2015. április 28., kedd

Ipari túra a TICCIH/ICOMOS Ipari Örökség Szakbizottság szervezésében

Vendégszerzőnk, Walter Mitty írása és fotói következnek egy nagyon érdekes ipari túráról, amire mi sajnos nem tudtunk elmenni. 
„A TICCIH/ICOMOS Ipari Örökség Szakbizottság 2015. április 10-én szakmai kirándulást szervez a 2015. februári konferencián elhangzottak értelmében, miután sikerült belépési engedélyt szereznünk az alábbi helyszínekre:
1. Tiszapalkonya, Hőerőmű
2. Kazincbarcika, Borsodchem, Sóraktár
3. Miskolc, volt LKM
4. Miskolc, volt DIGÉP
5. Miskolc-Pereces”

Így szólt a hivatalos invitálás, amelynek nyomán az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szűk kis csapata is részvételt nyert az érdekes kirándulásra. Az összesen mintegy 30 fős társaság zöme építészekből állt, előfordultak benne más mérnökök, ipartörténészek; és mi.
Jelen sorok szerzője kisgyerekként, a nyolcvanas évek első felében járt többször az egyik úticélul szolgáló Diósgyőri Gépgyárban, az akkori emlék máig kísért, inkább jó, mint rossz értelemben. S tudva, hogy az akkori sok ezres dolgozói tömeg, a hangulat, a munkaintenzitás s minden egyéb mára rég tovatűnt, jó lett volna ismét látni a három évtizede megismert csarnokokat, enteriőröket. A várt alkalom a fenti lehetőség képében megérkezett.



A volt LKM területének felkeresése önmagában nem tartogatott ilyen rendkívüli esélyt, hiszen az egyesületi tevékenység révén gyakran be lehet jutni a kohászatba, a Factory Arénába, és valamely ottani rendezvény apropóján „óvatlanul” elkóborolni más tájakra, akár a kombinált acélmű, a pályaudvar magasságáig. Míg csak elő nem ikerülnek az őrök és vissza nem terelnek... [Ilyen elkóborlásokra ma már senkit se biztatunk, egyrészt az egyre szigorúbb őrzés miatt, másrészt pedig minden ilyen eset ront a civilek és a gyárterület vezetésének viszonyán – a szerk.]


Ugyanakkor a barcikai komplexum ismeretlen területnek számított, pláne a meglátogatandó sóraktár (ami a valamikori, mára megszűnt műtrágyagyártáshoz kapcsolódott kiszolgáló létesítményként), hát még a tiszapalkonyai erőmű, amivel kapcsolatban igencsak meglepő információként szolgált, hogy nem – mondjuk – a rendszerváltáskor zárt be, hanem alig több mint három éve.



Az egyes helyszíneken készült fotók a fentiek szerinti kisebb-nagyobb mértékű rácsodálkozás élményét, egyszersmind az „ipari romantika/ipari horror” kettős játékának benyomásait hivatottak megörökíteni. Pereces, az egykor volt bányatelep(ülés) most kimaradt a programból az előzetes tervhez képest, mivel nem jutott rá idő ezen a pénteki napon.

A Palkonyán készült képek egy részét a „Pirx pilóta kalandjai remake-jének forgatásán jártunk” címmel lehetett volna elsütni egy mozis tematikájú blogon, míg a digépes fotók közül néhány olyan beállítással készült, hogy akár „Magyarországon forgatják a Mad Max IV., illetve a Star Wars VII. részét!” címmel álhírként el lehessen sütni, teszem azt, a Facebookon. Holtbiztos, hogy az olvasó felismeri ezeket a filmvászonra illő szituációkat a bejegyzés végén látható galériában.



Szakmai informácókat ezt megelőzően csak címszavakban csepegtetnénk: a ma is álló és működéshez közeli állapotban megőrzött (későbbi, további hasznosításra szánt) tiszapalkonyai erőműkomplexum az ötvenes évek legelejéről való, akkori építészeti világot és technológiát képvisel, a kazincbarcikai Borsodchem jelenleg általános raktárként szolgáló egysége szintén, bár hozzátehető, hogy szép ívű főtartói és előregyártott kazettás tetőzete révén a maga korának majdnem egyedülálló bravúrja volt. A Digép és a kohászat évszázados sztoriját, a szomorú, bár nem teljes véggel együtt, a miskolci olvasó bizonyára ismeri. Előbbiben jelenleg 49 önálló kft. működik, kisebbrészben az eredeti profilba vágó tevékenységgel – ilyeneket kerestünk fel a túránkon –, utóbbiban több mint háromszor annyi; jelen alkalommal csak a Factory felkeresésére kaptunk engedélyt.

Tiszapalkonya:







Kazincbarcika:





Diósgyőr (Digép és Kohászat):








A teljes galéria megtekinthető itt:

Kapcsolódó bejegyzések:

2015. április 23., csütörtök

A bécsi villamos 12 éve Miskolcon sok fotóval

Eltűntek a legszebb villamosok Miskolc utcáiról. A búcsújáraton sajnos nem tudtunk ott lenni, de Hegyaljai Balázstól kaptunk fotókat, amiket ezúton is köszönünk. (A közvetítésért pedig köszönet kollégámnak, Nagy Tamásnak!) Ráadásul gyakori vendégszerzőnk, Walter Mitty ott volt, amikor az első villamos elindult Bécsből, így ennek a bejegyzésnek a fotói valóban 12 évet ölelnek fel.

Indulás Bécsből, 2002 (Walter Mitty fotói):








Téli képek 2010-ből (első 5 kép: saját fotó, többi: Walter Mitty):











Piros villamosok és pirostéglás házak (2010, saját fotók):







Villamosok az MVK telephelyén, 2011 (Walter Mitty fotói):







Utolsó menet, 2015 (Hegyaljai Balázs fotói):







Amikor Bécsben miskolci ismerősök meglátogattak minket, mindig örömmel kiáltottak fel, hogy „jé, egy miskolci villamos!”, ha egy régi piros villamos érkezett. Elég sok közlekedik még belőlük, turisztikailag frekventált helyeken is. Miskolcról sajnos a mindennapokból eltűntek a „bécsi villamosok”, de Bécsben még szerencsére láthatjuk a „miskolci villamosokat”, sőt, a városi múzeumban (Wien Museum Karlsplatz) Legóból és makett formájában is meg lehet őket vásárolni.
Úgy tűnik, ott jobban felismerik a villamosok városképalkotó szerepét.






A képeket innen kaptam: neuromancer.hu


Kapcsolódó bejegyzések:

2015. április 18., szombat

Borzasztó információs táblák lepték el a várost

Képzeljünk el egy estélyt, ahol megjelennek elegáns hölgyek. Nem nagyestélyiben, de szépen felöltözve. Mindegyik máshogyan, de mindegyik elegánsan. 
És képzeljük el, hogy mindegyiken egyforma tornacipő van.
Borzasztóan mutatna, nem?
Pont ez a baj a várost mostanában ellepő turisztikai táblákkal. A belvárosi tereinknek sajátos hangulata van, ezért szeretjük őket. Ha utcabútorok kerülnek ki a terekre, azokat meg kell tervezni, hogy illeszkedjenek az adott tér karakteréhez.
A most kikerült táblák egy erdő szélén jól mutatnának, de a városi tereken borzasztóan hatnak.
Még a műemlékvédelmi szakmérnöki képzésen volt egy olyan házi feladatunk, hogy ki kellett választani egy történeti épületekkel határolt városi teret, és megszámolni, hogy hány zavaró elem (villanyoszlop, hirdetőtábla, stb.) van ott. Ha ezek az „idegen elemek” elérnek egy kritikus tömeget, az egész összhatás zavaró lesz, és nemcsak a szakembereknek, hanem a laikusoknak is, csak az utóbbiak nem tudják pontosan megmondani, hogy mi nem stimmel.
Sajnos az új táblák is idegen elemként hatnak. Ráadásul a kihelyezésük módja is nagyon igénytelen, lejtős terepen pl. a táblák is ferdék (ez leginkább a Papszer utcainál látszik, lsd. a fotót lentebb).












Egy kollégám nagyon jól, tömören, pontokba szedve megfogalmazta, hogy mi is a baj velük:
  • A táblák nem nagyvárosi karaktert, hanem inkább falusi hangulatot idéznek.
  • Nincsenek összhangban a környezetükkel, lásd pl. Hősök tere, Pannon-tenger Múzeum, Centrum, Szent István tér.
  • Az építészeti minőségtől sajnos nagyon messze vannak.
  • Építész, iparművész stb. bevonása, esetleg ötletpályázat (mint a budapesti utcabútorok esetében) valószínűleg nem ezt az eredményt adta volna.



Kapcsolódó bejegyzések:

2015. március 15., vasárnap

Mátyás király, Borbála, Diósgyőr, Besztercebánya, Alsó-Ausztria

Mátyás király 1473 november 13-án a diósgyőri várban tartózkodott. Ezt onnan tudjuk, hogy innen keltezett egy német nyelvű oklevelet, amiben az alsó-ausztriai Steinból származó nemes Borbála asszonynak egy besztercebányai házat, valamint bányát, majorságot és több környékbeli falut adományozott.
Stein a Duna partján fekszik, ma Krems an der Donauhoz tartozik. Középkori jellegét a mai napig megőrizte.

Kép forrása: Wikipédia
Innen származott az a bizonyos nemes Borbála asszony. De ki is volt ő? Csak 1941-ben derült ki osztrák tudósok kutatásai alapján, hogy Mátyás király egyetlen fiának, Corvin Jánosnak az édesanyja, akiről a korabeli források meglehetősen hallgatnak.
Mátyás király első felesége, Podjebrád Katalin 1464-ben meghalt. Mátyás csak 12 év múlva, 1476-ban nősült újra, ekkor Aragóniai Beatrixot vette el. A kettő között, 1473-ban született meg fia, János.
János jelentősége akkor nőtt meg, amikor teltek az évek, és nem született trónörökös. Mátyás számára a helyzet azért is volt szorongatott, mert még 1463-ban, szorongatott helyzetében megegyezett a német-római császárral, III. Frigyessel, hogy ha fiú örökös nélkül hal meg, akkor Frigyes fia, Miksa örökli a magyar trónt. Ez akkoriban nem tűnt veszélyesnek: Mátyás még csak 20 éves volt, és pár hónappal azelőtt nősült meg. Katalin nem sokkal később fiút szült, azonban ő és a gyermek is meghalt.
Mátyásnak aztán Beatrixszal nem született gyereke, így Jánost tette meg örökösévé, ami konfliktusokat okozott Beatrixszal. Egy ilyen, kissé komikus szituációról tudósít az egyik korabeli forrás, amikor Beatrix azzal vádolta Borbálát, hogy boszorkánysággal ő idézte elő meddőségét, Jánost pedig nemes egyszerűséggel „figliolo della putana”-nak nevezte (azaz kurva fiának). Pedig nem sok joga volt ehhez a felsőbbrendűséghez, merthogy az ő apja is házasságon kívül született gyerek volt. Beatrix a boszorkányságra hivatkozva még a pápánál is el akarta érni Borbála kiátkozását.
De térjünk vissza a diósgyőri oklevélhez. János ekkor még csak fél éves volt, Mátyás még nem vette el Beatrixot. A történészek valószínűsítik, hogy az oklevél keltezésekor mind Borbála, mind János Diósgyőrben volt. Az oklevélből kiderül, hogy Mátyás Bécsben találkozott Borbálával, és később az egész családot is megismerte, saját otthonukban.
Az ajándékozott kőházat is sikerült beazonosítani: ez Besztercebánya főterének egyik legszebb háza, az úgynevezett Thurzó-ház, ahol ma a Közép-Szlovákiai Múzeum működik.

Kép forrása: http://www.ssmuzeum.sk/english/thurzovdom.htm

Borbála később újraházasodott és elköltözött Besztercebányáról, vissza Ausztriába, az enzersdorfi várba. Mátyás itt is többször megfordult, levelet is keltezett innen.
Mátyás 1490-es bécsi halála után Borbála se III. Frigyestől, se Beatrixtól nem számíthatott semmi jóra, így 1491-ben végrendelkezett (a végrendelete fennmaradt, de csak a XX. században azonosították), majd kolostorba vonult Klosterneuburgban. Ott halt meg 1495-ben, ott is temették el, a Szent Ágnes-kápolnában.

A klosterneuburgi apátság temploma
Bár csak marginálisan kapcsolódik ez a történet Miskolchoz, azt gondolom, érdekelheti a blog olvasóit. Hogy egy kicsit kapcsolódjon a mai naphoz, érdemes megemlíteni, hogy mégsem Frigyes fiával, Miksával kezdődött a Habsburg uralom Magyarországon. Mátyást a Jagelló II. Ulászló követte. Az ő fia volt II. Lajos. Amikor ő elesett a mohácsi csatában, akkor került a trónra sógora, a Habsburg Ferdinánd, és ezzel megkezdődött az 1920-ig tartó Habsburg uralom Magyarországon. Egyébként nem Ferdinánd volt az első Habsburg magyar trónon, hanem Zsigmond király veje, Albert (1437-től 1439-ig volt magyar király). 

A bejegyzés megírásához nagyrészt Ritoókné Szalay Ágnes Borbála című írását használtam.

Kapcsolódó bejegyzések:

2015. március 14., szombat

Lime Veins Bleed Rust

Szemléztük már korábban is a miskolci/Miskolcról szóló zenéket, de most rendhagyó módon egy egész albumot szeretnék ajánlani nektek.
Maguk a számok nem Miskolcról szólnak (vagy nem közvetlenül), de az album címe annyira szépen megfogalmazza, amit Miskolc pl. számomra is jelent, hogy ennél szebben nem is lehetne:

Lime Veins Bleed Rust



Ez Miskolc, nem a „nyitott kapuk városa”.

Itt meghallgatható az egész, előre szólok, hogy kemény zene:


Biztos vagyok benne, hogy kevés embernek fog tetszeni, ez a zene sokak számára nehezen emészthető. Én viszont megfigyeltem, hogy általában minden város sajátos hangulatához passzol egy fajta zene. Bécsben pl. rengeteg Brand New Heaviest hallgattam, itthon alig. Kölnben a Madrugada talált nagyon be (itthon is hallgatom, de jóval kevesebbet), még messzebbi példát említve Boulderben pedig szinte egyfojtában a közeli Denverből származó Wovenhandet hallgattam.
Ennek a bejegyzésnek is az adta a konkrét apropóját, hogy tegnap a vasgyár mellett elbiciklizve pont Karstot hallgattam, és annyira illett egymáshoz a látvány és a zene, mintha összetartoznának. Mert össze is tartoznak.

Kapcsolódó bejegyzések: