Mások szemével: Abby Welbourn Miskolcon

Abby Welbourn 2011-ben az Amerikai Egyesült Államokból érkezett Miskolcra, hogy két gimnáziumban angolt tanítson. Egy évre szólt a feladat, de úgy döntött, meghosszabbítja az itt tartózkodását. Vele készült ez a beszélgetés, elsősorban Miskolcról kérdeztük.

Mióta élsz Miskolcon?

2011 augusztusától 2012 júliusáig laktam Miskolcon, és 2012 augusztusában visszajöttem újabb 11 hónapra, hogy ismét angolt tanítsak.

Szereted a miskolci lakásod elhelyezkedését?

Szerintem az egész város legeslegjobb helyén lakom: a belvárosban, 2–3 perc sétára a Városház téri villamosmegállótól. A lakás az egyik iskola szomszédságában van, amelyben angol anyanyelvi lektorként tanítok. A lakhelyem, úgy hiszem, a város egyik legjobb részén van, ugyanis biztonságos, csendes, közel van térhez, parkhoz, a sétálóutca boltjaihoz és az iskolákhoz. Majdhogy nem is kell használnom a bérletemet, amikor jó az idő, és biciklizhetek.

Mi volt Miskolcról az első benyomásod?

Nagyon érdekesnek és régiesnek találtam, és úgy láttam, hogy szép épületei vannak (jóllehet jó néhányra ráférne a renoválás, vagy hiányosan újították fel). Elsőként a sétálóutca ragadott meg. Tetszik, hogy milyen széles és hosszú, és tetszenek a sivító villamosok, melyek naponta számtalanszor végigmennek rajta. Gyakran elmesélem tréfálkozva, hogy miután túlléptem a csodálkozáson, hogy micsoda történelmet és tradíciót rejtenek magukban az épületek, rájöttem, hogy ezekben a házakban nagyon is hétköznapi dolgok vannak: orvosi rendelő vagy háztartási bolt.

Mi a kedvenc utcád/tered/parkod vagy éttermed/kávézód/kocsmád Miskolcon?

Kétség kívül a Városház tér a kedvencem, régiessége, központi elhelyezkedése miatt, elszórt padjai, a karácsonyi fények csillogása, tavasszal a fesztiválok idején felállított bódék miatt, és mindezt majdhogynem látom is a lakásom ablakából! 

A Míves Kávézó a legjobb hely, ahol a városban a legkülönlegesebb kávét vagy forró csokit ihatod. Tibor művész, és minden alkalommal műalkotást varázsol a vendég bögréjébe. Rejtélyes képessége van, hogy pontosan kitalálja, mi az az ital, amire éppen vágysz, ha éppen bizonytalan vagy. Számtalan alkalommal megtörtént, hogy vendéget hoztam magammal, Tibor ránézett, és közölte: készítek valami különlegeset számodra. Ha van ideje, örömmel ül le az asztalodhoz, és mesél az őrült kalandjairól, például arról, amikor az USA nyugati partját utazta végig, az autójában lakva és mogyoróvajon élve, vagy megtanít egy olyan társasjátékkal játszani, amit a kávézójában tart, és amit bármely vendége használhat a Mívesben tett látogatásakor. [Az interjú még a kávézó bezárása előtt készült. - A szerk.] 

Tudsz említeni olyan épületet, ami leginkább tetszik a városban?

Nagyon szeretem a Lévay Református Gimnázium épületét közel a város központjához, az Avas lábánál. Úgy vélem, ez az épület teljes egészében és szerkezetét tekintve is vonza a szemet, és kellőképpen nagy is. Szeretem grandiózus és díszes látványát.

Hogyan töltöd a szabadidődet Miskolcon?

Számtalan módon. Szeretek vásárolni a plázában vagy a sétálóutcán, használtruha-boltokban, vagy amikor (régiség)vásár van, az utcán nézegetni az árukat. Szeretek meginni egy kávét vagy limonádét egy-egy diákommal vagy barátommal olyan helyeken, mint pl. a Sarokház, az Arany Sárkány Teaház, a Green Gecko, a Café Frei vagy a Grand Café Miskolc. 

Egy diósgyőri árvaházban önkéntesként is tevékenykedem, hetente tartok bibliaórákat vagy angol nyelvórákat a gyerekeknek, hétvégi programokat szervezek vagy csak egyszerűen velük vagyok. Azért is szeretek az árvaházba járni, mert a városközponton kívül esik, és ez valóban egy másféle Miskolc képével ismertet meg engem, olyannal, amilyennel korábban nem találkoztam.

Van olyan kedves, esetleg vicces történeted, ami Miskolcon esett meg veled, és szívesen megemlékezel róla? 

A blogomon is beszámoltam arról, hogy már egy egész sorozatot tudnék összeállítani villamosos történetekből, de a kedvencem az, amikor próbáltam felszállni egy zsúfolt villamosra, majd úgy döntöttem, hogy mégsem, viszont a villamos várt, én pedig félszegen bámultam az utasokat. Ekkor egy idősebb pár intett, hogy szálljak fel, helyet csináltak nekem, és a hölgy a derekam köré kulcsolta a karjait, úgy ölelve engem, mintha a saját biztonsági övem lenne.

Hogyan vélekedsz a miskolciak angol nyelvtudásáról?

Azt szoktam mondani, a magyar nem többnyelvű nemzet, vagyis nem beszél úgy idegen nyelveket, ahogy más európai (különösen nyugat-európai) országok lakói. Ám ha a statisztikát a huszonévesekre vagy a 20 éven aluliakra szűkíted, akkor azt láthatod, hogy mind, de legalábbis a legtöbb beszél angolul, és szívesen kommunikál, ill. fordít, ha segítségre van szükséged. A nyugat-európaihoz képest tapasztalható különbség oka, hogy Magyarországon nem lett olyan hamar kötelező angolt tanulni, mint pl. Franciaországban, Németországban vagy Olaszországban – ezekben az országokban a turista szélesebb rétegektől számíthat segítségre, pl. az 50-esektől és a fiatalabbaktól.

Van-e még valami, amit el szeretnél mondani Miskolcról, a miskolci emberekről?

Szeretem a miskolciakat. Jobban örülök annak, hogy itt élek, mintha egy nagyobb városban élnék, pl. Budapesten. Jóllehet a budapesti élet kényelmesebb és kozmopolitább lenne számomra, itt nagyobb kihívások érnek, mint eddig bármikor az életemben, és készen állok a megmérettetésekre! A fő ok, ami miatt úgy döntöttem, hogy maradok, az emberek, a barátok, kollégák és diákok. Úgy hiszem, ha egy magyarral barátságot kötsz, az egy életre szól. A barátság és a bizalom lassan épül ki, de aztán felbonthatatlan.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Élőszobrok – Miskolcon is!
• Mások szemével: Mi a vicces a borsodiakban?