Most, hogy már fagypont fölé emelkedett a hőmérséklet, azt hiszem, elkezdhetjük várni a tavaszt. Addig is álljon itt a tél szebb arcát mutató néhány jeges kép, amiket hétvégén csináltam a Selyemréten.
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. február 21., kedd
2012. február 20., hétfő
Zegzugos történetek
2012. január 22-én az M1 Zegzugos történetek című műsora Miskolcról, a Széchenyi utcáról szólt.
A felvétel megnézhető a youtube-on, érdemes.
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. február 17., péntek
Mindenhol jók-e a fák egy városban?
Manapság evidencia, hogy egy városba sok zöld kell. Az új főtér közösségi tervezése során is ez egy fontos szempont lett.
Szerintem is nagyon jó, ha egy városban sok a zöld, azonban vannak helyek, ahol jobb lenne, ha kevesebb lenne. Ilyen a domboldal az avasi templom alatt. A régi fotókon gyönyörűen érvényesül a polgári gótikának ez a szép arányú alkotása, mellette a reneszánsz harangtoronnyal.
Aztán a 80-as években elkezdik kitakarni a fák.
Mára ez odáig fajult, hogy alig látszik a templom. Még télen sem, nemhogy nyáron.
A fák ritkításának amúgy kimondottan praktikus oka is lenne. A gótikus templomok támpillérei közötti zug általában vonzza a vizelni vágyókat. Mivel a mi templomunk dombon, szem előtt van, azt gondolnánk, hogy itt ilyen gond nincs. Sajnos azonban tévedünk, épp a fák és a bozót miatt védett kis zugok vannak ott, ahová sajnos most is odajárnak egyesek a dolgukat végezni, az új kerítés ellenére is.
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. február 16., csütörtök
Rejtett értékek: saroképület a Huszár utcán
Ez a ház eladósorban van, a hirdetésében az is látszik, hogy a verandája sem akármilyen. Nagyon szépen rendbe lehetne hozni, kár, hogy nincs ennyi pénzem.
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. február 15., szerda
Fafestések az Avason
A fák biztos nem szeretik, de nekem tetszenek:
Amúgy az országos sajtót is megjárták, persze a hely megjelölése nélkül:
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. február 14., kedd
Mások szemével: Mi a vicces a borsodiakban?
Kiss Ádám humorista (aki szintén borsodi) Ponyvaregény utánérzése arról, hogy miben is más Borsod:
Kapcsolódó bejegyzések:
2012. február 13., hétfő
Kutyáktól elzárt területek 2.
Gyors választ kaptunk a kutyáktól elzárt területekről feltett kérdéseinkre az önkormányzattól, amit most megosztunk veletek.
Ha jól értelmezem tehát a választ, a táblák kihelyezése rendben van, ugyanis semmilyen városi közhasznú zöldterületre (parkba, stb.) nem vihetem be a kutyámat, még pórázon sem. Vagyis sétálhatok vele nem zöldterület jellegű közterületen pórázon, valamint futtathatom a kutyát a kijelölt kutyafuttatókon. Ez Miskolcon szám szerint 16 területet jelent, melyeket a Google Maps-re helyezve jelenítettünk meg.
View Kutyafuttatók Miskolcon in a larger map
A területek megjelölése nem teljesen pontos, ugyanis komoly helyismeret kellene az ilyen kitételek értelmezéséhez: „a mesterséges földsáv (szánkópálya)”, vagy jövőbelátás („A Medinkás dűlő leendő Arborétum kerítésszakasza”), vagy legalábbis helyrajzi számokkal ellátott önkormányzati térkép, ami természetesen minden háztartásban megtalálható...
De nem is kell nagyon elmélyedni a térkép tanulmányozásában, hogy nyilvánvalóvá váljék, számos miskolci kutyatulajdonosnak elég nagy távolságot kellene megtennie, ha legálisan zöld területen akarná futtatni (vagy csak úgy pórázon sétáltatni!) a kutyáját.
Nézzük meg például az avasi lakótelepen élőket. Nagyon sok kutyatartó él az Avason, értelemszerűen elsősorban lakásban. A lakásban tartott kutyák naponta 3–4 sétát igényelnek. Ebből legalább 2 olyan séta, ami kellően lemozgatja, lefárasztja a kutyát: ez fontos az állat nyugalma, egészsége érdekében is, olyan természetes igényéről van szó, aminek kielégítése nélkül a házikedvenc sokszor problémás, nehezen kezelhető kutyává válik, tehát a kutya mozgatása, lefárasztása nemcsak a gazda, hanem a tágabb közösség érdeke is. Egy mozgékonyabb (és nem feltétlenül nagy testű!) kutya hatékony lemozgatása bajosan képzelhető el úgy, hogy pórázon körbe-körbe sétál a gazdájával a panelházak között. Szaladgálásra van szüksége, és különösen a fajtársaival való találkozásra, játékra, ami biztosíthatja azt is, hogy jól szocializált, a többi kutyát is barátsággal kezelő állat maradjon, ne olyan, aki a póráz végén őrjöng, ha másik ebet lát. Most képzeljük el, hogy az önkormányzat rendelete szerint az avasi kutyákat a Mendikás dűlőre, a Király utcába vagy az Egyetemváros környékére lehetne vinni futtatni. Vajon mennyire életszerű elvárás az, hogy naponta legalább kétszer ilyen távolságba hordják a gazdik a kutyákat? Sok kutya a dolgát csak a füvön végzi el. Jobb is, ha a kutyapisi-tócsa nem a járda közepén éktelenkedik, hogy minél többen belelépjünk. (Ugye míg a kutyagumi felszedhető és fel is szedendő, addig a kutyapisivel a legnagyobb jóindulat mellett sem lehet túl sok mindent kezdeni.) A rendelet szerint azonban a kutyával nem léphetek semmiféle közhasznú zöldterületre, még egy kisebb utcasarki fűcsomóra sem, tehát a rendelet, ha a kutyatulajdonosok betartatnák, többek között azt eredményezné, hogy a kutyapisi-tócsák a járdán megszaporodnának. Egyéb káros hatásáról most nem is írnék.
A kutyatulajdonosok persze érthető módon nem tartják magukat az rendeletben előírtakhoz. Nem tartják, mert ez egyszerűen kivitelezhetetlen, betarthatatlan.
A következőkben megnézzük majd, hogy a kutyafuttatásra kijelölt területek milyen állapotban vannak, mennyire alkalmasak vagy alkalmatlanok a célra.
Kapcsolódó bejegyzések:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)