretei. Ez a gyárterületen kívülről is sejthető (elég távolról is látszik), de igazán a helyszínen élhető át. Az is érdekes, hogy a lassan száz éves vasbeton szerkezetek jobb állapotban vannak, mint sok 20-30 éves társuk. De az igazán megdöbbentő az, hogy az épület jelenleg szénaraktár, amit egy kikötött kutya őriz. Szegény.




Kapcsolódó bejegyzések:

2011. május 19., csütörtök

Pálos épületek Diósgyőrben

(A mai bejegyzéshez ismét egy szakmérnöki házi feladatom szolgáltatta az alapanyagot: egy védett történeti kertről kellett írni. Miskolcon két ilyen van: a Palotaszálló függőkertjei és az egykori pálos kolostor kertje. Az utóbbit választottam.)
A szentléleki pálos kolostort mindenki ismeri, arról azonban kevesen tudnak, hogy Diósgyőrben is volt egy középkori pálos kolostor, ami olyan fontos volt a település számára, hogy a nevét is neki köszönheti. Egész pontosan a pálosok kertészeti tevékenységének: munkájuk nyomán lett Győrből Diós-Győr.
A kolostor és főbb épületei a mai Erdész utca - Köln utca - Árpád út - Hegyalja út által határolt területen voltak.
A kolostort a XIV. század elején alapították. A forrásokból arra lehet következtetni, hogy az épület 1304-ben már állt. A középkorban az uralkodók kedvelték a pálosokat, több adományt, kiváltságot kaptak. Az aranykor 1526-ig tartott, ekkor Serédy Gáspár, Ferdinánd híve feldúlta a kolostort, majd 1549 körül Balassa Zsigmond elpusztította azt. Az újabb – rövid – virágzás a XVIII. században következett be: 1739–1742 között újjáépítették a kolostort, immár barokk stílusban. A kolostor a középkorhoz képest szerényebb lehetőségek között élte életét, míg 1786-ban II. József feloszlatta a rendet. A kolostor és gazdasági épületei ekkor kincstári (erdészeti) kezelésbe kerültek, és jelenleg is az erdészet tulajdonát képezik. 1936-ban, majd 1939-ben az épületet tiszti lakká építették át, egyes részeit lebontották, egyes alapfalakra ráépítettek, így jött létre a mai épület. 1950-ben a kolostortól délre álló melléképületeket a lillafüredi út miatt lebontották. 1973-ban még állt a kolostorkertben a korabeli istálló és a kocsiszín, ma már ezek sincsenek meg. Ugyancsak 1973-ban Czeglédy Ilona vezetésével a panellakótelep építése miatt leletmentő ásatást végeztek a területen, és több, addig nem ismert középkori épület maradványát találták meg. Az idő rövidsége miatt sok kérdésre nem sikerült választ találni, amikor „ideiglenesen” visszatemették a romokat (újabb ásatásra azóta sem került sor).
A kolostor történetéhez az adatokat innen vettem: Joó Tibor – Sólyom Dezső: A diósgyőri pálos kolostor. In A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, 2000. 39-76. p. (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez, 8.)
A könyv ugyan 2000-es kiadású, de maga a tanulmány 1973-ban íródott, még a lakótelep építése előtt. Közöl egy térképet is az akkor még meglévő pálos épületekről. Nem tartozott a házi feladat témájához, de kíváncsi voltam, hogy 2011-ben mi van meg ezekből, és milyen állapotban.

Miskolc védett történeti kertjeinek a fele nem látogatható
Az 1973-ban még meglévő malom, istálló és kocsiszín már nincs meg. Nagyjából az 1973-as állapotában áll a főépület két szárnya (üresen), a gazdasági épület és a Baráthegyalja utcán a pálosok pincéjének lejárata.
a főépület
Felismerhetetlenségig átépítve, de áll még a pálos kocsma és a présház (előbbi jelenleg is kocsma, így valószínűleg az ország legrégebbi, folyamatosan kocsmaként működő épülete; utóbbi jelentős bővítésen esett át, és jelenleg családi házként funkcionál). Az egykori kereszt alakú pálos pajtának ma csak az egyik szárnya van meg, és lakóépületként funkcionál.
Ebben az épületben rejtőzik a pálos borház. Bal oldalon a kerek építmény a pince lejárata.
az egykori pajta
az ország valószínűleg legrégibb kocsmája méltatlan helyzetben
A középkori kert helyén ma a református óvoda és udvara van.
Ezeken kívül néhány kerítésfal, a diósgyőri templom melletti Mária-szobor és a közeli Barátok hegyén az elvadult szőlő és gyümölcsöskertek őrzik még a pálosok emlékét.
a gyeprács alatt középkori kert rejtőzhet
korabeli kerítésszakasz
a pálosok Madonnája szeplőtelen fogantatás-szobra a középkori falu plébániatemplománál
Érdekesség még, hogy a telekhatárok mennyire őrzik a régmúlt idők emlékét. Ha megnézzük egymás mellett a második katonai felmérést és a mai légifotót, nem túl sok hasonlóságot látunk:
http://archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html
Mindjárt más a helyzet, ha a régi térképre a telekhatárokat is feltüntető mai önkormányzati térképet tesszük rá:
Baloldalon, a mai lakótelepen gyönyörűen kirajzolják a telekhatárok a régi temetőt, jobb oldalon pedig a régi térképen látható nagy méretű kertet.

És akkor álmodozzunk egy kicsit, mindenféle realitást nélkülözve.
Láttuk, hogy a pálosok egykoron jelentős szerepet játszottak a környék életében. Több épületük ha felismerhetetlenül is, de ma is áll. Érdemes lenne a diósgyőri pálos örökséget komplexen kezelni, egy egyedülálló kertészeti-szőlészeti vendéglátást építeni rá. Ennek központja a tömegében rekonstruált kolostorépület lehetne. Mivel a barokk korról van több forrás, azt a korszakot lehetne alapul venni, hasonló alaprajzzal és tömeggel, de kortárs építészeti kialakítással. A mai kertet analógiák alapján, a korra utalva, de szintén kortárs eszközökkel lehetne kezelni. A még ma is álló egykori gazdasági épületből újra gazdasági épületet lehetne csinálni, és az együttes részévé kellene tenni újra az óvodakertet. Itt a jellegtelen épület lebontásával és analógiák felhasználásával középkori kolostorkert kialakítása lenne jó.
A lillafüredi út túloldalán az egykori pálos kocsmából újra pálos kocsma kialakítása lenne indokolt. Az épületet alaposan meg kellene kutatni, és a funkcióhoz méltó módon átépíteni.
A komplexum része lehetne a kert- és szőlőművelés helyreállítása a barátok hegyén. Érdemes lenne korabeli szőlő- és gyümölcsfajtákkal kísérletezni, az őriszentpéteri génbankhoz hasonlóan, így talán lehetséges lenne a művelést is modern eszközök nélkül végezni, ami újabb turistalátványosság lehetne. A hegyoldal aljában indokolt lenne a pálos présház eredeti tömegének és funkciójának visszaállítása, ez a pincével kiegészülve ideális helye lehetne szüreti mulatságoknak, de a szüreti szezonon kívül is fogadhatná a pálos borkultúrára kíváncsi vendégeket.

Kapcsolódó bejegyzések: