2013. október 24., csütörtök

Beszámoló a hétvégi avasi rendezvényről


Sikeresen lezajlott az 50 éves az avasi kilátó tiszteletére rendezett fesztivál. Olyannyira sikeresen, hogy az Észak-Magyarország címlapjára kerültünk vele :-)
A személyes érintettség okán nem írunk saját beszámolót, hanem inkább a figyelmetekbe ajánljuk a „Mit Miskolc adhatott”-blog vonatkozó bejegyzését:
„Ha Párizs megér egy misét, akkor az avasi pincesor is egy sétát. Szomorú volt látni utunk során a sok elhagyatott pincét, a valaha élettel teli utcákat, szórakozóhelyeket, melyek most üresen állnak. Jó lenne, ha ezek újra felpezsdülnének s lehetőség nyílna a belvárostól alig tíz perc sétára igazán autentikus módon borozással ünnepelni diákéveinket, életeseményeinket, örömünket és bánatunkat. A helyszín és a vonzó környezet adott, a többi meg csak rajtunk múlik.”

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 18., péntek

Különvonat a mahócai szárnyvonalra

E-mailben kaptuk a következő programajánlót szombatra:

Az Északerdő Zrt. és A LÁEV baráti köre változatos programokkal, az őszi erdő színpompás díszletei mellett várja a kisvasút és a Bükk szerelmeseit az erdei vasút vadregényes szárnyvonalára indított különvonatára! Az ez alkalomból kiállított szerelvény a menetrend szerinti vonatok által nem járt szakaszon, Ortástető állomásig közlekedik. 



A vezetett séták mellett fotósvonat is lesz a vasútbarátoknak, de egyéni programot is lehet természetesen szervezni. A kirándulóvonat a Dorottya utcai állomásról 9:30-kor indul.
A részletekért kattintsatok ide!

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 17., csütörtök

Fesztivál az 50 éves az avasi kilátó tiszteletére

A 1963-ban adták át az avasi kilátó modern épületét, ami hamar a város jelképévé vált. Ahogy azt már futólag említettük, az évforduló alkalmából az Észak-Keleti Átjáró Egyesület Utánam, srácok: a kilátóba! címmel szombaton fesztivált szervez.
A találkozó délután kettőkor lesz a kilátóban. Rudolf Mihály építész mond köszöntőt, majd sétára indulunk, ahol Kapusi Krisztián történész és Bereczki Zoltán építész (azaz én :-) lesz a túravezető.
Közben természetesen pincelátogatások is lesznek!
Este pedig megnyílik a kilátó évek óta zárva tartó presszója, ahol koncertek és buli lesz.
Az esemény oldala itt található:
Gyertek!



Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 16., szerda

Új aloldal: MiskolcStagram, avagy miskolci képek az Instagramról

Több, mint egy éve írtam arról, hogy milyen Miskolccal kapcsolatos képek vannak fent az Instagramon: http://miskolcblog.blogspot.hu/2012/08/instagram-miskolc.html. Az eltelt egy év alatt még jobban elterjedtek az okostelefonok, egyre jobb fényképezőkkel és az Instagramnak is egyre nagyobb tábora van már Magyarországon is.

A #miskolc jelölésű képekből is már napi több is felkerül, jól tükrözve, hogy éppen mi olyan történik a városban amit az Instagramozók fontosnak tartanak megosztani. Most éppen az ősz a legnépszerűbb téma, de sportesemények, fesztiválok képei is sokszor felbukkannak:

Forrás: r3sti
Ezekből a képekből készül mostantól egy automatikus összeállítás a MiskolcStagram aloldalunkon. Az aloldal megjelenik a jobb felső sarokban az OLDALAK menü alatt, illetve erről a linkről is közvetlenül elérhető: miskolcblog.blogspot.hu/p/miskolcstagram-miskolc.html

Nézzetek vissza erre az oldalra, a képek automatikusan, időrend szerint kerülnek fel. Ha a saját képeiteket is szeretnétek fent látni, akkor jelöljétek a #miskolc taggel.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 15., kedd

Az avasi kilátó „mindenhonnan” belátható

Walter Mitty vendégbejegyzését olvashatjátok.

Ha valaki szereti az ilyen megközelítéseket, akár azt is mondhatja: ez az objektum – illetve maga a hegycsúcs (domb) – tényleg szakrális helyen áll! Ugyanakkor lehet az ember tősgyökeres miskolci, aki évtizedek óta rója a város utcáit, mégis érhetik meglepetések, hogy hány különböző helyen láthatja meg váratlanul az 1963-ban épült létesítmény jellegzetes vonalait. Néha az a lokálpatrióta nézelődő érzése: a kilátó „mindenhonnan” látható. A legtöbben azt tudjuk, hogy az Erzsébet térről, a Városház térről, a Győri kapu egyes pontjairól és más efféle sztenderd nézőpontokból rendre szemünkbe tűnik Hofer Miklós műve. Ha azonban figyelmesebb szemmel kutatva közlekedünk a megyeszékhelyen, egész váratlan helyekről pillanthatjuk meg a vasbeton építményt. Feltűnt már, hogy a pesti útról, a harsányi elágazástól, a Csabai kapuból, a Tiszai pályaudvartól, az Andrássy útról, a Pereces fölötti Ostorosról ugyancsak látszik?


Elkezdtük keresni ezeket a pontokat: mennyi helyről lehetséges lefényképezni az avasi kilátót? És nem csak a nézőpont érdekes, hanem hogy milyen szögből, milyen más, perspektivikusan vele egy látványba eső egyéb épületekkel, tereptárgyakkal, objektumokkal áll együtt. Érdekes és szép fák, házak, épületrészletek, tornyok, utcaképek, hirdetések, táblák, lámpák, stb. Ilyen típusú fotókat gyűjtünk. Amiket eddig készítettünk, a Facebook „Avasi kilátó” című albumában gyűlnek.
Olvasóinktól várjuk és szívesen fogadjuk a továbbiakat. A jelzett linken végigkattintva a galériát kiviláglik, milyen típusú képekre vadászunk. Hasonlókat várunk (mondjuk, a wmitty16@gmail.com címen, vagy a jelen blog gazdájával felvéve a kapcsolatot).

A kilátó idén 50 éves, ennek alkalmából az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szombaton programmal készül, amiről itt a blogon részletesen hírt adunk majd.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 10., csütörtök

Mások szemével: a vasgyári kolónia, írásban és képekben

Ez most egy rendhagyó „Mások szemével”-bejegyzés lesz, ugyanis egy véletlen folytán nagyából ugyanakkor publikált egy bejegyzést a kolóniáról a Mit Miskolc adhatott-blog, amikor Papdi Balázs egy galériát. (Mindkettejükkel találkozhattatok már itt a blogon: a Mit Miskolc adhatottnak a perecesi bejegyzését ajánlottuk, Papdi Balázsnak pedig korábbi vasgyáras fotóit).
Mielőtt jönnének a linkek, elmesélném egy kapcsolódó élményemet. Két hete Pécsre utaztam. A budapesti vonaton az Átjáró Folyóiratban elolvastam Fekete Norbert cikkét, aminek témája a vaskohászati örökség hasznosíthatósága Ostravában és Diósgyőrben. A cikk konklúziója eléggé lesújtó: míg Ostravában a vítkovicei vasgyár épületeit az 1990-es évek óta tudatosan igyekeznek megmenteni és a bennük rejlő turisztikai potenciált (sikeresen) kihasználni, addig nálunk a város tulajdonképpen magára hagyta a területet, és turisztikailag egyáltalán nem számol vele.

Vítkovicei utcakép
Budapestre érve átszálltam a pécsi vonatra, ami cseh kocsikkal közlekedett. Kezembe került a cseh vasúttársaság magazinja, amiben egy cikksorozat (az előző linken a 23. oldaltól) az észak-morva régióval foglalkozott. És mi volt a cikksorozat két fő témája közül az egyik? Vítkovice! Ezt úgy képzeljétek el, mintha a magyar Intercity Magazin Észak-Magyarországgal foglalkozó cikke mondjuk Tokaj-hegyaljával azonos súllyal ajánlaná a diósgyőri vasgyárat. Hát ennyit arról, hogy mekkora kihasználatlan turisztikai potenciál rejlik az iparhoz kapcsolódó épületekben.



Akkor a hosszú bevezető után jöjjenek az ajánlandó linkek.

A bejegyzés így indul:
„Nézzük meg tehát a Vasgyár rövid történetét, mely rengeteg érdekességgel szolgál. Nem maradt el persze a terepbejárás sem, mely a mai állapotokat mutatja, így kézzelfogható a gyár, a városrész majd 150 éves történetének minden változása, az egykori európai mintából hogyan lett Miskolc – kimondható – szégyenfoltja.”
Ezután alapos történeti áttekintést kapunk, majd Szomjas György kamerájára kívánkozó jeleneteket többek között az alkoholista Mami és az őt kiszolgálni nem akaró kocsmáros Norbi vitájáról.

Ha az olvasással végeztünk, jöhetnek Papdi Balázs ismét kiváló fotói, „Életképek a diósgyőri vasgyári lakótelepről (kolónia)” címmel. Különösen jó a képekben, hogy nemcsak épületeket örökítenek meg, hanem embereket is, így kiváló illusztrációként szolgálnak az egyébként tőlük teljesen függetlenül készült blogbejegyzéshez.



Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 8., kedd

Lassan összedől Miskolc egyik legértékesebb épülete

A régi olvasóink emlékezhetnek rá, hogy egyszer megnéztük, hogy milyen miskolci épületek szerepelnek az egyik legjobb összefoglaló jellegű könyvben a magyarországi építészet történetéről.
Emlékeztetőül: a könyv öt épületet említ, a diósgyőri várat, az avasi templomot, az egyetemi fűtőművet, a Miskolci Egyetem első két ütemét és a Kazinczy utcai zsinagógát.
Mai hír a Minapon, hogy a zsinagógát bezárják, mert életveszélyes.
Idézek a cikkből:
„a zsinagóga évekig beázott, tetőszerkezetét önerőből felújították. A fából készült tartószerkezet korhadásnak indult, a női karzat pár éve beszakadt, ezért azt már lezárták. Az acélpillérek rozsdásodnak, nemrég pedig kiesett az egyik kovácsoltvas ablak is.”
Amikor a zsinagóga épült (a XIX. század közepén), a vas mint tartószerkezet viszonylag újnak számított az építészetben. (Korábban inkább csak ipari és közlekedési épületek használták ezt az anyagot tartószerkezetként.) Az építeszettörténeti könyvek általában Henri Labrouste könyvtárépületeit szokták példának hozni a vas megjelenésére a nagy városi középületekben. A francia nemzeti könyvtár egyik különösen szép olvasótermét ma egyenesen Salle Labrouste-nak hívják az építész után.
Így néz ki:



Labrouste világhírű könyvtárépületei a XIX. század közepén épültek. (A Sainte-Geneviève 1843-tól 50-ig, a Salle Labrouste 1862-től 68-ig.)
A mi összedőlni készülő zsinagógánk pedig 1863-ban lett kész, ráadásul (ahogy a Minap cikkéből megtudtam), a vasszerkezete helyben, Hámorban készült.
Itt egy belső kép róla a Minap cikkéből, csak az összehasonlítás kedvéért:


Egy építész kollégám mondta 2010-ben, hogy nagyjából minden politikus egyforma gazember, de ő mégis kicsit jobban örülne a jobboldal győzelmének, mert akkor több pénz jutna templomok rendbehozatalára.
Egy 444-stílusú infografikával szeretném kommentálni ezt a véleményt:

Egy kis magyarázat: a Minap cikke szerint az épület „megerősítéséhez több millió forintra lenne szükség, alábetonozással meg lehetne állítani az épület pusztulását”. Ezért szerepeltettem a diagramon 10 milliót, a teljes felújítás valószínű ennek a többszöröse lenne. Képzeljétek el mondjuk, hogy a bal oldali „oszlop” tízszer ilyen magas.
Nem politizálni szeretnék, csak tudtommal az ország mindenkori kormányának alkotmányos kötelessége kulturális örökségünk védelme és megőrzése az eljövendő generációk számára. Persze lehet, hogy rosszul tudom, és mégse így van, akkor viszont az elég nagy a baj.

Kapcsolódó bejegyzések: