2015. március 14., szombat

Lime Veins Bleed Rust

Szemléztük már korábban is a miskolci/Miskolcról szóló zenéket, de most rendhagyó módon egy egész albumot szeretnék ajánlani nektek.
Maguk a számok nem Miskolcról szólnak (vagy nem közvetlenül), de az album címe annyira szépen megfogalmazza, amit Miskolc pl. számomra is jelent, hogy ennél szebben nem is lehetne:

Lime Veins Bleed Rust



Ez Miskolc, nem a „nyitott kapuk városa”.

Itt meghallgatható az egész, előre szólok, hogy kemény zene:


Biztos vagyok benne, hogy kevés embernek fog tetszeni, ez a zene sokak számára nehezen emészthető. Én viszont megfigyeltem, hogy általában minden város sajátos hangulatához passzol egy fajta zene. Bécsben pl. rengeteg Brand New Heaviest hallgattam, itthon alig. Kölnben a Madrugada talált nagyon be (itthon is hallgatom, de jóval kevesebbet), még messzebbi példát említve Boulderben pedig szinte egyfojtában a közeli Denverből származó Wovenhandet hallgattam.
Ennek a bejegyzésnek is az adta a konkrét apropóját, hogy tegnap a vasgyár mellett elbiciklizve pont Karstot hallgattam, és annyira illett egymáshoz a látvány és a zene, mintha összetartoznának. Mert össze is tartoznak.

Kapcsolódó bejegyzések:

2015. január 27., kedd

Vasgyár: jelen és jövő. Beszámoló a decemberi eseményről

Ez az írás a Borsod Online-on jelent volna meg, de aztán mégsem közölték; így most kiteszem ide.

2014 december ötödikén építészek és egyéb érdeklődők ismerhették meg a diósgyőri kohászat jelenét, valamint egy üzemlátogatás és egy diplomaterv formájában azt is, hogy milyen lehetne a jövő.
Még a 2013-as év elején indult a Factory Aréna szervezésében, a Svájci Hozzájárulás Civil Alap támogatásával a 22 hónapos projektünk, aminek a célja a lakosság aktivizálása a témával kapcsolatban. Főleg a fiatalokra fókuszálva szeretnénk késztetést és ötleteket adni, hogyan, mire lehetne a jelenleg nagyon elhanyagolt területet újrahasznosítani. Ebbe a rekultivációs projektbe illeszkedett a pénteki esemény.
Mivel az építészeket célzottan is meg szerettük volna szólítani, a szervezésbe a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara is bekapcsolódott (ezúton is szeretnénk megköszönni a segítséget Hidasnémeti Jánosnénak).
Az érdeklődők a Factory Aréna bejáratánál találkoztak, majd rövid sétára indultak a kohászat területén. A sétát Bereczki Zoltán építész vezette, aki rögtön az elején elmondta, hogy mivel ő a működő gyárat már nem látta, a közönség tagjait arra bíztatja, hogy nyugodtan mondják el a gyárhoz kapcsolódó élményeiket a séta közben. Több olyan résztvevő is volt, aki családi és szakmai vonalon is kapcsolódott a gyárhoz, így nagyon értékes információkkal lettünk gazdagabbak.



A pusztuló gyárterületen, romos épületek között tett kissé lehangoló séta után Nagy László jóvoltából egy működő üzemet, a Megépszer Kft. közelmúltban felújított és bővített csarnokát is megtekinthettünk.
Eddigre be is sötétedett, így a kissé átfagyott társaság visszament a bázisra, a Factory Aréna épületébe. A szervezők a csarnok alagsorában Ardey Emese díjnyertes diplomamunkájából rendeztek kiállítást. A diplomaterv témája a Factory Aréna épületének átalakítása volt kulturális funkcióra. Egyértelmű kvalitásain felül azért is tartottuk fontosnak ennek a tervnek a bemutatását, mert egész Európában az látszik, hogy ezek az építészetileg értékes, de hatalmas méretű és eredeti funkciójukat elvesztett ipari épületek csak akkor tudnak fennmaradni és megmenekülni, ha a belőlük kiköltözött ipar helyett a város közössége és a városba látogató turisták veszik őket birtokba.


A terv mellett, kapcsán Egri Zsuzsa részvételével érdekes beszélgetés alakult ki, ami a Factory bejárásával végződött: megnéztük a koncerttermet, a sportlövők edzőtermét, a skate parkot, az ipari alpinisták képzőhelyét és a mászócsarnokot. Sajnos nem hallgathattuk el a fenntartás nehézségeit sem: a hatalmas gyárterület egyetlen civil hasznosítású épülete a szavakon kívül eddig nem sok segítséget kapott a várostól működéséhez, annak ellenére, hogy évente gyerekek, fiatalok tízezrei fordulnak meg benne.

Kapcsolódó bejegyzések:

2015. január 22., csütörtök

Alternatív valóság: ez lett volna a Pátria-tömb helyén

Közmegegyezés, hogy a Pátria-tömb a miskolci főutca szégyenfoltja. Én igazából annyira nagyon nem utálom, gyerekkoromban pedig kimondottan tetszett (ahogy az akkori Magyar–Szovjet Barátság teret is szerettem, úgy tűnik fogékony voltam a modern építészetre).


Tény, hogy sokkal szebbek voltak azok a házak, amiket elbontottak, de az is tény, hogy az új beépítés legalább léptékében és tetőformájában követi a főutca építészetét. Ha megnézzük ezeket az egykori beépítési terveket, akkor kiderül, hogy ennek is mennyire örülni kell:

Forrás: Magyar Építőipar, 1971. 11-12.

Különösen hátborzongatóak azok a mondatok, hogy „Miskolc belvárosára igazán ráfér az erőteljes korszerűsítés. [...] A túlzsúfolt, évszázados vagy még régibb igen rossz állapotú, zömmel 2 szintes épülethalmazok helyén és ezek helyett valósul meg a rekonstrukció”.
Attól természetesen semmi sem lesz jó, hogy lehetett volna nála rosszabb is. Hiszen lehetett volna jobb is, ahogy van is sok jó példa modern beépítésre a miskolci főutcán is. Meg sajnos pár nagyon rossz is. (Lsd. kapcsolódó bejegyzések).
(A Magyar Építőipar cikkéért köszönet Nagy Tamásnak!)

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. december 2., kedd

Vasgyár: jelen és jövő

A vasgyári rekultivációs projekt keretében pénteken (december ötödikén) egy rendezvényt szervezünk a Factory Arénával közösen.
Most nem a múltba akarunk révedni, hanem kimondottan a jelenre és a jövőre koncentrálni.
Ennek keretében lesz egy rövid séta a gyárban, majd Egri Zsuzsa, a Factory Aréna vezetője fogja bemutatni az épületet, ami eddig az egyetlen kísérlet a gyár épületeinek civil hasznosítására.
A bejárások után Ardey Emese Jövő Építésze-különdíjas diplomatervéből fog kiállítás nyílni (makettel és tablókkal), ami egy lehetséges jövőt mutat majd be.

Program:
14:00 regisztráció a Factory Arénában (bejutás az Ógyár térről az 1-es kapun) 
14:30 gyárbejárás: a kohászat jelene
15:30 épületbejárás (Skate park, mászóterem, alpintechnikai oktatóterem, koncertterem): civil kísérlet az ipari örökség hasznosítására
17:00 Ardey Emese Jövő Építésze-különdíjas diplomaterve: egy lehetséges jövő 
17:30: kerekasztal-beszélgetés a látottak és elhangzottak kapcsán



Mindenkit szeretettel várunk!

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. november 4., kedd

Új geoláda létesült egy bejegyzésünknek köszönhetően

A tavaszi bloggertalálkozón az egyik megvitatott téma az volt, hogy milyen hatással lehet egy online blog az offline városi életre. Mert remek dolog bejegyzéseket írni és olvasni, de még jobb, ha valami kézzelfogható dolognak is a katalizátorai, esetleg létrehozói lehetünk.
Ezért is örültünk nagyon, amikor néhány hónapja megkeresett minket egy aktív geokesser, hogy felkeltette a figyelmét a „miskolci metróról” (tehát a vasgyári iparvágányról) szóló bejegyzésünk, és a helyszínt ideálisnak tartaná egy láda rejtésére.
A láda létre is jött, és adatlapja szerint a megtalálások gyakorisága 4,5 hetente, tehát úgy tűnik, sikerült felhívni a figyelmet Miskolcnak erre a rejtett érdekességére.
A láda adatlapját itt találjátok:
Bár nem vagyunk aktív geokesserek, a napokban szerintem mi is megkeressük.



Kapcsolódó bejegyzések:

2014. október 30., csütörtök

Az újjáépült diósgyőri vár

Ez a bejegyzés már nagyon időszerű volt, annál is inkább, mert a blog egyig legolvasottabb bejegyzése máig az, amit még 2011 márciusában írtunk a vár közelgő rekonstrukciójáról. Akkor nem nagyon örültünk a rekonstrukciónak, konkrétan ezt írtam:
„Arról van szó ugyanis, hogy szinte teljesen visszaépítenék a várat, de mégsem teljesen ugyanúgy, ahogy volt (hiszen ugyanúgy nem is tudnák).
Szerintem kicsit csikorog a dolog, amit itt látunk, az nem lenne se régi, se új épület, ugyanúgy egy rom maradna, de jelentős része már nem történeti szerkezet lenne.”
Gyorsan lelövöm a poént: a kész épületet látva a véleményem megváltozott. Pontosabban nem is a kész épületet, hanem az építkezést látva. A 2011-es szkepszisem abból is fakadt, hogy nem tudtam (és nem is tarottam elképzelhetőnek), hogy a vár gyakorlatilag olyan anyagokból és szerkezetekből fog felépülni, amik már a középkorban is léteztek. Aztán többször is voltam az építkezésen, és egészen lenyűgöző volt, amit láttam. A munka a modern anyagok (beton, acél) mellőzésével, kő és tégla használatával zajlott. A falak két, pontosabban három rétegűek: külső oldalukon faragott kőből vannak, belső oldalukon vakolt kisméretű téglából, a kettő között pedig tört kővel vannak kiöntve. Még érdekesebbek azonban a bordás boltozatok, ezek a jellegzetesen gótikus szerkezetek: itt a terhet a faragott bordák vezetik le a falakra, a bordák közei pedig téglával vannak kitöltve. Nagyon disszonánsnak tartom, amikor boltozatokat, boltíveket betonból öntenek ki. Diósgyőrben ilyesmi nem történt, a saját szememmel láttam, ahogy a kőíveket elhelyezték, majd a közeiket kifalazták.
És igaziból ez az, amiben egyedi a vár: abban, hogy valóban középkori épületszerkezetekkel (még ha modern gépeket-szerszámokat használva is) épült fel a XXI. században. Véleményem szerint a marketingnek is ezt kellene kiemelnie, és nem azokkal a várakkal versenyeztetni a diósgyőrit, amik a középkortól kezdve állnak, és nem azt sulykolni, hogy újra középkori fényében ragyog a vár (ami egyszerűen nem igaz). Kicsit arra emlékeztet ez, amit a városmarketingről korábban írtam: miközben a látnivalóinkat olyan ligában indítjuk, ahol sokkal erősebb versenyzők vannak, megfeledkezünk azokról az értékeinkről, amik kevésbé kézenfekvőek, viszont egyediek. Szívesen látnék pl. egy olyan állandó kiállítást a várban, ami a rekonstrukciót mutatja be részletekbe menően.

A kép a várépítő túrán készült márciusban

A kész épületen egy fájó kivétel van, ami nem középkori szerkezet: a lapostető. Ez sajnos az egész látványnak disszonanciát kölcsönöz, lentről nézve befejezetlennek hatnak az eresz nélküli falak, a toronyból nézve pedig nagyon zavaró a sok lapostető-szigetelés látványa. Ez nem a tervezők és az építők hibája, hanem a műemlékvédelmi hivatalé, ami nem engedélyezte magastető építését. Ezzel kapcsolatosan egy érdekes történet, hogy nemrég voltam a Herman Ottó múzeumben egy rendezvényen, ahol a diósgyőri vár is téma volt. Itt a közönség egyik tagja azt a kérdést tette fel a régész Lovász Emesének és a művészettörténész Buzás Gergelynek, hogy hogy lehet az, hogy a műemlékvédelmi hivatal megengedte a modern lapostetőt, miért nem ragaszkodott a magastetőhöz. Buzás Gergely keserű mosollyal válaszolt, hogy ez pont fordítva történt: a kissé vaskalapos hivatal nem engedte, hogy tető kerüljön az épületre.

(Ez a – kicsit talán csapongó – írás valójában a bevezetője egy interjúnak, amit a vár építész tervezőjével, Cséfalvay Gyulával fogunk készíteni.)

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. október 21., kedd

Kollektív tér I.: az installáció elnyerte tervezett formáját

Talán emlékeztek rá, hogy júniusban volt egy építészeti alkotótábor Miskolcon. Az elkészült installáció akkor végül nem a tervezett formában lett felállítva, mert féltünk a vandalizmustól.
A Villanyrendőrnél eltöltött napok után az alkotás átkerült a Múzeum elé, majd szeptember végén az építészet közelgő világnapja alkalmából a diákok egy része újra eljött Miskolcra, és átvittük végleges helyére, a Kós Ház kertjébe. Itt védett helyen van, így át is alakítottuk, hogy olyan formát öltsön, ami az eredeti tervekben szerepelt.
Néhány kép:








Az alkotást az előkertbe tettük, így az utcáról is jól látszik. Az alkotótáborról egy kis kiállítás is nyílt, ami szintén a Kós Házban tekinthető meg a Miskolcformálók '53-ig kiállítással egyben.


Kapcsolódó bejegyzések: