2011. december 16., péntek
2011. december 15., csütörtök
Nyílt levél a Centrum mögötti magánparkolók kapcsán
A centrumos írásainkra, de főleg a tegnapi bejegyzésre rímel az alábbi levél, amit az egyik olvasónk írt városunk polgármesterének, és elküldte nekünk is:
Tisztelt Polgármester Úr!
Ritkán járok be a belvárosba kocsival, mert az amúgy is nagyon rossz miskolci levegőt nem szeretem még jobban szennyezni. Most a karácsonyi forgatagban a mai vasárnap mégis beugrottam. Leparkoltam a Centrum mellett és beugrottam oda egy negyedórára. Kijövet meglepetten láttam, hogy megkaptam az „ajándékcsomagot”. Nem értettem, s akkor nagyon körbejárva vettem észre, hogy egymáshoz talán 20–30 méterre két parkolási fizetőhely is van. Nem tudom Ön mikor járt arra, nem szolgálati kocsival és akart leparkolni, de bennem több kérdés is felmerült.
1. Miskolc területén, hogy lehet budapesti székhelyű cégnek (Centrál Holding) eladni vagy bérbe adni területet parkolásra? Szeretném tudni, hogy melyik (eladás, vagy bérbeadás) történt. Ha eladtuk a területet, miért? Mi lesz akkor ezzel a térrel? Szeretném felhívni a figyelmét, hogy fiatal építészek, akiknek nagyon nem tetszik a tér rendezetlensége, egymás között már pályázatot írtak ki, hogy mi lehetne a megoldás. Érdemes megnézni a terveket.
2. Ha bérbeadás történt, mennyi bérleti díjat fizet a cég, gondolom ez nyilvános. S megéri ez nekünk? Annyival több bevételt hoz a városnak, mint a Mipark, aki még helyi adót is fizet?
3. A szerződésben engedélyezett-e, hogy eltérjen a közvetlen mellette levő Mipark-os parkoló és a belvárosra általánosan jellemző parkolási rendtől? Ez így nagyon megtévesztő.
4. Ha igen, akkor miért nem a bejárathoz teszi ki a parkolóórát és miért nem valamilyen jó megkülönböztetett színnel? Nem elég csak kiírni, hogy magánparkoló, a tisztelt polgár pedig keresgéljen.
5. Várjuk a turistákat, ők hogy igazodjanak el ebben a dzsumbujban?
A Szent István tér tervezéséhez gratulálok, nagyon jó ötlet volt. Levelemet pedig nem kritikának szántam, hanem Miskolc jobb légköréért írtam.
Várom válaszát.
Áldott békés karácsonyt és nagyon sikeres új évet kívánok, üdvözlettel:
(név és email-cím a szerkesztőségben).
Eddig a levél. Emlékeztetőül egy kép a szóban forgó területről:
 |
| Kovács Ágnes fotója |
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. december 14., szerda
Borpályázat: Szász Csaba pályaműve
Az első tervlap egy problématérkép. Vázolja a meglévő pontokat, tömegeket, amikkel gond van, illetve pozitívumokat is, mert azok is vannak. A területen lévő 2 benzinkút zárványa, a templom környezetének annak térfalaival való degradálása, a Búza téri fogadóépületek térbeli lötyögése, a meglévő kaszinó épülettömege, az élelmiszerüzlet katasztrofális építészeti jellege, a Centrum mögötti parkoló rész és kiszolgálóterület kihasználatlansága, az Ady-híd „térfalát” záró bungalók megléte, a Miskolcra bejövő főút belvárosba való érkezésének lehangoltsága mind-mind probléma. Pozitívumként vettem a Pláza tömegét, annak térfalainak meglétét, ahogy lekövetik a régi városfalat és telekrendszert; és a Centrum előtti kis teret, ami fontos csomó- és találkozási pont.
Második tervlapon már látható az alapkoncepció csírája. Alapvető gond Miskolcon egy olyan főtér hiánya, amin élet is van. Itt meg lehetne ezt valósítani, megvan rá a forgalom minden irányból. Sok-sok erővonal húzódik a környéken. Egy tér csak akkor működik, ha van átmenő forgalom rajta. A végpontjain vannak olyan húzó tényezők, mint esetünkben északon a Pláza, keleten a Búza tér, délkeleten a Szinvapark, nyugaton a Széchenyi sétálóutca. A koncepció röviden egy főtér létrehozása térfalakkal, épületekkel, sok zölddel, mert a belvárosban annak híján vagyunk. A főtérben fontos szerepet kap a 3-as főút két irányba válásánál egy kapumotívum-forma épület mely méltóképpen fogadná mind a kocsival, mind a gyalogosan érkezőket . Főleg az utóbbiakat.
A harmadik és a negyedik képen csak variációk vannak, gondolkodások. Játszva azzal, hogy mi lenne, ha eltűnne a Centrum tömege, és új épülettömegek jelennének meg. Vagy áttörés a Szinvapark irányába, az Ady-híd sarkán hasonló csomópontot hozva létre, mint ami most is létezik a Centrum sarkán.
Ötödik és utolsó tervlapon egy végleges területrendezés látható. A létrehozandó tér méreteivel, a kapuépület helyzetével, a Pece-patak – ami a terület alatt megy egy csatornában – visszahozatalával. A Centrum épületét meghagytam, mert szerintem alapvetően jó tömeggel, karakteres jelenlétével, megfelelő működésű tereket hoz létre maga körül. A kis „surranóval” a keleti oldalán a Búza tér felé, a kis teresedéssel maga előtt jól és hangulatosan rendszerezi életünket.
Nem magával a Centrum épületével van gond, hanem az azt körülvevő nagyobb léptékű és tágabb értelemben vett térrendszerrel.
A gondok nagyobbak és súlyosabbak.
Szász Csaba
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. december 13., kedd
Becsomagolt villamosok
Vannak városok, ahol a villamos városképi elem. Mi több, turisztikai látványosság.
Persze San Francisco mindenkinek rögvest eszébe jut, de ilyen a lisszaboni villamos is, amely szűk utcákban, éles fordulókban, olykor meredekebb emelkedőkön közlekedik, és hozzá tartozik az ütközőjén-ajtajában lógó potyázók hada.
Számtalan városban hozzátartozik a belváros képéhez a villamos, egyszerűen azért, mert ott közlekedik. A belváros vizuális képének megőrzésére, javítására sok-sok pénzt költünk, de az vajon miért másodlagos, hogy hogyan néznek ki a belvárosban zakatoló villamosok?
Nem arról akarok beszélni, hogy milyen lesz az új villamos, reméljük szép. Még csak nem is arról, hogy jelen pillanatban viszont kettő különféle típusú villamos szaladgál a miskolci utcákon, és természetesen a hangulatosabbat fogja a város leghamarabb kiiktatni a közlekedésből.
Hanem megint a reklámokról fogok beszélni. Mert lehet egy villamos modern, formatervezett, és még a színe is megkapó, ha hirdetésekkel mértéktelenül teleaggatják, akkor engem inkább egy mozgó hirdetőtáblára emlékeztet.
A reklámozás efféle módszerének egy fajtája különösen kiütötte nálam a biztosítékot: az, amikor a jármű oldalának teljes felületét, az ablakokat is beleértve, beborítja a reklám. Mintha becsomagolták volna a villamost.
Mikor először láttam ilyen járművet, elgondolkodtam, hogy felszálljak-e rá. Úgy képzeltem, a becsomagolt kocsiban kilátás nélkül vagy minimális kilátással rosszul leszek, előjön az enyhe klausztrofóbiám. Persze odabent a félelmeim már nem igazolódtak be, mivel a reklám hálós felülete nem takarja ki úgy a kilátást, mint a belátást, csak éppen valamiféle enyhe homályt, hályogot von az utas szeme elé.
De a problémám ezzel a villamossal nem a bent tartózkodó utas esetlegesen kellemetlen érzete, hanem a külső látvány. Ami sajnos elég ocsmány. Nemcsak azért, mert a legtöbb hirdetés önmagában kimeríti a vizuális környezetszennyezés kategóriáját, mivel hozzá nem értő emberek gányolják össze őket, hanem azért, mert az így becsomagolt villamosok leginkább már csak mozgó, megelevenedett reklámtáblákra, reklámhordozó dobozokra emlékeztetnek. Úgy tűnik, a mi belvárosunk ezt érdemli: nem a villamos, hanem a reklám lesz a városképi elem.
Hacsak nem valami egészen más koncepció munkál emögött, például az, hogy a közlekedési vállalat nagyszabású felmérése szerint a villamost használók a csúnyább városlakók közül kerülnek ki, akiket eképpen kell kitakarni a város képéből.
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. december 12., hétfő
Borpályázat: Kovács Ágnes pályaműve
Miskolc-belváros, 2011.
Centrum Áruház körüli térhasználat felülvizsgálata, újraértelmezése
Összeállította: Kovács Ágnes építészmérnök
A pályázatra egy koncepciótervet állítottam össze, ami beavatkozási irányelveket fogalmaz meg.
Célom az volt, hogy emberi léptékű, személyes hangulatú tereket hozzunk létre, egyben az utcákat lehatároló, keretes beépítési karaktert állítsuk helyre.
Tulajdonviszonyokkal nem foglalkoztam. Az aktuális városfejlesztési terveket nem ismerem, ahhoz így nem igazodtam.
Építs térfalakat! Ne bonts!
A vizsgált terület Miskolc központjának „kirobbantott” városrésze, beépítetlen telkekkel, hiányzó vagy torzóként maradt térfalakkal. Hatalmas parkoló-terek, nagy aszfaltozott járófelületek találhatóak itt, az élővizek hosszan befedett folyómedrei, a gépjárművek uralma és elsőbbrendűsége.
A történelmi belvárosban életre van szükség, a gyalogos és biciklis közlekedés szolgálatába állított terekre, részletgazdag, míves térfalakra, az egykori belvárosi sűrű „épületszövetre”. A javasolt beépítésekkel nem a nagyáruházak számát szaporítanánk, hanem az egyedi kis üzletek, kézműves műhelyek, kulturális és művelődési szolgáltatások jelenlétét segítenénk, melyek sokszínűségükkel, személyes figyelmükkel tartalmas emberi kapcsolatok kiépülését jelenthetik a személytelen nagyvárosi közegben. Élhető városközpontot!
Ültess fákat! És nyisd ki a folyómedret!
A beavatkozási helyszín közelében ma is megtalálható a Bükk hegyeiből érkező Szinva-patak medre, melyet hosszan lefedtek, hogy parkolókat biztosítsanak a tízemeletes panellakások lakóinak, illetve a belvárosba érkező autósoknak. A Pece-patak viszont már korábbi vízrendezések, csatornázások miatt kiszáradt, nyoma sem maradt.
Míg a Pece nyomvonalára egy rövidebb szakaszon csak úgynevezett „zöldfolyosó” kialakításával és az egykori beépítés lenyomatával emlékezhetünk, addig a Szinva-meder teljesen visszaállítható.
A városok legértékesebb oázisa, tüdeje a fákkal tagolt parkok területe, a vízpartok melletti sétányok és a szépen ápolt hársfasorok útvonala. Jótékonyan ellensúlyozzák a belvárosok beépítési magasságát, és a nagy forgalom közepette is a természet intenzív lenyomatát jelentik. A városi embereknek, a városban felnövő gyermekeknek létszükséglete, hogy megélhessék az évszakok ciklikusságát, ne szakadjanak el teljesen attól a természetes közegtől, ami miatt őseik itt alapították városukat.
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. december 9., péntek
A főtér-koncepció véleményezése
A hét elején kikerült a Városfejlesztési Kft. honlapjára a háromnapos workshop eredménye. Nagyon jó dolognak tartom, hogy mindenki véleményezheti az anyagot (mai határidővel). Íme az én véleményem, amit a Városfejlesztési Kft-nek is el fogok küldeni.
Sajnos azt látom az anyagban, hogy a résztvevők nem igazán értik a különbséget a tér és a park között, és a főtér helyén egy parkot látnának szívesen. A tér attól tér, hogy vannak térfalai. Ha megnézzük a világ híres tereit, mindenhol ezt látjuk. Egyszerűen azért, mert így tudjuk térként értelmezni a helyet.
 |
| Rossio, Lisszabon. Kép forrása: http://www.autocarhire.com/images/city/Lisbon-Rossio-Square_4772_5.jpg |
 |
| A velencei Szent Márk tér a Google Maps 45°-os nézetén |
 |
| A római Szent Péter tér a Google Maps 45°-os nézetén |
 |
| És egy ellenpélda: a budapesti Erzsébet tér a Google Maps 45°-os nézetén. Aki járt már ott, tudja, hogy a helyszínen egyáltalán nem tűnik térnek. |
Közelmúltbéli példa Nagybánya esete. A régi főteret évtizedekkel ezelőtt parkosították, amitől megszűnt térként funkcionálni. Nemrég rehabilitálták, megszüntették a sűrű növényzetet, újra városi teret hoztak létre. És a tér újra főtérként kezdett működni.
Összefoglalva: a térre én nem tennék sok zöldet, ellenben felépíteném a keleti és a nyugati térfalát. Az északi térfalat a városháza, a délit pedig az Avas alkotná a templommal.
Éppen az Avas közelsége miatt nem pont a térre tenném a sok zöldet. Sokkal fontosabb lenne a közvetlen kapcsolat biztosítása. Ehhez szerintem nem elég a DTM (déli tehermentesítő, tetszik ez a rövidítés, mert olyan hangulata van, mint valami partidrognak, és legalább annyira rossz a hatása) süllyesztése, áthidalása. Meg kell szüntetni. Radikális megoldásnak tűnik, de biztos vagyok benne, hogy amikor a Széchenyi utcából sétálóutca lett, azt is radikálisnak érezték az emberek. A belvárosban nincs helye átmenőforgalomnak. Főleg egy ilyen kicsi belvárosban, aminek gyalog el lehet érni az egyik végéből a másikba tíz perc alatt. Sokszor leírtuk már a blogon, és újra megtesszük: az autóközlekedést nem kiszolgálni kell, hanem versenyképes alternatívát teremteni helyette.
A Szinvát természetesen az eredeti nyomvonalán ki kell bontani, ez nem is lehet kérdés. De nemcsak itt, hanem mindenhol.
Érdekes, és valószínűleg az építészek hibája (én is az vagyok), hogy „a kortárs, modern, mai építészeti formanyelvet elutasították a résztvevők”. Ennek az lehet az oka, hogy a modern építészet nem terekben, hanem épületekben gondolkodik. Az épületeket önmagukban szemlélve alakította ki, nem a mellettük kialakuló térre koncentrálva. Hogy ennek mi az eredménye, azt láthatjuk a Centrum Áruház esetében.
Ettől függetlenül az új térfalaknak kortársaknak kellene lenniük, mert az archaizálás nagyon kínos lenne. A kortárs azonban nem egyenlő a modernistával. A leendő térfalakat megtervező építészeknek hatalmas alázatra lesz szükségük. Valóban nem megengedhető, hogy itt süssék el a nagy ötleteiket, sokkal fontosabb a történelmi belvárosi közegbe belesimuló térfalak megalkotása. De semmiképp sem az archaizálás eszközeivel, valamiféle sosemvolt történeti építészetet alkotva.
Felmerül az anyagban, hogy a téren el kellene helyezni a turistáknak valami egyedi, miskolci kuriózumot, amit fotón látva rögtön Miskolcra asszociálnak. Ezzel sem értek egyet, egyszerűen azért nem, mert Miskolcnak több ilyen emblematikus épülete is van: az avasi kilátó, az avasi templom a harangtoronnyal, a diósgyőri vár.
Furcsa számomra, hogy a kutyák csak egy félmondat erejéig jelentek meg: „konfliktus forrása a kutyasétáltatás és a kutyapiszok jelenléte a téren.” Ha ebből az lesz, hogy a kutyák továbbra is ki lesznek tiltva a térről, akkor elmondható, hogy messze nem sikerült az a cél, hogy a tér mindenkié legyen. Ha a kutyámmal nem mehetek oda, akkor egyáltalán nem fogok odamenni, és ezzel így lesz a több száz (ezer?) miskolci kutyatulajdonos. Inkább meg kellene teremteni ennek is az infrastruktúráját kutyapiszokszedő zacskók, kukák kihelyezésével. Tapasztalatból tudom, hogy azokat, akik nem szedik fel a kutyasz*rt a kutyájuk után, kiközösíti a többi kutyás. Biztos vagyok benne, hogy ez a főtéren hatványozottan így lenne.
Mindenkit arra biztatok, hogy írja meg a saját véleményét a koncepcióról. Nagyon jó dolog, hogy nem felettünk döntenek, éljünk is a lehetőséggel. Aki nem él vele, annak utána nem lesz jogalapja kritizálni a megvalósult fejlesztést.
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. december 8., csütörtök
Borpályázat: Juhász-Nagy Balázs pályaműve
A mai Centrum tömegének helyén álló épületeket az 1960- as évek végén bontották el. Látható, hogy ekkor hasadt fel (hasonlóan a Szent István tér területéhez) a településszövet, és ekkor bomlott fel a Széchenyi utca keleti lezárását adó zárt térfal is. „1970 februárjában adott hírt először az Észak- Magyarország című napilap arról, hogy modernizálják a Széchenyi utcai üzletsort. Miskolc főutcáján ekkor 152 bolt, szolgáltatóüzlet és vendéglátóhely volt. „Az üzletek zöme elavult, korszerűtlen portálokkal, apró kirakatokkal hivogatja a vevőket és rendkívül kis alapterületen bonyolítják le az évről évre növekvő forgalmat. A közeljövőben avatják fel a 9200 négyzetméternyi alapterületű centrum áruházat. A bolthálózat további szakosítását, új üzletek és áruházak építését, egyes üzletek megszüntetését az áruház jelentősen befolyásolja majd.” A főutca üzleteinek átalakulását nem csak a Centum jelezte, hanem egy másik üzletház is, amely csak később kapta a Pátria nevet. Eszerint „a mostani elképzelések és konkrét tervek szerint kétszintes kereskedelmi épület emelkedik majd a Széchenyi utca jelenlegi 3-9 szám közötti területén. Az eladótér csaknem tízszeresére növekszik - a főutcán - a modern üzlet kombinát felépítése után. A miskolci Centrum áruházat 1970 október 3-án nyitották meg. 1968-ban kezdték meg az építését, s átadásáig két és fél év telt el. (A terveket 1966-ban készítették.) A korabeli híradások nem szólnak tervezőről, kivitelezőről, a legfontosabb alapadatok sem kívántak nyilvánosságot. Mindössze annyit tudunk meg, hogy „az ország második legnagyobb, de legkorszerűbb áruháza” amely méltó az ország második legnagyobb városához. Monolit vasbetonból készült épület alapterülete 9000 m2. A megyében ez volt az első olyan épület, ahol a vásárlót mozgólift szállította az emeletre.” -Dobrossy István - Miskolc írásban és képekben 9. Az épület mai arcát az 1990-es évek elején történt felújítás során kapta meg. A modernista épületet 1990-és 1993 között alakították át az eredeti épületet is jegyző Horváth István, Ybl-díjas tervező, tervei alapján. Az eredeti épület bár tömegében és telepítésében a belváros építészeti arculatában, a „tömb-rehabilitáció” lezáratlansága miatt nagy kárt tett, jól illeszkedik a vele egy időben épült magasabb építészeti minőséget képviselő középület és lakóházak sorába. (Megyei Könyvtár, Sportcsarnok, Lottóház, Ady Endre úti toronyház, Domus.)
A Széchenyi utca homlokzati magssági képe teljes hosszában meglehetősen inhomogén. Földszintes kereskedő házak mellett több szint magas bárházak és szállodák emelkednek. Nincs ez másként ezen a szakaszon sem és nem volt ez másként az elbontásra került épületek esetében sem. Az eredeti homlokzatmagassági játékot visszaidézve alakítottam ki a homlokzat megjelenését. Mivel a Centrum áruház nem kerülne elbontásra, hanem annak bővítéseként jelenne meg az új épület, ezért szükséges az ezen a területen helyenként alacsonyabb épületekkel rendelkező kontúrt egy szinttel megemelni. A nyíláskép is az eredeti utcaképet idézi. Annak nyíláskiosztását használva, abból kihagyva "befalazva" nyílásokat kapjuk az lukarchitektúrát. A végső kép így egy olyan utcaképét idézi az eredeti képnek, ahol éjszaka nem mindenütt vannak otthon. A Széchenyi utcán teljes hosszában üzletek jelennek meg az alsó osztópárkány alatt. Ezek az eredeti portálok a 70-80 as évek fent idézett átalakítási hullámaiban "modern" megjelenést kaptak, napjainkban azonban egy "archaizáló hullám" indult meg a főutca pláza projekt keretében. Ez a lukarchitektúrás portálkiosztás a tömblezáró, eredeti síkon lévő épületnél még megmarad, a visszahúzott szakaszon azonban az alsó osztópárkány magasságáig teljes felületen üvegszerkezettel jelenne meg.
A tömb azonban láthatóan komolyan sérült az épület megjelenésével. A szabadon álló beépítés, egy zártsorú tömbbeépítésű területen olyan problémákat okozott, melyek megoldása még várat magára. A kibontás után szabadon maradt tűzfalak még hangsúlyosabbá válnak az áruház előtt kialakuló teresedés miatt. A kialakuló parkolóutca, és az abból nyíló a Pece patak vonalát követő, lepusztult, elhanyagolt tömbbelső megjelenése a sétálóutcához ilyen közel nem szerencsés. Maga a teresedés nem okozna problémát, sőt a Széchenyi utcának jót is tesz, hiszen ezáltal a keleti lezárásnál egy olyan találkozási pont alakul ki, amely, ha tömb lezárásra kerülne kellemes megnyitása lehet a Széchenyi utcának. Ehhez úgy gondolom - és koncepciómnak is szerves része, hogy szükséges a zárt sorú utcaképet valamilyen formában visszaállítani. Egy tér létjogosultsága itt nem vitatható, hiszen a város legnagyobb gyalogosforgalmát bonyolító csomópontjáról beszélünk. A villamosvonalon messze a legnagyobb utascsereszám itt zajlik. Ehhez kapcsolódik a nagyszámú buszközlekedést bonyolító Szentpáli utca, és a Búza tér közelsége is. A zártsorúság visszaállítását, a tornyok elbontása Centrum áruház 1970-es beépítési vonalán javaslom, mert bár a mai Szentpáli és Széchenyi utca sarkán lehelyezkedő kissé töredezett, a korabeli felvételeken is látható kialakítás vonalvezetése máig kiolvasható a telekosztásból. Sajnos a további szakaszon a 4 sávos út megépítése és az ezzel járó telekösszevonások kiradírozták az irányokat. A Centrum-tömb északi oldala hasonlóan hányattatott sorsú. Ez a terület inkább emlékeztet egy várost szegélyező keresekedelmi-ipari terület beépítéséhez, mint egy a történelmi belváros peremén elhelyezkedő telepítéshez. A Pláza parkolóházát mutatja a belváros felől érkezőknek, de a CBA és a Merkur kaszinó épületének helyzete sem javítja képet. Érezhető, hogy a település-szövet ezen a részen nem tudja kellően megteremteni az átmenetet a Búza tér és környezete laza beépítése és Széchenyi utca, valamint a Szentpáli utca beforduló zártsorú beépítése között. A nagy semmi egyszerűen nekicsattan a történelmi városmagnak. Koncepcióm szerint az épület egy "fiktív bővítésként" egységes tömblezárást hozhat létre. visszaállítja a Centrum tömb zártsorú megfogalmazását, ugyanakkor az északi oldalról nem nyomul rá a lazább területre, ezzel egy átmeneti teret képezve. A déli oldalon ugyanakkor a Széchenyi utca kitüremkedéseként egy kisebb intim tér tud kialakulni, ami a tér jelenlegi funkciójának megfelelően felvezetést biztosít az áruházhoz, ugyanakkor a mai formával szakítva egy sokkal zártabb, befelé fordulóbb szemléletűvé válna. Ezáltal az "eredeti utcára" terelve a sétálókat. Az eredeti beépítési vonalat intenzívebb növénytelepítéssel javaslom megjeleníteni, vezetve a tekintetet az eredeti homlokzati síkban.
Kapcsolódó bejegyzések:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)