2012. február 10., péntek

Balesetveszélyes szituáció 2.

Írtunk korábban a gömöri gyalogos aluljáró ellopott vasrácsairól. Nos, azóta változott a helyzet: a rácsokat elkezdték felszedni és ellopni a másik oldalon is.


Lassan már kevesebb van a helyén, mint ellopva. Marginális dolognak tűnik, de nem az, egyrészt a betörtablak-elv miatt, másrészt ez egy igen fontos gyalogos (és biciklis) közlekedési útvonal, legközelebb egyik irányban a villamosnál lehet átjutni a síneken, másik irányban pedig már a Zsarnai környékén. 

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 9., csütörtök

Befagyott a Szinva

Én nem emlékszem, mikor volt utoljára ilyen, hogy befagyott a Szinva a belvárosban. Állítólag a nyolcvanas években.
Csináltam pár képet, egy részüket a belvárosban, egyet a Selyemréten.










Erről eszembe jutott, hogy sok évvel ezelőtt olvastam az Elfstedentochtról. Ez egy holland korcsolyaverseny, ami a befagyott csatornákon zajlik, és tizenegy várost érint. Hatalmas nagy buli, általában 15000 ember részvételével. Nem tudják minden évben megrendezni, csak akkor, ha elég hideg van. Amikor a cikket olvastam, azt gondoltam, hogy milyen jó lenne ilyen Miskolcon: végigkorcsolyázni a Szinván Hámortól a Sajóig. Sajnos azonban ez csak álom marad, hiszen ez a mostani, extrémnek számító hideg sem elég hozzá.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 8., szerda

Mi hiányzik nekem Miskolcról? A jégfalmászó-verseny

Most, hogy egyes médiumok szerint „szibériai”, „sarkvidéki” hideg van, eszembe jutott még egy dolog, ami pár éve tűnt el Miskolcról, és nekem nagyon hiányzik: a jégfalmászó-verseny.
A Hámori Szikla- és Jégmászó Sportegyesület rendezte meg évről évre. Az első fagyok beálltával (ami a hűvös hámori völgyben elég hamar bekövetkezett) elkezdték jegesíteni a nagyfalat. Az országban egyedül itt lehetett jeget mászni. A verseny általában februárban volt, és nagyon különleges látványosságot jelentett, külföldről is érkeztek versenyzők és nézők.
Aztán egyre melegebb telek jöttek, de ezt talán még átvészelte volna a rendezvény, a támogatás hiányát azonban már nem.
(A képeket a 2006-os versenyen csináltam.)



 Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 7., kedd

Korai modernizmus Miskolcon

A két világháború között az egyre jobban erőre kapó modernizmus több helyen Európában villatelepeket hozott létre. A legjelentősebb ezek közül a Weissenhofsiedlung Stuttgartban. Budapesten is van hasonló, a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep. Ezeken a telepeken többnyire minden házat más építész tervezett meg, az akkoriban újdonságnak számító modern stílusban. Ahogy a budapesti telep neve is mutatja, ezek afféle kísérletek voltak, amikkel az új építészet életképességét szerették volna bizonyítani.
Miskolcon ilyen telep tudtommal nincsen, de a Népkert közelében van egymás mellett három ház, amik a stílusuk alapján ekkor épülhettek. Sajnos jelenleg nincsenek túl jó állapotban. A legkvalitásosabb közülük a Farkas Jenő utcai (az utolsó három kép ábrázolja).







Sajnos a második világháború gyakorlatilag véget vetett ennek az irányzatnak a lakóház-építészetben, jöttek a kockaházak, majd a még azoknál is rosszabb divatok. Jelenleg épp a mediterrán dívik (aminek természetesen köze sincs a valódi mediterrán építészethez).

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 6., hétfő

Dolgok, amikért jó Miskolcon lakni: Bánkút

Nem sok magyar városban tudja azt megtenni az ember, hogy felkel reggel (még csak nem is kell hajnalban), bepakolja a sícuccát az autóba, autózik kb. 45 percet, majd síel pár órát (sokszor a Magas-Tátra látványában gyönyörködve), és aznap még simán dolgozni is tud egy fél napot.
Természetesen Bánkútról beszélek.
Honlapjuk szerint ez az ország legnagyobb síterepe, de sajnos mostanában kevésbé jó adottságú helyek (pl. Eplény) sok mindenben lekörözik. Bánkútnak a legnagyobb hibája az, hogy nem hóágyúzzák a pályákat, így a működés teljesen a természetes havazáson múlik. Amennyire én tudom, a nemzeti park nem engedi a hóágyúzást. Természetszerető ember vagyok (túrázom, hegyet mászok, egy időben barlangásztam is), mégis azt gondolom, hogy a magyar természetvédelem sokszor túllő a célon.
A másik probléma Bánkúton a parkolás megoldatlansága. Aki volt már fent hétvégén, tudja, miről beszélek. Szerintem azt kellene csinálni, hogy ha a fenti kevés parkoló megtelik, akkor az autókat lent parkoltatni, és ingyenes buszjáratot indítani, mint ahogy az Alacsony-Tátrában, Chopokon csinálják.
Van is a bánkúti elágazás közelében egy használaton kívüli rakodó, ott minimális beruházással meg is lehetne ezt valósítani:


Aki fél napra el tud szabadulni a munkából, annak mindenképp azt ajánlom, hogy hétköznap menjen fel. Én múlt kedden voltam (az alábbi képeket is akkor csináltam), és ideálisak voltak a körülmények: kiváló hó, napsütés, Tátra, üres pályák, semennyi sorban állás. A hó pedig csak még jobb lett azóta.



Egyetemista koromban egyébként többször csináltunk olyat, hogy gyalog mentünk fel Ómassáról, cipelve a sícuccot, de aztán a nap végén a több kilométeres lecsúszás vissza a faluba bőven megérte a cipekedést. (Sőt még azt se bánom, hogy egy – szerencsétlenül sikerült – ilyen lecsúszás miatt a 2000. év begipszelt kézzel talált :-))

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 3., péntek

Mi hiányzik nekem Miskolcról? A Kaláka Fesztivál

Gryllus Dániel levele városunk polgármesteréhez:

Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Ákos!
Tudom, hogy nem ér váratlanul, mert a dolgok ebbe az irányba alakultak, amit mindnyájan tudunk.
A vár bezárása után nézegettük még a fesztivál szempontjából lehetséges miskolci helyszíneket, de továbbra is úgy érezzük, a Diósgyőri vár egyedi és pótolhatatlan.
Nem csak azért, mert nagyon megszerettük, hanem az ilyen jellegű események hangulatához, lelkiségéhez nagyon illik. Mellette az átmeneti miskolci megoldások csak az elkedvetlenítő hiányérzetet adták. Ez nem használna sem a fesztiválnak, sem a városnak, sem az idelátogatóknak.
Ha már váltanunk kellett, váltsunk kicsit bátrabban. Sokfelé hívtak, de nem akartunk elszakadni a régiótól, a történelmi levegőtől sem. Úgy döntöttünk, hogy a Bükk túlsó oldalán, az egri várban fogunk muzsikálni június 29-július 1-ig. Itt tartjuk a 33. Kaláka Fesztivált. Az eseményre, ha időd engedi, szeretettel várunk!
Kérlek, tolmácsold a köszönetünket mindazoknak, akik az eddigi 32 alkalmon szeretettel segítették a fesztivált és velünk együtt büszkék voltak rá!
Megíratott, „megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Úgy tűnik, ez az idő most érkezett el. Kérlek Ti is őrizzétek meg szívetekben a számunkra felejthetetlen együtt töltött napokat!
Természetesen az élet nem áll meg és miskolci barátainkhoz ugyanolyan szeretettel jövünk ezután is, ahogy betlehemeztünk az Adyban. Most Szabó Lőrinc, a miskolci születésű költő estjét tervezzük a költészet napja környékére.
Ez ugyan magánlevélként indult, de ha jónak látod, ismertesd barátainkkal, hisz úgysem tudunk mindenkinek személyesen köszönetet mondani, búcsúzni meg nem akarunk, hisz reméljük, találkozunk a jövőben is!
Üdvözlettel és köszönettel:
Gryllus Dániel
A Kaláka és a Kaláka Fesztivál nevében is
Budapest, 2012. január 26.

Forrás:

Nagyjából biztos vagyok benne, hogy nem lesz több Kaláka Fesztivál Miskolcon.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 2., csütörtök

Az ördög a részletekben rejlik...

– úgy tartják. Magam is így gondolom. 
Sokszor nincs azonban szemünk, türelmünk, igényünk vagy pénzünk a részletekre.
Kár, mert ilyenkor gyakran az vész el, amitől egy épület harmonikus, arányos, szép volt.
Többször emlegettük már a blogon a régi házak rákfenéjét: a szigetelést. A vasgyári téglahomlokzatos házak külső szigetelése például éppen azt tünteti el, ami miatt ezek a házak izgalmasak, figyelemreméltók lehetnének a város építészetében.

Ahogy a II. világháború előtt épült házak, úgy számos (valódi) szocreál épület harmóniáját is többek közt a vakolatdíszek adták, a nyíláskeretezések köztük is kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A selyemréti házak felújítása kapcsán kétféle megoldást is bemutattunk a keretezések, díszek megőrzésére.

A Petneházi bérházak egyikének felújításánál azonban sajnos más megoldást választottak: az eltakart, „leszigetelt” keretezés „visszafestésére” került csak sor. Sajnos ez az olcsóbb megoldás valószínűleg örökre eltüntette az ablakkeretezéseket, amik nélkül viszont ezek a házak unalmas egyenépületek benyomását keltik. Az ördög ugyanis a részletekben rejlik. 

A festett keret messziről nem is látszik.

Az ablakokat is több helyen kicserélték.

A szín rendben is lenne...

A másik homlokzaton a keretek részben még megvannak.


Kapcsolódó bejegyzések: