2011. július 19., kedd

Gerillakertészet

Nem állítom, hogy aktuális lenne a poszt, hiszen ilyenkor már nem nagyon szokás virágot ültetni. Ötletelni azonban évszaktól függetlenül lehet.
Most nevezetesen azon méláztam el, hány olyan hely lehet a városban, ahova a gerillakertészek módszerével érdemes lenne ültetni valamit. Persze mi az, hogy érdemes...? Ha másnap a virágokat a piacon látjuk viszont, kétszázér' darabját, ahogy állítólag előfordult a Városgazda Kht. által kiültetett virágokkal is, akkor semmit sem érdemes.
Mindegy, az ötletelés ingyen van. Az én fantáziámat egyébként ez a felüljáró indította be:



Ültetni mellé ugyan nem igazán egyszerű, mert beton van alatta, de akár virágtartókból is kapaszkodhatnának felfelé a nem túlzottan igényes kúszónövények. Mennyivel szívesebben mennék erre reggelenként...
Inkább megvalósítható az, hogy a támfalról lecsüngő növények fedjék el a betont itt:


Ezek csak a mi környékünkön reggelenként, félkómás állapotban született ötletek. Vagy inkább vágyálomképek. Nyilván olyan helyszíneket is el lehet képzelni, ahol ennek a műfajnak nagyobb realitása lenne. Ti szoktatok ilyeneken agyalni? Hová ültetnétek gerillakertész módjára?

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 18., hétfő

Házfelújítások a Selyemréten

Nagy kedvenceim a selyemréti szocreál társasházak. (Vigyázat, a szocreál nem az, amit a köznyelv gyakran tévesen annak hív.) Egyesek díszesebbek, mások kevésbé, de mindegyikről elmondható, hogy szépek, arányosak. 
Az utóbbi időben egyre több ház homlokzatán jelent meg a figyelmeztetés, hogy pereg a vakolat, és életveszélyes alatta sétálni (megjegyzem, kétségeim vannak afelől, hogy ez a megoldás így jogszerű...). Újabban viszont elkezdődtek a felújítások, szigeteléssel összekapcsolódva. Kíváncsian vártuk, mi lesz a sorsa így a párkányoknak, ablakkereteknek, különféle tagozatoknak.


Az első ház esetében azt a megoldást alkalmazták, hogy az ablakkereteket a szigetelt ház új homlokzati síkjáról behúzva tartották meg, és mivel színben a faltól eltérőek, így végül is továbbra is látszanak, az eredmény szép lett.





Második esetben, egyszerűbb tagozatokról lévén szó ezeket legyártották, a régire ragasztva továbbra is kiugranak a falsíkból. Ez a megoldás is ígéretes, jóllehet a felújítás még nincs kész. Kíváncsian várjuk a végeredményt is.


Sokszor lamentáltam már azon, hogy energiatakarékos megoldásokat alkalmazva eltüntetik a régi házak homlokzatáról a díszítőelemeket. Félreértés ne essék: nem a szigetelés ellen szólok. De meg kell találni azokat a módszereket, amivel az épített örökségünk értékei is megmaradnak. A Selyemréten ez most egész jól sikerült.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 15., péntek

Szerelemlakatok

A szerelmesek lakatjai már nemcsak Pécs látványossága. Magyarországon persze itt volt először.
Pécsett egy kerítést díszítenek a lakatok a Janus Pannonius utcában, amely a Széchenyi téri Jakováli Hasszán Dzsámiját és a Pécsi székesegyházat köti össze, a ciszterci Nagy Lajos Gimnázium hátsó homlokzatához közel. Nem lehet tudni, hogy pontosan mikor is kezdtek el gyűlni, de az 1980-as évek elején már biztosan ott voltak. Eredetileg a végzős tanulók helyezték el itt az iskolai szekrényük lakatját sikeres érettségi után. 
Ma szerelmesek helyeznek lakatot a kerítésre, örök összetartozásuk jeleként. A lakatba bele szokták gravírozni a nevüket is. A kerítés időközben megtelt, azóta a belváros más helyein is megjelentek a lakatok, így a Dzsámi korlátján is.
Pécs. Fotó: vikkvakk. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szerelmesek_lakatjai
Az országban a pécsi példa nyomán több helyen is megjelentek a szerelmes lakatok: Győrött, vagy Szegeden egy kávézó előtt 2007-ben állított lakatfán. 

Hajna képe a győri lakatokról, forrás: http://www.orszagalbum.hu/szerelem-lakat_p_13275

Budapesten a felújított Erzsébet téren az első lakatot Rogán Antal helyezte a szerelmesek fáját körülvevő kerítésre, amit az egyik ismert online társkereső oldal állított.
A Wikipédia szerint találhatók még ilyen lakatok Szekszárd, Nyíregyháza, Békéscsaba, Vác, Székesfehérvár, Szombathely és Veszprém belvárosában is, Zentán a Tisza-parton álló Révész-szobor melletti korláton, és újabban a szolnoki Tiszavirág hídon is. No és persze Miskolcon.



Idei hír volt, hogy lopják a lakatokat a Szinva-hídról. Különösebben persze nem vagyok meglepve, ez is csak színesfém...
Van viszont olyan város Európában, ahol a lakatolókat büntetik: Firenzében tetemes összeget kell állítólag fizetniük, ha tetten érik őket. Nálunk azért annak a veszélye nem fenyeget, hogy egy Uffizi-galéria kaliberű épületet csúfítsanak el a lakatok, de azért valami eredetibbel is előállhatnánk. Az angol Wikipedia szerint valószínűleg kínai eredetű hagyományról van szó, és a világ minden táján lehet szerelemlakatokkal találkozni. (Van olyan írás, ami a hagyomány európai eredetét egyenesen Pécshez köti.)
Véletlenül találtam rá egyébként a miskolci szerelemfára a neten – állítólag a Népkertben áll.
Vajon ez még megvan?

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 14., csütörtök

Factory fesztivál a falon

A napokban új falfestés jelent meg a Vasgyári út és a Kiss Ernő utca kereszteződésében lévő tűzfalon:

A festés a Factory fesztivált reklámozza elég nagy méretben, nekem tetszik, egyedül csak a fesztivál linkjét hiányolom róla, amit azóta kiderítettem: www.factoryfesztival.com. A szervezők a fesztiválról, ahol igyekszünk mi is ott lenni:
„A rendezvény célja, hogy új szerepben mutassa be a volt ipari területet a miskolciaknak. Idén tovább bővülnek a fesztivál kínálta lehetőségek. Az extrém sportok és a zene mellett most még inkább teret kapnak majd az underground művészetek és a nemzetközi kapcsolatok is, ezért ebben az évben Factory Fesztivál néven nemzetközi vizekre evezünk.”
A végére: így néz ki most a fal, Einstein és Mockba azért még látszanak:



Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 13., szerda

Milyen lesz a közlekedés a vasgyári kolóniában?

A vasgyári kolónia Miskolc helyi értékvédelmi rendelete alapján karaktervédelem alatt álló terület. Ezért nem is értem, hogy lehet az, hogy a város szabályozási terve egy 2x2 sávos utat vezet keresztül rajta, átlósan (a régi perecesi kisvasút nyomvonalán). Ha ez megvalósulna, az lenne a kegyelemdöfés az egységes megjelenésű, de mára eléggé leromlott presztízsű városrésznek.
Szerencsére azonban a Minap.hu egyik cikkében felcsillan egy kis reménysugár (de viharfelhők is gyülekeznek, csak hogy folytassam a modoroskodást).
Eszerint a városvezetés a vasgyári iparvágányt be szeretné vonni a város tömegközlekedésbe (amit én teljes mértékben támogatok), és a perecesi kisvasút nyomvonalán összekötni a villamossal. Tehát újra kötött pályás közlekedés lenne ott, még az is lehet, hogy valahogy úgy, ahogy azt Perlaki Attila pár éve felvetette:

http://kvtlinux.lib.uni-miskolc.hu/ali/veevk/cikkek/kozfej2004re.html#vasgy
Rosszabb hír, hogy a létesítendő biomassza-erőmű forgalmát is errefelé akarják vezetni. Ahogy a cikk fogalmaz: 
„A bioerőmű megvalósítása során az Andrássy út tehermentesítése érdekében szükségessé válik egy új közúti híd megépítése, amellyel a teherforgalom a Muhi utcán át a Vasgyár városrész irányába vezethető.”
Nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, tartok tőle, hogy a Muhi utca – Gózon Lajos utca – Vasgyári út útvonalat. Ennek én nem örülnék, de az is igaz, hogy nem tudom, mi lehetne a megoldás, hiszen nem vagyok szakember.


Szintén ebből a cikkből derül ki az is, hogy a kolónia északi része – az ún. „száz ház”, ami manapság számozott utcák néven szerepel a többnyire negatív híradásokban –, valószínűleg bontásra van ítélve: a Kiss Ernő utca arrafelé lesz meghosszabbítva, és egy új hídon át valahol ott fog bekötni az Andrássy utcába. Ezt az áldozatot viszont elfogadhatónak tartom, a száz ház eleve nem volt olyan minőségű, mint a kolónia többi része, ráadásul mára az romlott le a legjobban. Csak azt sajnálom, hogy itt is odaadjuk a Szinva partját az átmenőforgalomnak.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 12., kedd

Új térkő a Kósnál

A Kós Károly Építőipari Szakközépiskola épületei nem túl szemrevalóak. Sok mindennel lehetne azonban optikailag kompenzálni az arra járót vagy a betérőt. Például virágládákkal. Vagy szép térkővel.
Nem pont ilyenre gondoltam.



Pedig ez készült el. A Balaton fantázianevű térkő az egyik legolcsóbb típus, 20 évvel ezelőtt talán még menőnek számított. És ami a színes szegélyt, valamint a három, sarkára állított négyzetet illeti: nem túl fantáziadús. Egy jó építész ebből kicsit többet is ki tudott volna hozni. Ha már itt a jövő építészetében részt venni kívánó embereket képeznek...

Frissítés:

Kénytelenek vagyunk ennél a posztnál megszüntetni a hozzászólás lehetőségét, ugyanis valaki, akinek szerepe volt a térkő elkészítésében, névtelenül, félelmetesen primitív módon, minősíthetetlen trágárságok, sőt, fenyegetések keretében adta tudtunkra azt, hogy nem bírja a kritikát (ami ráadásul nem is neki szólt).

Kapcsolódó bejegyzések: