Nehezen gyógyuló seb a városszövetben: a Centrum Áruház és környéke

Azt vettem észre, hogy azon a listán, amin a bejegyzésötleteket gyűjtjük, elég sok olyan van, ami a Centrum környékével kapcsolatos (és csak egy pozitív közülük). Ezért úgy döntöttem, hogy először írok magáról a Centrumról és környékéről.

Azon a területen, ahol most az áruház és a környező pusztaságok vannak, ugyanúgy városi utcák és házak voltak, mint máshol, sőt még egy patak is folyt. A régi térképen a Corvin utcának nyoma sincs, a hídház helyén zártsorú beépítés van.

http://archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html

A városrendezésnek nevezett rombolás a szocializmus éveiben következett be, ekkor bontottak le a modernizáció jegyében egész háztömböket, fedték le a Pece-patakot, nyitottak sosem volt új utcákat, és építették fel a tömegében-méretében-jellegében abszolút nem történeti városközpontba illő Centrum Áruházat, hídházat, húsipar-házat (utóbbi kettő védelmében megjegyzem, hogy legalább a tömegükkel és a magastetős kialakításukkal igyekszenek illeszkedni a környezetbe, de ez itt nem elég).

View Larger Map

Ha a légifotóra ránézünk, csak a tömb délkeleti részén maradt meg némi a régi beépítésből (itt a jól kivehető ferde vonal az egykori Pece medre), amúgy az egész inkább egy városszéli dobozáruház-negyedre emlékeztet, de semmiképp sem történeti belvárosra. És ez sajnos a helyszínen is így van. Ilyen mértékű rombolás a város szövetében nagyon nehezen gyógyul be, ha begyógyul egyáltalán. Maga a Centrum Áruház 90-es évekbeli, posztmodernre hajazó átalakítása se javított a helyzeten, szerintem még rosszabb lett, mint volt.

De beszéljenek inkább a képek. 

A Centrum szemből. Tornyocskák, körablakok, álmagastető, áltégla. Púderrel trippert gyógyítás esete.

Ez az a köz, ahol egykor a Pece folyt. Ahogy látható, most más folyik itt.

A Centrum mögött.

A hídház.

A „húsipar” ház. Nem tudom, mi a neve, de ez a felirat állt rajta évtizedekig.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Szinva-parti autópálya
• Ógyár tér
• Folyó ügyeink

Miskolc címere

Nemrég volt a HVG-ben egy kis írás a nagyobb magyarországi városok címereiről. Miskolc címerét kétszer is említették: egyszer az emberalakot tartalmazó címerek között, aztán pedig az állatfigurásak között. A cikket olvasva rájöttem, hogy bár ezerszer láttam a címert, és rémlik is, hogy van benne valami ember és állatok tartják, nem tudnám pontosan leírni, hogy hogy néz ki, azt meg pláne nem tudom, hogy az elemei mit ábrázolnak-jelképeznek. Szerintem nem csak én vagyok így ezzel, így most kicsit kielemezzük Miskolc címerét, a város honlapja és a Wikipédia segítségével.

A címer hivatalos leírása:

Álló csücsköstalpú pajzs vörös mezejében Szent István király mellképe látható bíbor ruhában, arany képekkel hímzett lila színű koronázópalástban, fején a szent korona, a fejet arany fénykorona övezi. Jobbjában arany királyi jogar, baljában ezüst kereszttel ellátott arany országalma. A pajzsra helyezett jobbra forduló koronás nyílt lovagi sisak dísze egy magyar hajdú, aranysújtásos kék dolmányban, oldalára kötött aranymarkolatú karddal. Jobbjában öt arany búzakalászt, baljában leveles arany szőlőfürtöt tart. A sisak takarója jobbról: vörös-ezüst, balról: kék-arany. Az arany arabeszkekre helyezett pajzsot jobbról befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany oroszlán, balról szintén befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany griff tartja.

Középkori minták alapján 1909-ben tervezték, amikor Miskolc törvényhatósági városi rangra emelkedett.

Gondolom azért Szent István szerepel rajta, mert ő az avasi templom védőszentje. Középkori pecséteken is szerepelnek ugyan királyalakok, de ezek közül a legrégebbi (1389-es) biztos, hogy nem Szent Istvánt ábrázolja, mivel Anjou-liliom van rajta. A következő Zsigmond korából való, ezen már nincs liliom, de Szent Korona sem. A szakállas királyalak mellett kétoldalt egy hatágú csillag és egy félhold látható.

Az első címer, amin István van, a XVII. században tűnik fel, de 1687-ben már fel is váltja a búzakalászos-szőlőfürtös hajdú.

Forrás: http://mek.niif.hu/00000/00060/html/071/pc007149.html

Ahogy fentebb írtam, a ma is használatos címert ezeknek a régi elemeknek felhasználásával alkották, bár hogy a sisak, a griff és az oroszlán hogy kerül rá, az számomra nem egészen világos.

Őszintén szólva nekem kicsit úgy tűnik, mintha mindent rá akartak volna zsúfolni, ami egy címeren lenni szokott. Nekem sokkal jobban tetszenek az élő heraldika korszakának egyszerű címerei, a kedvencem a Báthoryaké a három sárkányfoggal, és III. Béla címere a kettős kereszttel.

Még érdekességképpen iderakom a szocializmus (elég tréfás) címerét is:

Kohómunkás, Nagy Lajos király, Sajó, Szinva, Hejő, Pece. A Pecét tulajdonképpen ki is radírozhatták volna a végére, ahogy a városból is kiradírozták.

Diósgyőri mókus a diófán

 

 

 

Kapcsolódó bejegyzések:

• Kormos
• Kétvirágú fa az Erzsébet téren
• Kapualj Miskolcon

Nem természetes természeti kincsek Miskolc környékén

Van a Bükkben néhány nagyon szép, fokozottan védett hely, amit valószínű mindenki ismer, de azt talán már kevesebben tudják, hogy ezek az iparnak, konkrétan a vasgyártásnak köszönhetik létüket, tehát kis túlzással ipari örökségnek is tekinthetjük őket.

Kezdjük a leghíresebbel, a Hámori-tóval. Fazola Henrik 1770-ben épített olvasztót és vasverőket a Garadna és a Szinva völgyében. Az egyenletes vízellátás érdekében fia, Frigyes 1813-ban völgyzáró gátat építtetett a Garadnára, így jött létre a Hámori-tó. A tervező mérnök Anton Seidl volt. A ma is álló újmassai őskohó is ekkoriban épült.

Fotó: Maksay Zoltán, 1937; forrás: http://diosgyorert.hu/diarchiv9.php

A Bükk-fennsík nagy rétjeit is az iparnak köszönhetjük. A Nagy-mező és a Zsidó-rét a XVIII. század második felében jött létre, az itt kitermelt fával elégítették ki a közeli üveghuták és vashámorok tüzelőigényét. Ma mindkettő fokozottan védett, és számos értékes és ritka növénytársulásnak ad otthont.

A Nagy-mező ősszel

A Zsidó-rét nyáron

Nem természeti kincs, de ide kívánkozik a kisvasút is, amit ma már kizárólag turisztikai célokra használnak, pedig eredetileg a fa és a mészkő szállítására hozták létre 1919–1921-ben.

Nem ipari létesítmény, de szintén mesterséges az ország legmagasabb vízesése, ami a Palotaszálló építésekor kialakított mesterséges Szinva-mederhez kapcsolódik. A benne lévő vízmennyiség is szabályozható.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A lillafüredi kisvasútállomás
• Kohászati Múzeum, Felsőhámor
• Gépek a szabadban: Újmassa

(Tűz)falak és lehetőségeik

Az Avasi Gimnázium diákja voltam, amikor 1990-ben az Alliance Française akkori vezetője meghívására Miskolcra érkezett Morphée francia művész. Két, homlokzatra festett művet ajándékozott a városnak, mindkettő a gimnázium rajz fakultációs diákjainak segítségével készült el.

Az egyik kép az Avasi Gimnázium épületének oldalsó homlokzatát díszíti, két hollót ábrázol, az egyik csőrében pondrót, a másik aranygyűrűt tart. Az allegória állítólag az ép testben ép lélek gondolatát jeleníti meg.

Fotó: Szalax. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Avasi_Gimnázium

A másik az akkori SZOT-székház, ma Rónai Művelődési Központ falára készült, és Az ősidőkből származó Magyarország címet viseli. 2006-ban a festményt a megsemmisülés veszélye fenyegette. A SZOT tulajdonában lévő épület ugyanis úgy cserélt gazdát, hogy nem tettek semmiféle kikötést a freskó megőrzésére, viszont nem kezdeményezték védetté nyilvánítását sem. Az új tulajdonos nem szándékozott megőrizni a freskót, holott az teljesen jó állapotban volt. Az önkormányzat kulturális szakembereivel tárgyalva azonban kompromisszumos megoldás született: „felújította” (átfestette) a festményt (ennek következtében eltűnt a festő aláírása és az évszám), majd a (tiltakozások ellenére) 12 ablakot vágatott rajta. Az eredeti kép kicsinyített másolatát ekkor az Alliance Française-ben helyezték el.

Akkoriban sokat gondolkodtam azon, mennyi lehetőséget rejtenek magukban a nagy, gyakran unalmas és ronda falfelületek, tűzfalak, pl. akár úgy, hogy szép képek megjelenítésére adnak lehetőséget.

Budapest polgárait érthető okokból jobban foglalkoztatja a tűzfalak problematikája. Az Erzsébetvárosban tevékenykedik például az Élő Tűzfalak Budapest Csoport, akik 2010-ben kapcsolódtak az Ocztos István által kiírt nemzetközi pályázathoz, melynek során három erzsébetvárosi tűzfal dekorálására vártak pályaműveket. 4 földrész 12 országából összesen 152 pályázat érkezett be, ezekből kiállítást tartottak az N&n Galériában. 2011. januárjától pedig működik az Élő Tűzfalak Erzsébetváros Alapítvány, ami együttműködik a VII. kerület önkormányzatával. Remélhetőleg sikerrel.

A Király utca és a Kazinczy utca sarkára 2010 márciusától maguk is terveztek festményt, 2011. április végén viszont a Suppré-Neopaint kreatív ügynökség festőművészeinek alkotása készült el a belváros legnagyobb tűzfalfestményeként. Hogy ennek hátterében milyen okok és érdekek álltak, azt nem tudom, az eredmény azonban így is szép.

Mindenképp érdemes viszont megnézni az Élő Tűzfalak Csoport pályázatának galériáját, nagyszerű ötletek születtek ugyanis az erzsébetvárosi tűzfalak dekorálására, és egyet lehet érteni Ocztos Istvánnal, aki hangsúlyozta, hogy az ötletesen megfestett falak akár olyan turistavonzó látványosságok is lehetnek, mint a romkocsmák.

Lelkes fiatalként magam is így gondolkodtam a miskolci falakról. Miskolcon túl sok szépen dekorált tűzfalat azonban nem ismerek. A Zsolcai kapuban található a Magyar Telekom Gyerek ARC+ nyertes pályaműveivel kifestett tűzfalak egyike (a többi Budapesten, Pécsett, Sopronban és Szombathelyen). Kiss Dorina, Kiss Laura és Hornyák Emese képén kerékpározó gyerekeket látunk: a rajz készítői így gondolkodnak a környezetvédelem egyik lehetséges módjáról. Tanulhatunk tőlük. :-)

A Kaffka Margit Általános és Művészeti Iskola, valamint a Könyves Kálmán Általános Iskola diákjai készítették az Ez az én városom című falfestményt, ami a negyedik Montmartre győztes alkotása volt. Egyszerű, de kedves kép, jól mutat a hatalmas falon, az Uitz Béla utca és a Csengery Gusztáv utca sarkán.

Jópofa a zongorázó kéz a zenepalota hátsó bejáratával szemben. A 2006-os Montmartre első helyezett műve volt.

A boon-on 2007-ben megjelent egy írás Miskolc faliképeiről, itt még említik a Madarász Viktor utca sarkán már akkor is meglehetősen rossz állapotú Peti áll a ház előtt c. sgraffitót. A műfajjal, annak  miskolci megjelenéseivel egy későbbi posztban foglalkozunk majd.

Visszatérve a tűzfalakhoz: jómagam egyébként úgy gondolom, hogy nem igényel minden tűzfal dekorációt. Vannak olyan, önmagukban is szép falak – általában téglatextúrájuk miatt szépek, vagy a felfutó növények miatt –, melyeknek a megőrzése lenne fontos, pl. abban az értelemben is, hogy ne váljanak ízléstelen reklámok hordozófelületévé.

Ilyennek gondolom ennek a miskolci belvárosi (főutcai) háznak a falát, ami szerencsére jó állapotú, és nem éktelenkednek rajta hirdetések.

Ismertek jópofa falfestményeket Miskolcon?

Mely tűzfalak kidekorálását tartanátok jó ötletnek?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Zöldülő kerítések
• Zenepalota

Bear Boti, a miskolci túlélő

Nem tudom, ismeritek-e Bear Gryllst. A Discovery Channelen van egy műsora, A túlélés törvényei. Ebben a világ különféle vadonjaiban mutatja be, hogy hogyan lehet ott túlélni. Aki esetleg nem ismerné, ez a videó elég sokat elmond a jelenségről:

Nos, Bear Gryllsnek van egy miskolci követője, aki talán felül is múlja mesterét: ő Bear Boti. A blogján követhetjük kalandjait: bearboti.blog.hu.

Legközelebbi filmjében azt mutatja majd be, hogy hogy lehet túlélni a Vasgyárban:

Én már nagyon várom. Addig is elmegyek Boti nyomdokain a Bükkbe túlélni, de mivel én nem vagyok olyan kemény, mint ő, viszek egy kutyát is. Ha nem lesz holnap bejegyzés, megevett a havasi leopárd.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Nagyedző
• Kormos

„Állati” szobrok Miskolcon

Miskolc egyik leghíresebb köztéri szobra Szanyi Borbála Mancsról mintázott alkotása. Mancs német juhász fajtájú mentőkutya volt, a Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsapat híres tagja, aki a hazai mentőakciókon kívül számos katasztrófa sújtotta országban dolgozott. Szobrát 2004 decemberében avatták fel a Széchenyi és a Szemere utcák kereszteződésénél, a Szinva-hídon. Még élt, amikor a város szobrot emelt neki, ami ugye ritka kiváltság. A szobor előtt rendszeresen virágok vannak, bizonyítva, hogy sokan emlékeznek meg hálával Mancs tevékenységéről. 

Amennyire sikerült kiderítenem, jóllehet számos kutyát ábrázoló szobor van hazánkban és a nagyvilágban, de mentőkutya elmékére, tiszteletére állított szobor alig-alig akad.

Mancs szobra nem az egyetlen állatos szobor Miskolcon. Az állatbarát olvasók (és a magam) kedvéért kigyűjtöttem, hol találunk még ilyeneket. Ebben fő forrásom volt Szalax Miskolc-enciklopédiája, valamint az általa összeállított Wikipédia-oldal: Miskolc köztéri szobrai.

A belvárosban több állattal is találkozunk: egy szarvas például az Aranyszarvas Gyógyszertár, a ma is üzemelő műemlék patika cégére. Ez egyike volt Miskolc két első patikájának, melyek 1762-ben nyíltak meg. 19. századvégi bútorzata változatlanul megmaradt. A cégér kézzel faragott, életnagyságú aranyozott szarvas, melyet az első gyógyszerész, az Egerből Miskolcra költözött dr. Trangus Illés az egri kanonoktól kapott. Mára ezt az eredetit lecserélték.

Ugyanitt, az Erzsébet téren az MTA Miskolci Területi Bizottsága székházában található oroszlános díszkút Varga Éva alkotása, 1986-ból.

Oroszlános díszkút. Fotó: Szalax. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Miskolc_köztéri_szobrai

Ugyancsak Varga Éva alkotása az a madár, ami az Avason, a Középszer utcai szolgáltatóház előtti téren áll.

Fotó: Szalax. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Miskolc_köztéri_szobrai

Megyeri Barna alkotása, a Semmelweis kórház rendelőintézetének timpanonjában látható kígyót taposó nő viszont nem bánik túl finoman az állattal, még szerencse, hogy nem szó szerint kell értenünk a jelenetet.

 A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár előtt álló kőcsiga nekem nagyon tetszik, sajnos nem tudom, kinek az alkotása.

Miskolctapolcán, a Barlangfürdő „kagylója” alatt látható az ősélőlények szobra, szintén egyik kedvencem.

Fotó: Szalax. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Miskolc_köztéri_szobrai

Jószay Zsolt fából készült alkotása, a feltámadást és az örök életet jelképező főnix a Deszkatemplom szószékének koronáján áll. A művésznek egyébként nemrég nyílt retrospektív kiállítása a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében.

Főnix. Fotó: Szalax. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Miskolc_köztéri_szobrai

 Szintén mitologikus madarat, méghozzá turult találunk a szirmai Trianon-emlékművön. 

A Bükk felé indulva viszont már vadállatokkal találkozunk.

A Miskolci Állatkertben a kihalt állatok szoborparkja több kihalt fajnak állít emléket: van itt többek közt mauritiusi dodó (Fraknó Anna és Szelekovszky Magdolna alkotása, 2003), galápagosi óriásteknős (Miklós Zsuzsanna és Szelekovszky Magdolna alkotása, 2003), rodriguezi örvös arapapagáj, ami 1880-ig, és szélescsőrű papagáj, ami 1650-ig élt Mascarene (Mauritius) szigetén. Miklós Zsuzsanna alkotása a rodriguezi pálmagekkót megörökítő szobor, a felirat szerint 1920-ban halt ki. Frankó Anna készítette el az óriásalka szobrát, ami 1844-ben halt ki az Észak-atlanti szigetről (Antarktisz).

Az állatkertben egyébként az ivókutak is állatokat formáznak: elefántot, fókát.

Mauritiusi dodó. Fotó: Szalax. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Miskolc_köztéri_szobrai

 Lillafüreden a Lutra, Varga Éva alkotása (2009) áll. Már a város határán kívül, Bükkszentkereszten találjuk mackó mamát és bocsát, ők a Matáv síház udvarán állnak.

Ismertek más állati szobrokat a városban?

Az említett, de nem illusztrált szobrokról is szívesen fogadunk képet.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Gépek a szabadban: Egyetemváros
• Gépek a szabadban: Vasgyár
• Kormos

Vizuális merényletek a jó ízlés ellen az operafesztiválon

Talán kommentárt sem igényelnének a képek, mégis írok.

Az operafesztivál a város egyik legrangosabb rendezvénye lenne, viszont ami ennek kapcsán a főutcán történik, az egy poros kis falu búcsújában talán elnézhető lenne, na de itt...? (Bocsánat, ez nem urbánus sznobizmus akar lenni a részemről.)

A sátrak elkeserítőek, miattuk a sétálóutca egy rosszabb kemping (vagy hippifesztivál) benyomását kelti, s ezt az érzést az évek alatt jelentősen megkopott sátorponyvák csak fokozzák.

A varietas delectat elve alapján kihelyezett fa- vagy furnérbódék sem javítják az összképet.

Már írtunk egyszer azokról az igénytelen hirdetőtáblákról, amik a belvárosban pöffeszkednek. Az operafesztivál reklámjainak, plakátjainak, kiadványainak tipográfiája is megérne egy misét, és a jövőben fogunk is efelett lamentálni egy sort, most azonban csak újra rácsodálkozunk, hogy milyen hirdetőtáblákon feszít az európai hírű fesztivál programja...

Mindez azonban eltörpül a fesztivál fő attrakciója mellett: ehhez a kapuhoz tényleg nem kellene kommentárt fűznöm. 

Frissítés (2012. VII. 25.):

Gulyás Róberttől kaptuk az alábbi képeket, ezzel a kommentárral:

Még az első Operafesztivál idején lőttem ezeket a képeket annak környékén, akkor a polgármester nem reagált rájuk, pedig nagyon udvarias levél kíséretében juttattam el neki a képeket. Ezek a látványok ugyanis nem pénzzel orvoshatók, hanem okos szabályozással, jó ötletekkel, azok felkarolásával, és pl. a város vizuális stúdióinak és műhelyeinek összefogásával, vagyis önkormányzati hatáskörbe tartozó aktív odafigyeléssel.

Talán nem kell magyaráznom, hogy nem a kritika, vagy a lejáratás szándéka vezet (ezt volt aki annak idején is már a fejemhez vágta), hanem a figyelemfelkeltés és jobbítás szándéka. Annak idején egyhetes önkéntes munkával számos főutcai boltot sikerült szóbeli beszélgetéssel rávennem, hogy javítson saját megjelenésén. 

Nem kellett rendelet és felügyelő hatóság se hozzá. Hiszen az ilyesmi az illetőnek is érdeke, pénzébe nem, vagy alig kerül, csak rá kell jönnie erre.

Róbert vonatkozó galériája még több elrettentő képpel itt található:

https://picasaweb.google.com/102698645782051468731/Portfolio_Feliratok

Kapcsolódó bejegyzések:

• Padok az Erzsébet téren
• Murvás parkoló a város egyik legértékesebb helyén
• Gondolatok a Kazinczy utcáról

Műemlékem.hu: a közösség ereje és a műemlék-nyilvántartás

Magyarországon több, mint harmincezer bejegyzett műemlék van, és még ehhez jönnek a helyileg védett objektumok. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak sajnos nincs arra kapacitása, hogy ezek állapotát folyamatosan monitorozza. Ezért jött létre a Műemlékem.hu oldal, ami kicsit a geocachinghez hasonló módon építi a műemléki adatbázist. Ahogy a szabályzat írja: 

„A Játék alapja a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által a műemlékem.hu rendelkezésére bocsátott hivatalos műemléki lista (kicsit több mint 11 ezer védett objektum) valamint a helyi védettségek (nem teljes) listája. Ezek címmel, helyrajzi adatokkal együtt letölthetőek az oldalról.”

A regisztrált felhasználónak az a dolga, hogy felkeresse ezeket, és a meghatározott szabályok szerint elkészített fotókat és az állapotjelentést feltöltse. Régebben volt pontverseny is, és a győztesek nagyon rangos helyen, a Budapesti Műszaki Egyetem dísztermében vehették át jutalmukat a kulturális minisztertől az az évi ICOMOS-díjakkal együtt. Most úgy látom, hogy ez szünetel (legalábbis azt írják, hogy a második évad 2010 áprilisában véget ért, harmadikról meg nem írnak).

De nem is ez a lényeg.

A kereső alapján Miskolcnak 77 olyan objektuma van az adatbázisban, amit még senki se keresett fel, így se fotó, se leírás nincs róluk.

A Miskolc Blog most játékot hirdet: keressük fel ezt a 77 objektumot, hogy teljes legyen a miskolci adatbázis. Mi is próbálunk majd minél többet, és arra kérünk benneteket, hogy ti is tegyetek így. Ha felkerül egy új jelentésetek, és elkülditek nekünk, azt kitesszük ide, a blogra is. 

Jó munkát!

Építészhallgatók miskolci tervei 3.: Fiál Ádám

Sorozatunkban eddig két lakóépülettervet mutattunk be. Most másik tantárgy, másik téma, másik helyszín következik: középület-tervezés, panzió, Avas. Fiál Ádám terve.

Épülettervezés elnevezésű tárgyamra a miskolci Földes Ferenc utcai helyszínt választottam, egy a miskolci borászatra támaszkodó fogadó megtervezéséhez. A telek maga a domboldalban terül el az Avas lábánál, két oldalról is megközelíthető, viszont a két utca között kilenc méter szintkülönbség van.

A fogadó 12 szobát és egy 40 adagos éttermet foglal magában. Az étterem rész a földszinten helyezkedik el, és közvetlen kapcsolata van a „díszpincével”. Az étkezőből, fogadótérből és az épület csaknem egészéből rálátás nyílik a belső udvarra. Emellett a tetőteraszról csodás kilátás nyílik a városra.

A fogadó főbejárata a Földes Ferenc utcára néz. A vendégek fogadásakor fontos az első benyomás, ezért elengedhetetlennek tartottam a természetes fény fogadótérbe való beengedését. A recepció rögtön a bejárattól jobbra helyezkedik el, a ruhatárral és egyéb kiszolgáló helyiségekkel egyetemben. Itt helyezkedik el a 24 órás biztonsági szolgálat őrhelye is.

Az épület szobái átlagban 25–28 m² alapterületűek, így minden szobában elfér egy fürdő és a háló rész is. Az épületben az éttermen, a borkóstoláson és a kávézón kívül lehetőség van kerékpár bérlésére is, hisz a környék kirándulásra, kerékpártúrákra alkalmas.

Az épület külsőre igazodni igyekszik a Kisavas jellemző beépítési sémájához: jellemzően magastető, homlokzatok utcára feszülése, 1–2 szint magasság. Mivel a fogadó az Avas hegy északi oldalán fekszik, így elengedhetetlen a belső udvar a megfelelő mennyiségű napsütés beengedése végett.

View Larger Map

Kapcsolódó bejegyzések:

• Építészhallgatók miskolci tervei 1.: Burzuk Dávid
• Építészhallgatók miskolci tervei 2.: Petrucz Gergely László