2011. október 28., péntek

Fekete, sárga, fekete, sárga...

A miskolci bicikliút-hálózat növelésének elég hatékony módja volt, mikor júliusban a Zöld Nyíl miatt a belváros felé egyirányúsított Görögszőlő és Andor utcákat felfestették és kitáblázták, mint olyan útszakaszt, amit a bringások mindkét irányba használhatnak.

Egy októberi hétvégén ezeket a jeleket lefestették feketére, mert a következő hétfőre visszaállították az eredeti forgalmi rendet, ami ezen az útszakaszon pont Diórsgyőr felé egyirányú. Ezt viszont nem kommunikálták előre az autósoknak, ezért amint várható volt, hétfő reggel beállt a forgalom (http://www.minap.hu/news.php?extend.44715), és Kriza Ákos azonnali kérésére visszaállították az egyirányúsítást.

Ezt az oda-vissza cserét próbálták lekövetni a felfestett bicikli jelekkel is, sárga és fekete festéket nem kímélve:
Felfestjük, eltakarjuk, visszafestjük és majd egyszer megint eltakarjuk.



Egyszer nyeles nyíl, egyszer dupla. Nem találták ugyanazt a sablont.
 
Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 27., csütörtök

Belső látványképek a Pannon-tenger Múzeumáról

Amikor korábban közöltünk néhány látványtervet a Pannon-tenger Múzeumáról, többen kérdeztétek, hogy belső képek nincsenek-e. Akkor nem voltak, de most készültek, és a tervező, Rudolf Mihály jóváhagyásával közlünk néhányat. Azt tudni kell, hogy ezek még nem a végleges tervek. A látványképeket Szász Csaba készítette.














Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 26., szerda

Funkciójukat vesztett épületek esélyei

Ha egy épületnek megszűnik az eredeti funkciója, akkor az igen gyorsan pusztulásnak indul. Vagy kiürül, és azért, vagy pedig mert átalakítják valami mássá, ami vagy jól sikerül, vagy nem. Legtöbbször nem, mert az új funkció egész más, mint az eredeti, és az átalakítás sem túl érzékeny. Lásd a második világháború után szociális otthonnak berendezett barokk kastélyokat.
Ez onnan jutott eszembe, hogy láttam egy fotógalériát magukra hagyott detroiti épületekről. A történetet talán mindenki ismeri: száz éve az autóipar fellegvára volt a hely, de ma már nincs szükség arra a fajta iparra.


Ahonnan a fentieket belinkeltem, van még több is: 

Nem nehéz észrevenni a párhuzamot a mi vasgyárunkkal, még ha nálunk nincsenek is ennyire díszes épületek.





Ami nagy különbség, az az, hogy Detroit a világ leggazdagabb és egyben egyik legnagyobb országában van, míg Diósgyőrről ez messze nem mondható el. Innen nézve a vasgyári épületek fennmaradása eléggé kérdéses, és ez nagy szomorúsággal tölt el. A magam részéről megpróbálom dokumentálni őket, amíg még láthatóak, de tekintve, hogy ezt szabadidős projektként teszem, nem haladok túl jól.

Frissítés:
Lancelot nevű oldasónk küldte az alábbi linket:
Itt a mai fotókra rá vannak montírozva a régi fotók. Ami igazán hatásossá teszi a dolgot, az az, hogy a régi fotókon rajta vannak a régi emberek is. Mintha kísértetek lennének :-(

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 21., péntek

Téglaépítészet Miskolcon: a vasgyári evangélikus templom

Újra téglaépítészet, újra vasgyár. Nem véletlenül, mivel ebben a városrészben vannak a legkvalitásosabb épületek ebből a fajtából.
Most az evangélikus templommal fogunk foglalkozni. 
A vasgyári kolónia képe már az első világháború előtt kialakult. Ebben két építésznek volt nagy szerepe, Szvetlik Mátyásnak és Murányi Lajosnak. A két világháború közötti épületek más képet mutatnak, már nem kizárólagosan a tégla határozza meg megjelenésüket. (Ekkor már nem Szvetlik és Murányi a két meghatározó építész.)
Az evangélikus templom ebben a korszakban épült (1935 és 1938 között). Tudomásom szerint ez a kolónia egyetlen épülete, amit országos hírű építész tervezett: Sándy Gyula. Korának sokat foglalkoztatott szakembere, aki rengeteg evangélikus templomot tervezett. Legismertebb munkája valószínűleg a Moszkva Széll Kálmán téri postapalota:

Kép forrása: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Moskva-square1.jpg&filetimestamp=20061009194416
Építészi nagyságát dicséri, hogy a kis vasgyári templomot sem csak egy melónak tartotta a sok között. Ezt bizonyítja, hogy a rá jellemző felvidéki stílusjegyeket itt a kolónia jellegzetes téglaarchitektúrájával ötvözte, így egy teljesen a környezetbe illő, mégis az alkotójának stílusát is magán viselő épület jött létre.






Ez volt egyébként az első modellem, amit Google Sketchupban készítettem:


Két verzióban is feltöltöttem a Google 3D Warehouse-ba.
Az egyik egy részletes:
A másik pedig Google Earth stílusú, fotókkal textúrázott:
Ez utóbbi ki is került a Google Earth-re.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 20., csütörtök

Miskolci ingatlanosszótár

Egyik mániám az ingatlanhirdetések böngészése. Egy időben ez határozott házkeresési szándékkal kapcsolódott össze, újabban inkább már csak a „hátha egyszer nekünk is lesz szerencsénk” reménye hajt. Számtalan hirdetés elolvasása és jó pár eladóval vagy még inkább ingatlanossal történt telefonálás után megtanultam a miskolci ingatlanhirdetések finom csúsztatásait, amiknek már nem dőlök be, inkább csak nevetek rajtuk.
Ide gyűjtöttem tehát néhányat egy csokorba. Ha ismertek továbbiakat a miskolci ingatlanos szlengből (na jó, csúsztatásokból), a kommentek közt szívesen olvasnánk őket.

  • „A belváros szélétől öt percre”: hát ez bizony, bármely meglepő is volt számomra eleinte, gyakran Martin-kertvárost jelenti, de már olyannal is találkoztam, hogy szirmabesenyői házat hirdettek így. 
  • Ha egy hirdetésbe csak „Győri kaput” írnak, akkor az nagy valószínűséggel a Győri kapu déli részét jelenti. Ha viszont „Győri kapu dél”-t írnak, akkor bizony előfordulhat, hogy a Kiss Ernőn túli területen van az ingatlan, pl. a Gábor Áron utcán.
  • „Miskolc egyik legpatinásabb (sőt, gyakran: legpatinánsabb) része”: ez leggyakrabban a Népkert környékét jelenti, és igen, én is úgy gondolom, az a terület érdemli ki a patinás jelzőt, ahol régi, villaszerű házak sorakoznak. Na de ilyen lenne a Csermely utca és környéke...? Kíváncsi lennék, hogyan definiálják az ingatlanosok a patinás szót.
  • „Régi típusú ház”: vannak ingatlanosok, akik szerint ebbe a kategóriába a 80-as években épült ház is belefér... Értem én, hogy Miskolcon viszonylag kevés a második világháború előtti ingatlan, és bizonyos társaságokban már én is réginek számítok, de azért a 70-es években épült kockaházakat régi típusúnak titulálni nekem fájdalmas túlzás. (Mikor egy ingatlanközvetítő kikérdezett bennünket az igényeinkről, döbbenettel vegyes értetlenség ült ki az arcára azt hallva, hogy a 2. világháború előtt épült házat keresünk. Azt mondta, ilyen igénnyel ő még sosem találkozott... Na ja, miért is akarna bárki ilyesmit venni. Talán mert szép és jól van megépítve?)
  • Miskolc Rózsadombja: általában a Tampere park környéki új, illetve onnan a Népkert felé elterülő kevésbé új részt hívják így, viszont találtam olyan hirdetéseket is, amelyek szerint az Árok utca környéke is az. Vagy a Bábonyibérc más része. Sőt, ezt egyszerre lehet „Rózsadombként” és „Belvárosként” is hirdetni, egyetlen hirdetésben. 
  • „Miskolc legdinamikusabban fejlődő része”: a Gömöri tér környékét aposztrofálták így. Vajon miért fejlődik dinamikusan? A közelben elhúzó vonatok miatt...?


Azért jó ingatlanhirdetéseket olvasni, mert kiderül, hogy mennyire szerencsés város Miskolc. A belvárosa hatalmas kiterjedésű (hiszen Martin-kertváros szinte már belváros), és annyi Rózsadombja van, hogy Budapestet megszégyeníti, régebbi és újabb Rózsadombok sorakoznak mindenfelé, most például egy ingatlanberuházás keretében a Bodótetőn épül fel „Miskolc új Rózsadombja”. Patinás negyedei is mindenfelé terjeszkednek, dinamikusan fejlődő részeinek se szeri, se száma. Jó itt élni, ugye?

Kapcsolódó bejegyzések: