Mostanában több középkorhoz kapcsolódó bejegyzésünk is volt, templomokról, utcákról, malmokól. Ebbe a sorba illik linkajánlónk a Múlt-kor történelmi portálról. Ez a cikk, a Serfőzdék Miskolcon a 18. században, részletesen ír a város serfőző, pálinkafőzős múltjáról.
 |
| Forrás: http://www.mult-kor.hu |
Ajánlom, hogy olvassátok végig a cikket. Ajánlónak egy-két kiragadott részlet:
Egy jeles, 18. századi nótárius megörökítette Miskolc javait, értékeit, s versében azt írja, hogy: a város dombjain a szőlők és a pincék olyan kincset jelentenek, amelyből könnyebben lesz pénz, mint az aranyércből.
Rákóczi Ferenc — derül ki a közelmúltban megjelent négykötetes oklevéltárból — serpárti fejedelem volt, aki nem vetette meg a kávét és a szivart sem.
1741-ben statutum született arról, hogy a sör után külön jövedelem jár a városnak. A korcsmárosnak minden hordó után egy tallér „nyereség adót" kellett fizetnie. S hogy mindenki védte a maga termékét, példa rá egy 1720-ban keltezett feljegyzés, amely szerint a főzde bérlője kifakadva írja, hogy „Rimaszombatban moslék a pálinka az én pálinkám ellen. Itczéjét 18 poltúra helyett, nekem mégis 10 poltúrán kell adnom".
Egyszóval Miskolc sem volt csak borivó, lakói közül nem kevesen hódoltak a serivás szenvedélyének, főleg ha a mester jó sört is főzött. Ezt már a 19. század szokása szerint illett a kocsma bejárata fölé helyezett rúdról lógó szalmacsutakkal jelezni.
Kapcsolódó bejegyzések:
