Sajnos most a „civil” zsűritagok (mármint akik nem építészek) nem tudtak jelen lenni a
Borpályázat tegnapi beadásán-eredményhirdetésén, így az
előző alkalommal ellentétben most nekem, az egyik pályázónak kell megírnom a tapasztalatokat.
5+1 pályamű érkezett (én az igazi mellett egy „szürreális metamorfózist” is beadtam). A pályázók névsora: Bereczki Zoltán, Dobos Péter, Juhász-Nagy Balázs, Szász Csaba, Szunyogh László. Rajtuk kívül jelen volt Rostás László (Miskolc főépítésze), Rudolf Mihály (a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara elnöke), és három érdeklődő kolléga. A helyszín természetesen most is az építészek háza, a
Kós Ház volt.
Ahogy Rudolf Mihály elmondta, értékes pályaművek születtek, és már az is nagy dolog, hogy kiírunk egy fiktív pályázatot, amire aztán érkezik öt (plusz egy) pályamű. Értékelésében mindegyik pályaműnek az erényeit emelte ki.
Rostás László először magáról a helyszínről beszélt, elmondta, hogy nagyon értékes (ahogy arról mi is
írtunk korábban), de azt is, hogy jelenleg annyira nincs rangján kezelve a pálos épületegyüttes, hogy még bontása is felmerült. Ezt szerencsére sikerült megakadályozni, így bontás helyett valószínű, hogy fejlesztések lesznek a helyszínen.
A pályázatokkal kapcsolatban egy feladatot is kaptunk: arra kért minket, hogy az öt pályaműből hozzunk létre közös munkával egyet, ami mindegyikből a legjobb dolgokat tartalmazza, és akkor talán lehet, hogy a fiktív pályázat realizálódhat is. Elmondása szerint nagyon fontos, hogy az építészek tudjanak együtt dolgozni, mert a közös munkából sokkal jobb dolgok sülhetnek ki, mint az individualista tervezésből. Valami ilyet próbál ő is most megvalósítani a főtér kapcsán. Végül kaptunk tőle egy témajavaslatot a következő pályázatra, ami remélhetőleg élessé is fog válni.
Este kilencig beszélgettünk bor mellett, így elmondható újra, hogy a kezdeményezés elérte a célját: kialakulóban van valamilyen szakmai közélet, párbeszéd az itt alkotó fiatal építészek között.
A végére azért megjegyezném, hogy örülnék, ha több kolléga aktivizálná magát. Az időhiány azt hiszem nem lehet akadály, most se foglalkozott egy pályázó sem egy napnál többet a pályaművével, sőt a legtöbben még annyit sem. Nem a kidolgozottság a lényeg, hanem az ötlet, és hogy legyen miről beszélgetni.
A pályaműveket az előzőhöz hasonlóan a következő napokban egyenként be fogjuk mutatni.
Kapcsolódó bejegyzések:
