2011. október 28., péntek

Fekete, sárga, fekete, sárga...

A miskolci bicikliút-hálózat növelésének elég hatékony módja volt, mikor júliusban a Zöld Nyíl miatt a belváros felé egyirányúsított Görögszőlő és Andor utcákat felfestették és kitáblázták, mint olyan útszakaszt, amit a bringások mindkét irányba használhatnak.

Egy októberi hétvégén ezeket a jeleket lefestették feketére, mert a következő hétfőre visszaállították az eredeti forgalmi rendet, ami ezen az útszakaszon pont Diórsgyőr felé egyirányú. Ezt viszont nem kommunikálták előre az autósoknak, ezért amint várható volt, hétfő reggel beállt a forgalom (http://www.minap.hu/news.php?extend.44715), és Kriza Ákos azonnali kérésére visszaállították az egyirányúsítást.

Ezt az oda-vissza cserét próbálták lekövetni a felfestett bicikli jelekkel is, sárga és fekete festéket nem kímélve:
Felfestjük, eltakarjuk, visszafestjük és majd egyszer megint eltakarjuk.



Egyszer nyeles nyíl, egyszer dupla. Nem találták ugyanazt a sablont.
 
Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 27., csütörtök

Belső látványképek a Pannon-tenger Múzeumáról

Amikor korábban közöltünk néhány látványtervet a Pannon-tenger Múzeumáról, többen kérdeztétek, hogy belső képek nincsenek-e. Akkor nem voltak, de most készültek, és a tervező, Rudolf Mihály jóváhagyásával közlünk néhányat. Azt tudni kell, hogy ezek még nem a végleges tervek. A látványképeket Szász Csaba készítette.














Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 26., szerda

Funkciójukat vesztett épületek esélyei

Ha egy épületnek megszűnik az eredeti funkciója, akkor az igen gyorsan pusztulásnak indul. Vagy kiürül, és azért, vagy pedig mert átalakítják valami mássá, ami vagy jól sikerül, vagy nem. Legtöbbször nem, mert az új funkció egész más, mint az eredeti, és az átalakítás sem túl érzékeny. Lásd a második világháború után szociális otthonnak berendezett barokk kastélyokat.
Ez onnan jutott eszembe, hogy láttam egy fotógalériát magukra hagyott detroiti épületekről. A történetet talán mindenki ismeri: száz éve az autóipar fellegvára volt a hely, de ma már nincs szükség arra a fajta iparra.


Ahonnan a fentieket belinkeltem, van még több is: 

Nem nehéz észrevenni a párhuzamot a mi vasgyárunkkal, még ha nálunk nincsenek is ennyire díszes épületek.





Ami nagy különbség, az az, hogy Detroit a világ leggazdagabb és egyben egyik legnagyobb országában van, míg Diósgyőrről ez messze nem mondható el. Innen nézve a vasgyári épületek fennmaradása eléggé kérdéses, és ez nagy szomorúsággal tölt el. A magam részéről megpróbálom dokumentálni őket, amíg még láthatóak, de tekintve, hogy ezt szabadidős projektként teszem, nem haladok túl jól.

Frissítés:
Lancelot nevű oldasónk küldte az alábbi linket:
Itt a mai fotókra rá vannak montírozva a régi fotók. Ami igazán hatásossá teszi a dolgot, az az, hogy a régi fotókon rajta vannak a régi emberek is. Mintha kísértetek lennének :-(

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 21., péntek

Téglaépítészet Miskolcon: a vasgyári evangélikus templom

Újra téglaépítészet, újra vasgyár. Nem véletlenül, mivel ebben a városrészben vannak a legkvalitásosabb épületek ebből a fajtából.
Most az evangélikus templommal fogunk foglalkozni. 
A vasgyári kolónia képe már az első világháború előtt kialakult. Ebben két építésznek volt nagy szerepe, Szvetlik Mátyásnak és Murányi Lajosnak. A két világháború közötti épületek más képet mutatnak, már nem kizárólagosan a tégla határozza meg megjelenésüket. (Ekkor már nem Szvetlik és Murányi a két meghatározó építész.)
Az evangélikus templom ebben a korszakban épült (1935 és 1938 között). Tudomásom szerint ez a kolónia egyetlen épülete, amit országos hírű építész tervezett: Sándy Gyula. Korának sokat foglalkoztatott szakembere, aki rengeteg evangélikus templomot tervezett. Legismertebb munkája valószínűleg a Moszkva Széll Kálmán téri postapalota:

Kép forrása: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Moskva-square1.jpg&filetimestamp=20061009194416
Építészi nagyságát dicséri, hogy a kis vasgyári templomot sem csak egy melónak tartotta a sok között. Ezt bizonyítja, hogy a rá jellemző felvidéki stílusjegyeket itt a kolónia jellegzetes téglaarchitektúrájával ötvözte, így egy teljesen a környezetbe illő, mégis az alkotójának stílusát is magán viselő épület jött létre.






Ez volt egyébként az első modellem, amit Google Sketchupban készítettem:


Két verzióban is feltöltöttem a Google 3D Warehouse-ba.
Az egyik egy részletes:
A másik pedig Google Earth stílusú, fotókkal textúrázott:
Ez utóbbi ki is került a Google Earth-re.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 20., csütörtök

Miskolci ingatlanosszótár

Egyik mániám az ingatlanhirdetések böngészése. Egy időben ez határozott házkeresési szándékkal kapcsolódott össze, újabban inkább már csak a „hátha egyszer nekünk is lesz szerencsénk” reménye hajt. Számtalan hirdetés elolvasása és jó pár eladóval vagy még inkább ingatlanossal történt telefonálás után megtanultam a miskolci ingatlanhirdetések finom csúsztatásait, amiknek már nem dőlök be, inkább csak nevetek rajtuk.
Ide gyűjtöttem tehát néhányat egy csokorba. Ha ismertek továbbiakat a miskolci ingatlanos szlengből (na jó, csúsztatásokból), a kommentek közt szívesen olvasnánk őket.

  • „A belváros szélétől öt percre”: hát ez bizony, bármely meglepő is volt számomra eleinte, gyakran Martin-kertvárost jelenti, de már olyannal is találkoztam, hogy szirmabesenyői házat hirdettek így. 
  • Ha egy hirdetésbe csak „Győri kaput” írnak, akkor az nagy valószínűséggel a Győri kapu déli részét jelenti. Ha viszont „Győri kapu dél”-t írnak, akkor bizony előfordulhat, hogy a Kiss Ernőn túli területen van az ingatlan, pl. a Gábor Áron utcán.
  • „Miskolc egyik legpatinásabb (sőt, gyakran: legpatinánsabb) része”: ez leggyakrabban a Népkert környékét jelenti, és igen, én is úgy gondolom, az a terület érdemli ki a patinás jelzőt, ahol régi, villaszerű házak sorakoznak. Na de ilyen lenne a Csermely utca és környéke...? Kíváncsi lennék, hogyan definiálják az ingatlanosok a patinás szót.
  • „Régi típusú ház”: vannak ingatlanosok, akik szerint ebbe a kategóriába a 80-as években épült ház is belefér... Értem én, hogy Miskolcon viszonylag kevés a második világháború előtti ingatlan, és bizonyos társaságokban már én is réginek számítok, de azért a 70-es években épült kockaházakat régi típusúnak titulálni nekem fájdalmas túlzás. (Mikor egy ingatlanközvetítő kikérdezett bennünket az igényeinkről, döbbenettel vegyes értetlenség ült ki az arcára azt hallva, hogy a 2. világháború előtt épült házat keresünk. Azt mondta, ilyen igénnyel ő még sosem találkozott... Na ja, miért is akarna bárki ilyesmit venni. Talán mert szép és jól van megépítve?)
  • Miskolc Rózsadombja: általában a Tampere park környéki új, illetve onnan a Népkert felé elterülő kevésbé új részt hívják így, viszont találtam olyan hirdetéseket is, amelyek szerint az Árok utca környéke is az. Vagy a Bábonyibérc más része. Sőt, ezt egyszerre lehet „Rózsadombként” és „Belvárosként” is hirdetni, egyetlen hirdetésben. 
  • „Miskolc legdinamikusabban fejlődő része”: a Gömöri tér környékét aposztrofálták így. Vajon miért fejlődik dinamikusan? A közelben elhúzó vonatok miatt...?


Azért jó ingatlanhirdetéseket olvasni, mert kiderül, hogy mennyire szerencsés város Miskolc. A belvárosa hatalmas kiterjedésű (hiszen Martin-kertváros szinte már belváros), és annyi Rózsadombja van, hogy Budapestet megszégyeníti, régebbi és újabb Rózsadombok sorakoznak mindenfelé, most például egy ingatlanberuházás keretében a Bodótetőn épül fel „Miskolc új Rózsadombja”. Patinás negyedei is mindenfelé terjeszkednek, dinamikusan fejlődő részeinek se szeri, se száma. Jó itt élni, ugye?

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 19., szerda

Fotóblog: hengerlés

A Központi Kohászati Múzeum honlapján találtam az alábbi képeket, szerintem nagyon jók:

Durvahengermű bugacsiszoló
Durvahengermű bugasor (?)

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 18., kedd

Miskolci Elvis miskolci helyszíneken

Volt már szó miskolci számokról és miskolci helyszínen forgatott filmről is, most pedig jöhetnek a Miskolcon forgatott videoklipek.
Az egyetlen Miskolci Elvis nevéhez híven miskolci helyszínen vette fel videóklipjeit is:

Jailhouse rock a miskolci Fazekas utcai börtönben:

Little Less Conversation a Miskolc Steelers pompom lányaival a Miskolci Tűzoltóság gyakorlópályáján:
 


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 17., hétfő

Új hirdetőtáblák a belvárosban

Korábban több posztban is kritizáltuk a belváros ronda hirdetőtábláit.
Úgy tűnik, a városvezetés sem rajongott az eddigi megoldásokért, ezért egységes, oszlopok köré felállított hirdetők jelentek meg.
A szándék üdvözlendő, a megoldás lehetne jobb is. 

Jóllehet a tábla egyszerű formája rendben is lenne, a fémfelület a reklámok eltávolítása után elég igénytelenül mutat. 
A táblák többfelé is feltűntek, azt azonban nem értem, hogy a Centrum közelében mért hagyják kihasználatlanul lerohadni Litwin József plakáttartó utcabútorait.
Reméljük, hogy a vadplakátolás elleni harc hoz majd némi látható eredményt is. Azt, hogy milyen mértékben elszaporodott hirdetési módszerről van szó, mutatják az új hirdetőfelületeken megjelent illegális plakátok is.
A Miskolci Galéria eközben némiképp dizájnosabb hirdetőtáblákat helyezett ki.


A forma nekem tetszik, az azonban elkerülte a tervező figyelmét, hogy az eső befolyik az üveglapok közé, és az elázott plakátok bizony nem túl gusztusosak.


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 14., péntek

Ötletek városmegújításra

Írtam korábban az Avasi közösségi tervezés műhelye című rendezvényről. Elvileg abban a bejegyzésben akartam leírni az alábbiakat, de akkor túl hosszú lett volna, így hát úgy döntöttem, hogy még egy írást megér a dolog.
Az előadó, Bardóczi Sándor több külföldi példát bemutatott városmegújításra, ezeket ismertetem röviden az alábbiakban.
Az egyik New Yorkhoz kapcsolódik a 80-as években. Mielőtt mindenki nevetni kezdene, hogy mi köze Miskolcnak New Yorkhoz, olvasson tovább.
A kiindulópont az ún. „Betört ablak”-elv volt. Egy kísérlet keretében kutatók elhelyeztek egy autót egy nem túl jó környéken, és kamerákkal figyelték. Az autóhoz napokig senki sem nyúlt. Aztán a kutatók betörték az egyik ablakot, és figyeltek tovább. Az autót órákon alatt széthordták. A tanulság ebből az, hogy ahol felüti a fejét a legkisebb rendetlenség, ott azt igen hamar a káosz fogja követni. Ékes példája volt ennek az új selyemréti villamosmegálló. Először csak a tagek (kis, igénytelen graffitik) jelentek meg rajta, majd több ablaktábláját is ripityára törték.
Ahogy a fent linkelt Wikipédia-szócikk írja, „a betört ablakokhoz hasonló kisebb problémák, mint a szemetes utcák, a graffiti, az agresszív koldulás egy negatív spirált indítanak el. Az elméletből az is következik, hogy ezek kijavításával elindulhat a megújulás, megszépülés, a bűnözés visszaszorítása is.”
A gyakorlatban ennek az igazolása George L. Kelling nevéhez fűződik, aki New Yorkban a földalattit megtisztította a graffititől és a szeméttől, amitől nemcsak szebb, hanem biztonságosabb is lett a hely.
A fentiek fényében igazán destruktív egy ilyen látvány a belváros közepén:


A másik példa Oscar Newman nevéhez fűződik. Ő a védhető tér teóriát dolgozta ki, és szintén New Yorkban,  Clason Pointban ültette át a gyakorlatba. A dolog lényege nagyon röviden, hogy egy lakókörnyék akkor lesz rendezett és biztonságos, ha a lakói a sajátjuknak érzik azt. Ez közhelyesen hangzik, de igaz, és a lényeg itt sem az elméleten van, hanem a megvalósításon. Clason Point egy, a vasgyári kolóniához hasonló munkáslakótelep volt, nemcsak a házak méretében-jellegében, hanem lepusztult jellegében is. Ebből faragott Newman virágzó kertvárost.
A vasgyári párhuzam azért sem erőltetett, mert a MIK hasonló programot próbál most ott megvalósítani: a számozott utcák lakói építőanyagot kapnak, hogy saját maguk tegyék rendbe a házaikat.

kép forrása: http://minap.hu/news.php?extend.43625.4
A harmadik példa is tengeren túli. Vancouver a világ egyik legélhetőbb városa. Itt a városvezetés kimondottan támogatja, ha valaki közterületen növényt ültet, és azt gondozza: kiadványokat adnak ki, stb. Itt nálunk a Selyemréten is az egyik négyemeletes ház mellett van egy kiskert, ami nagyon sokat javít a környék képén. Egy bácsi gondozza, akivel sajnos nem sikerült szóba elegyednünk, így nem tudjuk, hogy  magánakcióból csinálja-e.
Akinek felkeltették az érdeklődését a fentiek, javasoljuk, hogy menjen el november 4-én a 2010: Tájodüsszeia című rendezvényre, ahol valószínűleg szó lesz hasonló dolgokról, és ott lesz Bardóczi Sándor is.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 13., csütörtök

Téglaépítészet Miskolcon: a gőzmalom

Az egykori Borsod-Miskolci Gőzmalomnak régen két egyforma téglaépülete nézett a Zsolcai kapura. Ezek közül már csak az egyik van meg (a másik helyén egy „szép” új épület van), és már egyik sem a Zsolcai kapura néz, hanem a Gömöri felüljáró betonfalára. Sajnos maga a régi épület is elég méltatlan helyzetben van, egyrészt üresen pusztul, másrészt elétettek egy ronda betonkerítést. De a téglaépítészetben az a jó, hogy szépen öregszik.






Íme az épület a betonkerítéssel:


És itt a párja helyére épített modern épület:


Az iparterületen belül is van egy szép téglaépület, de azt csak a kerítésen kívülről tudtam lefotózni:


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 12., szerda

Stimm Lajos műépítész

A pincénkben még régebben találtunk néhány régi amatőrfotót, amik valószínűleg Stimm Lajos épületeit ábrázolják (hogy hogy kerültek oda, az egy másik történet).
Ma a Csengey utcán járva felfigyeltem erre a táblára:


(Érdekes, hogy éveken át minden nap arra jártam, mégsem tűnt fel.)

Ez az az épület amúgy:


Az itthoni fotók is mind a Csengey utcát ábrázolják, az egyiken a szomszédos épület van, három másikon pedig egy túloldali, aminek már nyoma sincs, de a stílusa ugyanez a 30-as évekre jellemző, barokkos világ:


Az egyik fotón látszik egy Trabant 601, amit 1963-ban kezdtek gyártani, így a kép biztosan ez után készült. 
Kicsit utánanéztem Stimm Lajosnak, és kiderült, hogy társával, Bloch Alfréddal együtt Miskolc legfoglalkoztatottabb építészei közé tartoztak akkoriban. Ők tervezték pl. a mai Semmelweis Kórház több épületét. Ezt biztosan mindenki ismeri, bár manapság már sokkal puritánabb megjelenésű:

Forrás: http://kolibri.omikk.bme.hu/digit/index.php?page=cut&id=12997
Ahogy Dobrossy István a Herman Ottó Múzeum évkönyvében írja:
„Block Alfréd és Stimm Lajos fontos szerepet játszott a városi építkezésekben. Block 1895-ben, Stimm 1910-ben végezte el a műszaki egyetemet. Közös munkájuk volt a Kereskedők és Gazdák Körének épülete a Déryné utcában, a Magyar-Olasz Bank épülete (Széchenyi u. 105.) a Hercz-gépgyár, a Király malom, a Márkus-palota, a Korona-szálló átalakítása, Tapolcán az irgalmas nővérek nyaralója, az Erzsébet kórház néhány pavilonja, illetve épülete, a Soltész Nagy Kálmán utcai 3 emeletes bérházak, az Avas alatti Gyémánt-internátus ma is meglévő 3 emeletes épülete, de a múzeumépület bővítése is az ő nevükhöz kapcsolódik. Ezek között említhetjük az Eperjesi úti egyemeletes városi bérházakat is.”
A színház honlapján olvasható tanulmány a színház 1902-es átalakítását is Stimm Lajos nevéhez köti, de ennek ellentmond a fent idézett adat. Kíváncsi vagyok, melyik lehet a helyes.
Érdekes lenne egyszer alaposan utánajárni azoknak az építészeknek, akik több épületükkel a mai napig meghatározták a városképet.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 11., kedd

Miskolc turisztikai kiadványa

Idén szép új turisztikai kiadvánnyal jelentkezett a város. Letölthető: innen.
Nem tudom, az eddigiek milyen kaliberű kiadványok voltak, de nézzük, hogy sikerült a mostani.


Címlapján jól sikerült fotó a Minorita templomról, tornya a tartalomjegyzék oldalára átfolyik, ahol Szrogh Sámuel idézetét is találjuk. (Az idézet két része között akkora a térköz, hogy elsőre elbizonytalanodtam a szövegrészek összetartozását illetően.)


A fejezetek a fejlécek színe szerint is elkülönülnek. Az első fejezet Miskolc környéke. Nem értem, a város turisztikai kiadványát tényleg egerszalóki fotóval kellene kezdeni? A szöveg így kezdődik: „Nincs még egy nagyvárosa hazánknak, amely ennyi természeti csodát kínál vendégeinek!” Majd a folytatásból kiderül: valójában a város környékéről van szó, és nem is csupán a közvetlenről: „A Bükk, a Barlangfürdő, Lillafüred látnivalói mellett Miskolc környékén négy UNESCO világörökségi helyszín és további természeti világszenzációk garantálják a felejthetetlen élményt.” Vajon mért gondolták a szerkesztők, hogy Miskolcot elsősorban Tokaj-Hegyaljával, Hollókővel, a Hortobágyi Nemzeti Parkkal és Aggtelekkel kell reklámozni, Miskolc turisztikai kiadványában? 


Miskolc bemutatása a 6. oldalon a belvárossal kezdődik. „Ha csak rövid idő áll rendelkezésére, akkor is érdemes néhány órát eltöltenie Miskolc belvárosában!” Gondolom úgy érti, hogy ha maradt még a tágabb értelemben vett környék megtekintése után... A szöveg egyébként nem rossz, helyenként játékos: a rövid időre való utalást követően pl. az órás látnivalókat veszi számba röviden. A belváros templomairól külön ismertetőket ad, kiemeli az Avast és a Népkertet (sajnálom viszont, hogy az avasi pincékről képet nem közöl). A Mindenképp nézze meg! alcímek alatt foglalja össze a legfontosabb látnivalókat. Nem egészen értem, hogy a Kortyolda miként kerül a látnivalók közé; annyira azért nem látványos... A 11. lapon már Tapolca következik, valamilyen okból Diósgyőr előtt. A várról egyetlen kép sincs, egy teljes oldalon viszont valami kosztümös figura íjjal lő a várárokban...


A 14. oldalon már Lillafüredről olvasok. Két oldalon át a Majális parkból induló túraajánlatokat kapunk térképpel. Az ún. Blue-túra keretében pedig játékra invitálják a Miskolcra érkező turistákat, kár, hogy a nyeremény jellegéről nem esik szó.
A következő fejezet Miskolc 2011-es fesztiváljait részletezi. Korábbi bejegyzésünkre emlékezve feltűnt, hogy Gyár Fesztiválról szó esik a kiadványban, Factory Fesztiválról viszont nem. A fesztiválok ismertetése a szemezgetőben valamiféle tematikus csoportok mentén történik – kár, hogy ezt a szerkesztők nem tették nyilvánvalóbbá. 
Van aztán a kiadványban belvárostérkép látnivalókkal, az MVK Zrt tömegközlekedési térképe,  újabb városnéző játék „értékes nyereményekért”, éttermek és egyéb szórakozóhelyek listája, majd a szolgáltatók reklámjai, hirdetései. Ez utóbbiak többsége sajnos kilóg a kiadványból: a tipográfiai szerencsétlenkedést lehetne rajtuk bemutatni. 
És sajnos nem egyszerűen a kiadvány végére vannak illesztve (ott nem szúrnának annyira szemet). A szolgáltatók után ugyanis Egészségére! és Aktív címszavak alatt még sport-, fittness- és wellnesslehetőségekről kapuk információt, végül pedig ajándékvásárlásról.



A kiadványról egyébként összességében – a tartalmi vagy szerkezeti kifogásaim ellenére is – elsősorban dicsérő jelzőkkel tudok szólni. Szépen megtervezett, általában igényesen megírt, jól használható füzet. Kezembe még nem vettem, úgyhogy a nyomdai kivitelezésről nem tudtam véleményt alkotni, ahogy arról sem, hogy a pdf-ben látható hibák (pl. nem elég nagy felbontású képek) csak a fájl kicsinyítésének az eredményeként álltak-e elő. 
Nektek már járt a kezetekben? Mi a véleményetek?