Élőszobrok – Miskolcon is!

Riport EniKŐvel (művésznév!), Miskolc egyetlen női élőszobrával.


Mikor, hogyan kezdtél el élőszobor-művészettel foglalkozni?
Pár évvel ezelőtt, Lisszabonban. A barátom, Sérgio adta az ötletet, ő korábban már volt néhányszor élőszobor. Sokat tanultam még Antonio Santostól (művésznevén Staticman), aki ebben a műfajban világbajnok, és a leghosszabban pózoló élőszobor Guiness-rekordere: több, mint 23 óra 20 percen át állt szoborként. Ő olyannyira ismert és annyira hozzátartozik Lisszabon városképéhez, hogy láttam már olyan térképet, amelyen őt is feltüntették. Első fellépéseim Portugáliában voltak, legelőször Sérgióval a „Díva és a paparazzo” című kompozícióval léptünk fel egy lisszaboni fesztiválon. Később, Fronteirában második helyezést értem el, a díj 300€ volt! Voltam Hollandiában is nemzetközi versenyen (Arnhem, World Statues Festival), szeretem csinálni.

EniKŐ – mint Pandora – Arnhemben

Ezek szerint Európa más helyein az élőszobornak komolyabb kultúrája van, mint nálunk?
Így van. Portugáliában nagyon szeretik az emberek az élőszobrokat, egy-egy ilyen fesztivál tömegeket vonz az utcára. Így volt ez Hollandiában is. Előfordul, hogy egy-egy étterem- vagy bolttulajdonos, felismerve az élőszobrokban rejlő lehetőségeket, szerződteti őket: akár a kirakatban élő próbababaként, akár a bolt elé, hogy nagyobb forgalmat generáljanak. Annak ellenére, hogy nálunk még nem annyira népszerű az élőszobor, a magyar közönségben is pozitívan csalódtunk: nyitottak, érdeklődők.

Itthon hol léptél föl eddig?
Budapesten a Fringe-fesztiválon Sérgióval egy életképet adtunk elő. Pontosabban erre készültünk, végül egy színpadon találtuk magunkat, előttünk a nézőtéren nagy létszámú közönséggel. Improvizálnunk kellett. Nagyon jól sikerült, a fellépés végül még munkát is hozott nekem: a Múzeumok Éjszakáján a Millenáris Parkban indiánlányként szerepeltem. Budapest után Miskolcon léptem fel eddig három alkalommal, de most nem Sérgióval, hanem BenKŐvel (művésznév!). 2010-ben az Operafesztiválon, a Széchenyi utcán egy biciklis és szurkolója élőszobrát láthatták a miskolciak. A CineFesten pedig a Sötétkapuban álltunk: rendező és kameraman filmezte a járókelőket – persze csak ha bedobták a pénzt a kalapunkba. Idén már egy gimnáziumban is jártunk: a diákigazgató-választáson támogattuk az egyik pártot az élőszobrunkkal.

EniKŐ és Sérgio a Fringe-fesztiválon

EniKŐ és BenKŐ az Operafesztiválon

EniKŐ és BenKŐ az Operafesztiválon

EniKŐ és BenKŐ a CineFesten

Sokféle szobrot valósítottál már meg, és még többet láttál Európa-szerte. Milyen szobrokat tartasz jónak?
Azokat, amiknél az arc kifejező. Szerintem az a legnehezebb, hogy hosszú időn keresztül megmaradjon az arcodon ugyanaz az arckifejezés. Egyébként az igazán szoborhatású alkotásokat szeretem, bronzos vagy kőhatásúakat. Az operafesztivál alatti fellépésünkkor az egyik járókelő valódi szobornak nézett bennünket, hallottuk, ahogy bizonygatja: „ezeket tegnap tették ki.” Jópofának tartom egyébként a valóságos szobrokat a kompozícióba bekapcsoló élőszobrokat, vagy az épületbe, tájba beolvadó szobrokat.

Hogyan készül az élőszobor, és hogyan készültök a fellépésre?
Hogy milyen technikákat használunk, az bizony szakmai titok. Kis túlzással azt mondhatjuk, ahány szobor, annyi technika. És persze mindenki kísérletezik magának, hogy mi a legmegfelelőbb. Nagyjából egy héttel a fellépés előtt elkezdünk készülni, ötletelünk, tervezünk, koreográfiát állítunk össze, festünk, varrunk. Persze a felkészülés nem elég: jól kell improvizálnia egy élőszobornak.

Ezenkívül milyen képességeket igényel még a szoborkodás?
Elsősorban jó erőnlétet. Mozdulatlanul állsz, általában addig, amíg valaki nem dob pénzt a kalapodba, dobozodba. Az sem árt, ha fejben el tudod magad foglalni, hogy ne unatkozz, teljen az idő. Két óra alatt alaposan elfáradunk, ezért általában ennyit állunk szoborként.

Hol láthatunk legközelebb?
BenKŐvel a Kocsonyafesztiválon lépünk fel, a Széchenyi utcai antikvárium környékén lehet majd bennünket megtalálni, úgy tervezzük, mindhárom nap délután, de még világosban. Hogy milyen kompozícióval készülünk, az maradjon titok – addig! Remélem, minél többen eljönnek megnézni! Annyit azért elárulok: a szobrunk tematikusan kapcsolódik majd a fesztiválhoz.

Köszönöm EniKŐ, a blogolvasók nevében is! További sok sikert, remélem, sok szobrodat látjuk majd még Miskolcon.