Egy korszak vége

Ma kezdődik a 32. Kaláka Fesztivál. Az utolsó, amit a régi diósgyőri várban rendeznek meg. Ebből az alkalomból egy szubjektív, sztorizós bejegyzés következik.

(Az illusztrációnak betett képek a 2003-as fesztiválon készültek.)

Nem igazán szerettem (és most se igazán szeretem) a folkzenét, a jazzt annál inkább, így elsős gimnazista koromban nem értettem, hogy a barátaim miért a Kaláka Fesztiválra készülnek annyira, miért nem az egy héttel korábban ugyanott megrendezendő Dixieland Fesztiválra, amire a szüleimmel akkor már évek óta eljártunk. Aztán persze elmentem velük, és megértettem a dolgot: egy fesztiválnál a hangulat legalább olyan fontos, mint a zene. A Kaláka Fesztivál pedig mindig hatalmas buli volt, olyannyira, hogy egyetemista koromban erre az alkalomra évről évre 20–30–40 barátom (a jófajta punkzenét kedvelőtől a metálosig) megjelent Diósgyőrben, az ott lakó szüleim nagy örömére (nemcsak a ház volt tele velünk, hanem a kert és a garázs is). Budapesti egyetemista voltam, tehát ezek a barátok az ország legkülönbözőbb helyeiről jöttek, Győrtől Békéscsabáig.

Ilyenkor nemcsak a vár, hanem az egész környék megtelt élettel, a környező kocsmákkal (Lugas, Bányász) együtt. (A Bányász azóta bezárt, nemrég azonban újra megnyílt, a nem túl fantáziadús Romkert néven, a hétvégén leteszteljük). A fesztivál olyan szinten kicsordult a várat környező utcákra, hogy sokan magára a rendezvényre nem is vettek jegyet, hiszen, mint mondtam, talán nem is a zene itt a legfontosabb.

Persze azért elég fontos az is. Olyan későbbi kedvenceket ismertünk meg a fesztiválon az évek során, mint a svéd Garmarna (amikor Hildegard von Bingen dalait adták elő, elég abszurdnak tűnt az énekesnő kijelentése, hogy ezek a dalok öregebbek, mint a vár falai, pedig igazat szólt), a német Hölderlin Express, vagy a cseh Čechomor.

És persze ott van a házigazda zenekar, a Kaláka, akiknek a vasárnapi koncertje számomra mindig a fesztivál fénypontja. Belinkelem ide az egyik kedvenc számomat tőlük: Románc

Szóval mi ott leszünk, és nem egyedül: eljön Pápa mellől egy régen látott barátom is a családjával. Amikor utoljára a Kaláka Fesztiválon jártak, akkor volt a felesége terhes az első gyerekükkel, és anyukám tett egy olyan könnyelmű kijelentést, hogy jöjjenek el akkor is, ha megszületik a kicsi, majd ő vigyáz rá, amíg mi fesztiválozunk. Nos, az a gyerek azóta már hét éves, és van két testvére. Anyukám gőzerővel készül a vendégségre. :-)

Nektek melyik volt a legemlékezetesebb Kaláka fesztiválotok?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója
• A diósgyőri vár melletti tó
• Ötletes irányjelzőtábla a várnál

Reklámtáblák reloaded

Egy alkalommal már értetlenkedtünk amiatt, hogy miért is kell belvárosunkat vizuálisan szennyezni  igénytelen reklámtáblákkal. Akkor a Villanyrendőr környékét vettük szemügyre, de máshol sem jobb a helyzet. 

A Centrum előtti térség ebből a szempontból (is) katasztrofális. Külön felhívnám a figyelmet a gótikus rakétaszerűségre.

A Szinvapark előtt is válogatottan szép darabokba botolhatunk.

A fenti képen látható buszmegálló egyébként igen jól sikerült, stílusosabb lett volna hozzá és az épülethez is illeszkedő reklámhordozókat tervezni mellé.

Vajon nem lenne szebb valami ilyesmi Miskolcon is?

 

A WALL AG termékei, innen: http://www.wall.de

Kapcsolódó bejegyzések:

• Hogyan kell könnyen és gyorsan elcsúfítani egy egyébként elég jól sikerült épületet

Litwin József utcabútorai a Centrum környékén

Litwin József iparművész neve nem volt ismeretlen előttem, tudtam, hogy a Szinva-terasz és különösen a Villanyrendőr sokakat megosztó fémmunkái a nevéhez fűződnek. Azt azonban nem tudtam, hogy a Centrum környékének utcabútorai – közülük némelyik igen ötletes – is neki köszönhetők. Első nyilvános munkái voltak ezek a padok és kukák '80-as években. 

A miskolci köznyelvben csőkukaként emlegetett szeméttárolói jópofák, funkcionális használatukat sokszor csak az gátolja, hogy nem ürítik őket rendesen. Kár, hogy már a dizájnjuk is kicsit átalakult – amennyire emlékszem, nem ezzel a piros fémmel záródtak...

 

Kedvencem az egy darabból "hajlított" (vagyis szétszedhetetlen), a fák védelmére állított keret.

Mint sok más dolog, ezek is mennek tönkre, rozsdásodnak, elcsúnyulnak. Általában kár értük. Ugyanis a környék utcabútorai azonos stílus mentén elkészítve valamiféle egységet, a nyolcvanas évek jobbik oldalát mutatták. Ebben a koncepcióban készültek a – nekem kevésbé tetsző – lámpák: 

a hirdetőtáblák:

Ez utóbbiak kihasználatlanul állnak, miközben mindenféle gagyi fémtákolmány lepi el a belvárost hirdetőtábla címén...

A koncepcióba illeszkednek a korlátok is. Van, ahol már felújítva.

Litwin Józsefről érdekes cikket közölt 2005-ben a NOL. Ebből például azt is megtudhatjuk, hogy utcabútorai maradandóságukat annak is köszönhetik, hogy tartószárat készített hozzájuk, amit a burkolat alatti betonalapzathoz erősített. A rögzítőcsavarokat besüllyesztette, de előbb egyedi felületet alakított ki rajtuk, hogy csak saját, egyedi szerszámukkal lehessen megszorítani, vagy oldani őket. A csavarokat rejtő mélyedéseket pedig fémlapokkal le is zárta. 

Idén Miskolc városától egyébként Nívódíjat kapott.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Nehezen gyógyuló seb a városszövetben: a Centrum Áruház és környéke
• Ötletes irányjelzőtábla a várnál
• "Reklám, te mosolygó hulla"

Gömbpanorámák Miskolcról a Google Earth-ön

Google Street View ugyan nincs Magyarországon (csak a sokkal gyengébb minőségű, de azért így is nagyon hasznos Norc). Addig is, amíg a Google dűlőre jut az ügyben a politikával, megtehetjük azt, hogy jó minőségű gömbpanorámákat töltünk fel a városról. Ezekben az az igazán jó, hogy az egyikből át lehet menni a másikba. Ahhoz, hogy lássuk őket, a Google Earth-ben be kell kapcsolni a Photos layeren belül a 360 Cities layert.

A programban ekkor pirosas színű négyzetek fogják jelölni, ha valahol elérhető egy gömbpanoráma, amit aztán a kis négyzetre duplán kattintva, látványos animáció kíséretében tudunk megnézni.  

Így működik a dolog:

Egy szomszédos gömbpanorámába úgy tudunk átmenni, hogy a gömbpanorámában feltűnő pirosas négyzetre kattintunk. Ahogy a videón is látszik, ez a dolog sajnos nem tökéletes, mert eléggé esetleges, hogy milyen nagyításnál jelenik meg a kis négyzet.

A dologban az igazán szép az, hogy bárki gömbpanorámája felkerülhet a Google Earth-re. Ehhez regisztrálni kell a 360 Cities oldalon, és oda feltölteni a megfelelő módon a panorámát.

A gömbpanorámák készítéséhez ezen a linken van egy kis segédlet:

http://help.360cities.net/taking-panoramic-pictures/how-to-get-started

Semmi különleges felszerelés nem kell hozzá, tulajdonképpen bármilyen digitális fényképezőgép megteszi.

Mi arra biztatnánk mindenkit, hogy töltsön fel Miskolcról gömbpanorámákat, mert akkor lesz igazán jó a dolog, ha olyan sűrűséget elér, hogy rendszerré áll össze. Szerencsére a miskolci panorámakészítők viszonylag aktívak, amióta utoljára néztem, azóta is került ki új, de sajnos még így sincs túl sok.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Miskolc a virtuális térben
• Árvízi memento
• Kálváriából szemétdomb

Justitia Regnorum Fundamentum díj Miskolc legzöldebb hölgyének

A Kossuth utcában működő KÖTHÁLÓ (Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának) elnökének, F. Nagy Zsuzsannának adományozta a 2011-es Justitia Regnorum Fundamentum díjat a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, Fülöp Sándor. Az ombudsmanok által 2007-ben alapított díjat kiemelkedő emberi helytállás, szakmai tevékenység elismeréseként ítélik oda az intézmény megalakulásának évfordulóján.

Zsuzsával és a szervezet tagjaival számos miskolci rendezvényen találkozhattatok a Mobilitási Héttől kezdve egészen a Kocsonyafesztiválon működő Zöld Sátorig.

Kép forrása: Jövő Nemzedékek Orzsággyűlési Biztosa

Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa:

"F. Nagy Zsuzsának kiemelkedően eredményes környezetvédelmi és környezeti nevelési tevékenysége, különösen a környezeti tanácsadás fejlesztése, valamint példaértékű munkássága és életvitele elismeréseként adományozza Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa a Justitia Regnorum Fundamentum díjat 2011-ben. A díjat kiemelkedő emberi helytállásért és szakmai tevékenység elismeréseként adományozzák az országgyűlési biztosok az intézmény megalakításának évfordulóján."

Gratulálunk Zsuzsa, és további sok sikert és kitartást kívánunk a munkátokhoz!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Ünnepi bejegyzés: városunk főépítésze Ybl-díjat kapott

Nehezen gyógyuló seb a városszövetben: a Centrum Áruház és környéke

Azt vettem észre, hogy azon a listán, amin a bejegyzésötleteket gyűjtjük, elég sok olyan van, ami a Centrum környékével kapcsolatos (és csak egy pozitív közülük). Ezért úgy döntöttem, hogy először írok magáról a Centrumról és környékéről.

Azon a területen, ahol most az áruház és a környező pusztaságok vannak, ugyanúgy városi utcák és házak voltak, mint máshol, sőt még egy patak is folyt. A régi térképen a Corvin utcának nyoma sincs, a hídház helyén zártsorú beépítés van.

http://archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html

A városrendezésnek nevezett rombolás a szocializmus éveiben következett be, ekkor bontottak le a modernizáció jegyében egész háztömböket, fedték le a Pece-patakot, nyitottak sosem volt új utcákat, és építették fel a tömegében-méretében-jellegében abszolút nem történeti városközpontba illő Centrum Áruházat, hídházat, húsipar-házat (utóbbi kettő védelmében megjegyzem, hogy legalább a tömegükkel és a magastetős kialakításukkal igyekszenek illeszkedni a környezetbe, de ez itt nem elég).

View Larger Map

Ha a légifotóra ránézünk, csak a tömb délkeleti részén maradt meg némi a régi beépítésből (itt a jól kivehető ferde vonal az egykori Pece medre), amúgy az egész inkább egy városszéli dobozáruház-negyedre emlékeztet, de semmiképp sem történeti belvárosra. És ez sajnos a helyszínen is így van. Ilyen mértékű rombolás a város szövetében nagyon nehezen gyógyul be, ha begyógyul egyáltalán. Maga a Centrum Áruház 90-es évekbeli, posztmodernre hajazó átalakítása se javított a helyzeten, szerintem még rosszabb lett, mint volt.

De beszéljenek inkább a képek. 

A Centrum szemből. Tornyocskák, körablakok, álmagastető, áltégla. Púderrel trippert gyógyítás esete.

Ez az a köz, ahol egykor a Pece folyt. Ahogy látható, most más folyik itt.

A Centrum mögött.

A hídház.

A „húsipar” ház. Nem tudom, mi a neve, de ez a felirat állt rajta évtizedekig.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Szinva-parti autópálya
• Ógyár tér
• Folyó ügyeink

Miskolc címere

Nemrég volt a HVG-ben egy kis írás a nagyobb magyarországi városok címereiről. Miskolc címerét kétszer is említették: egyszer az emberalakot tartalmazó címerek között, aztán pedig az állatfigurásak között. A cikket olvasva rájöttem, hogy bár ezerszer láttam a címert, és rémlik is, hogy van benne valami ember és állatok tartják, nem tudnám pontosan leírni, hogy hogy néz ki, azt meg pláne nem tudom, hogy az elemei mit ábrázolnak-jelképeznek. Szerintem nem csak én vagyok így ezzel, így most kicsit kielemezzük Miskolc címerét, a város honlapja és a Wikipédia segítségével.

A címer hivatalos leírása:

Álló csücsköstalpú pajzs vörös mezejében Szent István király mellképe látható bíbor ruhában, arany képekkel hímzett lila színű koronázópalástban, fején a szent korona, a fejet arany fénykorona övezi. Jobbjában arany királyi jogar, baljában ezüst kereszttel ellátott arany országalma. A pajzsra helyezett jobbra forduló koronás nyílt lovagi sisak dísze egy magyar hajdú, aranysújtásos kék dolmányban, oldalára kötött aranymarkolatú karddal. Jobbjában öt arany búzakalászt, baljában leveles arany szőlőfürtöt tart. A sisak takarója jobbról: vörös-ezüst, balról: kék-arany. Az arany arabeszkekre helyezett pajzsot jobbról befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany oroszlán, balról szintén befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany griff tartja.

Középkori minták alapján 1909-ben tervezték, amikor Miskolc törvényhatósági városi rangra emelkedett.

Gondolom azért Szent István szerepel rajta, mert ő az avasi templom védőszentje. Középkori pecséteken is szerepelnek ugyan királyalakok, de ezek közül a legrégebbi (1389-es) biztos, hogy nem Szent Istvánt ábrázolja, mivel Anjou-liliom van rajta. A következő Zsigmond korából való, ezen már nincs liliom, de Szent Korona sem. A szakállas királyalak mellett kétoldalt egy hatágú csillag és egy félhold látható.

Az első címer, amin István van, a XVII. században tűnik fel, de 1687-ben már fel is váltja a búzakalászos-szőlőfürtös hajdú.

Forrás: http://mek.niif.hu/00000/00060/html/071/pc007149.html

Ahogy fentebb írtam, a ma is használatos címert ezeknek a régi elemeknek felhasználásával alkották, bár hogy a sisak, a griff és az oroszlán hogy kerül rá, az számomra nem egészen világos.

Őszintén szólva nekem kicsit úgy tűnik, mintha mindent rá akartak volna zsúfolni, ami egy címeren lenni szokott. Nekem sokkal jobban tetszenek az élő heraldika korszakának egyszerű címerei, a kedvencem a Báthoryaké a három sárkányfoggal, és III. Béla címere a kettős kereszttel.

Még érdekességképpen iderakom a szocializmus (elég tréfás) címerét is:

Kohómunkás, Nagy Lajos király, Sajó, Szinva, Hejő, Pece. A Pecét tulajdonképpen ki is radírozhatták volna a végére, ahogy a városból is kiradírozták.