2014. október 30., csütörtök

Az újjáépült diósgyőri vár

Ez a bejegyzés már nagyon időszerű volt, annál is inkább, mert a blog egyig legolvasottabb bejegyzése máig az, amit még 2011 márciusában írtunk a vár közelgő rekonstrukciójáról. Akkor nem nagyon örültünk a rekonstrukciónak, konkrétan ezt írtam:
„Arról van szó ugyanis, hogy szinte teljesen visszaépítenék a várat, de mégsem teljesen ugyanúgy, ahogy volt (hiszen ugyanúgy nem is tudnák).
Szerintem kicsit csikorog a dolog, amit itt látunk, az nem lenne se régi, se új épület, ugyanúgy egy rom maradna, de jelentős része már nem történeti szerkezet lenne.”
Gyorsan lelövöm a poént: a kész épületet látva a véleményem megváltozott. Pontosabban nem is a kész épületet, hanem az építkezést látva. A 2011-es szkepszisem abból is fakadt, hogy nem tudtam (és nem is tarottam elképzelhetőnek), hogy a vár gyakorlatilag olyan anyagokból és szerkezetekből fog felépülni, amik már a középkorban is léteztek. Aztán többször is voltam az építkezésen, és egészen lenyűgöző volt, amit láttam. A munka a modern anyagok (beton, acél) mellőzésével, kő és tégla használatával zajlott. A falak két, pontosabban három rétegűek: külső oldalukon faragott kőből vannak, belső oldalukon vakolt kisméretű téglából, a kettő között pedig tört kővel vannak kiöntve. Még érdekesebbek azonban a bordás boltozatok, ezek a jellegzetesen gótikus szerkezetek: itt a terhet a faragott bordák vezetik le a falakra, a bordák közei pedig téglával vannak kitöltve. Nagyon disszonánsnak tartom, amikor boltozatokat, boltíveket betonból öntenek ki. Diósgyőrben ilyesmi nem történt, a saját szememmel láttam, ahogy a kőíveket elhelyezték, majd a közeiket kifalazták.
És igaziból ez az, amiben egyedi a vár: abban, hogy valóban középkori épületszerkezetekkel (még ha modern gépeket-szerszámokat használva is) épült fel a XXI. században. Véleményem szerint a marketingnek is ezt kellene kiemelnie, és nem azokkal a várakkal versenyeztetni a diósgyőrit, amik a középkortól kezdve állnak, és nem azt sulykolni, hogy újra középkori fényében ragyog a vár (ami egyszerűen nem igaz). Kicsit arra emlékeztet ez, amit a városmarketingről korábban írtam: miközben a látnivalóinkat olyan ligában indítjuk, ahol sokkal erősebb versenyzők vannak, megfeledkezünk azokról az értékeinkről, amik kevésbé kézenfekvőek, viszont egyediek. Szívesen látnék pl. egy olyan állandó kiállítást a várban, ami a rekonstrukciót mutatja be részletekbe menően.

A kép a várépítő túrán készült márciusban

A kész épületen egy fájó kivétel van, ami nem középkori szerkezet: a lapostető. Ez sajnos az egész látványnak disszonanciát kölcsönöz, lentről nézve befejezetlennek hatnak az eresz nélküli falak, a toronyból nézve pedig nagyon zavaró a sok lapostető-szigetelés látványa. Ez nem a tervezők és az építők hibája, hanem a műemlékvédelmi hivatalé, ami nem engedélyezte magastető építését. Ezzel kapcsolatosan egy érdekes történet, hogy nemrég voltam a Herman Ottó múzeumben egy rendezvényen, ahol a diósgyőri vár is téma volt. Itt a közönség egyik tagja azt a kérdést tette fel a régész Lovász Emesének és a művészettörténész Buzás Gergelynek, hogy hogy lehet az, hogy a műemlékvédelmi hivatal megengedte a modern lapostetőt, miért nem ragaszkodott a magastetőhöz. Buzás Gergely keserű mosollyal válaszolt, hogy ez pont fordítva történt: a kissé vaskalapos hivatal nem engedte, hogy tető kerüljön az épületre.

(Ez a – kicsit talán csapongó – írás valójában a bevezetője egy interjúnak, amit a vár építész tervezőjével, Cséfalvay Gyulával fogunk készíteni.)

Kapcsolódó bejegyzések:

1 megjegyzés:

  1. Telekürtölték a sajtót, hogy minő nagy dolog, hogy Ungvári Krisztián a Ságvári-ügyben belátta a tévedését, s ezt föl is vállalta. (És tényleg az!) De vannak még nagy emberek, lásd itt is fölvállalja a szerző (kedves kolléga), hogy a véleménye megváltozott. Egyébként egyetértek, valóban jobb, hogy a vár "csontvázára húst" pakoltak. Ez most már épület. Korábban (elismerve a Ferenczy-féle felújítás erényeit és kvalitásait) olyan volt, mintha egy csontvázat mutogatnánk, hogy íme egy ember. Értem a kiépítést ellenzők érveit is, de így ad térélményt, így adjuk vissza az épület becsületét, még akkor is, ha nem biztos, hogy minden részlete pont ilyen volt, s ha az anyagok már nem pont ugyanazok. De mnindezeken túl van két nagyon ütős érv; 1. ez a nagyméretű rom fenntarthatatlan volt, 2. így hasznosítható, mint épület, s ez mégiscsak méltóságot ad ennek a múltbeli emléknek. Valóban a tető hiányzik róla, de nagyon; nem is értem a hivatalt, ez most így laposan jó?! Persze, a következő lépés az lesz, hogy tetőt kap, pláne, ha majd el is kezd beázni (elnézést a kivitelezőktől, remélem, hogy nem), de mikor jutunk erre a célra mégegyszer ennyi pénzhez. Jólett volna egy füst alatt!

    VálaszTörlés