2011. december 9., péntek

A főtér-koncepció véleményezése

A hét elején kikerült a Városfejlesztési Kft. honlapjára a háromnapos workshop eredménye. Nagyon jó dolognak tartom, hogy mindenki véleményezheti az anyagot (mai határidővel). Íme az én véleményem, amit a Városfejlesztési Kft-nek is el fogok küldeni.
Sajnos azt látom az anyagban, hogy a résztvevők nem igazán értik a különbséget a tér és a park között, és a főtér helyén egy parkot látnának szívesen. A tér attól tér, hogy vannak térfalai. Ha megnézzük a világ híres tereit, mindenhol ezt látjuk. Egyszerűen azért, mert így tudjuk térként értelmezni a helyet.

Rossio, Lisszabon.
Kép forrása: http://www.autocarhire.com/images/city/Lisbon-Rossio-Square_4772_5.jpg

A velencei Szent Márk tér a Google Maps 45°-os nézetén
A római Szent Péter tér a Google Maps 45°-os nézetén
És egy ellenpélda: a budapesti Erzsébet tér a  Google Maps 45°-os nézetén.
Aki járt már ott, tudja, hogy a helyszínen egyáltalán nem tűnik térnek.
Közelmúltbéli példa Nagybánya esete. A régi főteret évtizedekkel ezelőtt parkosították, amitől megszűnt térként funkcionálni. Nemrég rehabilitálták, megszüntették a sűrű növényzetet, újra városi teret hoztak létre. És a tér újra főtérként kezdett működni.
Összefoglalva: a térre én nem tennék sok zöldet, ellenben felépíteném a keleti és a nyugati térfalát. Az északi térfalat a városháza, a délit pedig az Avas alkotná a templommal.
Éppen az Avas közelsége miatt nem pont a térre tenném a sok zöldet. Sokkal fontosabb lenne a közvetlen kapcsolat biztosítása. Ehhez szerintem nem elég a DTM (déli tehermentesítő, tetszik ez a rövidítés, mert olyan hangulata van, mint valami partidrognak, és legalább annyira rossz a hatása) süllyesztése, áthidalása. Meg kell szüntetni. Radikális megoldásnak tűnik, de biztos vagyok benne, hogy amikor a Széchenyi utcából sétálóutca lett, azt is radikálisnak érezték az emberek. A belvárosban nincs helye átmenőforgalomnak. Főleg egy ilyen kicsi belvárosban, aminek gyalog el lehet érni az egyik végéből a másikba tíz perc alatt. Sokszor leírtuk már a blogon, és újra megtesszük: az autóközlekedést nem kiszolgálni kell, hanem versenyképes alternatívát teremteni helyette.
A Szinvát természetesen az eredeti nyomvonalán ki kell bontani, ez nem is lehet kérdés. De nemcsak itt, hanem mindenhol.
Érdekes, és valószínűleg az építészek hibája (én is az vagyok), hogy „a kortárs, modern, mai építészeti formanyelvet elutasították a résztvevők”. Ennek az lehet az oka, hogy a modern építészet nem terekben, hanem épületekben gondolkodik. Az épületeket önmagukban szemlélve alakította ki, nem a mellettük kialakuló térre koncentrálva. Hogy ennek mi az eredménye, azt láthatjuk a Centrum Áruház esetében.
Ettől függetlenül az új térfalaknak kortársaknak kellene lenniük, mert az archaizálás nagyon kínos lenne. A kortárs azonban nem egyenlő a modernistával. A leendő térfalakat megtervező építészeknek hatalmas alázatra lesz szükségük. Valóban nem megengedhető, hogy itt süssék el a nagy ötleteiket, sokkal fontosabb a történelmi belvárosi közegbe belesimuló térfalak megalkotása. De semmiképp sem az archaizálás eszközeivel, valamiféle sosemvolt történeti építészetet alkotva.
Felmerül az anyagban, hogy a téren el kellene helyezni a turistáknak valami egyedi, miskolci kuriózumot, amit fotón látva rögtön Miskolcra asszociálnak. Ezzel sem értek egyet, egyszerűen azért nem, mert Miskolcnak több ilyen emblematikus épülete is van: az avasi kilátó, az avasi templom a harangtoronnyal, a diósgyőri vár.
Furcsa számomra, hogy a kutyák csak egy félmondat erejéig jelentek meg: „konfliktus forrása a kutyasétáltatás és a kutyapiszok jelenléte a téren.” Ha ebből az lesz, hogy a kutyák továbbra is ki lesznek tiltva a térről, akkor elmondható, hogy messze nem sikerült az a cél, hogy a tér mindenkié legyen. Ha a kutyámmal nem mehetek oda, akkor egyáltalán nem fogok odamenni, és ezzel így lesz a több száz (ezer?) miskolci kutyatulajdonos. Inkább meg kellene teremteni ennek is az infrastruktúráját kutyapiszokszedő zacskók, kukák kihelyezésével. Tapasztalatból tudom, hogy azokat, akik nem szedik fel a kutyasz*rt a kutyájuk után, kiközösíti a többi kutyás. Biztos vagyok benne, hogy ez a főtéren hatványozottan így lenne.
Mindenkit arra biztatok, hogy írja meg a saját véleményét a koncepcióról. Nagyon jó dolog, hogy nem felettünk döntenek, éljünk is a lehetőséggel. Aki nem él vele, annak utána nem lesz jogalapja kritizálni a megvalósult fejlesztést.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. december 8., csütörtök

Borpályázat: Juhász-Nagy Balázs pályaműve

A mai Centrum tömegének helyén álló épületeket az 1960- as évek végén bontották el. Látható, hogy ekkor hasadt fel (hasonlóan a Szent István tér területéhez) a településszövet, és ekkor bomlott fel a Széchenyi utca keleti lezárását adó zárt térfal is. „1970 februárjában adott hírt először az Észak- Magyarország című napilap arról, hogy modernizálják a Széchenyi utcai üzletsort. Miskolc főutcáján ekkor 152 bolt, szolgáltatóüzlet és vendéglátóhely volt. „Az üzletek zöme elavult, korszerűtlen portálokkal, apró kirakatokkal hivogatja a vevőket és rendkívül kis alapterületen bonyolítják le az évről évre növekvő forgalmat. A közeljövőben avatják fel a 9200 négyzetméternyi alapterületű centrum áruházat. A bolthálózat további szakosítását, új üzletek és áruházak építését, egyes üzletek megszüntetését az áruház jelentősen befolyásolja majd.” A főutca üzleteinek átalakulását nem csak a Centum jelezte, hanem egy másik üzletház is, amely csak később kapta a Pátria nevet. Eszerint „a mostani elképzelések és konkrét tervek szerint kétszintes kereskedelmi épület emelkedik majd a Széchenyi utca jelenlegi 3-9 szám közötti területén. Az eladótér csaknem tízszeresére növekszik - a főutcán - a modern üzlet kombinát felépítése után. A miskolci Centrum áruházat 1970 október 3-án nyitották meg. 1968-ban kezdték meg az építését, s átadásáig két és fél év telt el. (A terveket 1966-ban készítették.) A korabeli híradások nem szólnak tervezőről, kivitelezőről, a legfontosabb alapadatok sem kívántak nyilvánosságot. Mindössze annyit tudunk meg, hogy „az ország második legnagyobb, de legkorszerűbb áruháza” amely méltó az ország második legnagyobb városához. Monolit vasbetonból készült épület alapterülete 9000 m2. A megyében ez volt az első olyan épület, ahol a vásárlót mozgólift szállította az emeletre.” -Dobrossy István - Miskolc írásban és képekben 9. Az épület mai arcát az 1990-es évek elején történt felújítás során kapta meg. A modernista épületet 1990-és 1993 között alakították át az eredeti épületet is jegyző Horváth István, Ybl-díjas tervező, tervei alapján. Az eredeti épület bár tömegében és telepítésében a belváros építészeti arculatában, a „tömb-rehabilitáció” lezáratlansága miatt nagy kárt tett, jól illeszkedik a vele egy időben épült magasabb építészeti minőséget képviselő középület és lakóházak sorába. (Megyei Könyvtár, Sportcsarnok, Lottóház, Ady Endre úti toronyház, Domus.)
A Széchenyi utca homlokzati magssági képe teljes hosszában meglehetősen inhomogén. Földszintes kereskedő házak mellett több szint magas bárházak és szállodák emelkednek. Nincs ez másként ezen a szakaszon sem és nem volt ez másként az elbontásra került épületek esetében sem. Az eredeti homlokzatmagassági játékot visszaidézve alakítottam ki a homlokzat megjelenését. Mivel a Centrum áruház nem kerülne elbontásra, hanem annak bővítéseként jelenne meg az új épület, ezért szükséges az ezen a területen helyenként alacsonyabb épületekkel rendelkező kontúrt egy szinttel megemelni. A nyíláskép is az eredeti utcaképet idézi. Annak nyíláskiosztását használva, abból kihagyva "befalazva" nyílásokat kapjuk az lukarchitektúrát. A végső kép így egy olyan utcaképét idézi az eredeti képnek, ahol éjszaka nem mindenütt vannak otthon. A Széchenyi utcán teljes hosszában üzletek jelennek meg az alsó osztópárkány alatt. Ezek az eredeti portálok a 70-80 as évek fent idézett átalakítási hullámaiban "modern" megjelenést kaptak, napjainkban azonban egy "archaizáló hullám" indult meg a főutca pláza projekt keretében. Ez a lukarchitektúrás portálkiosztás a tömblezáró, eredeti síkon lévő épületnél még megmarad, a visszahúzott szakaszon azonban az alsó osztópárkány magasságáig teljes felületen üvegszerkezettel jelenne meg.
A tömb azonban láthatóan komolyan sérült az épület megjelenésével. A szabadon álló beépítés, egy zártsorú tömbbeépítésű területen olyan problémákat okozott, melyek megoldása még várat magára. A kibontás után szabadon maradt tűzfalak még hangsúlyosabbá válnak az áruház előtt kialakuló teresedés miatt. A kialakuló parkolóutca, és az abból nyíló a Pece patak vonalát követő, lepusztult, elhanyagolt tömbbelső megjelenése a sétálóutcához ilyen közel nem szerencsés. Maga a teresedés nem okozna problémát, sőt a Széchenyi utcának jót is tesz, hiszen ezáltal a keleti lezárásnál egy olyan találkozási pont alakul ki, amely, ha tömb lezárásra kerülne kellemes megnyitása lehet a Széchenyi utcának. Ehhez úgy gondolom - és koncepciómnak is szerves része, hogy szükséges a zárt sorú utcaképet valamilyen formában visszaállítani. Egy tér létjogosultsága itt nem vitatható, hiszen a város legnagyobb gyalogosforgalmát bonyolító csomópontjáról beszélünk. A villamosvonalon messze a legnagyobb utascsereszám itt zajlik. Ehhez kapcsolódik a nagyszámú buszközlekedést bonyolító Szentpáli utca, és a Búza tér közelsége is. A zártsorúság visszaállítását, a tornyok elbontása Centrum áruház 1970-es beépítési vonalán javaslom, mert bár a mai Szentpáli és Széchenyi utca sarkán lehelyezkedő kissé töredezett, a korabeli felvételeken is látható kialakítás vonalvezetése máig kiolvasható a telekosztásból. Sajnos a további szakaszon a 4 sávos út megépítése és az ezzel járó telekösszevonások kiradírozták az irányokat. A Centrum-tömb északi oldala hasonlóan hányattatott sorsú. Ez a terület inkább emlékeztet egy várost szegélyező keresekedelmi-ipari terület beépítéséhez, mint egy a történelmi belváros peremén elhelyezkedő telepítéshez. A Pláza parkolóházát mutatja a belváros felől érkezőknek, de a CBA és a Merkur kaszinó épületének helyzete sem javítja képet. Érezhető, hogy a település-szövet ezen a részen nem tudja kellően megteremteni az átmenetet a Búza tér és környezete laza beépítése és Széchenyi utca, valamint a Szentpáli utca beforduló zártsorú beépítése között. A nagy semmi egyszerűen nekicsattan a történelmi városmagnak. Koncepcióm szerint az épület egy "fiktív bővítésként" egységes tömblezárást hozhat létre. visszaállítja a Centrum tömb zártsorú megfogalmazását, ugyanakkor az északi oldalról nem nyomul rá a lazább területre, ezzel egy átmeneti teret képezve. A déli oldalon ugyanakkor a Széchenyi utca kitüremkedéseként egy kisebb intim tér tud kialakulni, ami a tér jelenlegi funkciójának megfelelően felvezetést biztosít az áruházhoz, ugyanakkor a mai formával szakítva egy sokkal zártabb, befelé fordulóbb szemléletűvé válna. Ezáltal az "eredeti utcára" terelve a sétálókat. Az eredeti beépítési vonalat intenzívebb növénytelepítéssel javaslom megjeleníteni, vezetve a tekintetet az eredeti homlokzati síkban.







Kapcsolódó bejegyzések:

2011. december 7., szerda

WikiLovesMonuments eredmények

Mivel az építészek kicsit lassan küldik az I. Borpályázatra készített munkájuk digitális változatát, hogy bemutassuk őket a blogon, ezért most más hír következik.
Kihirdették a Wikimédia Magyarország és az Indafotó WikiLovesMonuments pályázatának eredményeit. Az Indafoto Nagyképes blogja a 20 díjazott képet közli, köztük egy miskolci fotóval.
Itt egy 120 képes, itt pedig egy 30 képes válogatás (a középdöntő és a döntő képei).
Gratulálunk a nyerteseknek!
Jó képnézegetést!

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. december 6., kedd

Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

A városok legősibb és legmaradandóbb eleme általában az utcahálózat és a telekosztás. Ahogy a mellékelt térképlap és légifotó mutatja, a Centrum Áruház tervezésénél ezeket az adottságokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. A jelenlegi áruház tökéletesen észak-déli tájolású, mintha nem is belvárosi szövetben létesült volna. Ez nemcsak a légifotón zavaró, hanem a helyszínen is érzékeli az ember, hogy valami nem stimmel.
Tervem ezért elsősorban az eredeti utcavonalak rekonstruálását tűzi ki célul (szerencsére a telekhatárok még őrzik ezeket), legalábbis ami a főbb útvonalakat illeti (Széchenyi, Szentpáli utca). Ez az áruház majdnem teljes lebontásával járna. Az új házsorok egy belső kertet, parkot zárnának közre, ami a belváros zöldfelületi arányán javítana. A park teljesen körbekerített és éjszakára zárható lenne, illetve a Búza tér felé irányuló gyalogosforgalom sem itt zajlana. A parkot északkeleti oldalon a kinyitott Pece határolná, sétányokkal, padokkal, stégekkel, kocsmának használt állóhajócskákkal.
A park a főutca felé lábasházakon keresztül lenne megközelíthető, így a vizuális kapcsolat is meglenne. A Szentpáli utca felé is lenne egy-egy átjáró, de nem olyan mennyiségben, mint dél felé.
A parkot keretező épületek hagyományos méretben és tömeggel épülnének, változó párkány- és gerincmagassággal, ahogy az az organikusan nőtt városmagokban szokásos. Az épületek építészeti kialakítása modern lenne, annyi megkötéssel, hogy kifelé nyugodt, hagyományosabb homlokzati felületekkel jelennének meg, míg befelé játékos, erkélyekkel, loggiákkal fellazított homlokzatokkal.
A park kialakítása szintén játékos lenne, kerthelyiségként működő pavilonokkal, installációkkal. Tervembe illusztrációként a mintának tekintendő párizsi Villette park két pavilonját tettem be, illetve űrhajókat a Star Warsból. A régi áruház egyik lépcsőtornya is megmaradna mementónak, kilátóként használva.






Kapcsolódó bejegyzések:

2011. december 2., péntek

I. Borpályázat – tapasztalatok

Réka:
Az I. Borpályázat nagyon sikeresen zárult. Négy pályázat érkezett, és heten vettünk részt a pályázatok megvitatásában. A négy pályázó magas színvonalú, komolyan átgondolt tervet adott be, és egészen megdöbbentő volt számomra az a tapasztalat, hogy egy olyan pályázatra, ahol a tét mindössze egy üveg bor, ennyire kidolgozott, igényes, minőségi tervek érkezzenek. Olyannyira, hogy győztest hirdetni nem is lehetett közülük. 
Vagyis hát lehetett, mert tényleg igaz a közhely: mindannyian nyertünk azzal, hogy elmentünk az eseményre. Olyan izgalmas, magas színvonalú és inspiráló vita alakult ki a tervek készítői és bírálói között, amit én magam ritkán tapasztalok meg. Nagyon élveztem, és nagyon sokat tanultam belőle – egészen addig, míg a kellemetlen téli betegség haza nem zavart. Ezért még egyszer elnézést kérek a résztvevőktől, hogy megbontottuk az asztaltársaságot, mert egyébként még hosszan elhallgattam volna őket. Remélem, máskor is lesz erre lehetőségem.
A tervek nemcsak minőségük miatt nehezen rangsorolhatók, hanem azért is, mert a pályázati kiírásban exponált probléma más-más oldalát ragadták meg. A kiírás szerint a feladat a Centrum újragondolása volt, de arra kellett rájönnöm, hogy a feladat nem oldható meg pusztán a Centrum épületére koncentrálva. Minden pályázó átgondolta a történelmi városmagnak a Centrum helyét és környékét jellemző egykori struktúráját, és az egykori térfalak vonalának érzékeltetését ki így, ki úgy szükségesnek látta. Kovács Ágnes fák sorával és  helyenként új épületekkel, a Centrum épületének meghagyását javasolva. Szász Csaba terve távolról indította a vizsgálatot: elgondolása szerint a Centrum és környékének rehabilitációja nem gondolható el a Búza tér és a Zsolcai kapu lehetőségeinek és feladatának átgondolása nélkül. Csaba szerint a város új főtere valójában nem jó helyen épül, a Szent István tér ugyanis lezárja a belvárost a gyalogosközlekedés szempontjából: a gyalogosok nem járnak át nagy számban a téren. A Centrum mögötti részen viszont nagyon komoly gyalogosforgalom van, vagyis ez a terület főtérnek kínálkozik. Csaba hangsúlyozta, hogy egy tér gyalogosforgalom nélkül csak halott tér lehet. Ezt a területet ő parkosítaná, ami sokat jelentene a belváros gyér zöldfelületei szempontjából – ezt a problémát minden pályázó megkísérelte egyébként kezelni. Juhász-Nagy Balázs tömbrehabilitációban gondolkodott, a centrum épületét kibővítve, átépítve csatolná hozzá a Széchenyi utca meglévő épületeihez, a modern épületegyüttest nagy belső udvarral látná el. Bereczki Zoltán radikális megoldást képzelt el: a Centrum teljes lebontását és az egykori térfalat modern, ám a régi beépítés tagoltságát, telekkiosztását megőrző, magastetős házak sorával állítaná helyre a Széchenyi és a Szentpáli utcán, melyek a kibontott Pece patakkal nagy zöld területet zárnának be.
A héten az egyes terveket megmutatjuk itt a blogon, remélem, lelkesedésemet Ti is osztani fogjátok. A csapat pedig már gondolkodik a II. Borpályázat kiírásán. 

Dávid:
Réka remek összefoglalója után néhány gondolat saját szemszögemből:
A helyszín a Kós Ház volt, ami egyrészt inspiráló közeg az építészek és a várossal foglalkozók számára, másrészt jó volt látni, hogy mi „fiatalok” is tudunk ide programokat hozni, használni az épületet.
A tervezési helyszínnek választott Centrum elsőre számomra túl nagynak, összetettnek tűnt, de a pályázókat szerencsére ez nem zavarta. A tervek megértésében sokat segített, hogy a terveket a pályázat készítője ismertette, majd az összes ismertető után indultak a kérdések. Ez a kérdés-válasz rész nem volt túl vezetett, belefért ide-oda kitekintés, hiszen az épület, a terület kapcsán belekaptunk a főutca és a város problémáiba is.
Jó volt látni, hogy egy-egy motívum (pl. Pece patak, eredeti térfal, találkozópont a Centrum előtt) hogyan bukkan fel az egyes terveken. Külön érdekes volt számomra, hogy a helyi építészeket színezte egy budapesti kolléga is, aki a helyiekhez képest egy lépéssel hátrébbről tekintve tudott kérdéseket feltenni. Nekem mint informatikusnak az építész szleng is követhető volt, az este legtöbbször elhangzott szakszavát a „térfal” kifejezés vitte el.
A szervezők nem akarták, hogy csak építész belső beszélgetéssé váljon a kiértékelés, ezért Rékával mi külön kaptunk hozzászólási lehetőséget. A legnagyobb gondban akkor lettem volna, ha pontozni kell, szerencsére ez elmaradt. Fontos, hogy minél többen tudomást szerezzenek arról, hogy ilyen kis műhelyekben, anyagi motiváció nélkül is milyen színvonalas anyagok születnek. Remélem a blogra felkerülő terveken is át fog jönni a pénteki értékelés hangulatából.
Örülök, hogy ott lehettem az elsőn, és igyekszem részt venni a továbbiakon is. A legközelebbire már autó nélkül megyek, hogy ne csak a pályázatot, hanem a bort is tudjam élvezni.

Kapcsolódó bejegyzések:

Borpályázat eredményhirdetése: ma!

A blogunk által meghirdetett építészeti ötletpályázat (borpályázat) leadási határideje, bírálata majd eredményhirdetése ma lesz. A pályamunkákat 17:30 és 18:00 között várjuk a Kós Házban. A tervek a közeljövőben megtekinthetők lesznek a blogon is.
Nagy izgalommal várjuk az estét!


 Kapcsolódó bejegyzések:

2011. december 1., csütörtök

Mások szemével: számozott utcákon

Nem tudtam semmit a Vasgyárról, a Számozott utcákról. Számozottság – ez is egyfajta kirekesztettség jele. Miért nem kaphatott ez a rész utca neveket? Abból a rövid tájékoztatásból, amit útravalóul kaptunk a kötelező terepre, előrébb juthattam. 
...
Most utólag visszaolvasva napi írásaimat, zavar, hogy mindenki beszél mindenkiről. A romák a romákról, a magyarok a romákról. Ha talán felvetettem volna ezt a nagyon ódivatú, elcsépelt: beszéljen önmagáról című kérdést, biztos kaptam volna egy ilyen választ: „…most mit mondjak. Látod, nem?”

A fenti részlet a miskolci Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet hallgatójának beszámolója egy terepgyakorlatról: Számozott utcákon

  
Kapcsolódó bejegyzések: